login |

Az anime is sorozat: Violet Evergarden

2018. 04. 20. 14:50 - Írta: Qedrák

12 hozzászólás | kategória: animáció, anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Létezik olyan Netflix-sorozat, amelyiket nem egyben adnak ki? Nos, igen, a Violet Evergarden azon kevés alkotások közé tartozik, amelyet heti rendszerességgel töltenek fel a streamszolgáltatóhoz. Persze ez nem elsősorban rajtuk múlott, mert a japán bemutatóval párhuzamosan érkeznek a részek, kivéve az amerikai nézőkhöz, az ottani Netflix-előfizetők elvileg később fogják megkapni. (Plusz a tizennegyedik részt, amelyet majd BD-n jelentetnek meg, de a cselekmény szempontjából vélhetően nem lesz fontos).

A Violet Evergarden meganimálása nem akármilyen alapanyagból történik. A japán gyártó, a Kyoto Animation ugyanis saját díjat hozott létre mangák és regények számára, amelyek lehetőséget kapnak náluk arra, hogy megfilmesítsék őket. A díj létrehozása óta a nagydíjat egyetlen alkotás, az eredetileg light novelként íródott Violet Evergarden nyerte el.

A szándék tehát megadatott, de ahhoz képest, hogy a díjat 2014-ben nyerte el, csak 2016 májusában vált biztossá a sorozat, és csak 2018 januárjától kezdve mutatták be. Az eltel idő szerencsére munkával telt, mert a látottak alapján könnyen lehet, hogy 2018-ban számomra ez lesz az év animéje, noha még csak az első negyedévet tapossuk a kritika írásakor, legalábbis a szezont illetően.

Miről is szól a light novel? A világ, amelybe a Violet Evergarden elkalauzol bennünket, a huszadik század elejéhez hasonló boldog békeidőket éli, egészen addig, amíg egy pusztító háború véget nem vet neki. A háború ugyan véget ér, de a társadalmon hagyott nyomai végig ott lebegnek a történet felett.

Ebben a közegben találkozunk a címadó szereplővel, Violet Evergardennel, aki egy Gépi Emlékíró Marionett.

Az eredeti Gépi Emlékíró Marionettek egyszerű hangot írásban rögzítő mechanikus eszközök voltak, ám a háború következtében feltámadt igényt emberekkel pótolták. A Gépi Emlékíró Marionettek tehát valójában “szellemírók”, akik segítenek minél jobb leveleket megfogalmazni és megírni az ügyfeleiknek.

Az anime a háború végén veszi fel a történet fonalát. Violet Evergarden egyedül marad az emberek társadalmában a pusztító konfliktus után. Látszólag a legnagyobb problémája az, hogy elveszítette mindkét karját, amelyeket fémprotézisekkel pótoltak. Valójában sokkal súlyosabb küzdelmet kell megvívnia. Violet ugyanis korábbi életében egy két lábon járó fegyverként teljesített szolgálatot.

Nem értett máshoz, csak az ellenség profi módon történő lemészárlásához. Nem tudott beszélni, nem volt neve sem, csak parancsot teljesített. A háború közepette talált rá Gilbert Bougainvillea, aki ajándékba kapja a lányt, de ő ehelyett a szárnyai alá veszi Violetet. Ám a férfit elsodorja a háború szele, a lányhoz intézett utolsó szavaival pedig csak annyit tudott mondani, hogy “Szeretlek“.

Csakhogy Violet egy érzelemmentes világban nőtt fel, képtelenül arra, hogy a szociális interakciókat értelmezze vagy kezdeményezze. Éppen ezért eleinte nem váltanak ki belőle semmit Gilbert szavai, bár a háborúban annyit már megtanult tőle, hogy a hiányt érzékelje, és jó katona módjára megpróbálja leküzdeni.

Ehhez kapóra jön, hogy Gilbert megkéri a barátját, Claudia Hodginst, hogy gondoskodjon a lányról. A férfi történetesen egy olyan céget vezet, amely Gépi Emlékíró Marionettek alkalmazásával foglalkozik, így Violet megragadja az alkalmat, és próbát tesz ezzel a karrierrel, hátha megérti Gilbert szavait. Spoileresen folytatom a tovább mögött.

A light novel és az anime némileg eltérő történetekkel és más szerkezetben, de alapvetően azt az elvet követi, hogy Violet emberré válásának, vagy ha úgy tetszik érző és szociális lénnyé fejlődésének az állomásait a különböző megbízásain keresztül mutatja be.

A light novel sokkal jobban ragaszkodik ehhez a megoldáshoz, az anime egy kicsit messzebb lép ettől, és jobban fókuszál az események időrendiségére, bemutatva Violet első lépéseit, miközben fura, ámbár sejthető kimenetelű játékot játszik a nézővel Gilbert sorsát illetően.

Violet Gépi Emlékíró Marionettként lebonyolított ügyei azért válnak érdekessé, mert miközben megismerhetünk csak egy-egy részben elmesélt emberi sorsokat, a felbukkanó karakterek mind-mind hozzáteszik a maguk tégláját ahhoz, hogy Violet fel tudja építeni magát a semmiből.

Találkozhatunk egy olyan testvérpárral, ahol a báty a háborús megnyomorodása miatt csúszik le a lejtőn, találkozhatunk házasságba tartó fiatal hercegnővel, útját kereső tudóssal, a családja elvesztése miatt alkoholmámorba menekülő drámaíróval, vagy egy csonka családdal, ahol az édesanya haldoklik.

Violet eleinte merev, mint egy karót nyelt katonatiszt, a beszélgetései is inkább egy szabatosan elkészített jelentést idéznek, később viszont észrevehetjük, ahogy megértően figyeli az ügyfeleit, felragyog az ajkán az első mosoly és előtörnek belőle az első könnycseppek is, előbb a saját, később más sorsát siratva.

A sorozat meglepően jól sikerült adaptációja az eredeti alapanyagnak, és ott, ahol a történet közös, például a light novel második fejezetében és az anime tizedik részében, ahol a haldokló édesanya leveleit dolgozza fel a történet, képes volt még az eredeti történet érzelmi terhelését is túlszárnyalni.

Más történeteknél, így például az anime tizenegyedik részében fordítottnak éreztem a helyzetet, de ez nem jelent igazi minőségromlást, és hozzá kell tennem, hogy azok a történetek, amelyek önálló alkotások, és nem a light novelből lettek átvéve, nem lettek érdemtelenül kidolgozva. Ezek elsősorban a már fentebb említett fejlődési ívet mutatják be, egy kicsit koherensebb egésszé formálva a képernyőn látott történetet.

Említettem, hogy a mű nem készült el túl gyorsan, és ez azt hiszem, ez nem vált kárára az alkotásnak.

A megjelenés kapcsán két dolgot érdemes feltétlenül kiemelni. A kivitelezése egyszerűen gyönyörű, és látszik rajta, hogy aprólékos gondossággal tervezték meg a környezetet, de a ruhák és eszközök szerelmesei is . (A főhősnő fémből készült kézprotéziseinek viselkedése valóságos tanulmány). Néhány helyen azt is lehet olvasni, hogy egy steampunk alkotásról van szó, de ez ne tévesszen meg senkit, aki ebben a témában keres, annak valószínűleg nem a Violet Evergarden a megfelelő választás.

A másik vizuális eszköz, amelyet a készítők remek ütemben használnak, a fények és a megvilágítás. Legyen szó halvány aranysárga naplementéről, háború sújtotta sötét tájról, virágzó mezőgazdasági körzetről vagy kisvárosi miliőről, hibátlan megvilágításban jelennek meg, sokat hozzátéve az adott epizód vagy jelenet hangulatához. Minden egyes jeleneten látszik, hogy a készítők örömmel és nagy hozzáértéssel játszottak a fényekkel. Mindez egy nagyon kicsit talán ellensúlyozza azt, hogy az arcokkal már nem feltétlenül bántak ilyen bőkezű gondossággal.

Meg kell dicsérjem a zenét, mert a gyakran felbukkanó zongorajáték szinte minden pillanatban jó aláfestésnek bizonyult, ha pedig nem az szólt, akkor a hegedű szólt gyönyörűen. Az animéhez komponált dallamok, beleértve főleg az endinget, adtak egy melankolikus hangszerelést az egész történetnek, ami kiválóan rímelt a fentebb említett fényekkel való játékra. Emellett a zenei hangulat abban a tekintetben is nagyszerűen egészítette ki a látványt, hogy a boldog békeidők dallamait idézte fel.

Arra azonban mindenképpen figyelmeztetnem kell a sorozatot bepróbálókat, hogy ne számítsanak pörgős és izgalmas cselekményre, ehelyett lassú folyású, néha csak egy-egy pillanat kedvéért megrendezett epizódokat kapunk. A türelmetlenebb nézők óhatatlanul is elégedetlenek lehetnek a tizenhárom rész megtekintése után.

Ráadásul az anime szerkezete miatt szinte minden egyes epizódban új karaktereket kell megismernünk, az egy-két állandó szereplő pedig Violet mellett kevés játékidőt kap, így az egész egy átívelős krimisorozatra emlékeztet, csak éppen számottevő rejtély nélkül. Aki nem szereti ezt a sorozattípust, annak alighanem az anime sem fog tetszeni.

Az eddigi visszhangok alapján azonban ők alighanem kevesebben vannak, mert a sorozat eddig elég szép kritikai és nézői visszhangokat kapott, és én csak csatlakozni tudok az elismerő véleményekhez. A Violet Evergarden egy megkapó szépséggel kivitelezett, jól összerakott anime, sajátosan melankolikus hangulattal, és azt hiszem, hogy méltán lesz ott a helye a szezon legjobbjai között.

12 hozzászólás Ne habozz!

Balumedve - 2018. 04. 20. 20:14

Köszönöm az írást. Mindenképpen bepróbálom, ha időm lesz rá.
Leginkább azért nem kezdtem még bele, mert egy kicsit erőltetettnek találtam az ötletet, hogy pont szellemíróknak fejlesztették ki ezeket a gépeket. De, valamit félrenézhettem, ha a harcászatban is használják őket. Tudom, hogy apróságokon akadok fenn, de az időhiány miatt nagyon kritikusan válogatom meg a néznivalómat.

Tommy - 2018. 04. 20. 21:24

Kicsit szokatlan volt de összességében jóra sikerült :)

juhaszvik - 2018. 04. 21. 06:16

Akartam szeretni, de nem sikerült. Már maga az epizódikus szerkezet sem a kedvencem, de a mellékszereplők kidolgozatlansága (egy-egy rész, hogy megtudjunk róluk valamit, amit fél mondatban össze lehet foglalni), az önismétlés (szólhat minden rész ugyanarról, vagyis arról, hogy a főszereplő megért egy-egy emberi érzést?) és a lassú tempó miatt nekem ez kevés volt.
A megvalósítás szép, a hangulat elmegy, de a szép zene és a művészien kidolgozott művégtag nekem kevés a folytatáshoz.

todie - 2018. 04. 21. 08:46

eddig is erdekelt, de ezekutan mindenkepp megnezem;)

viszont kerdeznem, hogy az elmult 5 evben (lehet tobb is), mik voltak a kiemelkedoen jo animek, mert amikkel talalkoztam nemigen utottek meg a szintet sajnos:(

winnie - 2018. 04. 21. 08:48

a kategória segít: http://www.sorozatjunkie.hu/category/animacio/anime/

visszapörgetve van ajánló bejegyzés is, amiben kommentben ajánl mindenki néznivalót: http://www.sorozatjunkie.hu/2014/11/13/anime-melyikkel-kezdjem/ – bár lehet, hogy van egy haladóbb és frissebb változata is.

ha csak kritika érdekel, akkor az “anime is sorozat”-ra kell rákeresni.

todie - 2018. 04. 21. 09:09

koszi winnie;) az oldalon elolvastam minden anime kritikat/ajanlot. nem fogalmaztam eleg pontosan: a kerdes elsosorban Quedrák-nak szolt.

juhaszvik - 2018. 04. 21. 09:36

Balumedve: mielőtt belekezdtem, én is teljesen félreértettem a koncepciót. nincsenek gépek, egy emberről (emberekről) szól, ahol a főszereplő beáll egy magánkézbesítő céghez, és ott leveleket fogalmaz (“Gépi Emlékíró Marionett” – valójában szó nincs gépekről, maximum írógépről). a harcászat is fordítva alakul: már katonai tapasztalattal rendelkezik, amikor munkát vállal, nem pedig munkája során kerül bevetésre (bár adja magát, hogy azért szükség lesz az ilyen jellegű tapasztalatára is, de csak visszafogottan)
a téma inkább a háborús trauma feldolgozása, és egy érzelmileg csiszolatlan/üres ember empatikus fejlődéstörténete.

todie: nem tőlem kérdezed, de azért megjegyzem, ez egy erősen vitaindító kérdés, és ahogy “sima” sorozatoknál is könyvet lehetne írni válasz gyanánt, itt is hasonló a helyzet. winnie által linkelt hét kérdésére érkező válaszokból is látható, hogy mennyire az emberek ízlésén és merítőképességén múlik, hogy mit tart fogyaszthatónak, és mit nem.
példa: végignéztem ezt a sorozatot, és bár untam, de tudtam, hogy lesznek, akik imádni fogják, szimplán azért mert ők mást keresnek egy animében mint én.

Qedrák - 2018. 04. 21. 10:51

@todie:

Köszönöm a bizalmat, de a kérdésed szerintem nem egyszerű, tényleg oldalakat lehetne írni róla. :) Ráadásul nagyon függ a fogyasztó egyéni ízlésétől, én például preferálom a történelmi vonatkozásúakat, de mondjuk a mechás vagy teszem azt a yaoi animéket kevésbé, szóval az én ízlésem nem feltétlenül egy biztos iránytű.

Amit én mindenképpen megnéznék, az a tavalyi évből a Made in Abyss, született róla kritika:

http://www.sorozatjunkie.hu/2017/11/14/az-anime-is-sorozat-made-in-abyss/

A winnie által linkelt posztban szerintem nagyon jó animéket ajánlanak a junkie-k, én kaptam még egy tavalyi posztban Drawientől egy listát, amit kritikára ajánlott, szerintem azokba is érdemes belenézni, lásd itt a kommentszekcióban:

http://www.sorozatjunkie.hu/2017/09/12/az-anime-is-sorozat-youjo-senki-saga-of-tanya-the-evil/#comments

Iceman - 2018. 04. 21. 13:40

1-2 hónapja tolta a Netflix az orrom elé, végül beadtam a derekam és elkeztem nézni. Egyszerűen gyönyörű volt mind a történet, a látvány és a zene is. Igazán sajnáltam, hogy az utolsó résznél valamiért lemaradt az intro meg az outro is. Ráadásul a Netflix a két OVA részt úgy tüntette fel mintha 15 részes lenne az évad így elég váratlanul ért a 13. résszel eljövő vég.

Az első két rész alatt még én is azt hittem, hogy Violet valami android lehet, hiszen eléggé hangsúlyozták, hogy csak egy eszköz, fegyver, de aztán végre összeállt a kép. A legerősebb rész talán az évad közepe volt, sorban jöttek olyan részek, ahol már én sem bírtam könnyek nélkül. A legjobb rész talán az írós vagy az anyuka és kislánya rész volt.

Kíváncsi vagyok, pletykálnak arról, hogy lesz második évad, de én feleslegesnek tartanám, ez így volt kerek.

gegory - 2018. 04. 21. 15:10

Én végig követtem hétről hétre ezt az anime sorozatot és be kell vallanom nem az én világom ez a túl tolt drámaiság de a látvány világ miatt már megér egy misét a megnézése mert valami csodálatos :D

Raisen - 2018. 04. 22. 00:32

Tán sokan nem ismerik, de nézzetek bele (próbáljátok be) az alábbi, hosszú című animét!
“Shuumatsu Nani Shitemasu ka? Isogashii desu ka? Sukutte Moratte Ii desu ka?”
nagyon szép grafikája volt tavaly és igazán jó storyja is

tDr1v3r - 2018. 04. 28. 08:56

Voltak jó momentumai (azt a 10. epizódot egyenesen imádtam!), de összességében nekem csalódás lett. Szép, gyönyörű meg ilyenek de ez a rendezés… hát nem tudom, én nem ilyet vártam. Nem lett a szívem csücske de érdemes volt megnézni azért, mondjuk én már évek óta ültem a hype vonaton, lehet ezért is lett akkora csalódás.

A light novelből az elsőt nagyon szerettem anno, a második… hát az cashgrab, de voltak annak is jó pillanatai. De inkább a forrásanyag marad meg az etalonnak számomra.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz