login |

Shadowhunters: kezdett a 3. évad – írta Zsanna

2018. 03. 27. 18:15 - Írta: vendegblogger

1 hozzászólás | kategória: kritika,

Ahogy befejeztem a harmadik évad első részét, azonnal nekiláttam a kritikának, aminek két oka volt. Az egyik, hogy annyira nem történt semmi különösebben izgalmas, hogy féltem, mire este ennek nekiülnék, elfelejtem, mi volt a részben. A másik ok pedig következik is ebből, méghozzá hogy ez nem lesz egy hosszú írás, mert – eskü, nem akarom ismételni magam, de muszáj – nem történt semmi különösebben izgalmas.

Szóval, spoilerek nélkül egy kis ízelítő a tovább mögött, hátha valaki kedvet kap azért a szezonhoz.

A második évad pontot tett egy főgonosszal vívott harc végére (amiről korábban hosszan értekeztem, mennyire semmilyen volt), és bár rettegtem egy kicsit, hogy valamilyen módon visszahozzák, de egyelőre úgy tűnik, ez nincs tervben. A kezdés leginkább arról szólt, hogy megismerjük az új alaphelyzetet az új ellenféllel, Lilith-tel.

Azt mindenképp dicséretesnek tartom, hogy a főszereplőink – pl.: Clary döntése Jace kapcsán, Magnus szövetsége a tündérekkel, Izzy és Raphael kis kalandja stb. – által korábban hozott, nem biztos, hogy olyan jó döntések, nem múltak el nyomtalanul (mint amire a második évadban elég sokszor volt példa), és mindenkinek szembe kell néznie a saját maga által kavart problémákkal.

És ez még akkor is igaz, ha vissza is köszönnek a bagatell megoldások (de most komolyan?! Mi volt ez Simonnal meg a tündérkirálynővel, vagy Luke társának története, miért érdeklődik olyan élénken iránta…?), akkor sem léptünk túl úgy, mintha mi sem történt volna.

Összességében semmi extra nem történt, a kezdés nem volt nagyon ócska, de kiemelkedően jó sem. Magyarázatot egyelőre egyik nyitott kérdésre sem kaptunk, gondolok itt Sebastian céljaira vagy Jace állapotára.

Mondhatom, hogy a megszokott színvonalat hozta a rész építkezős jelleggel. A társaság visszatért munkájához, és abban a hiszemben próbálnak a saját démonjaikkal megküzdeni, hogy minden a legnagyobb rendben, hiszen győztek a gonosz felett. Eközben Lilith elkezdte a kis machinációit inkognitóban a sötétből, ami azért termeli a feladatot a csapatnak.

Persze hosszasabban értekezhetnénk a gagyi CGI-ról, vagy a színészek gyengécske pillanatairól, de ezt már számtalanszor kiveséztük. Szóval, aki arra kíváncsi, hogy Game of Thrones-szintekbe emelkedett-e a Shadowhunters, azt le kell csillapítanom, mert nem, és ez a közeljövőben nem is várható.

Azt azért érdemes tudni, hogy minden bugyutasága ellenére én eléggé csípem ezt a sorozatot, és vártam is a kezdést. Még mindig guilty pleasure-nek tartom, és most is úgy érzem, hogy hétről-hétre várni fogom a részeket. A szereplőket megkedveltem, a történet nem rossz, és ugyan nem egyezik a könyvvel, de ez előnyére vált.

Bár túlzottan nem csigáztak fel a nyitánnyal, azért kíváncsi vagyok, mi Lilith célja (remélem, nem az, hogy csapatot toborozzon, hogy aztán a világ felett uralkodjon, mert az elég ismerős lenne, khm-khm… Valentine…), és hőseink milyen módon tudják megakadályozni az Első Démont.

A kezdés legyen 5/10, mert megelőlegezem a stábnak, hogy a tavaly év közbeni teljesítmény idén is jellemző lesz a rájuk, és nem lesz még egy olyan ostoba rész, mint a finálé.

1 hozzászólás Ne habozz!

LambSkewers - 2018. 03. 29. 22:42

3×01 Nekem tetszik ez a sötétebb SH. Így kellett volna kezdeni anno az első évadot is. Továbbra is csak Malec miatt nézem ezt a sorozatot, kicsit sajnálom, hogy két ennyire érdekes karakter ilyen low budget sorozatban kötött ki. Most már értem miről beszéltél a kritika elején, próbálok emlékezni, hogy mi is volt az 1. részben, de nem megy. Nem is tudok róla mást mondani.

3×02 Hát ezek a randizós jelenetek.. Én még soha nem láttam olyan színész párost, akik között olyan zéró lenne a kémia, mint Dom és Kat között. Valami szörnyű, kínszenvedés nézni őket.
Nem tudom hogy a 17 percnyi Malec miatt, de ez egy egész jó rész volt. Lilith nagyon bejön, Lorenzo is szuper. Malec betörős jelenete mindent vitt. Őszintén, Alec kicsit ooc volt az egész rész alatt, nem bánom, hogy fluffy néha, csak ne essenek át az írók a ló túloldalára. Jó látni, hogy időnként felszabadul, de lélekben mindig is grumpy marad.

Én vagyok az egyetlen, aki nem érti hogyan tudta Magnus használni az erejét, amikor a többieknek nem ment? Azért, mert Asmodeus az apja, vagy a Lilith féle trükk csak néha lépett életbe?

Zsanna, köszi a kritikát!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz