login |

Life in Pieces: vége a 3. évadnak

2018. 05. 25. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék, kritika,

Let’s join the millennials. Get your coat. We’re going to the app store.

Van egy olyan érzésem, hogy nem is annyira azért szálltam ki évad elején a Life in Pieces-ből, mert rosszabb lett volna a sorozat, hanem egyszerűen azért, mert nem lett jobb. És azért egy közepesen jó, tinglitangli szintnél több kéne két szezont követően, hogy nézős maradjon. Erről most az évad végén visszanézve bizonyosodtam meg, mert a sorozat továbbra is működik a korábbi szinten, habár bizonyos karakterek egyértelműen elfáradtak nálam.

Legalábbis azt veszem észre, hogy míg Tim-ék családjával bármikor megnéznék egy epizódot, illetve epizódnegyedet, és Greg & Jen is a legtöbbször nagyon jól működik, addig az öregek nagyon sokszor gyengén muzsikálnak – bár, amikor betalálnak velük, akkor sokszor mindenkit lepipálnak. És míg Matt önállóan, illetve mással párban nagyon jó, Colleen-nal számomra a mélypont, nem csoda, hogy nekik most komolyabb átívelő szálat is írtak – mindhiába…

De még ennél is többet ér, amikor a mesterségesen kialakított párosok vagy triók helyett összeeresztik a családot (ismét csak a szezonzáróra mutatok), és mindenki együtt van, mert akkor látszik, hogy milyen jól működnek a színészek, akkor a legerősebb a dinamika közöttük, és ami a legfontosabb, totál kiszámíthatatlanná válik a humor.

Nem tudom, hogy mennyire gyakoriak mostanság a sorozatban az egy szálra felfűzött, valódi gimmick nélküli gimmick-es epizódok, de nekem mindig jobban bejöttek a részek, amikor volt valami konkrét kapocs köztük, mint a zárásban Sam 16. születésnapja. Nyilván ez csak mondvacsinált volt, anélkül is ugyanez lett volna a végeredmény, de így legalább megvan annak az illúziója, hogy az ember nem websorozatot néz 5 perces epizódokkal.

És, ha már gimmick, akkor a nem rossz finálé helyett inkább a pár résszel korábbi flashback epizódot emelném ki, amiben visszatekintettünk Short-ék múltjára – na, ilyenből egy évadban többet is el tudnék viselni, mert ez is nagyon jó lett, mint a 2. évados flashback rész.

Az idei évad vége felé is jutott egy sztoricliffhanger, amire nem számítottam, sőt, konkrétan megdöbbentett, mert így kissé repetitívvé válhat Jen-ék sztorija, de persze Lark is megmarad lehetőségként, főleg, hogy már most értékelhetőbb gyerekkarakter, mint mondjuk a Modern Family-ben a kissrác.

Összességében a Life in Pieces továbbra is aranyos és szerethető, és nem kéne sok neki, hogy a nézősök között maradjon, azonban a konkurencia annyira erős (szinte mindig van 10-12 kötelezően nézős komédia), hogy erre nem sok esélyt látok. Vissza-visszanézni bele azonban jó érzés. És, ha nagyon megszorulok, bármikor előkaphatom a múltból.

1 hozzászólás Ne habozz!

Alain Prosztó - 2018. 05. 25. 15:50

Pont ugyanezt gondlom: vannak gyengébb és érdekesebb karakterek, viszont nálam Jen a leguncsibb, persze többnyire párban van Greggel, akit így visz magával. Colleen tényleg a másik, aki negatív irányba lóg ki, meg a nagymutter is. John-t viszont én kedvelem, James Brolin egyébként is marha jól hozza a figurát.

Jó volt, hogy Timék két lányát előrébb tolták kicsit, viszont Tyler meg Clem mintha kevesebbet szerepeltek volna (ami nem baj).

Ha egy hagyományos sitcom lenne, már rég nem nézném (talán el se kezdtem volna), de ettől a formátumtól annyira könnyen fogyasztható lesz, hogy még mindig simán “csúszik”.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz