login |

The Path: kezdett a 3. évad

2018. 01. 28. 16:40 - Írta: BotondB

4 hozzászólás | kategória: kritika,

A Hulu vallási szektás sorozata hiába hozott egy kifejezetten ígéretes első évadot annak idején, a folytatás számomra 2017 egyik legnagyobb csalódása volt, így előzetesen már az is kérdéses volt, hogy visszatérek e a harmadik etap nyitányára. Végül az utolsó esély megadása mellett döntöttem és egyelőre nem bántam meg, mert bár több korábbi hiba megmaradt idén is, összességében egyértelműen látszik az előrelépés.

A második szezon gyengécske kezdése után az évad közepe táján lassan, de biztosan emelkedni kezdett a színvonal, ám sajnos így csak még fájdalmasabb volt végignézni a kritikán aluli finálét. A tovább mögött spoilerekkel folytatom. Eddie és Cal konfliktusa valódi „összecsapás” nélkül zárult le ideiglenesen, ráadásul Eddie vezetővé avanzsálása az egyértelmű jelek ellenére sem az, amit vártunk volna az eddigi események alapján, és akkor az irritáló karakterek tömegéről még nem is beszéltem.

Az évad első három része szerencsére azonban nem váratott bennünket sokáig és már az első percekben szó szerint robbanásszerű rajtot vettünk, ami az eddigiek alapján mindenképp jót tett a sorozatnak.

A robbanásos jelenet az évadpremier elején hiába nem tetszett túlságosan, az emiatt bekövetkezett változások újra kifejezetten érdekessé tették számomra az eseményeket.

Eddie „csodatétele” után ő és maga a meyerizmus is viszonylag ismertté válik New Yorkban, aminek következtében a csoport új, nagyobb központba költözik a belvárosban. Hawk karaktere tavaly alaposan el lett rontva, de idén eddig az apjához fűződő viszonyával, és a mozgalom jövőjével kapcsolatos őrlődése jelentősen hitelesebbnek tűnik számomra, ami mindenképpen nagy pozitívum.

Sarah továbbra is rettenetes, kevés tévés karakter irritált ennyire életemben, mint ő és lassan ott tartunk, hogy a The Walking Dead Lorija is kezd szimpatikusnak tűnni hozzá képest utólag. Szegény továbbra sem képes szembenézni azzal a ténnyel, hogy ő nem egy jó ember, aki hibázott, hanem egyszerűen rossz.

Michelle Monaghan-ről is nehéz eldönteni, hogy szándékosan teszi-e ennyire antipatikussá a karaktert vagy sem, de ennél azért komolyabb színész ő szerintem. Mindenesetre Sarah hitével kapcsolatos kétségeinek felszínre kerülése régóta érik már, talán ezáltal végre érdekesebbé válik majd az ő sorsa is a továbbiakban.

Eközben Cal a szekta vezetői pozíciójának elvesztése után Maryvel és közös gyerekükkel medencézik, és motivációs szónokként tengeti napjait Floridában, de első látásra is egyértelmű, hogy ez legkevésbé sem teszi boldoggá.

Hugh Dancy-re szintén igaz, hogy nagyobb színész, mint azt a sorozatban nyújtott eddigi teljesítménye alapján gondolhatnánk, de a tavaly már belengetett gyermekkori zaklatásos szál eddig a szezon legfeszültebb, legemberibb pillanatainak forrása volt, és ez bizony nem lett volna lehetséges az ő erős alakítása nélkül.

A harmadik epizód végi elhatározása pedig, miszerint saját képességeivel és alkalmasságával kapcsolatos kételyei ellenére megpróbálja visszaszerezni a mozgalom irányítását kifejezetten nagy elégedettséggel töltött el, hiszen joggal reménykedhetünk, hogy, amit tavaly megspóroltak, azt most bepótolják, így végre szemtanúi lehetünk Eddie-vel való összecsapásának is.

A legfontosabb új karakterek közül Vera kétségtelenül érdekesen indult, akár a mozgalom imidzsére, akár Eddie és Sarah kapcsolatára kifejtett jövőbeli hatása érdeklődéssel töltött el, de anyjával való közös tervük Eddie megölésére (a Kertbe való eljutás céljából) már kevésbé tűnik eredetinek, és nem lennék meglepve, ha a végén mégsem ölné meg, sőt kicsit még jobban összemelegednének.

A gyengébb évadnyitó után azonban végre kezdenek újra beindulni az események, és remélhetőleg a folytatás nem követi el azokat a hibákat, mint tavaly, hiszen néhány főbb karakter esetében még mindig bőven van mit kijavítani.

Az egy-két gagyinak tűnő szál ellenére az Eddie-Cal konfliktus további kibontakozása pedig bőven elég izgatottsággal tölt el ahhoz, hogy egyelőre feltétlenül maradjak a sorozatnál. Az első három epizódra egy 6.5/10-et tudok adni, de hosszú idő után végre ismét látok rá reményt, hogy ez feljebb kússzon.

4 hozzászólás Ne habozz!

Snoopyzit30 - 2018. 01. 28. 17:32

“így csak még fájdalmasabb volt végignézni a kritikán aluli finálét.”

Egyet kell értsek. A finálé valami elképesztően szétrombolta azt, amit a sorozat a 2. évad végéig építgetett, egyik baromságból mentünk a másikba és teljesen karakteridegenül viselkedtek a szereplők is.
Végigolvasva a cikket (amit köszi!) abszolút nem jött meg a kedvem, hogy adjak még egy esélyt neki, pedig ha valaki, én lelkes voltam egészen a fináléig.

Számomra teljesen elvesztette a varázsát a sorozat, de remélem akik kitartanak mellette, azoknak majd megéri.

rvtull - 2018. 02. 21. 19:32

Én most tartok a 6. résznél.
A vártnál (eddig el se kezdtem, annyira féltem, hogy szar lesz) eddig szerintem sokkal jobb.
Érdekes témákat vettek elő (gondolok itt a vezetőre nehezedő döntésekre, stb.)
Másrészt nagyon tetszik, hogy belenyúlnak a régi dolgokba. Az a szál nagyon izgalmas.
Csak én vagyok? :D

Snoopyzit30 - 2018. 04. 25. 20:04

A mai kasza hírére gondoltam visszanézek a kibeszélőbe, hogy érdemes-e visszatérnem mégiscsak az utolsó évadra, de ezek szerint nem nagyon nézik.
Lehet belenézek majd.

s.cs. - 2018. 06. 08. 17:43

Összeségében a teljes sorozatot értékelve én mindig hiányoltam valamit. Valamit, ami súlyt is adott volna az egész mozgalomnak. Egyszerűen súlytalan volt a meyerizmus, ami főként a 2. évad végén csúcsosodott ki.
Ennek javítására tettek kísérletet a 3. évadban, ami többé kevésbé be is vált. Komolyabb témákat is behoztak, mint a gyermekbántalmazás (molesztálás), homoszexualitás.
Cal őrlődésére az évad végén magyarázatot kapunk. Sarah idegesítő volt végig, motivációja érthetetlen volt, Michelle Monaghan játéka sem tetszett. Eddie szimpatikus volt, még az is hihető volt, hogy nem Jézusi szerénységgel állt ahhoz, hogy ő a kiválasztott, hanem sokszor ki is mondta, hogy ő miatta vannak itt az emberek.
Talán az első évad kritikájában írtátok, hogy az egész évad egy felvezetés volt a következőekben eljövőknek. Ezt a három évadot is így lehetne összefoglalni, hogy felvezette a meyerizmust a karaktereket, és az utolsó részben látott montázs alapján a következő évad sokat ígérhetett volna. Persze az is lehet, hogy a lehetőséget én látom csak bele.
Nem mondom, hogy hiányozni fog, de volt benne potenciál.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz