login |

This Is Us – 2×14: Super Bowl Sunday

2018. 02. 05. 22:10 - Írta: winnie

22 hozzászólás | kategória: kritika,

It’s just a house.

Elég fura választás volt egy ennyire nem epizodikus sorozatot betolni a Super Bowl mögé, még akkor is, ha egy részben végülis több kisebb történetet mesélnek el nekünk. De látva a 2×14-et leesett, hogy az NBC nem feltétlenül a sztorival akarta beszippantani a nézőket, de a sorozat hangulatával, a karakterekkel, és főleg a színészi alakításokkal. Sőt, még a trademark-nak mondható nagy csavart is bevetették, és basszus, hiába vagyok tapasztalt, megint ők nyertek!

Mondanom sem kell, hogy nagyon erős rész volt, lehet, hogy a szezon legjobbja – és kiderült, hogy a Super Bowl kapcsán nem is a Broncos – Packers meccsre gondoltak, hanem az Eagles – Patriots-ra. A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Tudtuk, hogy mi fog történni, és talán még annak is örültünk, hogy az elég intenzív első pár perc után nem a “könnyebb” utat választották a készítők – én legalábbis őszintén meglepődtem, amikor kinyílt az ajtó, így még Jack-kel maradhattunk.

Erről az jutott persze utólag eszembe, hogy mennyire tekinthető az egész Jack halála szál sok hűhónak semmiért, hiszen nyilván a karakter ugyanúgy fog tovább szerepelni, talán még abból az idővonalból sem tűnik el, ha nem csak előre fele mesélnek sztorikat (még nem olvastam erről interjúkat), szóval fura az egész, hogy megsiratunk valakit, aki valójában nem megy sehova.

De hát a sorozat történeteket mesél, életképeket villant fel, és valakinek a halálát akkor is meg lehet siratni, ha nem kronologikus a történetmesélés. És bár nem árt meglepetésként minket a dolog, de a készítőknek (számomra) sikerült úgy prezentálni a történteket, hogy azért a végén csak eltört az a bizonyos mécses. (Nem tudtam nem belegondolni abba, hogy milyen lenne most a Big Three élete, ha élne az apjuk.)

Szóval le a kalappal az írók előtt (megint), zömében kikerülték a saját maguk által állított csapdákat, ráadásul a részben mindenki megkapta a saját nagy pillanatát. Nyilván a prímet Mandy Moore vitte, a jelenete Miguel háza előtt totál kiütött, de Justin Hartley és Chrissy Metz is kitett magáért. Sterling K. Brown pedig szokás szerint zseniális volt, ő hihetetlen sokat hozzátesz Randall-höz, és már régóta vele egy szinten van Susan Kelechi Watson is, aki most azért háttérbe szorult.

– Oh, so Third Person Randall’s coming to the party, too, today?
– Yeah. He got here early.

Ja, és a csavar. Biztos, hogy volt, aki levágta, de nálam…, á, az ilyeneket imádom, a rész csúcspontja volt ahogy megjelent Randall Tess-nél – akkor most lehet egy új háttérsztorit felállítani, új történeteket mesélni, vagy ez csak egyszeri dolog volt vajon?

22 hozzászólás Ne habozz!

gevin - 2018. 02. 05. 23:22

“vagy ez csak egyszeri dolog volt vajon?”

Nem egyszeri dolog volt, hanem a 3. évad felvezetése. Engem is nagyon behúztak a csőbe.

Akkor bemásolom ide, amit a kibeszélőbe írtam:

Más volt, mint amire számítottam, de közben meg valahogy mégis olyan – ez most hülyén hangzik, de így van. Nehéz végignézni, annak ellenére, hogy szinte pontosan tudod mi fog következni.

Érdekes amúgy, hogy erre építették fel az évadot, hogy ennyire kihegyezték, áttették Super Bowl vasárnapra meg minden.

Szerintem a következő epizódok lelkileg jóval megterhelőbbek lesznek, nekünk nézőknek, mert jön a temetés, a sok-sok emlék, stb.

nikita - 2018. 02. 06. 01:03

Nem art megjegyezni, h kozel 27 millioan lattak ezt az epizodot, ami tobb, mint a duplaja a korabbi epizodok nezettsegeheZ kepest.

winnie - 2018. 02. 06. 04:35

igazából ez nem jelent sok mindent, de így van, hiszen a super bowl mögött adták, ezért volt super bowlos a tematika, ezért ment vasárnap, ezért foglalkoztam azzal, hogy vajon ez mennyire volt jó döntés, hiszen az a cél, hogy a sok új nézőből néhány megmaradjon a következő részre is, ami nem egyszerű feladat.

Yoakedvem - 2018. 02. 06. 09:07

Mennyi lett a nezettseg?

winnie - 2018. 02. 06. 09:34

két kommenttel feljebb:)

-T - 2018. 02. 06. 09:46

Brutál erős és érzelmes rész volt. Nálam már ott eltört a mécses, amikor Jack a lepedő segítségével leengedte az egész családját a tetőről. És én is azt hittem, hogy miután visszament a házba, onnantól kezdve nem látjuk többet a részben. De örülök, hogy nem így lett. Sikerült több fronton is meglepniük az íróknak, és amellett, hogy nagyon szomorúra sikerült a rész, sokszor hangosan felnevettem. Főleg a Randall-Beth páros szokásos beszólásain. Egyszerűen imádnivaló az a páros.
A rész végi csavart én nem láttam előre, így az is ütött rendesen.
Kíváncsi vagyok a folytatásra minden téren.

U.i.: Igazán kijárna már Mandy Moore-nak egy Golden Globe. Nagyon nagyot alakított ebben a részben.

Nemkrisz - 2018. 02. 06. 10:33

Valaki árulja már el légyszi, hogy a rész végén abban mi a “csavar” és miért ez a “legerősebb jelenet”? Direkt megnéztem kétszer is..

wellwellwell - 2018. 02. 06. 12:09

Nagyon jo resz volt.
Mindenkinek megvan, amikor rebecca hatrafordul az automatanal, mert azt hallja h “bec”? :””'(
A jelenet miguel haza elott hidegrazos, siros, szivszaggato. Es miguel is nagyon jo benne.
Es a legnagyobb az, hogy eddig is tudtuk, mi fog tortenni, megis, megis a szivunk hasadt meg.

winnie - 2018. 02. 06. 14:02

“Valaki árulja már el légyszi, hogy a rész végén abban mi a “csavar” és miért ez a “legerősebb jelenet”? Direkt megnéztem kétszer is..”

a csavar, ha arra célzol, akkor az volt, hogy kiderült, hogy a szociális munkás nő az randall lánya huszonévesen, szóval előreugrottunk az időbe tizenpár évet.

nikita - 2018. 02. 06. 15:35

winnie, csak jelent valamit mégis, ha most külön posztban megírtátok a nézettséget…

Nemkrisz - 2018. 02. 06. 19:04

Nem én céloztam arra. Erre a jelenetre emlékeztem is, csak nem értettem, h a részben miért ez a “legerősebb jelenet”. Mint ahogy most sem értem, de ez már így is marad. :)

winnie - 2018. 02. 06. 19:29

nikita: minden évben meg szoktuk írni külön az SB-s számokat, mint ahogy a normál epizódok nézettsége is megkapja a napi posztot. fent csak arra céloztam, hogy tudtuk, hogy 20-30-40 millióan fogják látni a részt, szóval, hogy nagyon nézett lesz, de igazából nem jelent semmit, hogy 23 vagy 34 millió a végeredmény, a fontos az lesz, hogy ebből hányan maradnak a keddi adásra.

winnie - 2018. 02. 06. 19:33

Nemkrisz: azért csak kérdezve válaszoltam, mert az volt az első dolgom, hogy rákeressek, hogy “legerősebb”, de senki nem írta, csak te. az erőst ketten írtuk a részre, de nem tudtam, melyik jelenetre gondolsz. jelenet kapcsán csak a ház előtti “kiütős” jelenetet írtam, illetve a vége kapcsán csúcspontról írtam, szóval erre a kettőre gondoltam a kommented alapján.

horakeni - 2018. 02. 06. 20:08

Végigbőgtem.

Yooha - 2018. 02. 06. 20:34

Ja, van új post róla, akkor ide is bemásolom:

Az tetszett, hogy a tényleg a Philly meg a New England játszott a Super Bowlon. :)
Gondolom a nagy részét leforgatták és volt 2 hetük felvenni pár másodpercet, amiben látszik a TV.

muffinpuffin - 2018. 02. 06. 20:58

ááá.végigbőgtem a részt. hiába tudtuk mi lesz, egy csodálatosan szép epizódot kaptunk és valóban meg tudtak lepni. bírom ezt a családot. :)

winnie: ahogy olvastam, amit írtál a Jack halála szálról, rögtön Vonnegut egyik karaktere, Billy Pilgrim ugrott be, aki egész máshogy viszonyul az idő fogalmához és van egy egész idevágó megnyilvánulása:
“Ha valaki meghal, az csak úgy tűnik, mintha meghalt volna. Továbbra is tökéletesen eleven marad a múltban, éppen ezért nagy butaság, ha az emberek sírnak a temetésén. Minden egyes pillanat, a múlt, a jelen és jövő, mindig is létezett és mindig létezni fog.”
(szóval remélem Milo Ventimiglia még sokáig velünk marad.:D)

Eni - 2018. 02. 06. 21:22

Az első rész vége óta vártunk arra, hogy megtudjuk, hogy mi is történt… és azt kell mondjam, hogy nálam nem volt olyan nagy katarzis mint itt többeknél. Talán pont azért mert ennyit kellett várni rá, nem tudom.

Remekül megírt rész volt mint mindig, csodás szereplőkkel mint mindig, de ennyi. Azt hiszem többre számítottam. Azt gondoltam, hogy vonyítani fogok a zsepivel a kezemben de nem így történt.

Nemkrisz - 2018. 02. 06. 23:39

Igen, 24:55-nél van..

Nemkrisz - 2018. 02. 06. 23:45

Super Bowl részeknél meg szerintem leforgattak előre kb. 10-15féle lehetséges verziót, ennél nem nagyobb lehetett több opció a döntőre. Ha megfigyeled, nagyon rövid vágások voltak akkor, amikor a 2 csapatot “mutatták”..

Dalmayr - 2018. 02. 06. 23:52

Az elejétől a végéig sírtam, bár ezt előre tudtam. Nekem nagyon tetszett a rész, Mandy Moore csodás volt, és a szivem szakadt meg a Miguel háza előtti jelenet miatt. Amúgy is érzelgős vagyok, nem nehéz megsiratni sem, de ennek a sorozatnak olyan erős érzelmi töltete van, hogy már egy apróságon is elbőgöm magam. Nagyon odatették magukat, ezt az évadot kezdem jobban szeretni mint az előzőt pedig magasan van a léc. A Randall-Tess jelenet meg rátett egy lapáttal. Nem jöttem rá, bár abban biztos voltam, hogy a kissrác nem kerül Randall családjába. Várom a folytatást, de előtte még veszek egy csomag PZSt :D

winnie - 2018. 02. 07. 04:49

“Super Bowl részeknél meg szerintem leforgattak előre kb. 10-15féle lehetséges verziót, ”

a tévére utómunkával forgatás nélkül tolják fel a képet, itt is ez történt, mert ugye alapból, ha megy a tévé egy jelenetben, azt sem a forgatás közben veszik fel, viszont valóban több változatot forgattak – az egyiket a steelers döntőbe jutása esetén, a másikat pedig steelers nélkül.

Hannes - 2018. 02. 14. 08:39

Visnu haragjában kettévágta Vasukit, aki – a halhatatlanság italának köszönhetően – életben, de két részben maradt. Vasuki két részéből keletkezett az égbolton a Rahu (fej), és a Kétu (test), ami figyelmeztetés az embernek: ahhoz, hogy a halhatatlanságot elérjük, le kell győzni az élet sötét oldalát, vagyis meg kell ismernünk a múltat, hogy megértsük a jelent, mert csak így alakíthatjuk a jövőt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz