login |

Az anime is sorozat: Made in Abyss – írta Yahman

2018. 04. 27. 15:06 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

A lányt mindig is vonzotta a Mélység. Több volt ez csupán gyermeki kíváncsiságnál, vagy egyszerű kalandvágynál, habár maga a lány sem tudhatta mi is munkált lelke mélyén valójában. A Beruchoro Árvaház Vörös Sípos növendékeként portyázta a Mélység legfelsőbb szintjeit, egy ismeretlen civilizáció kincsei és ereklyéi után kutatva. A kutatás örömmel töltötte be mindennapjait, ám ahhoz, hogy a lelkében tátongó űrt is betöltse, kevés volt.

A lány, Riko, többre vágyott. Rikót, a Mélység legalsóbb szintjei vonzották.

Nagyjából 1900 évvel Riko születése előtt, egy tátongó szakadékot fedeztek fel Beoluska déli tengerének egy távoli szigetén. Ezer méteres átmérőjével és máig ismeretlen mélységével, eme rejtélyes képződmény valósággal megbabonázta az embereket. Veszélyes, ősi teremtményeinek és titokzatos ereklyéinek köszönhetően emberek tömegeit vonzotta magához, mely idővel egy hatalmas város, Orth, felemelkedéséhez vezetett. A hosszú évek alatt, az ismeretlenbe vezető kalandoknak és az azokat övező számtalan legendának hála, kalandorok sokasága ereszkedett alá világunk eme utolsó, fel nem fedezett szakadékába, hogy legtöbbjük aztán soha többé ne lássa meg újra a föld színét.

Riko, mint előtte oly’ sokan mások, a Mélység legalsóbb szintjére vágyott. E vágy túlmutatott kíváncsiságon és kalandvágyon. E vágy maga volt a megszállottság. Egy napon, mely’ úgy indult a lány számára, mint bármelyik másik (túlbuzgón, új kincsek reményében), Riko olyasmit talált, amit korábban elképzelni sem tudott: Egy eszméletlen, félig robot-félig ember teremtményt. Egy látszólag vele egyidős fiút, aki olyan technológiáknak állt birtokában, amihez hasonlót még senki sem látott a földön, és akinek semmiféle emléke sem volt saját múltjáról. Riko úgy véli, hogy Reg, a robotfiú, maga is egy ereklye, aki csakis a Mélység aljáról származhat. Hogy miféle indíttatásból hagyta háta mögött a Mélységet, hogy mi okból mászott a felszínre, dacolva minden veszéllyel, egyikük sem tudhatja.

A Mélységről megszerzett kifogyhatatlan tudásával és Reggel az oldalán, barátait hátrahagyván, Riko édesanyja nyomdokaiba lép és nekivág a ismeretlennek, hogy saját szemével lássa a Mélység titkát, és hogy az út során talán válaszokat leljen Reg eredetére is.

Egyikük sem sejti azonban, miben is leledzik a Mélység valódi természete.

Bátran állíthatom, hogy a Made in Abyss a tavalyi év egyik legkiemelkedőbb sorozata (nem véletlen, hogy már volt róla poszt korábban is) Sokkal több annál, mint amit a fenti premissza sejtet, mert miről is van szó valójában? Riko összebarátkozik a robotfiú Reggel és együtt nekivágnak az ismeretlennek. Ha ennyire lecsupaszítjuk a történetet, akkor nem kapunk mást, mint egy átlagos kalandsorozatot, ugye? Nem is járhatnánk el rosszabbul a Made in Abyss esetében.

Amitől elsősorban különleges ez a sorozat az a világ, amit a két főszereplővel együtt mi magunk fedezünk fel. A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Nem könnyű dolog újat alkotni a fantasy, illetve a sci-fi műfajában, Cukusi Akihitónak, a sorozat alapjául szolgáló manga írójának azonban sikerült. Olyan világot, kultúrát teremtett, ami nem csak lélegzetelállítóan szép és gazdag, de a Mélység minden egyes szintje más és más fizikai törvényekkel, és ebből fakadóan más és más élővilággal rendelkezik.

Mindegyik szint különböző hatást gyakorol az arra merészkedő kalandorra (a hatás, melyet a Mélység Átkának neveznek): bizonyos szinteken szédülés, rosszullét tapasztalható, másol hallucinációk, tévképzetek jelentkeznek; csak hogy az enyhébbeket említsem. És ha a Mélység Átka még nem volna önmagában eléggé elrettentő, minden egyes szinten vérszomjas teremtmények várnak az óvatlan kincskeresőre.

A Mélység valóban titokzatos. Ahogy haladunk egyre lejjebb és lejjebb a különböző szinteken, úgy tudunk meg egyre többet annak természetéről; vagy Riko száján keresztül, aki folyamatosan recitálja a korábban megtanultakat Regnek, vagy kettejük saját tapasztalatain keresztül, avagy másoktól, akikkel Riko és Reg útjuk során találkoznak.

A Made in Abyss képes mindvégig fenntartani az érdeklődést a világa iránt, látszólag sosem fogyva ki az újabb és újabb csodákból. Próbát sem tesz arra, hogy magyarázattal szolgáljon a Mélység legvégső titkait illetően. Hogyan is tehetné, ha még senki, aki feltételezhetően el is érte valaha a Mélység alját, nem tért még vissza onnan soha?

De ahogy haladunk egyre mélyebbre, úgy válik egyre lényegtelenebbé is a Mélység titka. Mint minden jó kalandtörténetben, a Made in Abyss-ben is az út a fontos (az út, amit hőseink bejárnak), nem pedig a cél, vagy a válaszok. Mert kit is érdekel igazán mi fekszik annak a feneketlen szakadéknak a mélyén, amikor az odavezető út oly’ sok kalanddal és rejtéllyel, veszéllyel, örömmel és bánattal van kikövezve?

A Made in Abyss azonban több egy egyszerű fantasy- kalandsorozatnál. Akárcsak a Mélységnek, úgy magának a sorozatnak is több rétege van, melyeket megismerni ugyanolyan élmény, akár annak világát és karaktereit. Nem akarom elvenni a felfedezés örömét senkitől, de annyit azért elmondanék, hogy bár a sorozat könnyed, humoros, baráti kalandként indul, nem marad végig az, és ahogy egyre mélyebbre merülünk, úgy bontakozik ki a történet sötétebb, drámaibb oldala is egyben.

És ha már történet. A Made in Abyss rendkívül intelligensen építi azt fel, nem kapkodva, nem hamarkodva el semmit, nem vág a dolgok közepébe, hanem mindenre a kellő időt és figyelmet szánva, ahogy az egy minőségi sorozattól el is várható. Lassan, részről részre adagolja az újabbnál újabb információkat, mind a Mélységet, mind pedig a karaktereket illetőn, akiknek ábrázolása ugyancsak kiemelkedően sikerült.

Riko és Reg valóban gyerekként viselkednek, gyermeki naivitással és rajongással csodálkoznak rá a Mélység világára, és ugyanilyen lelkesedéssel vágnak bele minden egyes újabb kalandba, sokszor (gyerekekre oly jellemző módon) tudomást sem véve az őket körülvevő veszélyről. A köztük szövődő barátságot és bajtársiasságot pedig szintén példaértékűen sikerült prezentálni.

A sorozat sokkal kevesebb volna Kevin Penkin magával ragadó zenei kompozíciói nélkül, melyek tökéletesen adják vissza az elveszettség és magunkra utaltság, a felfedezésből, megismerésből származó izgatottság és öröm, vagy éppen az ismeretlentől való szorongás és félelem érzéseit. Rég hallottam olyan soundtracket, ami ennyire együtt élt volna a sorozattal. Tökéletes atmoszféra teremtés minden pillanatban.

Csupán egyetlen negatívumot tudok felhozni a sorozattal kapcsolatban, az pedig a hossza: a 13 rész (14 ha az utolsó dupla epizódot külön számoljuk) nagyon kevés. Persze amit be akart mutatni, ameddig el akarta mesélni a történetet, az tökéletes, nálam mindenképpen 10/10, de jobb ha felkészültök a tátongó, mélységes űrre, amit a sorozat maga után hagy. Alighanem ez is önmagáért beszél. Ha egy sorozatot napokig, hetekig nem lehet mással pótolni, akkor az a sorozat jelentett valamit. Többet puszta időtöltésnél.

Nem tudom, hogy klasszikussá fogja-e valaha kinőni magát a Made in Abyss (minden potenciál megvan benne), hogy ez lesz-e a következő Fullmetal Alchemist, de azt tudom, hogy az Elric fivérek kalandjai óta nem volt részem ilyen nagyszerű utazásban.

6 hozzászólás Ne habozz!

Qedrák - 2018. 04. 27. 17:21

Wow, még egy írás a Made in Abyssról?

Mondjuk megérdemli, zseniális alkotás. :)

yahman - 2018. 04. 27. 18:51

Egy sokkal összeszedettebb, mélyebb (és némileg spoileresebb) írás a műről itt: http://www.sorozatjunkie.hu/2017/11/14/az-anime-is-sorozat-made-in-abyss/

Csak hogy senki figyelmét el ne kerülje. :)

gegory - 2018. 04. 27. 21:14

Én hétről hétre követtem ezt a sorozatot és eleinte azt hittem, hogy valami kisgyerekeknek szóló Megaman koppintásos hülyeség lesz belőle de nem. Már a második perc után magába szippantott a világa.
Az utolsó 3-4 rész nagyon durva és naturalista mutatnak be ami hát nem 16+ alattiaknak való.

HellFire - 2018. 04. 29. 12:21

Az utolsó részek szerintem simán elmennek 18+ – nak is.

Scat - 2018. 04. 30. 20:25

Az a baj, hogy a képek alapján, ahogyan a karakterek megrajzolták, egy debil gyerekmesének vélem.

De ha már két cikk is volt arról, hogy mennyire jó, és a hozzászólok is egyetértettek ebben, könnyen lehet, hogy a jövőben elcsábulok rá néhány rész erejéig.

Raisen89 - 2018. 09. 06. 00:11

zseniális anime volt. Sokáig nem kezdtem hozzá, a gyerekes rajzolása miatt (Szereplők), de kellemeset csalódtam benne. Várom a folytatást! :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz