login |

Scorpion: vége a 4. évadnak – írta Scorpionfanhungary

2018. 05. 02. 18:35 - Írta: vendegblogger

3 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék, kritika,

A kedves olvasó egy majdnem lehetetlen vállalkozás szemtanúja: az évadzáró epizód után úgy próbálok a Scorpion televíziós sorozat 4. szezonjáról rövid összefoglalást adni, hogy abban ne csak az elfogult rajongó földbe döngölő véleménye legyen, hanem megpróbálom megtalálni az elmúlt évad pozitív pillanatait is.

Ha egy mondatnyi jelzős szerkezettel kellene összefoglalni a Scorpion 4. évadját, akkor a mostohagyerek, az eddigi leggyengébb, a következetlen, az amnéziásoknak való, a felszínes, az erőltetett elemekkel és sablonokkal teli, az ennek ellenére még mindig szerethető, és a nem teljesen elveszett szavak jutnak az eszembe. Remélem, e bejegyzés végére kiderül, hogy miért.

Bevezetésként elmondható, hogy ebben az évadban az írók kissé megrekedtek, és nem tudtak valódi jellemfejlődést írni a karaktereknek, így kicsúszott a talaj szeretett zsenijeink lába alól, illetve legtöbbjük karaktere olyan csapdába került, amelyből nem igazán találták a kiutat.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Az évad a szerelemtől és az előző éjszakától mámoros Walter képzelgésével indult, mely egyúttal a sorozat eddigi legszürreálisabb jelenetét produkálta: Rómeónk egy revüszerűen előadott musical dalbetétet vizionált. Az egyszeri néző ekkor még azt gondolta, hogy ezt a furcsa közjátékot egy fura zseni és egy nagyon is életrevaló nő szerelmének hétköznapi problémái, az összecsiszolódás nem túl egyszerű folyamata fogják követni, erős érzelmekkel a háttérben.

Nos, hétköznapi problémák csak nagyon módjával fordultak elő, miközben Walter és Paige néhány apró érintést és menetrendszerű csókokat mutatva inkább hasonlítottak egy jó néhány éve együtt levő házaspárra, mint frissen egymásba gabalyodott szerelmesekre. Sajnos néha kifejezetten erőltetettnek a hatottak a bensőségesnek szánt jelenetek, a kazetta megtalálásáért pedig már jelentős számú néző aggódott, mire Paige végre felfedezte az ágy alatt (bárki is takarít, nem elég alapos).

Walter karakterfejlődése ebben az évadban főleg a szerelmét kifejező módszerek elsajátításában és az együtt járással járó új helyzet kezelésében merült ki egészen a 19. epizódig, amikor a Paige által tanított kegyes hazugságot gyakorolva „kegyesen” hazudott Paige-nek a tervezett esti program elmaradásáról, majd végül Flo-val elment a tudományos rendezvényre.

Mindamellett, hogy ez arra vallott, Walternek intellektuális társaságra volt szüksége még a munka után is, az alkotók ezzel a lépéssel, és azzal a ténnyel, hogy Walter erről később sem beszélt, jellemének alapjait (nem fél őszinte lenni és nem fogadja el a hazugságot) rengették meg.

Ezt az alapot már megtépázták az előző évadban a titkos férj szerepével is, ám most bombát dobtak rá, és a korábbi egyenes, őszinte és kissé naiv zseni a kegyes hazugság határán túllépő, gyáván lapító fickóvá változott, melyen ugyan próbáltak enyhíteni azzal, hogy szegény belebetegedett a hallgatásba, de jobb lett volna inkább más ürügyet találni arra, hogy Paige ismét faképnél hagyhassa.

Egy olyan ember, aki az igazság elhallgatása miatt évekig nem állt szóba Cabe-bel, és később ugyanebből az okból rúgta ki a csapatból, majd hasonló okból Paige-et is Eliához száműzte, nos, ez az ember, még ha el is követte az első hibát, akkor sem lett volna képes hónapokig gyáva titkolódzásban élni. Ezt a fordulatot úgy hívják, következetlenség.

Az írók szerencsére nem bántották a többiekkel törődő, jószándékú Waltert, akinek önzetlensége néha jókora kontrasztot mutatott az egyre önzőbbé váló csapattagok mellett (főként a Toby/Walter-viszonyban volt ez jól érzékelhető)

Walter Cabe-bel való viszonyát illetően a nézőknek eddig sem volt kétségük, bár nem lett volna baj, ha ez az apa-fiú kapcsolat a munkán kívül is megnyilvánult volna. Most egy nem egészen önkéntes sportesemény adta a keretet ahhoz, hogy Walter kifejezze, apjaként tekint Cabe-re és meg akar felelni vélt elvárásainak.

A készítők nyilván számítottak némi nézőszám emelkedésre a sportrajongók miatt, ezért is választották ezt a kerettörténetet az epizódhoz. Nem tudni, milyen számú új néző tekintette meg ebből az okból ezt a részt, mindenesetre az igényesebbek fogták a fejüket, nem értve hogy miért is kellett a zseniknek úgy ugrálni a trófeákkal, mint egyszeri magyar focirajongónak Torghelle Sándor gólja után.

Paige számára ebben az évadban inkább a buta pincérnő szerepe lett írva, mintsem a megértő, értelmes szerelmes nőé, aki tisztában van kedvese különcségeivel és nemcsak elvárásai vannak (amik miatt később folyamatosan bocsánatot kér), hanem megérti azt a férfit, akit már három éve ismer. Elsősorban kisebbségi komplexusa motiválta a szakításban, mivel Walter mellett valószínűleg kevésnek érezte a tudását és ezt a félelmét most bebizonyosodni látta, hiszen párja egy nála okosabb nővel ment el az előtte letagadott előadásra.

Az alkotók sajnos nem hozták vissza az első két évadban látott talpraesett, okos, támogató, kedves nőt, most pedig úgy tűnik, Paige karakterének jövőjét valószínűleg a való élet határozza majd meg, hiszen Katharine McPhee zenei karrierjébe kellene beleilleszteni valahogy karaktere sorsát.

A másik páros, Toby és Happy („Quintis”) számára ez az évad a „gyereket akarunk mindenáron” sablon jegyében telt el, kiegészítve egy másikkal, hogy persze nem jött össze a dolog. Görcsös és erőltetett volt ez a szál, és mivel egy igazi baba érkezése akár a páros további szereplését is kétségessé tehette volna, ezért egyáltalán nem volt meglepő, hogy a kézenfekvő, és Happy múltjához is illeszkedő majdani örökbefogadás mellett döntöttek.

Toby zseniféltékenysége Walter irányában leginkább rosszindulatú szurkálódásban nyilvánult meg, az írók pedig – követve az előző három év „szép” hagyományát – , ebben az évadban is ízléstelen jelenetek garmadáját írták meg Toby számára, kezdve a zöldfecskés uszodai jelenettel és befejezve a nadrágletolással a garázsban. A karakter ebben az évadban majdhogynem unalmassá vált a folyamatos babapara miatt, a következő évadban (ha kapunk…) az alkotóknak mindenképp frissíteniük kell a figurát.

Toby egykori menyasszonyának megjelenése sem volt hatással Happy sündisznó természetére, aki Toby-t továbbra is alárendeltként kezelte a kapcsolatukban, kérdés, hogy utóbbi egója ezt meddig engedi még. A lány család utáni vágyakozása nagyon is érthető, és szép pillanatokat láthattunk tőle a téma kapcsán. Nagyon csúnya és értelmetlen lépés volt azonban az íróktól, hogy az eddigi hűséges barát, különösebb indok nélkül hátat fordított Walternek az évad végén.

Collins felbukkanása igazából Gallo ügynökre mérte a legnagyobb csapást, ám erősen túlzó eleme volt a történetnek, hogy a makulátlan Cabe-re azonnal a börtön árnya vetült, Gallo ügynök szerelmi kapcsolata teljesen mellékvágányra került, kissé suta és erőltetett szerelmi vallomása előtt és után nem írtak a számukra túl sok közös jelenetet. Ez a vonal nagyon vérszegény, egy karakteres partnerrel érdekesebbé lehetett volna tenni Cabe magánéletét.

Bíztunk abban, hogy Sly barátunk szinglisége véget ér, de a dolgok jelen állása szerint nagy fordulatnak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy Flo-val egymás felé forduljanak.

A botcsinálta ügyvéd és a képviselői megbízatás túlságosan karakteridegen elemek, és újdonság volt a nézők számára, hogy az eddig szerény fiú hirtelen nagyotmondó Jánossá változott és a csapat, Walter sikereit a sajátjaként próbálta bemutatni. Egyértelmű, hogy súlyos szerepzavarba kergették szerencsétlen karaktert, aki olyannyira megtagadta korább jámbor természetét, hogy Walter kemény szavai után a fizikai erőszaktól sem riadt volna vissza.

Ralph sajnos túl keveset volt a színen ahhoz képest, hogy egy kamaszodó fiúról van szó, aki szeretett (pót)apjával lehet(ne) végre, ráadásul immár a szerelem is megérintette pici szívét. A kis tudósokkal töltött este során, majd később Ray lakókocsija előtt üldögélve Walterrel nagyszerű közös jelenetet láthattunk, ahogy a vacsoraasztalnál is szívet melengető volt, ahogy cinkos összenézéssel ötöst adnak egymásnak.

Ám a teljes évad során Walter és Ralph nem kapott túl sok közös jelenetet, mellyel nagy hibát követtek el az alkotók: viszonyuk mindkettejük karakterfejlődésének fontos eleme és a nézők egyik kedvence.

Az évad elején végre ismét találkozhattunk a garázsban régóta nem érzékelt családias hangulattal, és sokan bizakodni kezdtek a történet alakulását illetően, bár azt senki nem várta, hogy az első évad szintjét újból megugorják a készítők. És milyen jól tettük.

A záró epizód konfliktushelyzete nem lett túlságosan drámai, ami nem volt újdonság, hiszen az egész évadra jellemző volt a problémás helyzetek gyors, felszínes megoldása valódi kommunikáció és mélyebb beszélgetések nélkül. Az évadzáró epizód a magányos Walter szomorú tekintetével zárult.

Flo kakukktojásként került a történetbe, belépése előtt a rajongók azt várták, hogy végre Sly is találjon párt magának, és erre a furamadár szomszédasszony éppen alkalmas lett volna, ám ez sajnos nem működhet úgy, hogy ő Walterre vetett szemet. Jelen sorok írója egyébként annak az elképzelésnek a híve, hogy Flo Walter iránti vonzalma nem valós, vallomásával csupán a csapat szétrobbantása volt a célja, és az egész ügy mögött valószínűleg Collins áll.

Az idén látott akciók némiképp színesebbek voltak a korábbiaknál, bár az egy epizódra jutó rablások és repülőgépek előfordulási aránya magasabb volt, mint a korábbi évadokban. Ebben az évadban a környezetvédelem, orvvadászat és hasonló divatos témák mellett a természetfeletti erőkkel is foglalkoztak, ám sajnos igazi szellemek helyett a Ghost Hunters szelleme lengedezett az öreg hajó belsejében.

Az évad leglátványosabb díszlete a záró epizód mesterségesen megépített sivatagi területe, de az évadnyitó epizódokban levő Millenium Bitmore Hotel is nagyon szép hátteret adott a cselekményhez. A 4×08-hoz megépített középkori vásár helyszíne hangulatosra sikeredett, jobban is kihasználhatták volna a készítők, ahelyett, hogy a csapat a ronda bizonyítékraktár körül üldözte a bűnözőket.

A színészek becsülettel helytálltak a gyengébb színvonalú forgatókönyvek megvalósításában, és a vásznon kívül is tovább dolgoztak: a közösségi médiában ők végezték a sorozat valódi promóciójának legnagyobb részét a kulisszák mögött készített fotók és videók közzétételével.

És hogy hová is tart a Scorpion?

Egyértelmű, hogy berendelés esetén nagyon jó évadnyitó epizódra, nagyobb reklámbüdzsével megtámogatott tisztességes reklámtevékenységre, de mindenekelőtt a jelenleginél magasabb színvonalú, következetes történetvezetésre lesz szüksége a sorozatnak.

Az mindenesetre biztos, hogy felfokozott érdeklődés övezi az esetleges berendelést, a rajongók pedig támogató akciókkal jelezték a CBS felé, hogy miért fontos a számukra a sorozat megmaradása. Jó lenne, ha az illetékesek elolvasnák az üzeneteket, azokból legalább kapnának végre valamiféle képet a sorozat közönségéről.

3 hozzászólás Ne habozz!

John Doe - 2018. 05. 02. 20:28

Kedvelem a sorozatot, jó kis kikapcsolódás, persze nem egy 10/10-es alkotás, de mindenképpen szórakoztató tud lenni.

A cikket nem olvastam végig, mert nem akarom elspoilerezni magamnak a 4. évadot, de jó hogy esett pár szó róla a blogon.

Remélem lesz egy ötödik évad, már egy 13 részes is jó lenne!

Latza - 2018. 05. 03. 19:25

Az első három évad afféle kellemesen agyzsibbasztó hangulata után a legutóbbi szerintem kifejezetten erőltetettre sikerült. A kritikában is említett ügyvédes szálnál már rezgett a léc, de az utolsó 5-6 részt konkrétan már csak átpörgettem. A folytonos szerelmi nyűglődés és segítsük-elő-a-gyerekáldást témái unalmassá váltak, és a csapatban is érett már a feszültség, ami végül a szétváláshoz vezetett.
Ha be is rendelik, én biztosan nem folytatom, ebből ennyi elég volt, innen már újat (számomra) nem tudnak mutatni.

Scorpionfanhungary - 2018. 05. 12. 15:48

A fenti összefoglaló egy rövid változata a teljes írásnak, melyet itt találhat meg, aki szeretne egy kicsit többet olvasni:
https://ildiweb.wordpress.com/2018/05/12/quo-vadis-scorpion/

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz