login |

The Gifted: vége az 1. évadnak

2018. 03. 01. 14:50 - Írta: superpityu

9 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék, kritika,

Azt hiszem, kimondhatjuk, hogy X-Men ide vagy oda, a The Gifted nem tudott több lenni egy közepes sorozatnál. Tele volt rengeteg potenciállal, de olyan ritkán engedték el magukat a készítők, hogy néha rossz volt nézni, mennyire idétlenül írtak konfliktusokat a karakterek közé.

Szóval a széria a filmekből ismert képregényes univerzumban játszódik, csak éppen a mutánsok eltűnése után. Cserébe itt van a „Mutant Underground”, ami egyfajta menedékként szolgál a menekülő, képességekkel rendelkezőknek.

A recept a régi és igazából a történet sem túl formabontó. Egy család áll a középpontban, ahol a gyerekekről kiderül, hogy mutánsok, és mivel mutánsnak lenni nem bűn, viszont a képességeket használni már igen, így egy nem túl kedvező esemény után természetesen menekülniük kell a törvény elől a hőseinknek. (A kezdésről hárman is írtunk, megoszlottak a vélemények.)

Igazából pluszt az adhatna a sorozatnak, hogy Apu a kormánynak dolgozott, de nem, egyszerűen azon kívül, hogy egy két lábon járó információs pult, szinte semmi mást nem hoznak ki ebből. Cserébe még Anyu is borzasztóan idegesítő, ami nagy szó, mert Amy Acker talán először idegesített a pályafutása során.

Viszont a gyerekekkel nincs sok gond. Kimondottan megkedveltem őket, még akkor is, ha Andy sokkal gyengébb karakter Lauren-nél, hiszen tele van olyan tulajdonságokkal, amelyek miatt sokkal inkább ragaszkodik hozzá a néző, mint a többi Strucker-hez.

A mutánsokat segítő szervezet tagjaira sincs miért nagyon panaszkodnom: Polaris kötelezően kemény, Eclipse rettentően tipikus, de egye fene, nincs vele baj. Dreamer telitalálat, Thunderbird viszont elég szürke maradt végig. Blink pedig akár jó is lehetett volna, ha el tudták volna dönteni, hogy mit szerettek volna a karaktertől.

A „gonoszok” oldalán ott volt Turner ügynök, akit annyira túltoltak, hogy semennyire sem mozgattak meg az indítékai. Viszont Dr. Campbell nem volt egy rossz karakter, igazi könyörtelen mocsok volt, akit lehetett utálni.

Ha viszont megkérdezitek, hogy miről szólt az első évad, akkor basszus gondolkoznom kell rendesen, mert mindenhová nyúlt egy kicsit, hogy aztán valami képlékeny masszává váljon. Lényegében a főszál elvileg egy bizonyos Hound-program leállítása akart lenni, de aztán belekaptak valami másik vonalba, meg egyébként is elraboltak, eltüntettek valakit minden második epizódban, akit meg kellett menteni újabb két részen keresztül – manapság így divat országos sorozatot készíteni.

Ja és az utolsó részekre behoztak pár új karaktert is, akik felvezették a folytatást, amiben a jön a Hellfire Club, ami azért van olyan érdekes adalék, hogy maradjak a The Gifted mellett. Pedig a finálé elég csapnivaló volt, ahogy kifutott a sztori elég keserű szájízt hagyott bennem. Spoilerekkel folytatom a tovább után.

A készítők helyében én biztos nem ezt tettem volna meg évadzárásnak. Sokkal jobb lett volna az a rész, amikor a gyerekek, Blink és Dreamer a Sentinel Services kezére kerültek. Ott tényleg úgy érezte az ember, hogy tétje van az egésznek. Viszont amikor azt az egészet feloldották a következő részben, azt is tök bénán csinálták.

Konkrétan ki volt az, aki nem számolta azt ki, hogy abból a 4 szereplőből ki lesz az, akit képesek lesznek feláldozni. 3 állandó szereplő és egy visszatérő, nem volt agysebészet rájönni, hogy Sonya nem fog visszatérni a többiekkel. Cserébe annyira ridegen nyírta ki Campbell, hogy még az is megsajnálhatta, aki nem kedvelte a csajt.

Persze így legalább behozták az utolsó epizódokra a Frost lányokat, akik hozták magukkal a Hellfire Club-ot is, amit tényleg csak emlegettek a finálé végéig.

A zárás pedig tényleg elég gyenge lett. Egyszerűen annyira rosszul alkották meg a konfliktusokat pár karakter között. Ugráltak összevissza velük. Lauren az egyik részben bevallja, hogy élvezte, amikor Andy-vel kombinálták az erejüket és megalkották Fenris-t, a következőben már utálja. Andy pedig mintha fel is fogná ezt, viszont a fináléra mintha az összes tesós összeborulást és beszélgetést kidobták volna a kukába és egymásnak mennek, amikor szorult helyzetbe kerülnek.

Ugyanez a helyzet Polaris és Eclipse kapcsolatával: nagyon jól elvannak egymással, még akkor is, amikor a fickó titokban verőlegényt játszik volt csajának. Aztán a fináléban össze kell veszniük és ellenkező elképzelésekkel kell rendelkezniük, mert kell a dráma.

Viszont a csúcs egyértelműen Blink szentfazékoskodása, aki tényleg örül az összefogásnak a Frost lányokkal – vagy csak én értettem félre? A következő részben kiderül róla, hogy a Brotherhood tagja volt, amit nem néznek olyan jó szemmel a többiek. Viszont ő annyira megváltozott azóta, hogy már annak sem örül, hogy a szöszikkel dolgoznak együtt. Mi a f*sz?

De mindez nem meglepő, mert ebben a sorozatban még mindig nincsenek kiforrva a karakterek, egyszerűen csak úgy viselkednek, ahogy éppen a forgatókönyv igényli, aszerint, ahogyan a történetet éppen alakítani akarják, pedig fordítva lenne ildomos. Lehetett látni, hogy mennyire szinte a semmiből jött az, hogy egymásnak feszüljenek a mutánsok és két táborra szakadjanak.

A The Gifted olyan képet fest, mintha a X-Men: First Class akarna lenni, csak éppen a következő generáció gyermekeivel. Ez pedig szó szerint is érthető, mert Polaris elvileg Magneto lánya, Andy és Lauren a Fenris leszármazottjai (mondjuk ők nem szerepeltek a filmekben, ha jól emlékszem), Esme, Sophie és Phoebe pedig Emma Frost-hoz köthető.

Szóval két csapatra szakadt a társaság, igazából kíváncsi vagyok, hogy miként kezeli majd Lauren, hogy a tesó a másik csapathoz állt. Mivel azt már tudjuk korábbi epizódokból, hogy a Hellfire Club szeretné az egész Fenris-t, nem csak az egyik felét. Polaris szintén a Frostékat választotta, plusz pár jellegtelenebb szereplő, akik közül egyedül Sage lehet izgalmasabb később.

Érdekes lesz látni, hogy mit kezdenek majd így a karakterekkel, mert hiába volt idétlen az átrendeződés, azért bőven tartogathat magában puskaport az új status quo.

Csak ismételni tudom magamat: lehetett volna sokkal jobb a The Gifted, így maximum egy 6/10-re merném belőni. De elég sok képregény-sorozat izmosodott meg a második szezonjában, szóval reménykedni lehet egy jobb folytatásban.

9 hozzászólás Ne habozz!

Popeye - 2018. 03. 01. 15:11

se ez, se a Runaways nem egy nagy szám. sajnos.

Trallala - 2018. 03. 01. 15:18

Sajnos nagyon gyenge lett. Én az utolsó részek előtt kaszáltam el, nagyon idegesítő volt már nézni.

Mate4182 - 2018. 03. 01. 17:51

Nekem bejovos volt. Nem tulagyalos, nem tuldramazos, amolyan laza feelgood sorozat volt.
A Heroesre emlekeztetett (annak a zsenialis elso evada utanra :D )
Orulok a masodik evadnak, a csajszi a csaladbol pedig par even belul komoly varomanyos lehet az eyecandy szavazasokon :D

infinity - 2018. 03. 01. 18:43

Nyilván nem ez életem sorozata, -egyetértek a kritikával- de attól még nekem bejött. Lett pár kedvenc karakter akik miatt kitartok a sorozat mellett, így örülök,hogy lesz kövi évad és persze várom a fejleményeket.

Leia343 - 2018. 03. 01. 20:21

Nekem nagyon bejött a sorozat.Alig várom a második évadot. A kedvenceim Thunderbird és Blink,főleg az utolsó két részben.❤

Hanadix - 2018. 03. 01. 22:55

Teljesen egyetértek a kritikával, annyira idegesített az egész évadon keresztüli mesterségesen generált, semmiből előkapott drámázás. Nem egyszer volt olyan, hogy egy beszélgetés során az egyik teljesen logikátlanul reagál egy mondatra, csak hogy jöjjön a nagy egyet nem értés és drámázás, én még csak nézek hogy “Jézusom, ezt hogy az istenbe lehetett így értelmezni.” Annyira nem valóságszerűek a párbeszédek, nagyon lehet érezni amikor látszok hogy csak azért megy így a párbeszéd, hogy dráma lehessen a vége, és emiatt elég sok gagyi megoldás született.

Viszont az is igaz, hogy potenciál sok van benne, csak tényleg többször kéne élni is vele, hogy kiléphessen a középszerűség és klisék tengerékből. A Frost lányok nagyon felfele húzták az évadot, nélkülük lehet elkaszáltam volna, ők legalább nem rinyálnak semmi miatt.

Mindenképpen belekezdek a második évadba, kíváncsi vagyok hová vezet a dolog, de örülnék egy kis minőségbeli emelkedésnek a forgatókönyv terén.

Árpád - 2018. 03. 16. 18:16

Caitlin (Amy Acker) szerepét kicsit sótlannak érzem. Igaz én korábban két karaktert láttam a színésznővel. Egyikben gonosz volt a másikban pedig a kezdeti gonoszságából jóvá vált. Itt mindig a békés megoldások híve és rendkívül segítőkész.
Emse karaktere aztán megosztotta a mutánsokat, aki először jól kihasználta őket, hogy a maga oldalára állítsa a céljai érdekében. Igaz többé-kevésbé az ugyanazért dolgoznak dr. Chambell félreállításáért, de egy valami őt nem érdekli a járulékos veszteség. Szempillantás alatt képes bárkivel végezni, aki keresztezi az útját.
Mivel a mutáns tábort megbontották a második évadba nyilván belháború is lehet a mérsékeltek és a radikálisok között, ami azért felcsigázza az embert, hogy a sorozat minden hibája ellenére is folytassam a sorozat nézését.

SV - 2018. 05. 16. 13:51

Én most daráltam le, kíváncsi voltam rá egy-két színész miatt, pedig nem igazán szokott lekötni az ilyen mutánsos-szuperhősös dolog.

Hát most lekötött.

Az egész olyan volt, mintha egy tizenéves írta volna, első fanfictionként.

Volt benne dráma, de sehol nem ütött.
A párbeszédek azonkívül, hogy mesterkéltek és semmitmondóak, tele voltak töltelékmondatokkal. Szerintem életemben összesen nem mondtam ennyiszer, hogy “tennünk kell valamit”!
A karakterek meg… hát kb. amit megtudtunk róluk, az a nevük, a kinézetük meg a képességük. Semmi kialakult személyiség (vagy jelenetről jelenetre változott, vagy egyszerűen nem is volt), semmi motiváció.
Na jó, a családról megtudtunk ezt-azt – még az apukával voltam a leginkább megelégedve, ami elég durva, mert általában az ilyen karakterektől falra mászom. Anyuci szerintem mentálisan kissé instabil, a srácban van potenciál, de sajnos az ő személyiségét is csak két mondatban sikerült megalapozni. A csajszi esetében a színész irritál, de a karakter egészen ígéretes.

Eclipse és Polaris kapcsolatával többnyire meg voltam elégedve, bár sikerült ebbe is belecsempészni valamit, ami annyira bénának tűnt: többször is felmerült, hogy nem értenek egyet arról, hogy ilyen világban nőjön fel a gyerek, de komolyan, az évad több mint a felét együtt töltötték, egyszer sem fért bele, hogy ezt megbeszéljék, vagy legalább tisztességesen összevesszenek rajta? Megint csak semmitmondó mondatokat ismételgettek.

A lila hajú csajjal kapcsolatban először nem értettem, hogy mit akarnak vele. Csak… volt. Aztán kapott valami háttértörténetet, de addigra ott volt ez a remek szerelmi háromszög, amit megint nem értettem. Mármint azt igen, hogy mit próbáltak meg lenyomni a torkunkon, de amikor eljöttek a bűvös pillanatok, csak fogtam a fejem. Egyrészt, kilométerekről lehetett látni, hogy most közeledik egy olyan JELENTŐSÉGTELJES pillanat (pl. amikor polarist és apucit szabadították, vagy Blink és a vöröske utállak-nem utállak beszélgetései, vagy a csók a vége felé), de valahogy nem volt felépítve, hanem csak úgy hopp, varázsütésre megtörtént, és elmúlt.

Johnny meg… hát szegény nagyon nagy kedvencem lehetett volna, de ez inkább annak köszönhető, amit a fejemben hozzáképzeltem a történethez.Először azt hittem, hogy megteszik ilyen militarista-csak a célra fókuszáló személynek, de ezt többször is megcáfolták személyes jelenetekkel, amik viszont nem voltak eléggé kifejtve.
Szegényt megpróbálták háromdimenziósra csinálni, de mintha félbemaradt volna a munka, és csak a vázlatpontokat rakták volna elénk.
Pl. ott volt ez a Pulse, aki a legjobb barátja volt. Lehet, hogy van nekik valami történetük, de a sorozatban csak egy mondatban lerendezték, hogy legjobb barátok voltak és otthagyta meghalni. Hát, így nem alakult ki semmilyen kötődés vagy együttérzés, szóval nem igazán érintett meg Pulse halála.
Ugyanez igaz Johhny és a vöröske kapcsolatára. az oké, hogy vöröske szerelmes, na de hogy most akkor ez viszonzott-e, vagy hogy a srác egyáltalán mit gondol, az nem igazán jött át.

Szóval… voltak jó ötletek, de egymásra halmozni őket még nem történet. Ugyanígy a karakterek sem kelnek életre attól, hogy elnevezed őket.

- T - 2018. 07. 07. 16:02

Hosszú pihentetés után végre sikerült ledarálnom az évadot. Amit egyébként elég vegyes érzésekkel fejeztem be. Az első 1-2 rész tetszett, aztán megindult a lejtmenet, jöttek az üresjáratok, klisék.
Mit is mondjak, a flashbackes szerkezet elment, bár voltak részek, amelyekhez nem sokat adtak hozzá, inkább csak a szájbarágás miatt volt szerepük.
A szereplők nagy részével nem volt bajom, de azért tényleg mélyíthették volna őket kicsit jobban. Nem elég adni nekik egy “sablonos” háttérsztorit, hogy kedvelhetőbbek legyenek.
Bár azt mindenképp pozitívumnak tekintem, hogy meg merik lépni a készítők, hogy kinyírnak egy kezdetben fontosabbnak tűnő karaktert is, ha kell.

A főszereplő család minden tagja szimpatikus volt, még a tinik is, akiket így a vége felé egyre jobban szétválasztottak/egymás ellen fordítottak, ami még érdekes lehet.

Számomra egyébként főleg a Frost lányok belépésével indult be újra a sztori, de aztán hamar rájuk is untam. Ez a nagy bosszúhadjárat kicsit erőltetett volt.

Az utolsó részek szintén nem voltak kiemelkedőek, mert sok felesleges kört futottak, de arra jók voltak, hogy kellőképpen felkeltsék az érdeklődésemet a folytatás iránt.
Évad: 7/10 Dupla finálé: 6/10

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz