login |

Everything Sucks!: az 1. évad

2018. 02. 17. 17:35 - Írta: winnie

28 hozzászólás | kategória: kritika,

Maybe there’s a future where I don’t have to be a freak.

A Netflix tegnapi premierjéről, erről a 90-es években játszódó középiskolás komédiáról azt kell tudni először, hogy nem komédia, mármint nem poénokra van felhúzva. Ez nem baj, csak nem akarom, hogy a 23-25 perces epizódhosszok bárkit is megzavarjanak. Nem lett volna hátrány, ha ezt tudom előre, de így is elsőnapos dara volt, ami azért mégiscsak beszédes, nem?

Nyilván mindenki ezeket a sorozatokat fogja emlegetni, de az Everything Sucks! kapcsán simán eszbe juthat az embernek a Freaks and Geeks és a Stranger Things is – nyilván természetfölötti elemet nem kell keresni, cserébe az egyik főszereplőről simán elhittem volna, hogy az ST-s Dustin nővére, annyira hasonlított rá pár dologban.

Egy Boring nevű kisvárosban vagyunk, Oregon államban, tényleg unalmas hely, ahogy a neve is utal rá, és itt kezdi a középsulit 3 geek srác, akiknek az első dolguk, hogy beiratkozzanak a videós szakkörbe, ahol egyikük össze is barátkozik egy operatőr lánnyal, természetesen komolyabb kapcsolat reményében. Ez indítja útnak (a kicsit túl gyors) eseményeket, amiknek a katalizátora az őket bully-zó színház szakkörösök lesznek.

Az iskolás környezet és sztori természetesen remek terepet ad a klisék elszórására, de szerencsére ez a sorozat nem a klikkekre vagy a sportolókra és a “gonosz” lányokra koncentrál. Oké, ebédlős jelenetek azért voltak, a detention is megjelent röviden, de a helyszín ellenére sokkal fontosabbak voltak a személyes szálak, az, ahogy a tinédzserek felfedezik magukat, illetve azt, hogy mit is akarnak a nagybetűs élettől.

Az Everythings Sucks! azt jelenti, hogy ‘Minden szívás!”, és a sorozat ennek szellemében tálal fel egy coming of age, azaz felnövés történetet, illetve annak első fejezetét, ahogy fent is írtam, közel sem komédiaként, azonban helyenként mindenképp vicces jelenetekkel. A hangsúly azonban nem a poénokon van, hanem inkább azon, hogyan próbál félszeg (és olykor igen ciki) módon közeledni egy srác egy lányhoz, miközben mi pontosan tudjuk, hogy esélytelen nála.

És ez a főszál már az első részben megjelenik, és nagyon fura volt, hogy rögtön nagy érzelmekkel és grandiózus megnyilvánulásokkal kezdett a sorozat, egyszerűen nem értettem, hogy hova siettetik ezt az 1-2 napos kapcsolatot (ld. az Oasis-jelenet) – ha hetiben néztem volna, talán nem húzom fel annyira a szemöldököm, de streamben elég feltűnő volt. Többek között ezért az első pár rész nálam inkább csak 6-6,5/10-es szint volt, hogy aztán persze folyamatosan nyerjen meg a sorozat, felkúszva egy átlagosan erős 7/10-es osztályzatra.

Az, hogy nem volt képes magasabbra jutni, csak és kizárólag annak köszönhető, hogy ez a kvázi 20 perces formátum nem elegendő arra, hogy bizonyos aspektusaiban ne legyen felületes a sorozat. Ezúttal a mellékkarakterek szenvedték meg a dolgot. Míg a két főhős (és valamennyire a szüleik) megkapják a törődést, addig a többiek (geek barátok, drámások) zöme nagyon halványan van megrajzolva, pedig lenne bennük potenciál. És emiatt sajnos az érzelmi csúcspontjaik és vívódásaik sem olyan hatásosak, mint amilyennek szánták azokat a készítők.

Egy pillanatig sem akarok úgy tenni, mintha a sorozatban bármi különleges lenne. A története sem újszerű (én mondjuk már a Dawson’s Creek-ben is szerettem a filmezős aspektust, az plusz pont), mint ahogy a 90-es évek hangulata sem. De utóbbinak nem is kell újszerűnek lennie, épp elég az is, ha van. Márpedig az Everything Sucks! nagyon 90-es évekbeli sztori, nem csak külsőségek, hanem a lehetőségek ábrázolása, viselkedések, beszédstílusok (és zenés táncmontázsok…) tekintetében, ami, akárcsak a Stranger Things, az én korosztályomhoz áll a legközelebb.

I bet next time you see her, it’s gonna be tongue city. Population Luke.

Persze 90-es évek ide vagy oda, szerintem ez a sorozat nagyon tipikusan idézi meg azt a korszakot, elég sokáig az volt az érzésem, hogy bizonyos jelenetekbe csak direkt azért tolták be a verbális vagy képi utalásokat, hogy az orrunk alá dörgöljék azt, hogy “nesze nektek, 90-es évek!” – hasonló a helyzet a zenék terén is, de basszus, könnyű eset vagyok, nem tudtam nem fülig érő mosollyal nézni a montázst a Two Princes-re, amikor pedig az 1×08-ban a road trip-en Ace of Base üvöltött a buszban, rögtön tudtam, hogy az lesz a kedvenc részem.

Az pedig külön felüdülés volt, hogy ez egy olyan középiskolás sorozatot, amiben (zömében) tényleg iskoláskorúak alakítják a szereplőket, már-már kicsit szokatlan is volt látni őket romantikázni és komolyabb érzelmi viharokat megélni. Más kérdés, hogy az ő szájukból sajnos még a szokásosnál is mesterkéltebbeknek hangzottak számomra egyes dialógok, túlságosan forgatókönyvesek voltak olykor a szövegeik.

Uncle Vanya sucks.

És például (főleg eleinte) a Stranger Things-es báj is hiányzott a karakterekből (az alakítások sem feltétlenül győztek egy-két kivétellel), egyszerűen amikor kínosságba fordult a félszegség, akkor az közel sem volt annyira megnyerő, hogy ellágyulva mosolyogjak a jeleneteken és a gyerekek próbálkozásain. Szerettem a sorozatot, de sokkal jobban akartam volna szeretni, sajnáltam, hogy nem tudott konstansan beszippantani, elvarázsolni.

Ettől még bejött az Everything Sucks!, bőven volt benne szív, ha lesz második évad, akkor ott leszek, mert tudom, hogy addigra még jobban ráéreznek a készítők a stílusra és a mellékfigurák is több élettel fognak megtelni. Az pedig, amit cliffhanger-nek kaptunk, azt is jelzi, hogy továbbra is dominálni fog a komolyabb hangnem, vagy legalábbis minimum egyensúlyban lesz a dráma a komédiával.

28 hozzászólás Ne habozz!

Venom - 2018. 02. 17. 17:49

Szia winnie!

Félig-off kérdés, de mi az ötlet az “elsőnapos dara” mögött? Miért jó egy nap alatt ledarálni egy évadot/sorozatot? Nem jobb beosztani a dolgot, hogy az embernek legyen ideje rágódni a látottakon, hagyni leülepedni?

Megjegyezni is könnyebb a dolgokat, hisze nem ömlesztve látod, így nem folynak össze az események.

Vagy csak a csupa mennyiség miatt darálsz le mindent egy nap alatt?

Ne vedd rosszindulatnak, csupán érdekel a dolog :)

Flanker - 2018. 02. 17. 17:52

Venom: Speciálisan winnie-nél főleg az lehet hogy tuti 3 számjegyű félbehagyott (de folytatásra kijelölt) sorozata van, így tippre. És a darával nem növekszik a szám vagy a szemem ;)

Thomas - 2018. 02. 17. 18:26

Ami könnyen csúszik, és ott van az ember előtt az egész évad, miért ne? Sajnos vagy szerencsére a jelenlegi sorozatos helyzetben kb. minden napra találhatnál egy évados darát, ha lenne annyi szabadidőd. Meg a blog miatt sem hátrány, hogy mindjárt tud írni az aktualitásokról. Persze lehetne előbb csak pilotkritika, aztán jövő héten évados is, de ennek is van varázsa:)

Mondom mindezt úgy, hogy én nem csinálnék ilyet, még amikor darálok is, 3 résznél többet már nem igazán szoktam megnézni naponta. Jó, egy 25 percesből esetleg, ha összefüggő a sztori. Ezzel viszont biztos várok előbb pár hetet, hátha lesz hozzá felirat, úgy jobban szeretem, ha nem, akkor majd megkukkantom angollal, de ez az írás most növelte nálam a várakozási faktort azért:) Még ha én nagyon úgy is érzem a képek alapján, hogy túl fiatalok a gyerekek egy komolyabb történethez, de majd a 3-4. évadra jó lesz ez:)

winnie - 2018. 02. 17. 18:28

Venom: tudod, van itt ez a blog:) viccen kívül, ez a legfontosabb tényező, hogy tudjak frissen írni egy teljes évadról, szerintem az segít az olvasóknak. annyira ritka még így is, hogy azonnal tudjunk írni valamiről, és a netflix lehetőséget ad erre. (igen, befolyásolja a junkie a nézése szokásaimat.)

viszont fontos, hogy az elsőnapos dara nem állapotjelző, hanem elismerést jelent. múltkor írtam hét kérdését is erről, de szó sincs “mindenről”, ez a hetedik vagy nyolcadik netflixes sorozat, amit így néztem (másnál nem fordult elő), de csakis azért, mert tudtam nézni, mert jó volt, és fogyasztható volt így. ez alapvetően egy könnyedebb sorozat, egy hosszabb film, amit simán lehet így nézni. ami fajsúlyosabb, az esélytelen nálam, egy gypsy, altered carbon, luke cage nem ment csak hosszabban, bár egy dark esetében beledöglöttem volna, ha elfelejtek részleteket, még darálva is jegyzetelnem kellett, hogy mi, hol, merre (ilyen sosem volt korábban).

de persze sokat számít a pszichológia is. az “azért daráltam le, mert ott volt”. és bármikor tudom arra fogni, hogy mivel sorozatokkal foglalkozom napi szinten, tudnom kell, hogy milyen belülről megélni netflixes modellt, és úgy fogyasztani sorozatot, ahogy ők szeretnék:) de csakis olyat nézek végig, ami érdekel. szóval, ha valami nem jön be, akkor marad a pilotírás róla, és az sem biztos, hogy az első napon.

Josh - 2018. 02. 17. 18:35

Nálam is egy nap alatt lecsúszott, de 2 részletben. Az első fele kora délután , a másik késő este. Tényleg nem lehet komédiának nevezni, ami az elején kicsit zavart, de volt 1-2 hangosan felnevetős rész, ami nálam ritka mostanság, így már csak ezért is megérte. A lényeg hogy “jó szájízzel” keltem fel mellőle. Jövőre jöhet az S02.

NitRo - 2018. 02. 17. 19:32

Nekem az volt a bajom ezzel a sorozattal, hogy rövid volt és valahogy túl gyorsan történtek a dolgok. Egyébként nagyon bejött, kíváncsi vagyok a következő évadra, de tíz részt 20-25 perces epizódokból kicsit kevésnek érzek.

ayren - 2018. 02. 17. 19:44

Jó kedvcsináló írás, köszi, winnie! Belenézek, ha lesz ungarische felirat.
És még a zenéket is meghallgattam! :)

gevin - 2018. 02. 17. 20:07

A pilot elég sivár és száraz volt, plusz a történet is totál érdektelenül alakult egészen az utolsó pár percben behozott fordulatig. Az viszont tetszett, szóval néztem tovább, és nálam a hangulat meg a zene mentette meg.

Egyetértek winnie-vel, nálam is hiányzott a varázs a gyerekszínészek részéről, csak a főszereplő kisgyerek volt annyira aranyos, hogy hamar megkedveljem. Egyedül az a bamba, csodálkozó, “afrikai kisgyerek vagyok, aki mindjárt sír, mert az élet kegyetlen és szomorú”-arckifejezése bosszantott, de rohadtul egy-két komolyabb jelenetnél.

Oasis és Ace of base telitalálat, baromira ültek a zenék végig.

Rottenen olvastam, hogy az Everything sucks kicsit olyan, mintha kiszívtak volna minden jót a Stranger thingsből, és egy unalmas történet keretében elénk tolták volna. Valamelyest egyetértek ezzel az állítássál, mert a sorozat története – azon túl, hogy semmiféle újdonsággal nem bír -, valóban meg-megcsuklik, és túlságosan hétköznapi, kevésbé izgalmas. Ennek ellenére a hangulat valahogy végig visz előre. Limonádé az egész, gyorsan felejthető, de mégis szórakoztató kis széria ez.

lalakov - 2018. 02. 17. 20:55

Kíváncsi lennék ki ad egy településnek Boring nevet. Főleg hogy nincs is az isten háta mögött (fél óra Portland belvárosa a Google térképe szerint). A táj gyönyörű, a környezet békés.

A sorozat tetszett, bár egy csöppet rövid volt.

Spoiler:
Miért kell az évadok végén bele*arni a palacsintába? Anélkül sokkal jobb szájízzel várnám a következő évadot.
Nem túl fiatalok a szereplők ahhoz, hogy olyan érzelmeket játszanak el, amikkel nem feltétlenül vannak ők sem tisztában a magánéletükben?

Andris - 2018. 02. 17. 22:30

Nekem is bejött, le is daráltam egy nap alatt bár főleg azért mert nagyon kevés ez a 10×20. Lényegében olyan volt, mintha egy filmet néztem volna.

Abban én is egyetértek, hogy gyengébb a kezdés, de a végére szerintem elég jó lett. Várom a második évadot.

Nekem egyedül az volt a fura, hogy ilyen korosztályban nem szoktak ennyire lényegre törőek/bátrak/”érettek” lenni a gyerekek, főleg nem ilyen nagy érzésekkel kapcsolatban, vagy nem tudom, lehet csak az én gyerekkorom nem ilyen volt, és emiatt éreztem így.

toszi - 2018. 02. 18. 20:03

Minden gyengesége mellett a finom utalások tetszettek a legjobban. Amikor a videós csajt egyszerűen csak le “Yoko” zták a kissrác haverjai? Utalva a Beatles vélt vagy valós széthullására Yoko Ono megjelenésével Lennon életében.

Popeye - 2018. 02. 18. 20:07

én nem tudom a nagymellű lány mennyi idős lehet, de hogy én biztosan 20-on valamennyinek lőném be :D

toszi - 2018. 02. 18. 20:19

21, 1997 September 12

winnie - 2018. 02. 19. 04:56

ezért is írtam a posztban, hogy “zömében”.

JKJ - 2018. 02. 19. 10:16

Az ötödik résznél tartok, de nálam 100%-ig betalált!

Shannen - 2018. 02. 19. 16:09

Az első két rész után kaszálni akartam, de mivel itt azért többségében pozitív véleményeket olvastam, gondoltam adok még esélyt. Végül a 4.résszel fogott meg és onnantól már könnyen lecsúszott az évad hátralévő része.
Összességében nekem is az a véleményem, ami a kritikában le volt írva, hiányzott valami fajta báj, ami úgy összetartotta volna az egészet. Ráadásul hiába operált viszonylag sok szereplővel, Kate, Luke illetve a szüleiken kívül a többiek tényleg csak fel voltak skiccelve. Viszont ez a négyes szerintem remekül hozta a rájuk szabott karaktert. A felnőttek aranyosak voltak, a gyerekek szintén.
A Kate játszó lány nekem tisztára a fiatal Claire Danes-t idézte fel a My So-Called Life-ból.

Igazából ott leszek a második évadnál is, ez a kb. 5 órás játékidő azért simán belefér egy hétvégén, és az is lehet, hogy addigra már tényleg jobban el fogják kapni a hangulatot a készítők.

Ja, igen a zenék zseniálisak voltak természetesen.

len90 - 2018. 02. 19. 17:18

Nálam is abszolút betalált a sorozat, én is egy nap alatt letoltam az évadot. Én amikor néztem nem éreztem a karaktereket kidolgozatlannak, igazából mind a 6 tinédzsert nagyon szépen felépítették a Pilotban, egyből meg lehetett szeretni őket és szurkolni nekik. Szerintem amit ti néhányan kidolgozatlanságnak tituláltok, az inkább a játékidő rövidsége, az egész évad alig több, mint 3 óra, ebbe ennyi fért sajnos csak bele, szerintem lett volna benne több is, szerintem egyedül Emaline-t nem árnyalták kellőképpen, nekem nagyon élves váltás volt az Oliverbe való halálos szerelem után a hirtelen jött nagy Kate-rajongás. De valószínűleg éppen ennek a hihetetlensége, megalapozatlansága lesz az egyik probléma forrás a második évadban…

Leslie volt még egy kicsit hanyagolva, pedig ő nagyon el volt találva a stylinggal és a világképpel amit nem félt fennhangon hirdetni ő tényleg ízig-vérig kilencvenes évek volt (még arcberendezésre is :D), sajnáltam, hogy pont ő nem kapott egy “happy ending”-et. Az Ace of Base-s tánca nekem az évad jelenete volt.

Az évad nálam simán 9/10 és a -1 pont tényleg a rövid játékidő és az ebből adódó hiányosságok miatt került levonásra.

És most magamat dobom a busz alá de ezzel ellentétben én a Stranger Things vonatra nem tudtam több próbálkozás után sem felszállni: nekem ott nem lettek szimpatikusak a szereplők, főleg nem a tiniszál az egyik kis-srác nővére meg az ő osztálytársai, valamint nekem ott a nosztalgia faktor sem ütött be, mert az első 2,5 rész ameddig jutottam kb. végig teljes sötétségben jtászódott és Winona Ryder cirkuszolása töltötte ki. A történet meg első ránézésre egy kicsit jobban kidolgozott/komolyabban vett KYLE XY volt, szóval még csak ezen a téren sem hozott (nekem) semmi újdonságot, ami lekötött volna…

winnie - 2018. 02. 19. 19:22

len90: nem a vita generálása miatt, mert elfogadom, hogy másképp láttad, és nem azzal akarok érvelni, hogy most talán a két haversrác neve sem jut eszembe (azért közben tudtam), de ők rettenet vékonyak voltak szerintem (és színészileg sem egy szintet képviseltek a többiekkel, úgy éreztem), kaptak egy vagy két jellemzőt és azokra erősítgettek rá. ugyanez olivernél. ugyanez a mikrofonos lánynál is, akit az első 5 részben definiáltak egy valamivel, majd a második 5-ben egy másik valamivel (azzal, hogy a srác után “kajtatott”). több olyan is lehetett volna nála is, mint a tánc.

az elején azt is hittem egyébként, hogy a fiúhármas lesz a központ, erre a 3. részben talán nem is szerepeltek, és akkor esett le, hogy ők teljesen mellékes arcok, kvázi csak utánfutók. a végén elkezdődött valami náluk, de megint csak inkább úgy, hogy egy plusz vonást adtak nekik, és azt igyekeztek folyton ismételni.

és igazából nem is mondom, hogy több kellett volna, mert a játékidő talán épp ennyit bírt el, de ezért is érzem úgy, hogy csak nagyon széles ecsetvonásokra ad lehetőséget a szerkezet.

WillTraveler - 2018. 02. 19. 20:05

Zseniális volt, elképesztően betalált! Következő évadra vagy több rész legyen, vagy hosszabb legyen a játékidő, mert így túl hamar elfogyott:)

JKJ - 2018. 02. 20. 18:19

Most fejeztem be az évadot. Teljesen elszállított. Újra gyerek voltam. Nem gondoltam, hogy ezt újra átélhetem! Nyilván nemmindenkinek a kenyere, de pont ennyi idősen és ebben az időszakban volt szerencsém amerikai iskolába járni, szóval nekem nagyon ismerős volt.

breezer - 2018. 02. 21. 13:19

“azt kell tudni először, hogy nem komédia”

egy újabb stream szolgáltatós comedy, ami nem is komédia… csak neeeem?!?!

lassan lehetni írni arról, hogy a streaming szolgáltatók miért nem tudnak straight up comedyket gyártani.

winnie - 2018. 02. 22. 06:33

“lassan lehetni írni arról, hogy a streaming szolgáltatók miért nem tudnak straight up comedyket gyártani.”

miért ne tudnának? bőven van (ha a netflixen nézed, akkor fuller house, kimmy schmidt, haters back off, disjointed, stb.), de itt a 20+ perces hossz megtévesztő lehet.

winnie - 2018. 02. 22. 14:58

ehh, most jut eszembe, hogy meg akartam kérdezni a kritikában, hogy volt valami jelentősége az elején a snitteknek a takarítóval? párszor mutatták, de utána szinte semmi, így meg elég weird volt.

Wol* - 2018. 03. 03. 01:10

Imádtam!

koboldka - 2018. 03. 18. 23:08

Csak nekem tűnik úgy, mintha a Fuking Amalból lenne az alapszitu nyulva…A főszereplő csaj még hasonlít is a film főszereplőjére. A szerelem tárgya szintén szinésznő akar lenni. Es mind ők, mind a film főszereplői egy istenháta mögötti városkában laknak, ahol nem történik semmi. A film 1997-ben játszodik, a sorozat meg 1996-97-ben.

winnie - 2018. 03. 19. 08:34

ahhoz képest, hogy a fucking amal az egyik nagy kedvencem más moodyson-filmekkel együtt, eszembe nem jutott volna, de…, hmm, a kinézetben lehet valami, és a város kiemelése abszolút jogos (amal vs boring), de az alapszituval vitatkoznék, hiszen itt éppen az alapszitu teljesen más, hiszen az két lányról szól, ez pedig eleinte a srácokról, de utána pedig egy srác és egy lány barátságáról, és minden másról, az ébredés, illetve a tapogatózás csak folyomány, illetve mellékszál. egyelőre.

winnie - 2018. 04. 07. 08:52

elkaszálta a netflix.

Cyberdog - 2018. 06. 03. 22:16

Kár érte.

Pedig a Netflix elég jól belenyúlt az iskolás sorozatokkal – valami hiánypótlóba – amit annak idején a The Goonies vagy a Stand by Me képviselt a filmek terén.

Kár, hogy a Netflix nem hagyta meg a lehetőséget, hogy kiteljesedjen a sorozat, mert szerintem a 2. évadra sokkal ütősebbé válhatott volna a sorozat.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz