login |

Inside No. 9: kezdett a 4. évad

2018. 01. 17. 17:41 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, antológia, kritika,

Túl vagyunk a Black Mirror-on, és erre elindult Angliában a másik remek (és szerintem jobb) epizodikus antológia, az Inside No. 9. Sajnos Reece Shearsmith és Steve Pemberton szériája közel sem olyan népszerű itthon, mint Charlie Brooker-é, de talán a decemberi magyar premier segített egy kicsit ezen. (Korábban már írtunk róla párat, ez nyilván közel sem annyira sötét, sokszor inkább vicces sorozat, de persze nem kell félteni akkor sem, ha borúsabb sztorikat kell mesélni.)

Az Inside No. 9 esetében mindig is az tetszett, hogy rettenetesen kreatív és ötletes, ráadásul a történetek témát és stílust tekintve nagyon széles skálán mozognak. És ez a negyedik szezon első három részére is állt. Még akkor is, ha sajnos az első kettő nem jött be nekem igazán. A szállodai folyosón verselt évadnyitó jó, ha 4-es kapott tőlem tízes skálán, de valamiért a minden ízében megkapó 4×02 is csak egy 6/10-ig jutott el nálam. Cserébe a harmadik már hozta a 10/10 közelit.

Nyilván minden azon múlik, hogy kihez melyik stílus áll közelebb. A 4×01 egy szállodai folyosón játszódik a Tévedések vígjátéka stílusában, és a sodró lendülettel nem is lenne gond, de nekem az egyébként zseniálisan, időmértékes verselésben megírt szöveg a világon semmit nem adott hozzá az élményhez, inkább csak elvett. Nyilván bólogattam, hogy mennyire kreatívak és profik az írók, de ennyi. A rész jó volt, a stílus pár mínusza azonban lehúzta közepes alá.

Ezután jött a két régi jóbarát, komikus története, akik szétmenésük után még egy utolsó fellépésre készülnek. A 4×02 is vidám volt, vagy inkább keserédes, nem nagyon tartalmazott fekete humort vagy sötétebb tónust, és mindig érdekes látni, ahogy színészek színészeket alakítanak – nagyon élveztem a két főszereplő produkcióját, piszok jól hozták a két karaktert, de valahogy nem az Inside No. 9-szintjén jött be maga az epizód. Nem tudom ezt másképp megfogalmazni, és annak ellenére, hogy a befejezés is erős volt, nem került a kedvenc részeim közé.

Bezzeg a 4×03! Nyilván lesz, akinek ez jött be kevésbé, de én elfogult vagyok, hisz mindig is szerettem azokat a történeteket, amiknek a megszokott szerkezetével babrálnak, legyen szó szimpla narratíváról, időrendről vagy bármilyen más kunsztról. És itt ez történt, már az elején sejthető volt, hogy valami nincs rendben, pedig csak annyi történt, hogy egy kicsit zavarba jött háziasszony fogadta a költöztető munkást.

Sajnos vagy szerencsére, de az efféle epizodikus antológiák megítélése sokszor függ a slusszpoéntől vagy valamiféle csavartól, ami a rész közben is jöhet, de akár a végén is. És többek között ez az egyik nagy rákfenéje is a műfajnak, hogy sokszor túlságosan is, és egy ilyen sorozat akkor működik jól, ha egyrészt ezt a függést megszüntetik, ha maga a rész is szórakoztató önmagában, ha nem agyalunk azon, hova tartunk, és a csavar csak hab a tortán, másrészt pedig az sem baj, ha a poén nem kitalálható.

És az Inside No. 9 negyedik szezonjának eddigi részeire (szerintem) ez nagyon is jellemző volt. Mármint, hogy tudja az ember, hogy lesz valami csavar a történetben, de sokszor azt sem lehet sejteni, hogy milyen irányba érdemes elkezdeni gondolkodni.

Tök jó volt, ahogy a 4×02-ben gőzöm nem volt, hogy miféle trükköt eszelnek neki, mert egyszerűen nem olyan volt a sztori felépítése, hogy csavar után kiáltott volna (mégis kaptunk, és mennyire erőset!), míg a 4×03-ban pedig már az 5. perc környékén megkapjuk a WTF-ot (utána rögtön még egyet), és egészen a végéig le sem álltak, még az utolsó utáni pillanatban is érkezett egy vargabetű, amikor már végképp azt hihettük, hogy mindent tudunk

11 hozzászólás Ne habozz!

Casey Novak - 2018. 01. 17. 18:46

Imádom.
A Zanzibar nagyon bejött, még úgyis, hogy poszt-traumatikus Shakespeare szeminárium flashbackeket okozott, a Bernie Clifton vége jól esett, mint egy arculcsapás, a 4×03 meg… fú még túl korán volt hozzá reggel :D

Nem tudom azt mondani, hogy jobban szeretem, mint a BM-t, mert hiába a hasonlóságok, nálam két iszonyat külön ligában játszanak. Mindkettőt egyformán szeretem, csak máshogy :)

cherockee - 2018. 01. 17. 19:17

4×03 nagyon jó, 4×02 olyan “emberi”. Még mindig nem tudom honnan vesznek ennyi jó, különálló történet ötletet.

Big15 - 2018. 01. 17. 19:21

Nagyából egyetértek, nagyon nagy színészi játékok, főleg a másodikban Pemberton. Fantasztikus volt.
Egyébként én se tudnám összehasonlítani a két sorozatot. Főleg hogy nekem a No.9 s01e02 a legviccesebb sorozatepizód evör.

WestHammer - 2018. 01. 17. 20:32

Egyik legjobb sorozat evör, nálam veri a Black Mirrort is, örök kedvenc persze a karácsonyi, snuff-filmes rész :D

Luke - 2018. 01. 17. 22:53

Nekem nagyon bejött az első rész színház-szerű előadásmódja és a tökéletes brit humora. Második részben megkaptuk a kötelező csavart, a harmadik pedig szintén egy zseniális rész volt :) az előző “évad” kicsit gyengébb részeket hozott, de ez a szezon már ezzel a 3 résszel kárpótolt érte!
Csak kár hogy már le is ment az évad fele :(

Azorka - 2018. 01. 18. 09:37

Nàlam simán benne van a legjobb rèszek közõtt a szezonnyitò. Általában nem szoktam szeretni az ilyen verselôs, ne adj isten èneklôs cuccokat, de itt ez a formatum hihetetlenül sokat adott hozzà a dolog jâtèkossâgâhoz, a torténet ès a vàgàs üteméhez. Külōn dícséret a szòjàtékokért, igaz olyan poénokat, mint a ”tart” kétèrtelmû hasznàlata azt hiszem csak az angol nyelvben lehet ellôni.
Mellesleg én is jobban kedvelem az Inside No. 9-t a Black Mirrornâl, szerintem ott a komorsâgot màr kezdik egyes rèszeknél totâl ōncélúan hasznàlni. A 4×03 tökéletes példa erre, az értelmetlen erõszakon túl ràadàsul mèg logikai hülyeségekkel is tele volt.

gromit - 2018. 01. 18. 11:58

Évadnyitónál valahogy csak lassan melegedtem bele (illetve még tele volt a fejem McMafiával), de amikor jött a felismerés, hogy jé, ezek versben beszélnek, ja, hogy ez egy Shakespeare-féle tévedések vígjátéka, akkor simán visszateker, újrakezd, élvez :)

Szójátékokat tényleg nehéz fordítani. Persze magyarul is tök jó szójátékokat lehet gyártani, csak ugye nem könnyű, ha már adott az eredeti helyzet és értelem.

A 2. részt is jólesett nézni, késő volt, de nem fogok tőle rosszat álmodni :) különösen így ütött a csavar benne. színész alakít színészt, aki közben néha karakterben van.

A 3.-nál az időszerkezet marha jó, de egy ponton úgy éreztem, ez kicsit már sok. Komolyan, ezt így fél órában, töményebb, mint a Rellik :D

(én a Black Mirrorral még a netflixes idők előtt próbálkoztam utoljára, de valahogy többszöri próbára se csúszott le, és azóta se volt kedvem visszanézni. szóval lehet hogy így nem teljesen fair, hogy nálam is az Inside no.9 nyer :) )

balaggio - 2018. 02. 07. 14:59

Lesz 5. évad.

winnie - 2018. 02. 10. 07:35

4×04: szuper.

4×05: szuper.

4×06: szuper.

LaCRossE - 2018. 02. 19. 20:43

Évadkritika lesz?

winnie - 2018. 02. 19. 20:52

jaja.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz