login |

Pilot-mustra: The Alienist – 1×01

2018. 01. 29. 19:55 - Írta: winnie

22 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

As an alienist, I treat mental and emotional disorders in my patients, and I try to alleviate their condition. I do not presume to cure them.

Na, ez volt az a sorozat, ahova dobbantott a True Detective első évadját rendező Cary Fukunaga, így passzolnia kellett az S2-t. És végre láthattuk, hogy miért is döntött így.

A pilot után azt kell mondjam, hogy nem is tűnik rossz opciónak az, hogy kivárjam a 04.19-ét, amikor megérkezik a The Alienist a Netflix-re, hogy egybe darálhassam le a folytatást, mert nagyon adná magát. Na, nem azért, mert olyan, mint egy film és egyéb közhelyek, hanem mert nagyszerű volt a kezdés, s emellett hihetetlenül aprólékos, tele finom részletekkel, amiket simán elfelejtenék, ha egy részes kihagyásokkal nézném.

THE ALIENIST – 1×01 – 8/10

A Caleb Carr regénye alapján (itthon: A Halál angyala) Magyarországon forgatott TNT-sorozat kezdése minden szempontból lenyűgöző volt, ha a külsőségeket veszem. Látvány, zene, hangulat, színészek terén mindenképp, a történet és a karakterek is érdekesnek ígérkeznek, még akkor is, ha érezhető volt, hogy a pilot során nagyjából a lábujjunkat mártottuk csak bele a vízbe.

1896-ban járunk, a helyszín New York City, és az első rész nem is teketóriázik, rögtön a történet közepébe csap. Egy brutális kegyetlenséggel meggyilkolt fiúval indítunk (belezés, szem- és nyelvkivágás), mely tettre egy magyar származásúnak tűnő alienist (a könyvben lélekbúvár – jól hangzik, de a franc tudja, mennyire pontos), bizonyos Laszlo Kreizler figyel fel, ki is küldi helyszínre sajtófotós, illetve hát, -illusztrátor haverját, hogy infókat szerezzen az esetről.

Az okok persze csak később derülnek ki, de rövidre zárva a tartalomismertetést, inkább csak annyit mondanék, hogy egy sorozatgyilkos utáni nyomozásról lesz szó vélhetően, melyben a fenti duó mellett egy rendőrségi titkárnő (az első nő NYPD-alkalmazott annak idején) is részt vesz.

His acts are so wretched, so evil that only if I become him, if I cut the child’s throat myself if I run my knife through the helpless body and pluck innocent eyes from a horrified face, only then will I come to truly understand what I am.

Kreizler elég rejtélyes karakternek tűnik, jóval komplikáltabbnak, mint társa, és igazából akkor kapja fel rá a néző a fejét, amikor elkezd azon elmélkedni, hogy igazából csak akkor értheti meg a gyerekekkel végző sorozatgyilkost, annak gondolkodását, ha ő is közvetlenül átérezné azt, amit a tettes. Mert őt nem az érzelmek hiánya vezérli, hanem ép ellenkezőleg, azok túláradása.

Arra kíváncsi vagyok, hogy az ügy mellett mennyire fogjuk beleártani magunkat ebbe a korszakba, illetve, hogy a főhős munkája (mentális betegségek és társai) mennyire kerülnek majd kiemelésre, mindenesetre bőven van arra lehetőség, hogy elmélyüljenek a részletekben.

Erre nyilván szükség is lesz, hiszen azért jó, ha ad is valamit pluszt a sorozat körítése a történethez, mert a sorozatgyilkosos tematikát a Criminal Minds és a sok átívelős krimi folyamatosan csócsálja és nem lesz könnyű újat, vagy éppen figyelemfelkeltőt mutatni.

Nyilván egy kosztümös krimi nem lesz pörgős (kivéve, ha Guy Ritchie Sherlock Holmes-t rendez), de a The Alienist pilotjára azt sem lehetne mondani, hogy lassú lenne, vagy csak hömpölyögne céltalanul. A szkript nincs tele érdektelen, karakterizálónak beállított párbeszédekkel, próbálnak elég sok infót közölni anélkül, hogy túlságosan expozíció jellege lenne a látottaknak, és a röviden bemutatott szereplők is kapnak kellő teret ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődést.

Annyit biztos, hogy elért az első rész, hogy késztetést érezzek arra, hogy elmerüljek ebben a világban, ami biztos, hogy nem gyenge szívűeknek való. Mármint gondolom, nem kell ijesztgetésekre számítanunk (vagy természetfelettire – bár ki tudja?!), viszont elég grafikus a megjelenítés, és nem csak a sorozat kinézete, de a téma is meglehetősen sötét tónusú, amit pár humoros momentum kellőképpen old olykor.

Mint írtam fent, lenyűgözött a kezdés, tényleg pazar kiállású a sorozat, és a tartalom sem kutya.

Persze én a krimikkel szemben elfogult vagyok, különösképp a kosztümös krimik (talán a rendelkezésre álló korlátozott eszköztár miatt? itt nincs hackelés, elkél az agymunka is) a gyengéim, de talán, ha ettől elvonatkoztatok, akkor sem hiszem, hogy nagyon bele lehetne kötni ebbe a startba, ami értelemszerűen nincs tele szórva csavarokkal vagy nagy momentumokkal, hiszen mégiscsak egy könyv első pár fejezete.

22 hozzászólás Ne habozz!

Lemoni - 2018. 01. 29. 20:49

A kor és a történet is nagyon tetszik, persze hogy nézem tovább majd, talán csak az az apró gondom van, hogy az illusztrátor és a rendőrcsajszi – egyelőre – túl sematikusan ábrázolt karakterek, szájbarágósan léha az egyik és keménykedő, “mert csak így tudom megvalósítani magam a férfidominanciában” a másik, ilyet már annyiszor láttam, de talán később jobban árnyalják a jellemüket. A doki viszont érdekesebb, mert őt több minden mozgathatja, elkap(at)ni a gyilkost, hogy az ne ölhessen tovább, igazságot szolgáltatni a megcsonkított áldozatoknak, szembeszállni az előítéletekkel a meggyilkoltak “hovatartozása” miatt, kutatni az emberi ösztönök bugyrait, satöbbi……. Jó lenne, ha nem csak a felszínen kapirgálnának és csak a sokkolásra játszanának, hanem kicsit belemélyednének a mocsokba, mint ahogy tették pl. a Ripper Street-ben is.

Geza Kovacs - 2018. 01. 29. 22:13

Nekem kicsit a Taboo-ra, kicsit meg a Downey Jr-féle Sherlock Holmes-ra hasonlít a hangulata eddig, mivel sötét, de nem mélyül el ebben szerencsére (eddig), hanem inkább pörög, nagyon helyesen.

hkim - 2018. 01. 29. 22:34

Cary Fukunaga és Daniel Brühl? Még a végén elkezdek nézni egy sorozatot.

Ancsa - 2018. 01. 29. 23:17

Jó volt ez nagyon, de néha azért felvetődött bennem, hogy akik nem olvasták a könyvet, azoknak érthető-e minden mozzanat.
Ezek szerint igen.

Nekem nagyon tetszett az első rész, bár gyanítom a könyvtől való eltérések majd most jönnek.

Brühl zseniális (mint mindig), és a többiekre sem lehet panasz. Azonnal nézném a többi részt.

- 2018. 01. 29. 23:23

Mi a fene. Meg is nézem akkor rögvest, csak nem kevés negatív visszhangot olvastam róla eddig…

DarkEagle - 2018. 01. 29. 23:32

Basszus annyi jó sorozat van, hogy nem tudok lassan mit nézni. :D Bár szerintem ezt érdemesebb lesz egyben lezavarni. Legalábbis a vélemények alapján ezt érzem.

bvr - 2018. 01. 29. 23:37

Tetszett! :)

Nekem is teljesen Taboo érzésem volt ettől a mocskos/sötét atmoszférától, bár a Taboo még ennél is jobban kapta azt el, cserébe viszont itt (bár nem olvastam, de) bízom a könyves alapban hogy sztori oldalán erősebb lesz a dolog. Amit eddig látni lehetett az alapján jó lesz :)

winnie - 2018. 01. 30. 04:47

“néha azért felvetődött bennem, hogy akik nem olvasták a könyvet, azoknak érthető-e minden mozzanat.”

az is benne lehet, hogy akik nem olvasták (én), azok nem tudták, hogy mit nem lehet érteni, mármint, hogy nem tudták valamiről, hogy mögöttes tartalma lehet. próbálok visszagondolni, hogy melyik jelenetnél lehettek kérdőjelek, de ha voltak is, akkor lehet, hogy elintéztem valamivel, vagy átsiklottam rajta.

gatling - 2018. 01. 30. 06:39

Lehet nekem volt rossz napom tegnap, de ez nagyon erőtlen és vérszegény első rész volt. Ami történt benne a közel 50 perc alatt, az belefért volna negyed órába is. Szinte nulla karakterépítés, hangulat az talán megvolt valamennyire. TESCO-gazdaságos Ripper Street utánzat, annak a lába nyomába sem érhet…

bvr - 2018. 01. 30. 06:39

@winnie: abszolut egyetértek, és én sem nagyon emlékszem hogy lett volna olyan ahol azzal kellett volna magamat nyugtatgatni hogy nem baj, majd később úgyis kiderül.
Na nem mintha az nagy gond lett volna. Ha már írtam a Taboo-t, ott rögtön a pilotban (meg utána is) voltak feszítő kérdések, nem is mindegyiket oldották fel még az évad végére sem – és mégis berántott az atmoszférája!
Itt meg a könyves háttér miatt azért annyira aggódni sem kell (persze szét lehet feszíteni egy adaptációt, de egyelőre még előlegezzük meg hogy jól csinálták :)

bvr - 2018. 01. 30. 06:46

@gatling: mondjuk ez szerintem általános az erősen atmoszférára építő sorozatoknál: ha maga az atmoszféra nem szippant be, akkor az nem lesz a te sorozatod. Talán ha olyankor van ez amikor már kint van az összes rész, akkor az még segíthet hogy rögtön tudod folytatni és hátha két-három rész már beránt. Aztán persze lehet hogy nem.
A Taboo is többeknél nagyon nem működött, míg sokaknak (nekem is) meg nagyon bejött. Simán lehet hogy ez is egy megosztó sorozat lesz.

Ancsa - 2018. 01. 30. 07:05

@bvr: jól csinálták :) Egyelőre könyvhű, de mivel a sztoti beleférne kb. 5 részbe, az eltérések (bővítések nyilván most jönnek). A karakterek egymáshoz való viszonya nem teljesen egyezik, de ez nem baj.

Ami nekem a könyv ismeretében hiányzott, az annak a magyarázata, Roosevelt miért segít hirtelen (ő adta a nyomozókat). Ez nincs megmagyarázva.

Amúgy magam is érzem, hogy miután egymás után olvastam a két regényt, kicsit keveredik a két sztori a fejemben. Pl. amikor néztem, kiakadtam az exhumáláson, erre most jöttem rá, hogy azt a 2. regényben csinálják titokban. Szóval kissé óvatosabban kezelem az eltéréseket, mert az én emlékezetem is megcsal :)

gatling - 2018. 01. 30. 07:29

bvr: A Taboo nálam is erősen bejött, szeretem a korabeli sorozatokat, de ez valahogy nem talált be most. Évad feléig kb. maradok, aztán majd meglátjuk…

bela43nj - 2018. 01. 30. 18:01

húh ez a sok taboo-hoz hasonlító komment eléggé lehúzott.ugye nekem taboo az 2/10.adok azért egy esélyt neki.

winnie - 2018. 01. 30. 18:36

a taboo-t én is kaszáltam, de hasonló korban játszódik, ennyi a hasonlóság, a stílus, a műfaj teljesen más.

toszi - 2018. 01. 30. 21:42

Kíváncsi voltam, hogy mikor jelenik meg az első magyar színész, tekintettel az itteni gyártásra. Kertész Péterre gondoltam volna utoljára.

winnie - 2018. 01. 30. 21:54

lehet, hogy nem számít, ahogy néztem a stáblistát, a gyerek páciens is magyar volt. mintha az ő neve lett volna. bár nem beszélt.

bvr - 2018. 01. 31. 08:24

bocsi azoktól akiket a Taboo eltántorított, én itt arra gondoltam (meg gondolom a többiek is) hogy nem magában a hasonló kor a lényeg, hanem ahogy ezt megragadja. Ezt is próbáltam kiemelni: a nagyon erőteljes, piszkos, sötét vizualitás, atmoszféra.
Ahogy írtam is, meg most winnie is kiemeli, a történet szintjén teljesen másról van szó: egy sorozatgyilkos utáni nyomozás. Valamint sokkal egyértelműbb történetmesélés a Taboohoz képest.

kulup - 2018. 02. 06. 20:11

Nem annyira Taboo ez, inkább Ripper street, de annak csak egy halvány másolata. Sajnos a közelébe se ér.

Gordon - 2018. 02. 09. 10:45

Azért Daniel Brühl szépen megtanulta azt a pàr mondatot. Egész ügyes volt.

Brynden Rivers - 2018. 02. 12. 23:56

Hát …
én inkább újranézem a Ripper Street-et.

Erről meg majd valaki mondja meg az évad végén milyen volt.

Eva - 2018. 02. 13. 11:51

Az a bajom, hogy nem tudok még szimpátiát sem érezni egyik szereplő iránt sem, egyszerűen nem szeretem őket. A történet rendben van, a képi megjelenítéssel is elégedett vagyok, de nem tudok kötődni SENKIHEZ. A Ripper Street-ben kedvelhető karakterek voltak, itt meg… eh, hagyjuk.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz