login |

Gilmore Girls – A Year In the Life – írta Brigi

2018. 03. 13. 21:03 - Írta: vendegblogger

18 hozzászólás | kategória: kritika,

Mindig is nagy rajongója voltam a Szívek szállodájának, Rory-val szinte együtt nőttem fel, életem egyik meghatározó sorozatává vált a Gilmore lányok története a Stars Hollow nevű fura és végtelenül barátságos kis városban.

Minden fanatikus tudja, hogy a hetedik, azaz utolsó évadot már nem az eredeti író párosnak, Amy Shermannek és Daniel Palladinónak köszönhetjük, ez is volt a motiváció arra, hogy a Netflix-szel és a régi szereplőgárdával összeállva megkaphassuk a sorozatnak azon lezárását, amelyet Palladinóék álmodtak meg. Így látott másfél éve a 4×2 órás A Year In The Life, amiről a blogon is több pozitív írás (évadnyitóteljes évad) született, azonban én közel sem voltam elégedett a filmekkel, illetve a 8. szezonnal, ha úgy tetszik.

Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt jó újra látni a szereplőket, vagy hogy nem akadt el egy percre a lélegzetem, mikor belecsöppentünk újra a téli Stars Hollow-ba… de valami nem stimmelt. Valahogy nem éreztem azt, minta mikor a régi évadokat nézem (igen, a mai napig képes vagyok megnézni egy-egy részt Netflixen, vagy tévében az ismétlést, sőt, bizonyos időközönként végignézem elölről az egész sorozatot).

Kezdjük ott, hogy eltelt 9 év, amitől azt vártam, hogy rengeteg változás történt a szereplők életében, főleg a főbb karakterek esetében. 9 év hosszú idő, addig annyit változik, alakul egy ember jelleme, élete. Itt viszont… A tovább után folytatom spoilerekkel.

Szóval. Luke és Lorelai habár kilenc éve kibékültek, a kapcsolatuk egészen az utolsó rész, az Ősz című epizód végéig nem tartott sehova. Sehova. Sőt, még Lorelainak most is el kell gondolkodnia, mit akar a kapcsolatuktól, mire hazatér és azt mondja, hogy na jó, házasodjunk össze.

És mivel magyarázzák az írók, hogy eddig nem volt esküvő, sem közös gyerekeik nem lettek? Nem került annyira szóba. Ez az indok, hogy nem került szóba. 9 hosszú évig! Még ha úgy tekintünk a hetedik évadra, mintha meg sem történt volna (tehát ahogy Palladinóék teszik), akkor is hibádzik itt valami.

Tagadhatatlanul szerettem Luke vallomását ebben a részben, de tényleg furcsállom, hogy ez is miért csak most történt meg, és eddig miért nem? Mi tartott eddig?

Rory 32 éves és nem tart sehol.

Ismétlem, Rory. Az a Rory, aki 3 éves korától tudta, hogy újságíró, sőt, nem csak újságíró, de tudósító szeretne lenni, nívós egyetemre járni. Majd 9 évvel később rájön, hogy ez nem jött be neki, nem tudja, mit kezdjen az életével, és Logan szeretőjeként utazgat London és NY (később már csak Stars Hollow között), hogy aztán végül haza is költözzön, és megkapjuk azt a csodás négy szót. Az utolsó négy szót (Mom. I am pregnant.).

Hát kösz, Amy, ezért volt minden? Értem én, hogy szeretné ezt a full circle-dolgot erőltetni, de így, 9 évvel később, már miért kellett beleerőszakolni a karakterek életébe ezt úgy, hogy már mind máshol kellett volna tartaniuk?

Egyáltalán nem éreztem az események alakulását odaillőnek, vagy logikusnak, főleg így, hogy nem tudtuk meg, mégis miért jutott ide? Nem lehet mindent a nagypapája halálára fogni, főleg, hogy nagyon tehetséges író volt, tele jó kapcsolatokkal, remek háttérrel, szuper tapasztalatokkal. Akkor miért nem sikerült mégis? Miért nem tudjuk meg ezt sem?

Paris-ék szakítását sem éreztem helyénvalónak, sem a tényt, hogy a nő úgy bánik a gyerekeivel, ahogy vele bántak a szülei (én inkább azt gondoltam, nem is lesz inkább gyermeke, vagy csak már később).

Sookie és Jackson 2-2 perces jelenete rettentően kevés volt, de tulajdonképpen Lane-ékről sem tudtunk meg semmi fontosat, max azt, hogy Lane-nek van papája is. Én Jess-ből is többet elviseltem volna, túl sokat kaptunk abból, hogy Logannel mi van, de ez már tényleg csak egyéni ízlés kérdése.

Emily esetében érzékeltem csak nagyobb változást, hiszen Richard elvesztése miatt rengeteg dolgon megy keresztül, és emiatt sok dolgot átértékel, többek között a szolgálóival is elkezd emberként bánni, és arra is rájön, hogy szüksége van rá, hogy legyenek körülötte emberek, akikről gondoskodhat, hiszen 50 évig a férjével is, és ez személyiségének rettentően fontos részévé vált. Mindemellett a semmitmondó, felszínes kapcsolatait felszámolja, és lányával való kapcsolata is elkezd pozitív irányba elmozdulni.

De Rory tenyérbe szalad a pofonért szinte minden alkalommal. De nem értem, miért? Miért nem tanul sem az anyja, sem a saját (!) hibáiból?

Lorelaitól sem ezt látta, hiszen, habár követett el hibákat, de pl. sosem csalt meg senkit, mindig konkrét céljai voltak, és mindent meg is tett, hogy elérje őket, és sikeres is lett abban, amit csinált. Ezeket Rory miért nem tanulta meg? Miért csak annyi maradt meg, hogy váljon belőle egyedülálló anya? Vajon mennyi önértékelése lehet, ha olyan pasik után szaladgál folyton, akik nősek vagy el vannak jegyezve? Azt már meg sem kérdezem, miért iszik ennyit, biztos manapság ez a trendi… (És nem, nem vagyok prűd.)

Rengeteg dolgot tudnék még felsorolni, ami idegesített, és amivel úgy éreztem, hogy az aranyat érő perceket pazarolják, elvégre is nem minden nap kap az ember kedvenc sorozata folytatást. (Paul karaktere? Vagy a musical, aminek végül nem volt szinte semmi célja?). Arról nem is beszélve, hogy ha a rendező és a vágó nem szednek komoly gyógyszereket, akkor senki, a jelenetek között össze-vissza kapkodtak és ugráltak, szinte megfájdult a fejem tőle.

Összességében úgy gondolom, túlságosan vártam ezt a 4 epizódot, és emiatt túl nagy elvárásaim voltak, amiket nem tudott hozni az A Year In The Life. Így én a jövőben úgy fogok tenni, mintha ez mind meg sem történt volna, és az én fejemben marad minden úgy, ahogy a hetedik évad végén volt, amikor is legalább tényleg fejlődtek a karakterek, amikor Logannek saját ötletei voltak és önálló volt, Rory karrierje elindult, stb.

Mert a hetedik évad végén tényleg egy lezárást kaptunk. Ezek után persze, további folytatásra sem vágyom. Mert ha igaz az az elmélet, hogy a full circle miatt Rory-ra az vár, mint ami Lorra, többek között egyedül gyermekét nevelő anya lesz, és Logan lesz az ő „Christopher-je”, Jess pedig a „Luke-ja”, akkor az sem tűnik számomra ígéretes – ne adj isten izgalmas – folytatásnak.

De azért szeretnék annyi dollárt kapni, ahányszor Rory rohant a gépéhez a reptérre.

18 hozzászólás Ne habozz!

Nina - 2018. 03. 13. 22:16

Egyetertek teljesen, karakteridegen lett a folytatas, holott persze en is nagyon orultem neki, es szuper érzés volt a folytatas… De ezt csak ugy tudjak jovatenni, ha egy piszok osszeszedett folytatas keszulne. De nem fog….

Nina - 2018. 03. 13. 22:18

Bocsanat, sok lett a ‘folytatás ‘ szo :DD nem is ertem…

Squeegy Beckinheim - 2018. 03. 13. 22:43

Ugyan zet érzem én is. Imádom ezt a sorozatot, bármikor újranézem, idézek előle, nekem ez A SORORZAT. De ez a plusz 4 részt…. Azon kívül, hogy nosztalgiázni lehetett (az első jeleneten elbőgtem magam)és voltak benne vicces caeok csak felbosszantott. Új-Rory egy seggarcú gonosztevő, Loelai és Luke továbbra se képesek kommunikálni, Emily viszont egy istennő. Ezek után már én sem követelem a további folytatást, inkább kezdem előről újra

norka - 2018. 03. 13. 23:01

Valami ilyesmit éreztem, ahogy ez itt le van írva… Rory sosem volt a kedvencem, ezt belekalkuláltam a folytatásba, ehhez képest mégis őrületes mellényúlásnak érzem a dolgot. Kicsit hasonló, mint mikor az “Így jártam…” készítői ragaszkodtak egy elképzeléshez, ami fölött rég eljárt az idő. Még csak a nosztalgiát sem tudta hozni ez a négy rész, inkább csak csalódást, a legjobb esetben is ürességet. Ha ez alapján kéne eldöntenem, h beszállok-e a Gilmore Girlsbe, ott biza egy nézővel kevesebb lenne…

BubuMaczko - 2018. 03. 13. 23:48

Rory soha nem lesz olyan, mint Lorelai. Ő egész életében csak azt hallgatta, ő a család kicsi hercegnője, reménysége, az lehet belőle, ami csak lenni szeretne. Ha másokat sértegetett (hmm, balerina), akkor sem mondták azt neki, hogy nem kéne, vagy gondoljon bele, milyen a fogadó oldalon állni. Mindent megadták neki, és a probléma pont ez: most a sült galambot várja a szájába. Legyen szó szakmai sikerekről, kapcsolatokról, barátokról, családról, ő a világ közepe.
Egyedül mr Hamburger volt képes megmondani neki a frankót. Ha lenne önismerete, önkritikája, tudná, hogy milyen munka az, ami neki való. Mert tény, Rory egy könyvmoly, szociálisan sincs épp a magaslaton, szeret rendszerezni, és a csigaházába bújni. Ezek nem rossz tulajdonságok, de nem alkalmas arra, amire szerinte az. Amikor meg végre koppan, mert túl jó egy tanári álláshoz, vagy akár arra, hogy felkészüljön egy állásinterjúra, ő van meglepve. Amúgy itt hol volt a régi Rory? Aki mindenre felkészül, túlpörög, és mindent kicsit túl komolyan vesz. És a négy rész alatt egy árva könyvet nem vesz a kezébe… Régen is megvoltak a negatív tulajdonságai is, a pozitívakkal egyensúlyban, de ez az önző hisztérika elviselhetetlen lett… Közben meg hajlamos lenézni mindenkit, még a saját kiváltságos ismerőseit, miközben ő is az (ahogy Logan korábban meg is mondta neki).
Épp ezért, annak, hogy 32 évesen teherbe esik, nincs akkora tétje, mint annak, hogy Lorelai 16 évesen milyen helyzetbe került. Sosem fog éhezni, mindig lesz tető a feje felett, mert ott a nagymamája, az anyja, és az apja pénztárcája is, ami mindig nyitva áll. Ez az egyik, ami miatt kár volt erőltetni ezt a koncepciót. Másrészt egy ennyi idős nőnél egyáltalán nem szokatlan, hogy egyedülálló anya legyen, főleg, hogy a családja helyzete miatt rengeteg ajtó nyitva áll, vagy legalább nincsen zárva előtte.
A másik, Luke és Lorelai eljátszotta egyszer már ezt: nem kommunikálnak, Lor nem őszinte, Lor átgondolja a dolgot, majd megkéri Luke kezét… ugyanaz a sztori most is. Csak akárhogy számolom, Lor 48 éves. És most kell előszedni a gyerek témát? WTF? Ha eddigre ezt nem beszélték meg, most már nincs miről beszélni. Lorelai meg nem menne kirándulni fél napra sem, nemhogy hetekre túrázni.
Paris nevetséges hisztije a mosdóban, a mondvacsinált válás, meg szegény kölykök…
Rory kapcsolata Logannel is megvolt már, csak épp Deannel. Amikor ott volt, nem kellett, most meg, hogy más is játszana az eldobott játékkal, mindent bele. Lehet, prűd vagyok, de egy álarcos pasassal egyéjszakkás kaland? Anyu meg, hajrá kislányom… Az meg, ahogy szegény Paullal milyen bunkó volt mindenki, egyszerűen rossz volt nézni. Kínos volt, rosszindulatú, és nem vicces. Pont, mint a medencénél mások cikizése. Sookie nem tudom, mit szólt volna egy ilyen beszólásra a testsúlyt illetően. Mert a két Gilmore lány mindenki felett áll….
Arról nem beszélve, milyennek lettek bemutatva a barátságok: Rory cuccait szétszórja mindenkinél, és Lane-nel másról nem is beszél. Több derült ki Zackről, mint Lane-ről. Sookie egyetlen jelenete is elment annyival, hogy pattog, hogy a konyha, amit egy évre otthagyott, másmilyen. Semmi köszönöm, hogy tartottad a frontot, bocs, hogy itthagytalak csak úgy… Ezek nem baráti kapcsolatok…
Számomra a legalja (a musical mellett) mégis Rory hisztije volt a nagyapja sírja felett, mikor az anyja megkérte, ne írjon róla könyvet. Az anyja, aki egész életében azon dolgozott, hogy mindene meglegyen, és közben igyekezett nem mutatni, mennyi munkájába, fáradtságába, és lemondásba került minden. (Talán ez volt a baj). Ez pedig egy egyszerű kérés, hogy valaki nem akarja, hogy az élete nyomtatásban megjelenjen.
A vége pedig teljesen hiteltelen: az esküvőn nincs ott Sookie, Emily, Jess és utána a menyasszony egyedül üldögél a lányával, vőlegény sehol.
Egyszerűen ilyen az, amikor a készítők nem engednek az elképzelésből, akkor sem, amikor az nevetséges, vagy karakter idegen lesz. Pont, mint az Így jártam anyátokkal, csak itt sokkal több idejük volt erre. Most mintha nem emlékeztek volna a főszereplők tulajdonságaira, és egyes mellékszereplőkre sem. A nosztalgia jó dolog, de van, amit jobb elengedni. Ha nem úgy lett vége, ahogy akarták, ne erőltessék ennyi idővel később, mert sok mindent leromboltak ezzel a négy epizóddal.

Citrom - 2018. 03. 14. 00:02

A kritikád majdnem összes szavával egyetértek.
Néha, ismétlem, néha a gyerekkori hangulat visszajött, plusz Emily nagyon jó történetet kapott ( honnan indult ő!). Ennyi kb a pozitívum.
Rory válságát vegyes érzelmekkel néztem: pár évvel fiatalabb vagyok nála, és ez az “életkezdési válság” nálam is előjött, és sajnos nem egyszerű, a kicsi város- falu “okoslányaként” átélni azt, hogy minden gyerekkori terv, ábránd, lehetőség ellenére a világ nem körülöttünk forog és a nagy karriertervek, világmegváltás nem úgy sül el, ahogy az szerintünk meg volt írva.:)
Csakhogy, erre az ember jóval korábban szokott rájönni, én pl ezt a pofont 25 évesen, az egyetemről kikerülve megkaptam, amikor rájöttem, nem leszek kutató, és szigorúan véve, a diplomám másra nem igazán jó.
Ez vagyok én, na de Rory?! A Jó Példa sorozatszereplő?
Aki mindig okos és talpraesett, az anyjánál sokszor jóval felelősségteljesebb, az a lány, akinek a családjának szenátorokig elérnek a kapcsolatai?!
Na, most ő elment egy állásinterjúra nulla felkészültséggel, pökhendi stílussal.

Ez, a 32 éves Rory egyáltalán nem szimpatikus. Az aktuális pasiról megfeledkezik, kineveti, poént gyárt belőle és Logan után fut, 10 év után is, bevállalva azt, hogy 3. lesz a kapcsolatukban.
Sajnos, a gerincét hátrahagyott Roryval nem tudtam azonosulni.

Nagyon bosszantó volt: egyszer csak azt vettem észre, hogy egyáltalán nem sajnálom, kedvenc jókislányunk szép kis antihőssé cseperedett.

Luke és Lorelai..mindent leírtatok előttem. Ráadául Luke néha önmaga karikatúrájaként szerepelt. Már nem morgós, már bukó.

Mérges vagyok a készítőkre. Az Emily-szálat nagyon szépen kezelték, de a többit..

ravengirl - 2018. 03. 14. 08:25

Teljesen egyetértek Veled Brigi, bennem kb. ugyanilyen kérdések merültek fel. A nosztalgiafaktor miatt néztem, de már nem ugyanolyan hévvel.

bara - 2018. 03. 14. 08:44

Hejj, hogy került ez most elő? :)
Van az úgy, amikor az íróktól elkövetelik a sorozatot a rajongók. Mert ők már azonosultak, érzik a karaktereket és a történetet, és konkrétabb (jobb) elképzeléseik vannak. Pedig Rory seggfej volt régóta, Lorelai képtelen volt kapcsolatban élni korábban is, stb… Ettől még messze van a tökéletestől a plusz négy rész, de a felzúdulást nem értem.

Lindus - 2018. 03. 14. 08:55

Én is teljesen egyet értek mindennel, ami itt elhangzott. Szégyen, nem szégyen az első hét évadot a mai napig nézem. Legalább egyszer egy évben meg kell néznem minden részt, bár már kívülről fújom.
Nagyon-nagyon vártam a 4 új részt, de már az elsőnél csalódnom kellett. Sőt, azt éreztem, hogy semmi nem is történt benne. Próbáltam visszakeresni a fejemben, hogy mi is volt benne a lényeg. Igazából mind a 4 részével így vagyok sajnos.

Én pl. már a hét évad alatt sem tudtam Rory-t annyira megkedvelni. Persze voltak jó húzásai, meg talpraesettnek véltem, aki a végén eléri, amit akar, de később rá kellett jönnöm, hogy nem is annyira ilyen. Ja, eléri amit akar általában a nagyszülei segítségével és nem magától. Akármikor is valami rosszat tett, mindig az lett a vége, hogy már majdnem meg lett dicsérve érte. Mi az, hogy csak mert valaki mond róla EGY véleményt, egyből ott kell hagyni a Yale-t, sőt elköltözni az anyjától, aki nélkül addig levegőt is alig kapott? Vagy mikor Paris-nek előadja a kerti házban, ami még félig üres, hogy ő a maga ura és a házat is úgy rendezi be, ahogy neki tetszik. Ja: a nagyszülei pénzéből….. Na mindegy, szóval rajta sajnos nem csodálkozom, hogy ez lett belőle. Bár jobb lett volna, ha inkább a talpraesett énét veszik előtérbe és így 9 év után lett is volna belőle valaki. Mi van a külföldi tudósítós álmaival? Tényleg, szót sem érdemel. A Logan-nel való kapcsolata meg vicc. Mondjuk én mindig nekik drukkoltam, de egy normális kapcsolatban reménykedtem, nem ebben. Arról meg nem is beszélve, hogy visszautasít egy tanári állást a Chilton-ban. Komolyan?

Paris-ékről meg annyit, hogy az ő kapcsolatukat is nagyon szerettem régen és tökre össze illenek Doyle-lal erre, ha valami jól működik azt is szétszedik. Nagyon csalódott voltam, ez miatt, meg valahogy Paris állása is olyan erőltetett volt. Ne már ezért gürizett annyi éven át.

Sookie, na igen, ha már annyira nem akart szerepelni a sorozatban jobb is lett volna nélküle. Egy semmitmondó jelenet erejéig láttuk, aminek semmi értelme nem is volt. Jackson viszont többet is szerepelhetett volna igazán.

Luke és Lorelai, azt hiszem mindent leírtatok. Sehova nem jutottak 9 évig és igazából számomra ők nem is álompár. Nem értem miért erőltették már a 7 évad alatt is, hogy nekik együtt kell lenniük? Egy olyan értelmes és talpraesett nő, mint Lorelai kizárt, hogy a való életben együtt legyen egy ilyen házsártos, már már bunkó természetű férfival, akiben semmi romantika nincsen. Soha egy részben sem éreztem köztük azt egy jelenetnél sem, hogy forr a levegő. Azt, amit többször is éreztem Lor és Chris között. Nem azért, mert a szülőknek együtt KELL lenniük, de Lor-nak és Chris-nek kellett volna a végén összekerülniük. Vagy valaki teljesen mással, de nem Luke-kal!
De az, hogy Lorelai komolyan egyedül elmegy kirándulni. Ennél távol esőbb dolgot nem is írhattak volna a karakterének, akinek semmi köze a természethez és a 7 évadban SOHA nem menne ilyen helyekre. Értem én, hogy az ember idővel változik, de nem ennyire. Meg kicsit azt is éreztem, hogy Lorelai nem Lorelai. Egyáltalán nem volt meg benne semmi, ami a 7 évadban igen. Na és ez az esküvő Luke-kal. Tiszta vicc. Értem én, hogy kutyafuttában került rá sor, de akkor vagy senki vagy pedig minden fontos embernek ott lett volna a helye, de legfőképpen az anyjának. Még ennél az egész esküvőnél is azt éreztem, hogy összecsapott volt az egész.

Ami még eléggé zavart, az az, hogy történet is alig volt, de Amy-ék így is minden mellékszereplőt is belesűrítettek egy-egy jelenet erejéig. Persze jó volt őket újra látni, de akkor sem kellett volna. Dugónak az a két mondata vagy éppen Frenszi (nem tudom, hogy kell írni) a lány mosdóban Paris-szel váltanak pár szót. Stb…

Ezen kívül Lauren is magával hozott legalább három szereplőt, akikkel túl jóban lett a Vásott szülők forgatása alatt és azokat is be kellett valahova erőltetni egy jelenet erejéig.

Tényleg egyedül Emily karaktere lett jó. Az tetszik. Bár a pszichológusos jeleneteket erőltetettnek éreztem.
Csalódott vagyok, de úgy teszek, mintha ez a 4 rész el sem készült volna. És igen valóban nem Amy-éké a 7. évad, de még az is jobb ennél a 4 résznél.

Puppa - 2018. 03. 14. 11:32

Ugyanezt gondolom én is ez sajnos nem volt jó és értelme se volt. Amúgy még annyi h bár örültem h láthatom a régi szereplőket de mindenkinek volt kb 1 mondata így nagyon erőltetett volt.

BeeR - 2018. 03. 14. 11:32

+1
Emily magyar hangja borzalmas lett.
Foldi Teri klasszikusa helyett kaptunk egy selypito-posze tulaffektalo nenihangot ahol minden masodik szonal az volt az erzesem, hogy meglazult a mufogsor ragasztoja

juhaszvik - 2018. 03. 14. 14:15

szegény főhősnőnk olyan karaktert és életet kapott, mint amit egy X generációs (AmySP) gondol az Y generációsokról (Rory), vagyis elkényeztetett és életképtelen. kérdés, hogy ezzel ki tud azonosulni? az a 95%, akire ez mégsem igaz?

monika - 2018. 03. 14. 21:29

Bevallom őszintén, amikor először láttam, én is “kiakadtam” ezen a folytatáson, főleg az értelmetlen musical részen… de! azóta megnéztem már újra vagy 3X szinkronoson, (mert a családom meglepett a DVD-vel karácsonyra) és tudom hihetetlen, de egyre inkább tetszik! Gondolom, ez azért is lehet, mert közben volt időm megszokni az új szinkronhangokat és kezdtem megérteni, hogy miért is alakult mindez így. Nem mondom, hogy ilyen folytatásra vágytam, de szerintem alapvetően mindenki túl sokat várt/remélt, és amikor nem azt kapta, természetesen mélységesen csalódott.

abba - 2018. 03. 14. 22:22

@monika
Egyetértek. Anno én is vegyes érzelmekkel álltam fel a tévé elől, egyedül Emily sztoriját éreztem méltónak és katarktikusan átütőnek, de karácsony előtt újranéztem az egészet, és nekem is egyre inkább tetszik. Persze, nyilván mindenki boldog “befejezést” képzelt el a kedvenc szereplőinek, de szerintem valamilyen szinten be kellett látnunk, hogy mivel kapunk új Gilmore Girlst, a sztorinak korán sincs még vége – tehát a szereplőket megpróbáltatások kell hogy érjék, nincs mese.

Örültem volna, ha Lorelai és Luke boldog házasságban él 2 és fél gyerekkel? Persze, de az nem lett volna valami nagy sztori. Cselekmény és válság az egyszerűen kell, és ha az ember eltekint a saját vágyaitól, és kizárólag mint sztorit tekinti a Year in the Life-ot, akkor egy összetett és érdekes, szórakoztató és megható 4-szer másfél órát kap. Jó színészek, jó pillanatok. Nyilván nem azt kaptuk, amire vártunk, de ez néha így van rendjén. A régi sorozat akkor is létezni fog teljes egészében.

Részemről tehát Lorelai és Emily szála teljesen rendben volt. Rory-nál jobban habozok – tényleg elkényeztetett kis hercegnő, és tényleg nem ártott neki egy pofáraesés, de megértem, hogy sokaknak fájt őt ennyire rossz helyzetben látni. Palladinóék helyében én nem erőltettem volna a Logan és a megcsalás szálat (főleg, hogy a végén egyedül maradt), maradtam volna a munkaválságnál, az épp elég nagy baj. Rory nem találja a helyét, ez világos – de hogy ennyire ne lehessen élvezni egyik szálát sem az ő történetének?

BubuMaczko - 2018. 03. 14. 23:19

@abba: Nem egy pofáraesés fájt, hanem az, hogy nem kapott több / nagyobb pofáraesést, amin elgondolkodott volna. Nem fejlődött semmit, nem gyakorol önkritikát… Igazából ezt rossz nézni, ahogyan azt is, hogy bánik másokkal. Mert az egy érdekes téma, hogy válik mindenki reménysége rémálommá. Rory nem most lett ilyen, az utolsó három évadban már kiütközött ez a része az egyéniségének. De az, hogy semmilyen alap tulajdonsága nem maradt meg, az rikító hibája a filmeknek.
Egy jó forgatókönyvíró abból is tud történetet kreálni, hogy két 50 körüli hogy birkózik meg egy ötéves kölyökkel, a szülő elvesztésével, és egy identitásválságos harmincas gyerekkel. Esetleg kapuzárási pánikkal, házassági problémákkal. Lett volna bőven ebben a témában is…
Szerintem az, hogy nem tetszett, nem az elvárások miatt van, legalábbis nekem nem, hanem a hiteltelen, összecsapott forgatókönyv miatt. Nem az adott karaktert figyelembe véve írták meg, és nem az ő korosztályukra jellemző problémákat, viselkedést mutatták be.

wanderlust - 2018. 03. 15. 14:29

Egyetértek én is. Én nem tudtam megfogalmazni, hogy mi volt a bajom pontosan a filmekkel, de neked sikerült. (Meg az előttem szólóknak.) Tényleg az a legnagyobb gond, hogy úgy csináltak, mintha nem telt volna el 9 év. Mégsem volt hű a sorozathoz. A folytatás nekem nem volt vicces, nem volt okos, nem volt feelgood. Untam és csodálkoztam, hogy kik ezek a karakterek? Kár érte. :(

Agi - 2018. 03. 18. 19:30

Szinte mindennel egyetértek a kritikából, és a kommentekből is, ezért inkább nem fejtem ki a véleményemet én is. Viszont pont most vettem észre egy érdekességet, mert most isméteten újranézem a sorozatot. A harmadik évad utolsó részében, amikor elballagnak, Rory mondja a búcsúbeszédet, és Paris mondja neki, hogy nem haragszik Roryra, amiért ő mondja a beszédet, mert 25 évre visszamenőleg megnézte a búcsúbeszédet mondó emberek életrajzát, és egyikük sem vitte túl sokra közülük. Az egyikük megfulladt, mert a macskája ráült az arcára:) Kész, itt a megoldás, amiért félresiklott Rory élete.

mmalna - 2018. 03. 20. 22:39

Egyetértek az írással, az eddigi kommentekben pedig nagyjából minden benne van, ami bennem is megfogalmazódott azóta. Egy dolog még: nekem nagyon nem tetszett, hogy láthatólag úgy tettek, mintha a 7. évad meg se történt volna. Értem én, hogy nem ők írták, de ott volt, és szerintem pofátlan, hogy lenulláztak minden karakterfejlődést, és kb. ignorálták az egészet. Amit itt többen is írtak, hogy a végletekig ragaszkodtak a valamikor biztos jó, de az eltelt idő miatt már nem működő elképzeléshez, az szerintem az egész kulcsa. Nálam fordítva volt, mint amit itt néhányan írnak: először még elvitte a Stars Hollow-hangulat, de aztán minél inkább belegondoltam, annál nyilvánvalóbb lett, mennyire félresikerült.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz