login |

UnREAL: vége a 3. évadnak

2018. 04. 26. 21:30 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Have you ever heard of network television? I mean, I need a four quadrant juggernaut. Not like an eighth of a quadrant niche show that maybe gets a summer run on basic cable.

Hát, ennek is vége. És gőzöm sincs, hogy miképp értékeljem a látottakat. Végülis mondhatom azt, hogy végignéztem, szóval egy szintet azért megütött az UnREAL, de szerintem ha nem egy valóságshow készítéséről szólna, akkor már rég kiszálltam volna.

Félreértés ne essék, voltak nagyon erős és nagyon eltalált pillanatai a szezonnak, de sok tekintetben inkább érthetetlen, önismétlő és meglehetősen erőltetett volt, sem a készítők, sem a szereplők részéről nem jött le, hogy pontosan mi is a szándékuk.

– You don’t get it, do you? You crossed a line.
– Oh! Suddenly there’s a line?

Azt hiszem, hogy az ilyet nevezik tipikus guilty pleasure-nek, mert… lehetett élvezni, voltak nagyon sötét részei (mindkét értelmében a szónak), voltak rettenetesen viccesek is (néhány duma és beszólás aranyat ért), némelyik új karaktert is eltalálták a készítők, de nagyon messze van attól az UnREAL, amit megérdemelne a korábbi kvalitásai alapján.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Annak ellenére, hogy a reality-s szál tartott meg, még véletlenül sem mondanám, hogy zseniális lett volna, egyszerűen csak jó volt látni egy, a színfalak mögött (és előtt is) játszódó sztorit. Az sajnos nagyon fárasztóan repetitív volt, ahogy szinte játszi könnyedséggel manipulálták (‘produce’) a versenyzőket. Rachel és Quinn némelyik húzása persze telitalálat volt, de a többség túl átlátszónak, hogy sokadjára is megegyék a versenyzők (vagy a Nagy Ő), és mégis megtették.

A legfurcsább a végső döntés volt, aminél eleve nem értettem, hogy hova pattog Rachel, hogy pontosan mi motiválta, de valójában Serena fejébe is nehéz volt belelátni annak ellenére, hogy megmagyaráztatták vele a dolgot.

(Ennek és a szezon alakítása kapcsán az azért pozitívum, hogy a realityszkeptikusok vádja, miszerint közvetlenül kézivezérléses minden, nem igazolódik, hiszen Quinn-ék ugyan megpróbálnak manipulálni majd minden döntést, de a döntés végül csakis a reality főszereplőjén múlik, például itt, a fináléban is jó érzés volt látni, ahogy izzadtak a bizonytalanság miatt. A legjobb persze az lenne, ha az executive producerek azért többet koppannának.)

– Just produce the show, don’t kill anybody, and you’ll be fine.
– Don’t you want me to get better?
– Of course I do. But just not now. I mean, can you just wait till the season’s over?

Nyilván a sorozatot továbbra is a hatalmi játszmák, és a Quinn/Rachel-dinamika viszi előre, és most még jobban a mélyére ástak az egyik oldalról igencsak önpusztító hatásokkal járó kapcsolatnak – őket mindig jó nézni, de a két karakter önmagában nem szolgált sok újdonsággal, és Rachel apukás sztorija nálam az évad mélypontja volt. (Bár a Chet és az Emmy midlife crisis sztori sem kapott el.)

És persze a két főhős kapcsán az egymástól, valamint a műsortól való függés, a kodependencia is megérne elég sok misét, de ezen a téren nekem annyi minden tűnik érthetetlennek és irracionálisnak, hogy meg sem próbálok belevágni, főleg, hogy maga a jelenség és kvázi irracionalitáson alapszik, szóval egyáltalán nem biztos, hogy szó érhetné a ház elejét.

Meglepetésemre a produkciós oldalról sokkal jobban működtek a mellékszereplők. Madison már korábban is favorit volt, őt végig jó volt nézni a hullámvasutazása közben, Jay is szórakoztató volt, de az totál irracionális volt, amit érzelmi téren művelt. (Viszont a pitch-elős mellékszál az egyik kedvencem volt, jó látni, hogy próbálkoznak befutni, és ez is kulisszás dolog, ugyebár.)

I hate Graham.

ShutUp Graham ugyan minimális önállóságot kap és, ha azt feltételezzük, hogy mindent megírnak neki és eljátszatnak vele, akkor végképp nulla, de én hiszem, hogy amit mond és csinál, azért ő felel, ergó ilyen szinten zseniális figura, de persze főleg az általa kiváltott reakciók foglalhatóak aranyba. Az pedig, hogy Dan előtérbe került, a szezon legkellemesebb meglepetése volt. (A másik meglepő dolog Jeremy volt, aki számomra totál elviselhető és végig szimpatikus volt.)

Quinn leszámolása Gary-vel, mivel tévés sztori volt, élvezetes csikicsuki lett számomra, de az egész sztori klisés volt és kiszámítható, bár a bebukás mikéntje nagyon aktuálisra sikeredett, még akkor is, ha senki nem fog elismerően csettinteni, mert a néző azt fogja hinni, hogy csak a korszellem íratta a szálat, holott az egész még jóval az őszi botránysorozat előtt forgott.

All you have to do is lean into the narrative.

Nem mondom azt, hogy annyira pengére sikerültek volna az új szereplők, de velük azért elégedett voltam. Dr. Simon legalább elég szimpatikus volt (hogy a végén teljesen randomot húzzanak vele), Chet csaja kissé önismétlően poénforrás (hogy a végén teljesen randomot húzzanak vele), Serena is olykor-olykor megvillantott valamit (hogy a végén teljesen randomot húzzanak vele), de jófejnek tűnt Charlie operatőr és Tracie Thoms karaktere is, bár utóbbi pár rész alatt minimális számú jelenettel annyi sztorit kapott, mint mások 3 évad alatt – komolyan ide-oda rángatták őt az oldalak és pozíciók között.

Nyilván a szezonnak a genderpolitika is elég fontos szála volt, többek között a kérő nemcseréje kapcsán is, no meg persze eleve a sorozat is erre épül a két főszereplőjével, azonban ebbe nem nagyon mennék bele, mert egyrészt túl sokat lehetne írni róla, másrészt pedig mert nagyon egyenetlen volt az egész.

Pro és kontra is voltak húzások ezen a téren, de amikor nagyon konkrétak akartak lenni az üzenettel, az inkább volt kínos, mintsem frappáns, ld. például a fináléban, ahol végképp nem lehetett érezni azt a fene nagy “most megmutattuk”-dolgot. A kevesebb szájbarágás (még akkor is, ha kacsintva történik), a bújtatottabb tálalás sokszor hatásosabb.

Azért el fogom kezdeni a 4. évadot, amit all star szezonként reklámoznak be, és több korábbi szereplő is vissza fog térni (pl. Alexi és August), de az az igazság, hogy mindez nem indít be. Azt talán jobban, hogy úgy tűnik, mintha Rachel lenne az, akinek a szívéért fognak versengeni, még akkor is, ha ennek nem sok értelmét látom. Majd meglátjuk.

ui: Az évad vége felé többször is nagyon csálé utószinkronos megoldásokat véltem felfedezni, konkrét mondatokat, amik lelógtak a szájról, ilyet nagyon ritkán szoktam tapasztalni, elég WTF volt.

6 hozzászólás Ne habozz!

szpojleres mokus - 2018. 04. 26. 23:36

Hianyozni fog nagyon vartam mindig a keddeket

stargatelost - 2018. 04. 27. 08:20

Nem volt rossz, de igen, volt már jobb is. A végén a random húzásokra én is szemöldököt vontam.
Viszont Shiri Applyeby még mindig eszméletlen gyönyörű, és jövőre ő lesz a nagy ő, szóval full sminkben… *heavy breathing*

wellwellwell - 2018. 04. 27. 08:27

En birom, foleg persze quinnt.
Es a racheles suitress evad kifejezetten varos. Csak tudnam mert kell ra egy evet varni. 🙁🙄🤔

D - 2018. 04. 28. 10:38

szornyu volt az utolso 2-3 resz, elen a finaleval

audrey - 2018. 04. 30. 15:35

Egyet értek az írással.

Elég kacifántos volt mindig is a sorozat, de erre az évadra ez most hatványozottan igaz. Úgy érzem lehetett volna ebből sokkal jobbat is kihozni, a megmunkálatlanságot érzem rajta.

A. - 2018. 05. 08. 22:00

Megnéztem még egyszer az előzetest, szerintem nem Rachel lesz a suitress. Csak elsuitressesedik.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz