login |

Pilot-mustra: Hold The Sunset – 1×01

2018. 02. 22. 19:10 - Írta: winnie

4 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, pilot-mustra,

Mit ne mondjak, jó pár éve annak, hogy tévésorozatban láthattuk John Cleese-t. De most visszatért a képernyőre az egykori Monty Python-tag, bár mivel nem ő a készítő, így a BBC új komédiája esetében, így még véletlenül sem egy abszurd remekre kell számítanunk, inkább egy öreges, békebeli komédiára, amivel nagyon jól ellehet az ember, főleg, ha szereti a stílust.

HOLD THE SUNSET – 1×01 – 5,5/10

 

Igen, nekem sajnos nem annyira kenyerem. A világon semmi negatívumot nem találtam a Hold The Sunset-ben, el tudom nézegetni, mostanság nem nagyon mozgat meg a klasszikusabb, inkább a színészi játékra, mintsem a hangosan röhögős poénokra vagy extrém karakterekre koncentráló sorozat.

A történet szerint egyébként Cleese karaktere végre célba ér a szembeszomszédban lakó asszonynál, aki hosszú évek ostromlása után beadja a derekát, és belemegy abba, hogy a barátságukat házassággal erősítsék meg. Azonban ahelyett, hogy férj és feleségként az életük hátralévő részét gondtalanul élveznék (külföldön például), kénytelenek elviselni utóbbi 50 éves gyerekét, aki a hirtelen válása után a szülői házba visszaköltözik.

Ezzel az alapszituációval egyébként minden adott lenne egy többkamerás komédiához, azonban szerencsére a Hold The Sunset nem közönség előtt felvett darab, nincsenek benne röhögések, teljesen életszerűek a párbeszédek. A “gyerek” anyu öle helyett egy váratlan helyzetbe csöppen bele (nyilván jöhet a rivalizálás mostohaapuval), mint ahogy az újdonsült férjjelölt sem arra számított, hogy bekerül egy harmadik kerék a háztartásba.

Innentől kezdve csak az nem tud írni köréjük humoros helyzeteket, aki nem akar, azonban a sorozat végig kimért és “elegáns” marad, nem megy le kutyába (oké, mint a kép is mutatja, némi fizikai humor azért helyet kapott), de még populárisabb irányba sem indul el a könnyebb poénokért, inkább próbál érzelmi húrokat pengetni, és tényleg a három főszereplő karakterére koncentrál.

Kellemesen mosolygós a Hold The Sunset, nem veszik poénosra, inkább a valószerűség a cél, csak kérdés, hogy így hányan fogják kihagyhatatlannak találni. Nyilván azok, akik nagyon szívesen elnézegetnék még John Cleese-t, vagy a többi, itthon csak az angol komédiák igazi fanatikusai előtt ismert színészt.

4 hozzászólás Ne habozz!

Lajosék a másodikról - 2018. 02. 22. 21:31

Túl sokat nem tudok hozzátenni, jól adagolt, profi munka, a célcsoport meg valószínűleg inkább a BBC átlagkorosztálya (60+). Én biztos nézem tovább, mert Cleese egysorosai még így is elég ütősek néha.

Ronaldo - 2018. 02. 24. 10:23

Sajnos sejtettem, hogy nem lesz egy új Waczak szálló, főleg, hogy Cleese csak színészként vesz részt a produkcióban, és ahogy az lenni szokott, gondolom a korából adódóan sem tudja ugyanazt az energiát sugározni. Mindegy, azért teszek vele egy próbát.

gromit - 2018. 02. 27. 11:20

“a kép is mutatja, nem fizikai humor azért helyet kapott” -> némi fizikai humor

nem-fizikai humor is akad, de az képen nem látszik :)

Szóval, igen, első rész alapján kellemes nyugdíjas sorozat, karakterekre épít, meg interakciókra, pár jópofa beszólásra. El lehet lenni vele, ha valaki vevő az ilyenre (én a Judi Dench-es As Time Goes By-jal is elvoltam régebben, de az vagy viccesebb volt, vagy az idő szépíti az emléket :) ).
Konklúzió: kategóriájában a Mum-nál egyértelműen jobb, kellemes, maradok.

2. rész: háát, most kissé elbizonytalanodtam. Azért még mindig jobb, mint a Mum, de párszor már nyúltam a péklapátért idegesítő figurák miatt (akik az nyitányban nem voltak).

John Cleese és Jason Watkins jók együtt.

winnie - 2018. 03. 12. 16:56

sajnos nálam az 1×02-vel megy is a kukában. semmi extra, középszer.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz