login |

The Marvelous Mrs. Maisel: az 1. évad – írta gg

2018. 06. 03. 21:29 - Írta: vendegblogger

9 hozzászólás | kategória: kritika,

A mi bámulatos Midge-ünknek sikerült végigsziporkáznia egy egész szezont.

A Gilmore Girls készítőjének pilotja meglehetősen jól sikerült (nem csak human imádta, hanem a Junkie stábja is oda volt érte), az Amazon rögtön két évadot kért be utána a sorozatból (és azóta egy harmadikat), de számomra kérdéses volt, hogy tudják-e majd tartani a szintet nyolc részen keresztül?

A válasz pedig számomra egy egyértelmű igen. A The Marvelous Mrs. Maisel (a pilotkritikában volt szó az alapsztoriról) korhangulata végig megmaradt, a lendület sem veszett el, és még az alapvetően sztereotip szereplők karaktereibe is sikerült érdekes színfoltokat csempészniük.

Spontaneity works until it doesn’t work. Then you’re stuck.

Rachel Brosnahan velem abszolút elhitette, hogy minden percét imádta a forgatásnak, ezzel arról is tanúbizonyságot téve, hogy milyen messzi is tud kerülni a House of Cards-beli szerepétől. Kapott is gyorsan frissen egy Golden Globe-ot, úgyhogy talán biztosabban állíthatom, hogy ez nem csak az én elfogult véleményem.

Midge egy igazi 21. századi gondolkodású, kissé feminista, önálló, talpraesett, szorult helyzetben is nagy teherbírású nő, aki sok szempontból megelőzi a korát. (Persze ehhez szüksége volt egy pofonra az élettől, máskülönben leélte volna az életét a tökéletesen felszínes világban, amelyikbe beleszületett.) Alapvetően egy egészen klasszikus és kedvelt karakter típus, mégsem éreztem azt, hogy elcsépelt lenne. Üdítő változatosság, hogy a női főszereplőnk tudja is magáról, hogy mennyire jó nő, és nem fél elmondani ország világ előtt.

Who wouldn’t want to come home to this every night?

Mindezt olyan komikus köntösbe öltöztetve, hogy egyáltalán nem érzed öncélúan fennhéjázónak. Én legalábbis elég modern gondolkodású vagyok ahhoz, hogy tetszett, hogy Midge nem kért elnézést azért, mert egyedülálló anyaként is meg kívánt állni a saját lábán. Talán pont ezért éreztem azt a részt kicsit erőltetett kötelező elemnek, amikor az egyik fellépése teljesen megbukik. Kiszámítható volt és nem illett bele nekem teljesen a szépen felépített sikersztoriba. (Persze elképzelhetetlen, hogy mindig minden jól sikerüljön, és ne kelljen a karakterünknek megállnia és elgondolkoznia, esetleg visszahuppannia a földre.)

Why do women have to pretend to be something that they’re not? Why do we have to pretend to be stupid when we’re not stupid? Why do we have to pretend to be helpless when we’re not helpless? Why do we have to pretend to be sorry when we have nothing to be sorry about? Why do we have to pretend we’re not hungry when we’re hungry?

Susie Myerson karaktere találó kiegészítése volt a Midge-féle női szerepnek. Őt nem érdekelték a külsőségek, sem a lakásával, sem a ruhatárával, sem az alakjával nem törődött, ami valljuk be a főszereplőnk életében egészen komoly szerepet játszott, főleg a történet elején. Susie a maga nyers, szókimondó módján igazán józan, becsületes és hűséges segítője volt Midge-nek az élete minden területén. (Ezt akár bevallotta, akár nem.) Kettőjük szócsatái lendítették előre a történetet, és hoztak szórakoztató pillanatokat a részekbe a stand-up jeleneteken kívül is.

I don’t mind being alone. I just do not want to be insignificant.

Joel Maisel. A férj. Nos, biztosan meg lehet érteni őt is, és vele is találhat hasonlóságot magában a néző, sőt olykor még sajnálni is lehet. De őszintén szólva számomra az ő karaktere egy, a sztorihoz szükséges nyűg volt. Midge egyértelműen fölötte áll jellemben és kompetenciában, és ha elindítják a karakterfejlődését, még akkor is el kell telnie pár évadnak szerintem, mire felnő a feladathoz. Egyelőre számomra ő még nem az a férfi, aki mellett Midge-nek le kellene horgonyoznia.

That’s my suitcase. You going to leave me with my suitcase?

A sorozat valóban valaha létező szereplője Lenny Bruce. Ő nagyon élethű és érdekes volt, sajnáltam, hogy nem láthattunk belőle többet, és remélem, hogy ez majd változik a következő évadokban. Fontos gondolatok hangzottak még el Abe, Midge apjának a szájából, jól hozta azt a kettősséget, hogy miközben nem ért egyet a válással, de Joelt mégsem érzi elég jónak a lányához. Érdekes volt látni, hogy még Midge szüleinek a kapcsolata is változott a hosszú házasság dacára az események fényében. Penny pedig a végére is ugyanolyan buta maradt, mint amilyen az elején volt, csak magabiztosabban követelőző köntösben.

Life isn’t fair. It’s hard and cruel. You have to pick your friends as if there’s a war going on. You want a husband who’ll take a bullet for you, not one who points to the attic and says “They’re up there.”

Összességében mindenkinek ajánlom, hogy próbálkozzon meg a sorozattal. Lehet, hogy meg fogja osztani a nézőket, de nagyjából az első fél órában el fog dőlni, hogy tetszik-e a stílusa vagy sem, és amennyiben igen, nagyon jó, könnyed kikapcsolódás lehet. Külön plusz, ha szereted az 50-es évek divatját.

All that applause for me? What am I, putting out after? One standing ovation, everyone goes home pregnant.

9 hozzászólás Ne habozz!

abba - 2018. 06. 03. 21:43

Köszi a kritikát, komolyan ajánlom mindenkinek a sorozatot, és egyáltalán nem csak Gilmore Girls rajongóknak! Például azok is belekóstolhatnak, akik hiányolják a Monkot, lásd Tony Shalhoub.

Szuper alakítások, szellemes és olykor megható történet (mást is szíven ütött Midge és az anyja késő esti sminklemosós, hajfeltűzős jelenete?). 10/10.

Edrick - 2018. 06. 03. 22:47

Nekem egy ponton megbicsaklott a dolog; amennyire tetszett a pilot, annyira volt nyögvenyelős az évad közepe. A megbukott fellépést én is erőltetettnek éreztem (nem is kicsit), lehet, hogy nálam ott ment félre valami, az utolsó két rész viszont javított az összképen.

A köztes időben viszont csak a színészek vitték el hátukon a dolgot: Tony Shalhoub alap, de a legnagyobb meglepetést számomra Marin Hinkle okozta. Majdnem 10 évnyi Two and a Half Men után én olyan pozitívan csalódtam benne, hogy azt leírni nem tudom. Vagy csak Rachel Brosnahan-nek volt/van olyan jó kémiája szinte mindenkivel, hogy a színészeket _ennyire_ élvezet legyen nézni? Mert nyilván mondanom sem kell, hogy ő (és a karakter) volt az, aki mindenhez és mindenkihez adott valami pluszt; ha valami döcögött, ha valami már eleve jó volt, minden helyzethez tudott még hozzáadni a jelenléte.

Szóval részemről színészek terén több mint kellemes meglepetés, a történet viszont még az atmoszféra ellenére is meg-megakadt kissé, én 8/10-re lövöm be, de hogy a folytatásban Zachary Levi milyen szerepet fog játszani, azt egyelőre nem bírom kivárni.

Alain Prosztó - 2018. 06. 03. 23:06

Nekem ez volt tavaly a kedvenc újonc sorozatom, ez egyértelmű.

Ha tudom (észreveszem), hogy kiadó, megírtam volna én. :-) Na nem baj, majd valami mást.

Cápi - 2018. 06. 03. 23:21

Imádtam, egyszerűen zseniális. Mondjuk odáig vagyok amúgy is ezért a korszakért, de Rachel Brosnahan tündökölt a szerepben, fergeteges a kémiája a többi színésszel és önmagában is egy jelenség. A sorozat pedig állati szórakoztató. Nálam tíz pontos.

Neoprimitiv - 2018. 06. 04. 05:33

a tavalyi év legnagyobb és legkellemesebb meglepetése a számomra. Határozottan jót tett a sorozatnak, hogy a készítők rögtön két évadnyi berendelést kaptak, így pl. az évadzáró nem a kötelező nem a szokásos nagy baj – fantasztikus siker – újabb felhők a horizonton felállást hozta, hanem merték Midge-et a siker dacára is benne hagyni a szarban. Nem a minden szép, de lesznek még gondok hangulattal búcsúztunk és emiatt valahogy még sokkal jobban várom a folytatást.

A számomra hatalmas meglepetés volt, hogy Rachel Brosnahan soha nem csinált korábban standupot – ez önmagában is nehéz műfaj, eljátszani azt, hogy valaki jó standupos pedig még nehezebb és itt minden részben komplett monológok vannak.

Neoprimitiv - 2018. 06. 04. 08:16

Az évad közbeni bukás erőltetettségéhez még annyit, hogy szerintem pont hogy nem az volt. Midge spontaneitása sikert hozott, de ha a standupozás munka és nem hobbi, akkor pusztán a spontaneitás kevés. Ahogy ki is emelted a posztban: Spontaneity works until it doesn’t work. Then you’re stuck. Törvényszerű volt, hogy ez egyszer bekövetkezzen, ha nem kapta volna a pofont, az lett volna cukormázasan erőltetett.

Ráadásul itt nem csak egyszerűen annyi volt, hogy a francba, most nem nevettek, hanem nagyon fontos volt a karaktere szempontjából, hogy eldöntse, mit akar kezdeni ezzel a tehetségével?

Alain Prosztó - 2018. 06. 04. 10:18

A legnehezebb az lehetett (és nagyon sok állt vagy bukott ezen), hogy TÉNYLEG viccesre kellett megírni Midge dumáit.
Az íróknak sikerül, Brosnahan pedig hibátlanul, 100%-osan vitte képernyőre az egészet.

wanderlust - 2018. 06. 04. 14:05

Nekem is nagyon tetszett a sorozat, várom a folytatást! Természetesen én is imádtam Midge karakterét, de Abe is nagy kedvencem volt :)

nzoli - 2018. 06. 05. 08:10

Sajnos nagyon jó angol kell hozzá, így felirat hiányában csak a 3. részig jutottam, de minden percét imádtam ;) Remélem valaki ráugrik és folytatja…

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz