login |

Pilot: Life Sentence

2018. 03. 14. 19:53 - Írta: DennyKeh

3 hozzászólás | kategória: 2017/18, kritika, pilot-mustra,

Tegnap már írtunk a sorozatról, de azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy a CW dramedy sorozatét vártam a legjobban 2017/2018-as felhozatalból. És nem csak országos szinten, legalábbis hirtelen még kábelen sem jut eszembe sok minden, ami be tudná előzni. A nyitása nézettségileg nem durrant, a kritikái is inkább lent vannak, mint fent, az biztos, hogy egyaránt kapja a hideget és a meleget.

A többségi vélemények ellenére számomra a pilot egyáltalán nem volt csalódás keltő, sőt, rendkívül élveztem ezt a 40 percet, képes volt mosolyt csalni az arcomra nem is egyszer. A Life Sentence hangulata egyszerűen magával ragadó, családias, ezért is vélem úgy, hogy manapság az ilyen nem képes megélni a CW-nál, teljesen más zsánert képviselt, mint a többi a sorozatuk,, eltekintve a Jane the Virgintől és a Crazy Ex-Girlfriendtől.

Azt elismerem, hogy nem való mindenkinek a sorozat, aki pedig túlzottan is ellenzi a már-már szappanos drámát, annak semmiképpen sem ajánlanám, mert erősen érezhetőek ezek a motívumok.

Az alapsztori szerint főhősünkről kiderül, hogy felépült halálos kórjából, a rákból, de a bonyodalmak csak ezután kezdődnek, mikor szembe kell néznie a régi döntéseivel, amit hozott, mikor úgy hitte, nem lesznek következményei, valamint a családi szennyes is szép lassan beszagosítja a szobát.

Az elején bele is vágnék a negatívumokba, de már csak a tovább mögött, spoileresebben.

Sajnáltam, hogy alig kaptunk flashbackeket az első részben, ha kaptunk is csak pár másodperceseket, remélem ezeket a közeljövőben részletesebben is bemutatják, mert jó lenne tudni, honnan indultak karaktereink, hogyan küzdöttek meg a betegséggel, mennyire tartott össze a család, milyen konfliktusokat szült, és ami a legfontosabb, hogyan vészelte át a főhősünk a tragédiát, persze a családja támogatása mellett.

A másik negatívum, amit fel tudnék hozni, hogy elképesztően belevágtak a közepébe, és rengeteg mindent zúdítottak ránk és a főhősre is már az első részben. Családi gondok, anyu elhagyja aput a keresztanyáért, 8 évi titkok kerülnek felszínre szép lassan, pénzügyi gondok, ilyen-olyan függőségek, problémák. Kíváncsi vagyok, hogy mindent ellőttek-e már most vagy tartogatnak azért későbbre is.

Ami hatalmas pozitívum számomra, hogy a karakterek egytől-egyig szimpatikusak voltak, szerethetőek, pedig Brooke Lyons miatt nagyon aggódtam, mert eddig mindig (számomra) ellenszenves karakter bőrében láttam, de itt kellemes csalódás volt. Mindegyik szereplővel könnyen lehet azonosulni, bár személy szerint a 3 testvért favorizáltam leginkább.

Plusz pont jár azért is, hogy a főhősünknek vannak belső monológjai, ahogyan kiszól felénk, halljuk a belső gondolait, vívódásait, így tudunk azonosulni a cselekedeteivel, és nem kell azon töprengenünk egész végig, hogy ezt meg az miért csinálta. Lucy Hale-nek nagyon jól áll ez a karakter, látszik rajta, hogy rettenetesen élvez Stella bőrében lenni, ami még fontosabb, hogy tökéletesen át is adja, amitől az egész még jobban hihető. Öröm látni, hogy a Pretty Little Liars után egyből ki tudott törni Aria karakteréből.

Azonban a családja problémái mellett ott van még a saját magánéleti “problémája”, a házassága, a férje, akivel az örökkön-örökké nem 6-8 hónap lesz, hanem akár 40-50 év is. Már ebből is kaphattunk ízelítőt, hogy a Elliot Knight karaktere őrlődik, hogy mi lesz most a sorsuk, ugyanis a pasi mindent megtett a lány boldogságáért, még olyat is, ami saját magát nem tette azzá. Wes titkai is kezdenek felszínre kerülni, hiszen másnak adta ki magát a lány miatt, és ebből is kapunk majd még rengeteg vicces vagy éppen szomorú konfliktust.

A sorozat fő szerethetőségét a családi összetartás adja: mindig ott vannak egymásnak, számíthatnak egymásra, ami egyszerűen szívmelengető egy történet, valamint könnyfakasztó is olykor. Azonban, mint minden családban, itt is áldozatokat kellett hozni a rákos betegünk miatt, hiszen a család az család.

Bár említettem korábban, hogy a karakterek szerethetőek, azonban még nem volt igazán karakterépítése az egyiknek sem, de ami a pilotból lejött az az, hogy igenis el fogják tudni adni őket, hogy szimpatikusak maradjanak. Vagy legalább is ebben szeretnék bízni.

Összességében számomra jó adagnyi szórakozást nyújtott a bevezető rész, remélem, a többi is marad ilyen. Nem tagadom, abszolút az ínyemre valóak ezek a szappanos drámák, miképp a dramedyk is, így nem csoda, hogy a Life Sentence ennyire betalált. Aki bírja az ilyet, annak mindenképpen ajánlanám egy próbára, sőt, annak is, aki nem, mert ki tudja, lehet, hogy egy teljesen szerethető világba csöppen bele az illető, ami igenis bejön neki.

Pontozni nem akarom, mert elfogult vagyok, de az tuti, hogy én már most végig kitartok a sorozat mellett.

3 hozzászólás Ne habozz!

antares1969 - 2018. 03. 14. 20:40

Dani, én csak azért imádkozom az égiekhez, hogy a This is us és az American Crime Story mellett is kitarts!! Az ajánló alapján biztos, hogy bepróbálom a Life sentence-t is, és ezúton is köszönöm a gyors és pontos fordításaidat.

heidfeld - 2018. 03. 14. 20:44

Előzetes kapcsán is írtam, hogy nem igazán fog működni találkozás a valós problémákkal..
Lucy Hale cuki, de számomra ennyi is. Mivel barátnőm még jobban unta, mint én, így végleges a búcsú.

winnie - 2018. 05. 27. 13:49

ó, ez valami nagyon jó pilot volt, centire a kedvenc stílusom, ennivalóan imádnivaló, és még narrálnak is benne.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz