login |

Pilot-mustra: Miss Sherlock – 1×01

2018. 05. 15. 13:20 - Írta: winnie

7 hozzászólás | kategória: Ázsia sorozatozik, kritika, pilot-mustra,

Oké, engem jól bepaliztak. Mi köze is van ennek az HBO Asia és a Hulu közös, japán krimisorozatnak a Sherlock Holmes-hoz? Azon kívül, hogy így nevezik a főszereplőt, és a pilot végére mellécsapnak egy orvosnőt is, egy bizonyos Wato Tachibana-t (alias Wato san). Nem mondom, hogy ha ettől eltekintek, akkor megütötte a gyenge közepes szintet a kezdés, de így végképp semmi értelme belekezdenem egy távolkeleti nyomozósba.

A poén egyébként az, hogy az 1×01-ben kétszer is rákérdeznek a főhősnél, hogy miért nevezik így, de egyszer sem válaszol. Szóval maradjunk annál, hogy “mert csak”. A magánnyomozós aspektus végülis stimmel.

MISS SHERLOCK – 1×01 – 3,5/10

Kicsit tettetetten fennhéjazónak tűnhet az értetlenkedésem az elején, de ebben a pilotban tényleg semmi nem volt a sherlockholmes-i szellemből. Oké, csak minimális, mert a főhős kétszer elsütött valami roppant triviális személyiségelemzést ránézve a vele szemben állóra. De ezen kívül semmi. Sem a nyomozás stílusa, sem a szereplők személyisége nem conandoyle-i.

Pedig a bűntény érdekes volt: Wato san hazaérkezett repülővel, a bácsikája ment ki őt köszönteni, és a nagy ölelkezés előtt közvetlenül utóbbi belülről felrobban. WTF. Sherlock el is kezd dolgozni az ügyön, és eljut más, hasonló gyilkosságokig, és a végén a megoldásig, ami talán átívelést is jelent.

A sorozat tempójával nincs gond, ugyan kissé random az egész, de elég dinamikus, amire rásegít a humoros, teátrális játék is, főleg a főhős részéről, akinek a jelleme annyira nem amerikai, hogy leírni sem tudom ezt a nem túl szimpatikus, pökhendi, saját maga számára funfaktort biztosító figurát – ugráltat mindenkit, magasan hordja az orrát, de mégis mindezt jópofa módon, komikusan teszi. (Watson pedig aranyosan teper mellette, ő már sokkal inkább tipikusan szorongó sidekick-nek tűnik.)

A gond csak az, hogy elmés nyomolvasások és logikázások helyett csak nem túl érdekes kikérdezések vannak (igaz, azokat olykor színjátékkal dobják fel), és itt elég nagy ziccert hagynak ki a készítők, hogy SH-sra fazonírozzák a Miss Sherlock-ot. És a japán stílus itt érhető tetten a karakterek viselkedésén, hozzáállásán – például, amikor légből előkapják a bűnügy megoldását és montázst prezentálnak, az egy más sorozatban kifejezetten gagyinak hatna.

Amellett, hogy a Miss Sherlock nem átlátszóan amerikai volt, és nem feltétlenül levezethető a rejtély megoldása, sajnos a készítők itt sem erőltették meg magukat, ugyanis a nyomozáshoz szükséges jeleneteken kívül volt egy, kábé semmi konkréthoz nem köthető töltelék jelenet is, amiről lerítt, hogy valamit meg akarnak alapozni vele – s, lőn! Ergó a gyilkos személye könnyen kitalálható.

(Komolyan nem tudom, mi van velem egyébként. Lehet, hogy én romlottam el, hogy folyton leleplezek (holott még bűvészeket sem úgy nézek, hogy agyalok, mi a rejtély kulcsa, hanem hagyom elvarázsolni magam), pedig sosem néztem így korábban krimit, de szeretném hinni, hogy egyes nyomozós sorozatok írói lettek hanyagabbak, vagy felhígult a szakma, hogy ilyesmiket kiszúrok…)

A második rész, a festményre rajzolt bajusszal már egy fokkal jobb volt (és stílusában sherlockholmes-osabb), de alapjába véve a japán megközelítést nem nekem találták ki. Jópofa, helyenként aranyos, viszont túljátszott, még ha nem is annyira, mint mondjuk a koreai sorozatoknál.

7 hozzászólás Ne habozz!

DarkEagle - 2018. 05. 15. 14:01

Még nem láttam de azt látatlanban is el tudom mondani, hogy az ázsiai, főleg a Japán színészek nagyon teátrálisak. Ez tényleg csak azoknak jön be aki már megszokta vagy fogékony rá. Ők mindent komolyan vesznek és ez átjön az alakításokból is. A leghülyébb szerepet is képesek hatalmas komolysággal előadni és pont ettől lesz ilyen fura. :D

bvr - 2018. 05. 15. 14:40

@DarkEagle: csak éppen nyilván az az érdekes kérdés hogy ez az előadási stílus illik-e a film/sorozat hangulatához vagy sem. Vannak kedvenc japán, kínai, hongkongi, koreai filmjeim amiknél ez nagyon is fontos tényező, része az atmoszférának. Ez viszont egy Sherlock Holmes akarna lenni, és a bejegyzésből úgy tűnik hogy annak meg nem igazán sikerült…
(ami meg még nagyobb baj, hogy ettől eltekintve sem tűnik jónak)

bvr - 2018. 05. 15. 14:53

@winnie: “Komolyan nem tudom, mi van velem egyébként. Lehet, hogy én romlottam el, hogy folyton leleplezek (holott még bűvészeket sem úgy nézek, hogy agyalok, mi a rejtély kulcsa, hanem hagyom elvarázsolni magam), pedig sosem néztem így korábban krimit, de szeretném hinni, hogy egyes nyomozós sorozatok írói lettek hanyagabbak, vagy felhígult a szakma, hogy ilyesmiket kiszúrok…”

hehe, ha már magad is kiemeled, akkor csak válaszolok rá hogy amikor erről (bizonyos szemet szúró (és ezért hanyag, rossz, felhígult) írói fogások kitalálhatóságáról) vitatkoztunk a The Alienist egyik epizódja kapcsán, utána nem sokkal jött az Instinct kritikád ami ugyanerre a problémára világított rá (valamint kommentben a második részre vonatkozóan szintén), most pedig ismét előkerül mint nagyonis létező jelenség.

winnie - 2018. 05. 15. 15:01

bvr: értem, hogy mire célzol, de annyira nem értek egyet vele:) nyilván nem vitázni akarok, de szerinte a különbség amellett, hogy ez epizodikus, az pedig nem, hogy itt egyértelműen mechanikus dolgokról van szó. mármint érted, nem arról, hogy “szerintem” ez vagy az lesz, márpedig az alienistnél azt emeltem ki, hogy mehetett volna másik irányba, sőt, nálam egyértelműen az volt a helyzet.

itt, és most SPOILEREZEK

konkrétan az volt, hogy két nő sétált az utcán és az egyik megkötötte talán egy idegen kislány copfját. (azt hiszem, nem ma láttam.) ez egy olyan momentum volt, amivel persze karakterizálhatnak, ha akarnak, de random epizódszereplő tette, és később kiderült, hogy ez a momentum jutott eszébe a nyomozónak (vagy watsonnak), és erről asszociált. szóval erre mondom, hogy ez nem megérzés, hanem tény. éreztem, hogy ez a jelenet azért lett mechanikusan betoldva, hogy később visszautalhassanak rá. ez az, amikor valami cselekedet nem karakterből fakad, hanem visszafele írják, és ahhoz, hogy sikeres legyen a lebuktatás, el kell rejteni valamit korábban, hogy később lehessen hivatkozni rá.

az Instinct esetében is mechanikusnak hatott számomra, hogy egy mellékkarakternek adtak egy snittet vagy mondatot, amikor igazából semmi szükség nem lett volna. nyilván ilyesmi nem tűnt volna fel, ha több mellékkarakter is kapott volna egy mondatot, de meg sem próbálták palástolni a dolgot: volt 4 többet beszélő vendégszereplő (kvázi gyanúsított), és egy egyjelenetes.

bvr - 2018. 05. 15. 15:25

persze, a konkrétumot tekintve ez más, de amire én gondolok az egy általános probléma, és egyáltalán nem a “megérzés” meg a “szerintem” :) Hanem amikor jól észrevehető hogy az írók éppen valamilyen sémához nyúlnak.

bvr - 2018. 05. 15. 15:32

(ps: ez a “mehetett volna másik irányba” amúgy meg a nyomozósoknál is megvan, pont ez a red herring alapja. Csak persze döntő többségben nincsenek a red herringek sem jól megírva, és persze nem is nagyon működnek.
Mármint ezt persze megint nem konkrétan erre a két nyomozósra írtam, ahogy olvasom ezek nem voltak ennyire “szofisztikáltak” hogy ilyen meta-eszközökkel próbáljanak akár csak bénán megírt módon is élni)

bvr - 2018. 05. 15. 21:00

Na úgy látszik ez ma az előrekitalálás-diskurzus napja :)
Gondolom ez a Miss Sherlock kibeszélő amúgy sem fog pörögni (én pedig Westworld-kommenteket nem szeretnék ínri és olvasni mert nem akarok egész évados találgatáscunamiban részt venni) , szóval abban a bejegyzésben írod:
“Ja, a végére még kaptunk egy csavart, de ezúttal nem kellett reddit ahhoz, hogy valaki kitalálja, kicsoda is Grace”

Pontosan, és amúgy jól is tették hogy nem húzták el részeken keresztül, hiszen ez egy nagyon jól felismerhető séma volt (egyik szálon elkezdenek sokat foglalkozni egy előző évadban elejtett dologgal, a másik szálon meg párhuzamosan van egy új, fő karakterré előlépő szereplőnk, na vajon ki lehet. De ez így is volt rendjén, különben zavaros írói munka lett volna (analógiaként a rossz, zavaros sablonhasználatra, az pl amikor a “leselkedő kamerát” használják filmben/sorozatban (és nem valamilyen metapoén-jelleggel), csak éppen amúgy senki nem leselkedik…)
Mondjuk talán itt a készítők is számítottak is arra hogy ezt kitalálható (főleg a tavalyi reddit-tapasztalataikkal) nem is próbálták több részre elhúzni (bár fene tudja mire mennyire számítottak, mert azzal hogy a rész végén, ellenfényből kirajzolva, ezzel meg úgy tűnt hogy relatíve jelentős wtf-pillanatnak szánták, mint akik úgy gondolják hogy azért egy részen belül ez még meglepetés lesz)

Még az alienist.epizódhoz kicsit visszatérve, mert lehet hogy ez félreérthető volt, ott a rész elején felismerhető séma nem annyiban állt hogy a hirtelen fellegekbe emelkedésből gyorsan nagy alázuhanás (és akkor az lehet így is meg úgy is) hanem hogy a főhős ellen kiadják a bérgyilkossági megbízást csak hát éppen váratlan véletlenséggel a főhős szerelmét fogják majd megölni…)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz