login |

Pilot-mustra: Alone Together – 1×01

2018. 01. 15. 15:15 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Ez a sorozat a Freeform-on? Oké.

Mindig is érdeklődtem a szerzői, indy-nek ható komédiák iránt, amikben a készítők a főszereplők is (őszről a SMILF például marha jó volt), azaz kábé sajátmagukról mesélnek történeteket, így nem csoda, hogy az Alone Together is kifejezetten érdekelt, főleg, hogy nem egy felnőtt standupos a főhőse, mint a Louie-ban vagy a Crashing-ben, hanem két fiatal. Kár, hogy vannak banánhéjak, amiken elcsúszhat egy ilyen projekt.

ALONE TOGETHER – 1×01 – 2/10

A Los Angeles-ben játszódó sorozat két plátói jóbarátról szól, akik standup komikusoknak tűnnek, és akiket a környezetük le akar fektetni egymással, de ez náluk szóba sem jöhet, inkább élik párhuzamosan, de egymás mellett az életüket, miközben menők akarnak lenni, be akarnak csajozni/pasizni, és nyilván be is akarnak futni. Ezért mondjuk nem sok mindent tesznek meg, az egyik a pilotban elszegődik eszkortlánynak és egy idős pasival kolbászol, a másik (a családilag gazdag srác) meg egy menő csajjal szűri össze a levet.

– You’ve got to stop dating guys who have 12-year-old girl fetishes.
– It’s really hard.

Ez még jól is elsülhetne, ha a sorozat tudná magáról, hogy mi akar lenni. A pilot ugyanis még nem tudja. A keményen darált dialógokon érezni, hogy valamilyen szinten szellemesek, de a legelején nem egyszerű kihallani belőlük az idézőjeleket, hogy mit hogyan kell értelmeznünk, amin nem segít az sem, hogy a két főszereplő színészileg…, oké, nem mondom, hogy rosszul, de azért elég furán teljesít.

Az Alone Together pilotja kábé olyan volt, mint a Difficult People fiatalabb verziója (pont akkorát is koppantam vele), csak itt a két főszereplő (Esther Povitsky és Benji Afalo) nem annyira kiállhatatlan, mint Billy Eichner és Julie Klausner karaktere, de cserébe nem is annyira viccesek. Nyafognak jobbra és balra, amivel még nem lenne gond, az már viszont problémásabb, hogy ebben a sorozatban első pillantásra semmi báj nincs.

– What happened to the Esther I used to know?
– Hannah Montana Esther is dead. Welcome to Miley.

Oké, a félszegség és némi kínosság jelen van, de ez nem csap át megkapóba, inkább folyamatosan idegesített a felszínesség és a megjátszósság, arról nem is beszélve, hogy mindvégig műnek hatott szinte minden, a szituációktól egészen a dialógokig, pedig még azt is elhiszem a készítőknek, hogy náluk a való életbeli interakciók tényleg így zajlanak le.

Igen, frissnek mondható ennek a haverkomédiának a felállása, semmiképp sem elcsépelt, és értem én az ironikus (cinikus?) megközelítést, hogy a mai fiatalokra kivetített negatív sztereotípiákra játszanak rá, de kevésbé kiállhatatlan módon is lehetne prezentálni az effélét.

– You’re a talking penis!
– You’re a talking penis!
– You’re a talking penis!
– You’re a talking penis!
– You’re a talking penis.
– Everybody here thinks you’re a talking penis.

Szóval bármennyire is hittem az ellenkezőjében, ennek a sorozatnak szerintem nem én vagyok a célközönsége, ezt a konkrét stílust nem nekem találták ki.

1 hozzászólás Ne habozz!

FrankLuck - 2018. 01. 18. 13:41

Én azért ezt közel sem utáltam ennyire, ha a második rész megüti a pilot szintjét, akkor simán maradni fog.
Nálam működött a relatíve friss felállás, a két főszereplő tényleg nem szupersztár-színész, de nekem nem voltak zavaróan gyengék + jó volt látni 1-2 ismert szitkomos arcot.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz