login |

American Crime Story: féltávnál a 2. évad – írta Desperate HOUSEwife

2018. 02. 27. 14:50 - Írta: vendegblogger

9 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Én is azon sorozatrajongók közé tartozom, akiket megvett kilóra az American Crime Story első évadja az OJ Simpson üggyel, egy korszakalkotó bűnügy és tárgyalássorozat szinte dokumentarista igényű feldolgozásával, ezért türelmetlenül vártam a második szezont, a The Assassination of Gianni Versace: American Crime Story-t. És eddig a legkevésbé sem okozott csalódást.

Az antológia sorozat előnye és egyben hátránya is, hogy minden évad a maga útját járja, és teljesen önállóan, önmagában értékelendő, viszont éppen ezért nem szabad semmilyen szinten elvárni az előző évad „folytatását”. Főleg, ha még a készítők is kicserélődtek, csak Ryan Murphy produceri ernyője állandó.

Az American Crime Story esetében a fenti mellett még azért is fontos ezt az evidenciát megjegyezni, mert míg az első évad alapjául szolgáló eset olyan részletességgel volt dokumentálva a korabeli médiumokban, hogy szinte semmit nem kellett „hozzákölteni”, addig a Versace-gyilkossággal foglalkozó 2. évad történéseinek egy része szükségszerűen fikció lehet csak. Ugyanis a mai napig nem tudjuk pontosan, hogy miért történt a címbeli bűncselekmény.

A Gianni Versace elleni merénylet megmagyarázhatatlan, és jó eséllyel már sosem lesz rá válasz. Éppúgy lehet egy pszichopata sorozatgyilkos véletlenszerű tette, mint egy mellőzött régi szerető sértettségéből fakadó bosszúja, meg még számtalan dolog, amire tippelni sem tudunk. Mindenesetre a sorozat 2. szezonjának nagyon kevés olyan fogódzó állt rendelkezésére, ami a miértekre választ adhatna. Amik viszont igen, azokat kivételes pontossággal használták fel, érdemes utánaolvasni, pl. a Harper’s Bazaar remek cikksorozatában.

El kellett dönteniük, milyen irányba viszik a történetet, találni kellett rá egy magyarázatot, ami természetesen csak egy lehetséges interpretációja a történteknek, így a true crime és a fikció olyan határmezsgyéjén egyensúlyozik az évad, ami egészen egyedivé teszi. Nézőként abszolút élvezetes az eredmény, de érdekességképpen érdemes megjegyezni, hogy a Versace család maximálisan elhatárolódott tőle, mondván, hogy semmi köze a valósághoz, szóval mindenképpen csak egy lehetséges megoldásként értelmezhetjük.

De sorozatnézőként ez nem is számít. Méghozzá azért nem, mert félidőnél nagyon úgy tűnik, hogy az évad nem Gianni Versace-ről szól. Még csak nem is a gyilkosáról, az ámokfutó Andrew Cunananről, vagy a többi áldozatról, esetleg Donatella Versace-ről és a divatház további sorsáról. Ez az évad a kilencvenes évek második felének Amerikájáról szól, és elsősorban arról, hogy milyen volt ebben a korszakban homoszexuálisnak lenni.

20 év telt el azóta, és talán sokszor bele sem gondolunk, mennyire más világban élünk ma, és nemcsak azért, mert okostelefonokkal kommunikálunk, újságok helyett a közösségi médiából tájékozódunk, és az amerikai elnököt nem Clintonnak, hanem Trumpnak hívják. 1997-ben még olyan világot éltünk, amikor az egyik legünnepeltebb divattervezőnek is azt tanácsolta a húga, hogy ne coming outoljon, mert rámehet a karrierje.

Az American Crime Story 2. évadának az erőssége pedig pontosan ez: átélhető emberi sorsokon keresztül mutatja be, mit jelentett melegnek lenni a kilencvenes években, és hogyan állt hozzájuk a társadalom. Mennyire mást jelentett Gianni Versace számára, aki a divatvilág ikonja volt, mennyire mást egy kisvárosi srác számára, aki soha nem érezte, hogy tartozik valahova, mennyire mást egy haditengerészetnél szolgáló katona számára a Don’t Ask Don’t Tell politika idején, vagy az idős építésznek, Lee Miglinnek, akinek az egész világát ingatja meg a felismerés.

Az a szép a sorozatban, hogy pontosan és rendkívül érzékenyen bontja ki ezeket a történeteket, és mutatja meg őket több érintett szemszögéből is, hogy a teljes kép minden árnyalatát megismerhessük, és talán az évad végére meg tudjunk magunkban fogalmazni valami választ arra a kérdésre, hogy ez a fiatal meleg srác miért okozta 5 másik ember és a saját halálát.

És ezt véletlenül sem úgy kell érteni, hogy a közönség rokonszenvezhet a gyilkossal, arra gondosan ügyel a sorozat, hogy Cunanan végig számító, hátborzongató és kíméletlen legyen, de egyértelművé teszi, hogy nem véletlen fektet akkora hangsúlyt az őt körülvevő társadalmi környezet bemutatására is.

Nagy erőssége az évadnak, hogy visszavisz minket egy olyan világba, ami szinte a közelmúlt, mégis sok részletét elfelejtettük már, és hamisítatlan kilencvenes évekbeli hangulat mellett boncolgat egy nagyon fontos társadalmi kérdést. Méghozzá úgy teszi ezt, hogy kellő időt és figyelmet szán az áldozatok személyes történeteire is, hogy ne csak nevek legyenek egy statisztikában, hanem megismerjük őket annyira, hogy átélhető legyen, mennyire fájhatott a környezetüknek az elvesztésük.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Fontos elem a rendőrség hozzáállása is a bűnügyekhez, és az, ahogyan a sorozat újra és újra, megkerülhetetlenül felteszi költői kérdést: vajon máshogy álltak volna hozzá a nyomozáshoz, ha az áldozatok és a gyilkos nem homoszexuálisok?

Ami még nagyon nagy erénye, hogy a sorozatgyilkos téma ellenére is kerüli az öncélú megbotránkoztatást vagy szenzációhajhászást, nem a gyilkolás pillanatira vannak kihegyezve az egyes történetek, és mindent nagyon stílusosan és megfelelő arányérzékkel adagol.

Gondolok például arra a jelenetsorra, amikor a vidéki útjáról hazaérkező Marilyn Miglin, a 3. áldozat, Lee Miglin felesége apró jelekből összerakja, hogy valami borzasztó dolog történt a férjével, de a véres részletekből ekkor még semmit nem látunk. Egymás után kétszer néztem meg 3. epizód nyitójelenét, annyira ízléses és hatásos volt az egész.

Muszáj kiemelni a színészi játékot is. A sorozatot megelőzően persze Penelope Cruzra építették fel a kampányt, hiszen ő a legismertebb név a stábban, és ő játssza azt a karaktert, aki napjainkban is a legismertebb figura ebben a történetben, de ennek a sorozatnak Donatella Versace nem központi karaktere. (Holott az ő története is rendkívül érdekes lehetne, ahogy nemcsak életben tartott, de felvirágoztatott egy divatbirodalmat és átvitte az új évezredbe.)

Egyelőre itt csak mellékszereplő és ez jól is van így, a Gianni Versace-t játszó Edgar Ramírez is remekel, de egyértelműen Darren Criss viszi a hátán a sorozatot. A fiatal színész egyszerűen félelmetes a szerepben, nem játssza túl, de valahogy mindig eléri, hogy Cunanan minden jelenetben fenyegető legyen, és valami állandó baljós aura lengje körül.

Összefoglalva leginkább a stílusos jelzővel tudnám illetni a sorozatot, ami a téma rendkívül érzékeny feldolgozásán kívül a részletekre való aprólékos odafigyelésben is megnyilvánul. Ez utóbbi már az első évadnak is nagy erőssége volt, és most is tökéletesen sikerült lemásolni például a Versace villát, éles kontrasztot teremtve a Cunanant körülvevő környezettel.

Gianni és Donatella mindig ismert és ikonikus Versace ruhadarabokat visel, és ehhez kapcsolódóan különösen megrázó az a pillanat, amikor a boncasztalon fekvő Gianni-n elvágják a Versace pólót, keresztbe vágva a híres medúza logót.

Az American Crime Story 2. évadja tehát eddig egy rendkívül elegánsan tálalt kordokumentum, emberi sorsok gyűjteménye, melyeket egy tragikus eseménysorozat fog össze, és olyan történet, ami gondolkodásra késztet. Ha így folytatják, az első évadhoz hasonló sorozat-klasszikus lehet belőle, de teljesen máshogy, más okok miatt.

9 hozzászólás Ne habozz!

Claire8310 - 2018. 02. 28. 09:09

Még csak most hozom fel vele magam, a 3. rész után vagyok, de egyelőre nagyon megfogott. Darren Criss szószerint félelmetesen nagyot alakít eddig.
És igen, tényleg nagyon jó a korrajz, a 90-es évek zenéi, egyelőre helyén van minden, úgy hogy én semmit nem tudtam a Versace gyilkosságról (még OJ-ről azért volt fogalmam).
Egyelőre sokkal többet kapok mint amit vártam, iszonyat igényes sorozat.

Scrooge - 2018. 02. 28. 14:43

nagyon ütős ez az évad, nekem felülmúlja eddig az OJ sztorit. Darren Criss iszonyat nagy tehetség, egyszerűen félelmetes, mekkorát játszik. Hidegrázósak az epizódok, tényleg nagyon igényesen van megcsinálva az egész.

boribon - 2018. 03. 06. 16:30

Hihetetlen pozitív csalódás nekem ez az évad! Mindennel egyetértek amit írtál, még annyival egészíteném ki, hogy nekem az első rész eleje, mikor Andrew a tengerben ordít, már akkoris nagyon tetszett, azóta pedig mióta fokozatosan ismerem meg a történetet, ujra és ujra eszembe jut – baromi jól illik az a képsor az egesz történet/helyzet kilátástalanságához. A legutóbbi részben én konkrétan már elkezdtem szimpatizálni Andrew-val, ez is elképesztő erőssége a sorozatnak, hogy valakit, aki ennyire tenyérbemászó, negatív karaktert, azt egy idő utan már szinte megértem…

Col-Lector - 2018. 03. 17. 10:46

A 8. epizód nagyon durván izgalmas volt, de tulajdonképpen az egész sorozat az. Mintha egy baromijó thrillert néznék, nyomasztó, fordulatos. Sokkal jobban bejön, mint az OJ-s etap. Itt a pörgésen van a hangsúly meg a karakterdrámákon, ott a tárgyalótermi dráma hatotta át az epizódokat.

Eni - 2018. 03. 19. 23:43

Franc se gondolta volna pár éve, hogy “Blaine a Gleeből” egy sokoldalú és tehetséges színész. Miatta megéri követni a sorozatot! egy Emmy-jelöléssel megdobhatnák… remélem, az American Horror Storyba is berakja Ryan Murphy, bár ha jól emlékszem, a Hoteles évadban is volt egy-két jelenete, mint random vendég/áldozat :)

Maga a sorozat is bejön, még az idővonalak közötti ugrálás is, pedig általában idegesíteni szokott.

SPOILER! Ami kicsit wtf, hogy a legutóbbi részben, amikor még kicsi Andrew, volt egy célzás arra, hogy az apja zaklatta is, vagy csak én értettem volna félre? (mikor este arról beszélt neki, hogy megsérült a lába, és megcsókolta a sebet, aztán meg egy gyanús tekintettel lekapcsolta a villanyt) Ami azért fura nekem, mert aztán ez fel se merült többet, még akkor se, mikor az apja után ment a Fülöp-szigetekre és a szemére vetette, hogy tolvaj meg hazug.

Mindenesetre örülök, hogy ezt hozták ki második évadnak. Anno a Versace-gyilkosságról nem tudtam semmit és nagyon értékelem, hogy 20 évvel ezelőtti eseményekről ad olyan ismereteket, amik teljesen kimaradtak számomra, az OJ-üggyel se voltam képben ennyire. (Oké, az ideiben bőven van fikció is, de a 90es évek homofób környezete nagyon “átjön”.) Kívàncsian várom a Katrinás évadot is!

Col-Lector - 2018. 03. 20. 11:38

@Eni:

nekem is az jött le abból a jelenetből, hogy apuka már-már szerelmes volt a kisfiába és néha ráment..

desperate HOUSEwife - 2018. 03. 22. 22:38

Eni: igen, abszolút áthallásos volt az a jelenet, meg az egész apa-fia kapcsolat nagyon érdekes volt, annyi rétegen értelmezhető… Nekem nagyon tetszett (ez is), hogy Andrew és az apja kapcsolatát nem akarták ráhúzni sem az elhanyagolt gyerek, elkényeztetett gyerek, bántalmazott gyerek vagy egyéb klisékre számtalan gyerekkori traumával, hanem egy nagyon összetett és többszörösen fucked-up dologként ábrázolták – amilyen valószínűleg valójában volt.

rapguruz - 2018. 04. 28. 21:22

Köszi a spoilert ‘c miért okozta 5 másik ember és a saját halálát.
Es itt a saját halálára gondolok…

Miaaa - 2018. 06. 21. 21:10

Sziasztok!

Lesz 3.évad?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz