login |

Második blikk: Splitting Up Together

2018. 04. 12. 14:50 - Írta: winnie

Szólj hozzá | kategória: 2017/18, kritika,

I was eyefucked by a squirrel!

Az Alex, Inc.-es második blikkben már írtam arról, hogy pont ellentétesen ítéltük meg human-nel a két friss ABC-s komédiát (bár az ő 5 és 6 pontja, valamint az én 6 és 2 pontom azért közel sem képvisel akkora különbségeket), és én a dán alapokkal rendelkező Splitting Up Together mellett tettem le inkább a voksomat, ami az 1×02-vel (7,5/10) bizonyított is, valahogy nagyon bejön ez a sírva nevetős (oké, mosolygós), erősen keserédes stílus.

A keserédesség pedig abból fakad, hogy egy szétszakadt családot látunk, ahol Anyu és Apu elvált, de egy háztartásban élnek a gyerekeik kedvéért. Szomorú a sztori, de szerencsére szó sincs arról, hogy egy fedél alatt, szótlanul merednek egymásra, hiszen egyrészt heti rotációt alkalmazva egyszer egyikük, egyszer másikuk foglalkozik a gyerekekkel (eközben a másik a vendégházban él, és totál “szabad”), másrészt pedig nem ellenségek, hanem továbbra is barátok, jól kijönnek egymással. Csak az a fránya romantika…!

– I’m sorry. I’ll see you next week.
– Thank you. I appreciate the…
– I was talking to the blanket.

A csavar az, hogy (legalábbis egyelőre) fogalmunk sincs arról, hogy az egykor ideálisnak számító házasság miképp romlott el, mi sodorta el egymás mellől a szülőket úgy, hogy már vagy két éve nem volt köztük intim együttlét. De ez talán nem is érdekes, ez a kérdőjel is a szituáció tragikumára erősít rá, miközben a Splitting Up Together inkább a jelenre próbál koncentrálni, és arra, hogy miképp próbálják ezt a dolgot működőképessé tenni a szülők.

Szokni kell az alaphelyzetet, miszerint a romantikus komédia végén, sőt, a stáblista után pár évvel kapcsolódunk be a sztoriba, amikor már csak lakótársaknak számítanak a főhősök (és még csak nem is laknak szó szerint együtt), akiknek nem tudunk nem szorítani, egyrészt annak érdekében, hogy találjanak megint egymásra, másrészt azért, hogy sikeresen boldoguljanak az önálló életükben.

És fura felállás közben persze bőven adódnak aranyos helyzetek, félreértéseken alapuló poénok egymás között és a nagy világban is, ahol Lena és Martin egyedül próbál boldogulni. Ráadásul a sorozatnak van egy barátos aspektusa is, hiszen a mellékszerepekben ott van egy vicces dinamikával bíró jóbarát házaspár (akik totál összeomlanak, hogy kedvenceik szétmenni látszanak), valamint Jenna Fischer karakterének nővéreként az általam inkább drámákban látott Diane Farr is, aki anno mégiscsak a The Job-bal futott be.

A jópofa alapfelállás általában a családi komédiák rákfenéjén, a gyerekeken csúszhat el, és a pilotban inkább a két szülőre koncentráltak, így annyira nem voltak emlékezetesek. Viszont a második részben, amikor Apu volt a családfő, az idősebb lánytestvér már kiemelésre kerül, és ő a savanyú képével és a feminista hozzáállásával remek humorforrás, főleg a két fiútestvér társaságában. (A gyerekek az 1×02-ben egyébként azért is jobban bejöttek, mert Apuval kissé lazábbra vehették a figurát.)

A pilotnál egyébként a sorozat furcsa, feszélyezett awkward-sága okozott nekem gondot, főleg Jenna Fischer játéka, de belerázódtam, amikor jobban megértettem a figurát, aki amellett, hogy mintaanya próbál lenni, nagyon vágyik valakinek a közelségére, el is kezd randizni, hogy később talán rádöbbenjen, hogy nem is ez hiányzott az életéből.

A Splitting Up Together-t nekem a kiszámíthatatlanság mellett egyértelműen a fent említett keserédesség, a humorban rejtőző tragikum adja el, és bár adja magát, hogy a sorozat a két felet idővel egymás irányába tessékelje, a készítők is mondták, hogy nem ez a szándékuk, a sorozat éppen attól különleges, hogy külön élnek, mégis egymás közelében.  (Azon most túllépek, hogy a gyerekek számára mennyire egészséges a koncepció, szerencsére csak egy tévésorozatról van szó.)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz