login |

The Alienist: vége az 1. évadnak

2018. 03. 28. 14:50 - Írta: winnie

24 hozzászólás | kategória: kritika,

You say you cannot see the world from the perspective of a child killer because you could never kill a child. I believe we all possess the raw material required to commit horrible acts. We just need the right or wrong combination of events to make the raw material combustible.

Azt kell mondjam, hogy le a kalappal a közreműködő hazai filmes szakemberek előtt, hiszen két itthon forgatott kosztümös sorozat, a The Alienist és a The Terror is pazarul néz ki. Ráadásul az egyikben az 1896-os New York City-jét kellett megteremteni, míg a másikban az Északi-sarkvidék tengereit és jégtábláit.

A Caleb Carr regénye alapján (itthon: A halál angyala) készített The Alienist pilotja nagyszerű zsinórmérték a teljes évadhoz, hiszen amit ott megalapoznak, ahhoz a készítők stílusban és hangulatban abszolút tartják magukat. Egy nagyon sötét tónusú, brutális, mocskos sorozatgyilkosos történettel van dolgunk, egy átívelős, nagyvárosi krimivel – amiben egy lélekbúvár (és kis csapata) segít be külsősként a rendőrségnek.

Laszlo Kreizler a szóban forgó lélekbúvár, ő a mentális betegségek ismerője, és ő köt össze egy régebbi gyilkosságot egy gyerekprostituált megölésével, és kezd el gyanakodni sorozatgyilkosra olyannyira, hogy a rendőrséggel párhuzamosan el is kezd dolgozni az ügyön, ami később jó pár összezördülést is eredményez a törvény nem feltétlenül feddhetetlen őreivel.

We don’t know anything. God works between the lines.

A kvázi csavar az egészben, hogy a magyar származású elmeorvost nem csak az érdekli, hogy ki lehet az a beteg ember, aki különös kegyetlenséggel (csonkítás, szemkikaparás) végez kisfiúkkal, hanem azt is kutatni szeretné, hogy mi késztethet valakit ilyen mértékű gonoszságra, mi motiválhatja az emberölést – próbálja is bőszen a gyilkos helyébe képzelni magát. (Az sem véletlen, hogy háztartásában gyilkosokkal veszi körbe magát.)

A nyomozás pár red herring-től eltekintve elég fonalasan van levezetve, olykor több szálon is eljutnak egy-egy következtetésig, és kiderül, hogy a sima hate crime-nak tűnő tettek mögött elég komplex, a múltba is belekapó háttér és motívumegyüttes van. És persze a bűnügyek remek alkalmat nyújtanak arra, hogy a várossal és a korral is megismerkedjünk, a pénzesek szórakozásaitól kezdve a rendőrségi korrupción át a testi és lelki élvezetek folytonos hajszolásának világáig.

Sőt, Kreizler-ék szálán még az akkoriban modernnek számító rendőrségi technikák is említésre kerülnek, mint például az ujjlenyomatokkal foglalkozó daktiloszkópia. Simán le is körözik a hobbi nyomozásukkal a zsarukat, akiknek “érthető” okok miatt nem sürgős felderíteni a bűncselekményeket.

A The Alienist hangulat tekintetében nálam egyértelműen ötösre vizsgázott. Lehet, hogy nem annyira mocskos a sorozat, mint a Taboo, de egy-egy rész után azért ráfér az emberre egy zuhanyzás, ráadásul nem csak a kézzel fogható mocsok és szegénység miatt, hanem az erkölcsi nyomor miatt is, hiszen ebben a világban sokaknak semmit sem számít egy ember élete, főleg, ha alacsonyabb rangú az illető, vagy éppen sokak számára megvetendő dolgokat művel.

Maga a sorozat elvileg plotvezérelt lenne, de a sztori ennek ellenére lassan hömpölyög csak. Bár karakterizálnak is, de szerintem még a három főszereplő sem kapott annyi elmélyítést, mint amennyire számítani lehetett. Kreizler-t, mint központi figurát persze megismerjük valamennyire, de hiába tűnik izgalmas figurának, mint társai előtt, úgy a szemünkben is azért rejtve marad a személyiségének egy része (ráadásul a sötét oldal felé “hajlását” tényleg csak elmaszatolták.). Cserébe pár betege révén megismerjük a foglalkozását és gondolkodását, de még így is csak bele-belekapnak a figurába.

Sara, mint első női rendőrségi dolgozó is sokkal többre lett volna hivatott, és John Moore-t is inkább csak néhány cselekedete határozza meg, egyiküknél sem segített sokat a családi háttér és a gyerekkor feltárása. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a színészek (Daniel Brühl, Dakota Fanning, Luke Evans) sokkal többet tesznek a karaktereik definiálásáért, mint a szkript erre vonatkozó jelenetei.

A csipet csapat többi tagja kap ugyan egy-egy röpke mellékszálat, némelyikük jobban meg is ragad bennünk, de el kell fogadnunk, hogy nekik ennyi idő jutott. Meglepő módon viszont a “rosszak” oldaláról nem egy figura nagyon jól el lett kapva pár ecsetvonással is. (Érdekesség, hogy pár történelmi figura, mint Theodore Roosevelt vagy JP Morgan is feltűnik kiemelt mellékszerepben.)

Számomra szerencsére a műfaj és, mint írtam, a megvalósítás elvitte a hátán a The Alienist-et, amit végig élveztem, jó móka volt, már ha lehet ilyet mondani a stílus képviselőire. Igazából talán csak azt sajnáltam, hogy akkora csúcspontja nem volt, hogy külön beszélni lehessen róla (hatásvadászattal nem lehetett vádolni), például a finálé is csak arra szolgált, hogy elvarrják a szálakat és gyorsan elkapják a gyilkost a hátralévő időben, anélkül, hogy különösebben emlékezetes húzást láthattunk volna. De amit láttunk, az legalább igényes volt.

We serve the rich, and in return they raise us above the primordial filth. And God help us if we don’t keep our end of the bargain.

Ennyi volt A halál angyala, most már csak az a kérdés, hogy mikor lesz berendelve a 2. évad, ami valószínűleg A sötétség angyala alapján fog készülni – már, ha van kedvük új szezont csinálni (a nézettség több, mint jó, azon nem múlik), illetve ha ismét adaptálni akarnak. Akárhogy is, én ott leszek. Ha pedig nem lesz folytatás, akkor kaptunk egy jó minisorozatot, hiszen minden le van zárva az 1. évadban.

24 hozzászólás Ne habozz!

Geza Kovacs - 2018. 03. 27. 23:00

Az utolsó rész után nem változott a legutóbbi véleményem. Valószínűleg észbe kaphattak, mert Dakota Fanningnek gyorsan írtak 1-2 nagyon “fiús” megnyilatkozást, amin fent lehet akadni, füttyög, lövöldöz, megment mindenkit, nem akar barátkozni Evansszel, valamiféle kékharisnya lett belőle. Az elmúlt részekben ezek hiányoztak, most nagyon szembetűnő volt a változtatás.

Amúgy nem voltam elájulva, az elején sokkal komolyabban ráindultak erre a gyilkosság témára, nagyon rejtélyesnek is tűnt, aztán kaptuk ezt a lelkizős szövegelősdit, átívelés helyett egy családlátogatással a végén. Mindegy, az ilyen sorozatok sokszor a második évadra érnek be, mint a Hap and Leonard is.

Noctix - 2018. 03. 28. 15:21

Az utolsó rész számomra elég gyengének hatott az évad többi részéhez képest. Ettől függetlenül várós a kövi évad.

Lajos67 - 2018. 03. 28. 16:56

Jó kis írás, a legjobb az a megfogalmazás, hogy nem volt csúcspont, sokszor még részenként se, nemhogy az évadban. Biztos rohadt nagy meló volt összehozni az 1896os new yorkot, ez elirányította a figyelmüket a sztoriról. Talán itt elfért volna még 2 rész, de így se volt rossz.

heidfeld - 2018. 03. 28. 18:55

Nagyából egyetértek. Szereplők elmélyítése valóban hiányzott. Ezzel jóval többet foglalkozhattak volna! 3 rész maradt benne..
Igényes, kellemes sorozat, kiváló színészekkel. 7/10.
Szívesen látnám a folytatást!

bvr - 2018. 03. 28. 21:23

Nem volt rossz, de a pilot, és az első pár rész alapján jóval többet vártam.
Ami remek volt, az a vizualitás és az atmoszféra.
A színészi játék is jó volt, és teljesen egyetértek a kritikával abban hogy a színészek többet adtak hozzá a karakterekhez mint a forgatókönyv.
Maga a bűnügy nem lett volna rossz, viszont (kicsit vissza is kötve az előzőhöz) ennek így túl sok volt a 10 rész játékidő, miközben meg amúgy bőven lett volna mit elmélyíteni… Hát ehhez kellett volna a jó forgatókönyv.
Akár a karaktereket mélyíteni (mire Kreizler meg Sara beszélni kezdtek a múltjukról, addigra engem már bőven nem érdekelt. Vagy mint a fiatal nyomozó/kórboncnok és a barátnője akinek van egy kisbabája, stb. Ilyen sekélyes 2 perc szinten ezt tök fölösleges volt beletenni, ezt így totál érdektelen (a konfliktusuk is, meg hogy fél perc alatt feloldják az is) Amúgy is, kb az összes szerelmi/érzelmi/keresztbeféltékenykedős/stb szál tök bénán volt megírva. SPOILER (bár ugye évadkritikát ne olvasson aki nem nézte még végig, de biztos ami biztos) Szóval aminek aztán igazán nagy szerepet szántak, Kreizler és Mary, és Mary halála, hát az nálam a mélypont volt, nem csak azért mert előre totál kiszámítható volt, hanem mert az szerintem kimondottan ócskán megírt részt volt ebből a szempontól: Kreizler kölcsönös szerelembe esik, elutazik, külön-külön ábrándoznak, majd a halálára ér haza. Egy 10 részes évadban (amiben volt aztán üresjárat bőven) ezt belezsúfolják tök kevés időbe. Tényleg nem csak az volt a bajom hogy ez egy baromira felismerhető forgatókönyvi fogás volt, hanem hogy így számomra ennek nem volt semmi mélysége, így persze ki sem váltott belőlem olyan érzelmi hatást amit (feltételezhetően) a készítők szerettek volna.
Egyébként is, ez az ex-rendőrök szál, az kb. minden részében totál elcs*szett volt így, kezdve az állandó fölösleges kloroformozgatástól ezen az emberölésen át kb. egészen a végéig. Azért az nem úgy megy hogy a karakterek szájába adunk 2 mondatot hogy ezért csináljuk, de amúgy a képrenyőre vitt események szintjén meg nem áll meg a dolog a lábán. Arra a szálra kimondottan mérges voltam (pedig biztos meg lehetett volna jól írni)
Na mindegy, most itt főleg a negatívumokat szedtem össze (mert így a végén ezek a tüskék maradtak meg bennem jobban), de azért egyáltalán nem sajnálom a rá szánt időt. Viszont a folytatás csak akkor érdekel, ha (1) vagy az iszonyat érdekes bűnügy elviszi a hátán (2) vagy a fő szál egyszerűen csak korrekt (mint most is) viszont a mellé kapunk egy szépen, gazdagon kidolgozott forgatókönyvet. Mert még egyszer 10 részt azért a szép díszletek, az atmoszféra meg a színészek azért nekem nem adnak el.

(ja, és számomra pozitívum, hogy az évadkibeszélőben még az eljén valaki beírta a Ripper streetet, tök jó, időnként megnézek belőle egy-egy részt, tetszik)

Shannen - 2018. 03. 28. 22:22

Szórakoztató volt (sötétebb fajtából persze) ez a 10 rész, időnként még izgalmas is. A hangulatot nagyon elkapták, a színészek profik voltak. Viszont ez a 10 rész kevés volt, bár ugyanakkor ilyen forgatókönyvvel lehet jobban jártunk, hogy nem húzták még jobban el. Gyakran összecsapottnak éreztem egy-egy mellékszálat, amik közül a legjobban persze a már említett Mary áll, valamint a rendőrök, akik bár nagyon csúnyán és szigorúan tudnak nézni, de nem igazán értettem, hogy miért pattognak állandóan.

Azt meg külön élveztem, ahogy sorban ismertem fel a magyar helyszíneket, miközben mondjuk a New York-i utcaképek teljesen jók és hihetőek voltak, szóval összességében egyáltalán nem billentettek ki az ismerős helyszínek.

winnie - 2018. 03. 29. 05:02

bvr: azért a mary dolgot felvezették az első 6 részben több jelenettel, plusz azzal, hogy kiszámítható volt, annyiban nem értek egyet, hogy amikor indult az egész, amikor még nem volt sejthető a jelenet kifutása, simán benne lehetett volna az is, hogy például megöli a rendőrt, így indítva el valami lavinát (újra gyilkossá válik, stb.)

bvr - 2018. 03. 29. 09:05

@winnie: szerintem nem, és duplán nem :) egyrészt ami az elejétől zajlott Kreizler-Mary-Sara-John mindenféle kombinációkban az nekem nem felvezetés volt hanem egy katyvasz. Másodszor azért nem, mert persze, ha a történet logikája lenne fontos akkor ott lehetett _volna_ sokféle kifutás, viszont itt abban a részben olyan hirtelen és olyan nagy volt a hangulati váltás hogy nekem totál egyértelmű volt hogy így alakul a forgatókönyv és erre az elcsépelt dramaturgiai “fordulatra” fogják kifuttatni. Rettenetes volt (és amiatt külön rettenetes mint amikor fél órával a bekövetkezte előtt lehet előre látni egy vonatszerencsétlenséget) Amiatt pedig külön gagyi hogy a forgatókönyvírói szándék az világos volt, csak épp a történet logikai szintjén meg ennek nem igazán sikerült értelmet adni (mint nagyjából semminek sem ami a kövér bunkó ex-rendőrhöz kapcsolódott. Ahogy írtam, szerintem az kb. végig egy rettenetesen megírt szál volt, a szememben nagyban lehúzta a sorozatot, miközben amúgy meg lett volna benne potenciál.
Könyvet nem olvastam, nem tudom ott ezek hogy voltak.

winnie - 2018. 03. 29. 10:25

attól, hogy neked valami elcsépelt ugrott csak be, még lehetett volna simán több kifutása a dolognak. többek között azért, mert egyrészt lett volna bőven potenciál abban, hogy a kvázi tartózkodó főhős kinyílásának krónikáját megismerjük (mint ahogy annak is, hogy az ebbéli kísérlete tragédiába fulladjon), arról nem is beszélve, hogy abban is ugyanakkora tragédia lakozott volna, ha mary gyilkossá válik, hiszen akkor az egész gondolkodásmódját és a tudományhoz, az elméhez való hozzáállását kérdőjelezheti meg, azt, hogy biztos, hogy jó döntés volt-e gyilkosokat, bűnözőket maga köré vennie – és mondhatni ennek a fenyegetésnek is volt felvezetése (miképp a mary szálnak – a sara/john nem tudom, hogy jön ide, 3 közös mary/kreizler jelenet volt előtte, azokra céloztam), amikor cyrus követte az ír zsarut. már akkor fenyegetett annak a lehetősége, hogy az egyik kreizler-embert áthúzza a sötét oldal. nyilván kellő motiváció társaságában, de attól még áthúzza.

mindezt nem azért írom, mert nézés közben gondolkodnék azon, hogy most mi fog történni, csak meglepett, hogy bármi egyértelműnek tűnhet. csak azért, mert valaki utólag igazolva érzi magát, vagy véletlenül beletrafál valamibe, amire kétesélyes dolgoknál is legalább 50% az esély, tehát elég nagy, még nem jelenti azt, hogy ne lehetne simán elvinni a dolgokat másik irányba, ráadásul megalapozottan. én legalábbis pár perc alatt valamennyire megalapoztam egy másik irányt, és tippre még legalább ennyit lehetne prezentálni.

(megjegyzem, ha akarom, azzal is lehetne érvelni, hogy az élet sem alapozza meg előre a történéseket, és így lehetne sapka/nem sapka, ugyanis, ha megteszik, akkor meg mesterségesen előidézett a dolog. mindenesetre HA megtörténik a szerelembe esés, ami után a főhőst elszólítja a kötelessége, és ennek köszönhetően mondjuk connor konkrét céllal becsörtet oda (na ez az, amire nem emlékszem, hogy miért ment, ezen bukhat), amire mary úgy reagál ahogy, akkor ez simán fonalas eseménysor, elkerülhetetlen is lehet.)

bvr - 2018. 03. 29. 10:45

Teszek még egy kísérletet :) Ez az egész a 6. részben volt, addigra azért már elég jól kialakul egy kép arról hogy mit lehet várni a forgatókönyvíróktól/készítőktől és mit nem (persze, meglephetik az embert bármikor hogy tudnak ők zseniálisan is írni , mint ahogy az is simán előfordulhat hogy amikor megyek a boltba fejemre esik egy zongora de azért nem ez a jellemző)
Annak a résznek elkezdett nagyon kilógni a hangulata az előzőektől, és főleg mikor sikertelenül meg akarták merényelni Kreizlert és Johnt (az is rettenet béna volt, minden szinten, mellesleg), na ott már tényleg tök egyértelmű volt hogy akkor e helyett Maryt fogják véletlen szándékossággal megölni.

Győzködhetsz arról hogy ezt nem lehet biztosra tudni, és persze, hiszen soha semmit nem lehet biztosra tudni (lásd a fejünkre eső zongora), de még egyszer, a 6. részre már kialakul egy kép hogy ettől a forgatókönyvi gárdától mit lehetett várni. És pont ezt.

És amúgy én nem szeretek és nem szoktam direkt ilyeneket nézni, meg találgatni (pár rész után már a kibeszélőket sem szoktam olvasni mert tényleg nem akarok találgatni) Csak ez ennyire nem volt jól megírva. Hogy messziről sütött róla milyen receptből dolgoznak.

bvr - 2018. 03. 29. 10:48

(szerk: elírtam, ez a 8. rész volt)

bvr - 2018. 03. 29. 11:01

Próbálok még egy példát mondani. Mint a romantikus vígjátékokban, amikor a vége előtt nem sokkal előre tudható hogy az épp csúcsra járó nagy happységbe villámcsapásszerűen beüt majd a brutál konfliktus. Persze, az “életben” (a filmben meg a cselekmény szintjén) történhetne csillióféleképpen, csakhogy egy romantikus vígjáték forgatókönyvében ez 99%-ban így történik (és van 1% ahol azért legalább relatíve jól találják ezt ki és írják meg, a másik 98%nak ehhez nincs tehetsége, ott ráadásul sztori szinten sem akar a dolog összeállni, de persze attól még beleerőltetik)

winnie - 2018. 03. 29. 11:37

én nem győzködlek – te győzködsz. írjam én is, hogy egyértelmű volt, hogy valamelyik szolgálója gyilkossá fog válni? szerintem totál egyértelmű volt. és mégsem történt meg. akkor most mi van? még véletlenül sem arra következtetnék ebből az író milyen jól félrevezette a nézőt és szokatlan irányba vitte a cselekmény. ha valaminek 2, max 3 kimenetele van, akkor teljesen értelmetlen vitatkozni azon, hogy mi egyértelmű azok után, hogy megtörtént a dolog.

“már elég jól kialakul egy kép arról hogy mit lehet várni a forgatókönyvíróktól/készítőkt”

ez szerintem elég értelmezhetetlen, főleg egy adaptációnál, főleg a sorozatoknál, ahol a készítési folyamat majd minden más műfajtól eltér. ez nem úgy működik, hogy valaki eredetit/ötleteset ír egyszer, akkor mindig azt ír. vagy, hogy aki egyszer klisét ír, az nem azért kapta a munkát, mert elolvasták egy zseniális pilotforgatókönyvét. éppen azt fogják folyton meglepni úton-útfélen, aki azt gondolja, hogy bármilyen szempontból képes kiismerni egy sorozat íróját. ha azt hiszed, hogy tudod, hogy mit lehet várni az alapján, hogy egy bizonyos eseménynél te is pont arra gondolták, amire az író, az jelentheti azt, hogy logikus volt a dolog. de attól még sok húzásnál meg nem arra gondoltál, ami történni fog. én is tudnék példákat hozni, hogy hol lehetett volna másfele vinni a sztorit, de azokból sem lehetne semmi következtetést levonni egy későbbi történésre vonatkozóan.

“Próbálok még egy példát mondani. ”

és pontosan ezen bukik a logika. általánosítasz. nyilván a 99% pedig totálisan abszurd, vagy direkt túlzol, vagy nagyon nincs fogalmad a műfaj jelenleg állásáról, mert pont azt csinálja manapság sok romantikus komédia, hogy szembemegy a konvenciókkal. és mivel trend, hogy szembemennek, ezért már-már az a papírforma, hogy nem az egybites ötlet valósul meg, hanem az attól eltérő megoldás. ergó pont a régebben konvencionálisnak tartott megoldás válik váratlanná. (mint a krimikben, amikor mindenki elkezdett a legvalószínűtlenebb gyanúsítottra gondolni gyilkosként, az vált csavarrá, hogy a leggyanúsabbat tették gyilkossá. nyilván lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, hogy rögtön kitalálták, ki a gyilkos, hiszen a leggyanúsabb volt, és nem fogják érteni, hogy nem biztos, hogy ez a papírforma, hogy simán lehetett volna más is.)

de legyen bármelyik is papírforma és váratlan, a lényeg, hogy éppen a fentiek bőven több lehetséges kifutása is létezhet egy felvezetett cselekménynek. visszakanyarodva a fönti komment első mondatához: “attól, hogy neked valami elcsépelt ugrott csak be, még lehetett volna simán több kifutása a dolognak”.

bvr - 2018. 03. 29. 11:51

De winnie, azért nem bukik a logika mert ezt megelőzően már volt 7 rész, és ahogy írom az alapján be lehetett lőni mit lehet várni a gárdától. És pont ezt.

De valószínűleg nem fogjuk tudni meggyőzni a másikat.
Szerintem ennek a sorozatnak felismerhetően középszerű forgatókönyve volt (könyvet ugye nem olvastam, nem tudom mi hol tér el), szerinted nem, oké.

PS: romantikus komédia (ja, én mozifilmekről beszéltem amúgy, ha félreérthető lett volna) egyrészt persze túloztam, másrészt valóban nincs fogalmam a műfaj jelenlegi állásáról mert nem igazán nézek már ilyeneket :) De nem is a konkrétum volt a lényeg, hanem arra példa hogy milyen az amikor nagyon kiütközik hogy nem a történet logikája viszi előre a dolgokat, hanem a forgatókönyvírói szándék. Ilyen filmélménye meg azért gondolom mindenkinek volt már.

winnie - 2018. 03. 29. 12:12

bvr: de hol minősítettem én a forgatókönyvet pro vagy kontra? és mint írtam, én nem akarlak meggyőzni- maximum arról, hogy lehetett másra is gondolni. de ez nem meggyőzés kérdése, mert ha azt írnám, hogy másra gondoltam, akkor az már cáfolat lehet. (amíg csak a saját gondolatodat ismerted, addig nyilván megvolt az esély arra, hogy nem lehetett másra, de így, hogy megismerted másét, szerintem be lehet látni, hogy lett volna más megoldás. és mondom, amikor leírtam, nekem sokkal izgalmasabb megoldásnak tűnik a főhőst egy önismereti válságba belehajszolni, összerombolni a saját világát, mint egy viszonylag kezdődő románcnak véget vetni. és, ha akarom, akkor pont azért, mert be lehetett lőni, hogy mit lehet várni a gárdától (nyilván nem lehet, mint írtam, ez értelmezhetetlen, az ember gondolkodása nem definiálható egy mutatóval), hiszen eléggé kiemelten kezelték azt, hogy mary és cyrus is ölt embert. tessék – akár azt is mondhatnám, hogy kifutás lehetett volna az, hogy mary meghal és cyrus öl (a hajlamra ugyebár az írógárda eléggé utalt), kecske és káposzta. mégsem valósult meg. csavar. kiszámíthatatlan húzás:)

winnie - 2018. 03. 29. 12:35

Egyébként írás kapcsán mindig el kell különíteni a plotot és a karaktereket, már csak ezért sem lehet egy író kiszámítható. szóval kritika esetén azt is érdemes konkretizálni, hogy mi a gond: a) maga az esemény (hogy megtörtént – ergó plot), b) az esemény megalapozottsága (karakterek – itt mindig előjön a kérdés, amire nincs válasz, hogy mi volt előbb, az esemény, amihez utólag el akarták vinni a karaktereket, vagy a karaktereket alakították addig, míg az esemény elkerülhetetlenné nem vált), c) az oda vezető út elégtelen maszkolás, ami pedig technikai kérdés.

bvr - 2018. 03. 29. 12:38

jaj winnie nagyon nem akarod megérteni amit írok… nem azt mondom hogy nem lehetett _volna_ más megoldás, milliárdnyi lehetett volna (és mellesleg rengeteg jobb annál mint ami volt) Ha esetleg az érződött volna, nem a saját vállamat veregetem hogy milyen ügyes vagyok hogy a rész elején kitaláltam mi lesz a rész végén. Tudod mit, akkor másként fogalmazok (mert nem a kitalálás itt a lényeg) , nem kitaláltam hanem miközben néztem (szándékaim ellenére, mert szándékosan nem szoktam egy film/sorozat nézése közben ilyenekkel foglalkozni, és ha a film/sorozat jó, akkor ez nem is fordul elő) szóval gyűlt az a rossz érzés (nem a szereplőkkel (tehát nem aggódás meg ilyesmi), hanem a _forgatókönyvvel kapcsolatban_ hogy jajjne, ugye nem az lesz, ugye tényleg nem azt húzzátok meg, húbazz ebből az lesz. Persze, lehetett volna az is hogy a forgatőkönyvírók Maryvel öletik meg a bunkó ex-zsarut, de (1) Sherlockot (illetve Mycroftot idézve) “ballance of probaility” (ettől a gárdától tényleg ez volt a leginkább várható húzás (2) és persze, közben több sablon is beugrik, de az a helyzet hogy az sem lett volna semmivel sem jobb. Attól még középszerű forgatókönyvírásnak lennénk az áldozatai.

Ha már behoztad a krimiket, teszek ezzel is egy próbát (bár eddig a példáim nem igazán mentek át, de hátha :) nem véletlenül nem nézek tucat-krimiket sem. Most pontosan, hogy végül A vagy B, vagy aztán mégis A a tettes, azért ez nem túl érdekes. Ami érdekes az a csúcskorszakában lévő dr House (sokminden miatt persze, de most csak az ügyre lecsupaszítva) ahol nem A meg nem B meg nem C, stb, hanem végül valami Z (vagy aztán amikor néha mégis vissza ahhoz hogy A, az akkor is valami váratlan csavarral)

Amiket általánosságban írsz, azzal nagyon nem tudok mit kezdeni. Az alkotó munkákban (nem csak a forgatókönyvírásban, bármiben) természetesen fel lehet ismerni a sablonokat, sémákat. Csak vannak akik ezt eredeti módon legózzák össze, a többség meg középszerűen (rosszabb esetben meg gyengén) Ennek a sorozatnak sajnos teljesen középszerű volt a forgatókönyve.
(igen, ez az én minősítésem. Rendben, Te se pro, se kontra nem minősíted, csak valamiért mégis vitatkozol az én minősítésemmel, amiből szerintem amúgy következnének dolgok a Te álláspontondra nézve is, de akkor ezt hagyjuk, Te nem mondasz véleményt, csak megkérdőjelezel, rendben :)

Timi - 2018. 03. 30. 07:00

Bitang jó sorozat volt, ahogy a könyv is. Tetszettek a változtatások is. Én vevő vagyok a 2. évadra is ha lesz. Remélem majd valamelyik csatornán magyarul is láthatjuk.

MadAve - 2018. 03. 30. 14:20

Akármennyire is lassan haladt a történet, végig képes volt lekötni a figyelmem. Kb. 100.-ként én is leírom, h a hangulat fogott meg igazán, és a realitás, hogy a szerencsétlen többségnek az új világ nem feltétlenül a lehetőségek hazája volt (nem egy halotti anyakönyvi kivonat került kezembe a századfordulóról, amiben a szerencsétlen magyar kivándorolt pl. Clevelandbe és ott felakasztotta magát), tele van már a padlás a rags-to-riches történetekkel.

A macskás motívumon gondolkoztam el, a finálé miatt leginkább, mert számomra valamiért sokkolóbb volt a zsákba dugott macska elpusztításának jelenete, mint a gyilkosságok (akármilyen abnormálisan is hangzik). Nem értettem a célját azontúl, hogy az az ember beteg, jó, a végén nem tudtuk meg, igazából a gyilkost is mi vezérelte (sejtették, h gyerekkori traumák stb.), de mégis… szóval ezt a jelenetet teljesen feleslegesnek éreztem, most meg akarta mutatni a kis Joseph előtt, h ő milyen brutális, mintha ez eddig nem jött volna le neki, vagy micsoda? Vagy ezzel rákészült a következő gyilkosságra? Azt kijelentették, hogy változnak a módszerei, szóval a végére már mondhatni kiszámíthatatlan dolgokat is tett. Ráadásul az elején nekem pont az jött le, h a gyilkos egész jól elvan a macskákkal, ott sündörgött körülötte egy a főzőcskézésnél is, de persze a főbérlő macskájánál már kiderült, h ha pont nem gyereket gyilkol, akkor állatokat – és persze minden pszichopata gyilkos először állatokkal kezdte.

A másik, a gyilkosnak mitől volt “silver smile”-ja, nekem azontúl, h a fél arca lebénult, a fogai nem olyanok voltak, mint a van burghen utódé. Van Burghen halálát azt gondoltam, nagyobb dobra verik, elkezdték boncolgatni az anyjával való beteg kapcsolatot, ez a szál érdekelt volna még, talán azt sem bántam volna, ha willem a főgonosz, a fennmaradó részek alatt pedig próbálják elkapni, ill. az ő lélektanát részletesebben ábrázolni. Pl. ezért is szerettem a Mindhuntert is nagyon, mert a gyilkosok nyilatkoztak. A valós gyilkos az egész sorozat folyamán néma maradt, a lélektanába csak az elmondások és a gyilkosságok alapján tudtunk betekintést nyerni, azok beszélnek helyette, helyet adva találgatásoknak és akár vakvágányoknak a gyerekcipőben járó pszichológia számára.

Másik: mindenki írja h kreizler magyar származású, de németo.-ból jöttek, németül beszél az apja fotójához. Jó, attól még lehetett magyar származású, lehet a könyv azt írja, nem olvastam, de tervezem.

Érdekes, h Kreizler és Sarah is mentálisan sérültek, mindketten átéltek súlyos gyerekkori traumát, családban van mentális beteg (mindkettő apja), mégsem gyilkolászásba vagy extrém életmódba kezdtek bele (Moore is ki tudott belőle lépni), hanem megmaradtak a “jó oldalon”, igyekeznek segíteni másokon (a maguk akkori időben nem szokványos módszere szerint), így teljes ellentétet képeznek a főgonosszal szemben. Azt éreztem, h Kreizler ezekkel az átélt traumákkal akarja igazolni a gyilkosok tettét, mintha együttérzést táplálna irányukba, holott ő maga az élő példa, h bár a traumák befolyásolják, h milyen emberré válunk, nem jogosítanak fel ember elleni bűncselekményekre. Így hiába védi, veszi az ilyen embereket oltalmába, otthonába, ő maga a tanú ellenük.

Na jó, ez nem pszichológia blog, nem részletezem tovább :)

Eredetiben néztem felirat nélkül, így lehet vmi nem esett le, mondjátok, ha van ötletetek. És minél többet agyalok a sorozaton, annál több kérdésem van (Mary, vallási, társadalmi issue-k), de akkoris maradok a 9/10-nél (idei felhozatalhoz viszonyítva), és várom a következő évadot.

winnie - 2018. 03. 30. 14:50

madave: a silver smile csak van burghen sajátja volt, nem? tévútnak bizonyult, bár nyilván most vissza kéne emlékeznem, hogy mikor emlegették őket és mi kapcsán, de a lényeg, hogy sertepertélt ő is eleget a gyerekek körül.

kreizler kapcsán meg az 1×02-ben volt egy magyar nyelvű jelenet, de valóban németül suttogott.

MadAve - 2018. 03. 30. 16:03

Winnie: valóban, egy idő múlva már nem említették a silver smile-t, valamiért nálam ez mégis megmaradt, hiába egyértelmű volt ez van burghennél – talán mert a szifilisz akkoriban jobban el volt burjánozva, így nem feltétlen egy személy ismertetőjele lehetett a higanyos kezelés okozta silver smile.

Ja, csak egy megjegyzés, a gyilkos falakon való mászkálására beugrott a Split a DID-s csávó utolsó személyiségével.

heidfeld - 2018. 04. 07. 23:21

Egy erős 7/10 lenne az osztályzatom. Ilyen színészekkel, könyves alappal, többet is ki lehetett volna hozni, de soha rosszabbat!
Remélem, lesz második évad, és tanulnak a hiányosságokból!

Snoopyzit30 - 2018. 04. 10. 09:40

Nekem 6,5 vagy gyenge 7/10 volt az évad.

@bvr-el tudok egyet érteni: “a pilot, és az első pár rész alapján jóval többet vártam. Ami remek volt, az a vizualitás és az atmoszféra.”

A sztori összességében szerintem elég gyenge. Silver smile végül hol volt és a szemrángás? Egy szakadt, homeless, átlagember kinézetű fickó volt a gyilkos? Hát nem tudom.
Előttem már @bvr jól leírta a dolgokat.

Ami pozitív az az atmoszféra azaz a fényképezés, a díszletek, a kosztümök, le a kalappal a magyar közreműködők előtt és a magyar helyszíneket is nagyon jó esett nézni.

Nem érzek semmilyen késztetést, hogy folytassam a 2.évaddal, majd meglátjuk milyen sztori találnak ki. Talán csak Daniel Brühl személye marasztalhat semmi más.

szirial - 2018. 05. 22. 20:12

Összességében tetszett, de sokkal jobban tetszett volna, ha előtte nem olvasom a könyvet. Ugyanis abban sokkal logikusabban volt felépítve a gyilkos személyisége, háttere és az elfogásához vezető út is.
Természetesen a karakterek is árnyaltabbak, jelentős háttérrel rendelkeznek a könyvben. Ezt nem is rovom fel hibául, az írott forma erre alkalmasabb.
A hangulat viszont tökéletesen átjött.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz