login |

Barry: vége az 1. évadnak

2018. 06. 10. 21:31 - Írta: winnie

8 hozzászólás | kategória: kritika,

– You have one new voice message.
– Barry, Taylor. Let’s fucking do this thing, man. Kill people. Fuck yeah. Later.

Minden hónapban vannak olyan hetek, amiket arra szánok, hogy korábban el nem kezdett új sorozatoknak legalább a pilotját megnézzem, hogy meglássam, mi érdekel a kínálatból. Ez persze elég nagy “szívás” (csak idézőjelesen, persze), mert ilyenkor a 10-15 újdonságból biztos találok párat, ami azonnal kötelezően nézőssé válik, arra kényszerítve, hogy ismét kihajigáljak (vagy parkoltassak) pár olyan, addig nézős sorozatot, ami nem üti meg a zseniális szintet.

Pár hete így kaptam bele az HBO bérgyilkosból lett színészes komédiájába, a Barry-be is, amit bár nagyon érdekelt, de mivel human írt a pilotjáról, nem kezdtem el márciusban. Amikor azonban végre elindítottam a pilotot, akkor szinte azonnal szerelem volt első látásra, hiszen nem elég, hogy a stílusa nagyon bejövős volt (szeretem ezeket a twisted történeteket), még a karaktereit is nagyon eltalálták.

A sztorit tényleg a fenti, “bérgyilkosból lett színész”-tagline jól leírja, hiszen a Bill Hader által sajátmagára írt főhős megtéréséről szól, arról, ahogy egy szenvtelen gyilkológép rádöbben arra, hogy máshoz is ért és talán máshoz is kezdhetne az életével, mert amit csinál, az másoknak esetleg szomorúságot okoz, hogy másféle és sokkal érzelemgazdagabb világ is létezik számára.

– It’s just you and I, and there could be up to, like, 20 guys in there. Yeah. It’s gonna be a party.
– It’s not really a party time. There’s a good chance we’ll die.
– Fuck yeah.
– It’s not really a high-five situation or a fist-bump situation.

A Barry alfája és omegája egyértelműen a főhős, akit egyrészt meg kell kedvelnünk annak ellenére, hogy jobbra balra gyilkol, másrészt pedig el kell fogadnunk olyannak, amilyen, ennek a végtelenül naiv, könnyen befolyásolható, a valódi világról és az emberi kapcsolatokról látszólag semmit sem tudó (szánalmas?) figurának.

Szerencsére a sorozat erőssége és bája az őt körülvevőkben kulminálódik. Eleve a szituáció abszurditásában, miszerint a nulla színészi tehetséggel megáldott Barry egy színész szakkör közelébe keveredik, ahol azt hiszik, hogy ő is oda tartozik, később pedig amikor sajátmagát adja, arra gondolnak, hogy szerepet játszik. Másrészt pedig néhány zseniális karakter is rásegít a sorozat megkedvelésére: a Henry Winkler által alakított tanár (és kókler színész) Cousineau eleve zseniális, de a sorozat legnagyobb ásza az Anthony Carrigan által játszott NoHo Hank, akihez hasonló és szimpatikus bűnöző nagyon ritka a képernyőn.

A Barry is azok közé a sorozatok közé tartozik, amiket a Good Girls írásában említettem: a főhős elkövet valami bakit, ami komoly következményekkel jár, s miközben menteni próbálja a helyzetet és vergődik, csak egyre jobban belekeveredik az őt körülölelő hálóba. Barry itt a csecsen maffiának próbál elvégezni egy melót, ami némiképp félresiklik, és ez konfliktushoz, később pedig egy puerto rico-i gengszter bagázs és a rendőrség is képbe kerül, miközben a főhősnek titkolnia kell színésztársai elől valódi kilétét, úgy, hogy még meg is védje őket a csecsenektől.

A Barry ráadásul nem csak a főhősére akar koncentrálni, Cousineau, Fuches és a csecsenek mellékszálai is mind olyanok voltak, amiket jó volt nézni és olykor határtalanul vicces jeleneteket hoztak. Igazából ez utóbbi is nagy erőssége volt a sorozatnak, tök jó szituációkat idéztek elő, amikben azt volt lehetőségük a karakterek kihasználására és gazdagítására.

Az olykor hangosan röhögős és elvetemült megoldások minden zökkenőn átsegítették a sorozatot, ráadásul az számomra nagy pozitívum volt, hogy miközben Barry a Macbeth előadására készült és a nyaka körül szorult a hurok, Bill Hader-ék a színészek életével, a filmes viszonyokkal, Hollywood árnyoldalaival is foglalkoztak egy keveset főleg Sally karakterének köszönhetően, aki a szememben elég hullámzó ívet futott be, hiszen hol nagyon kedvelhető volt, hol pedig totál kiállhatatlan.

Egyedül Barry fantáziajeleneteivel nem tudtam mit kezdeni, bár némelyik nagyon jól rávilágított a bérgyilkos pszichéjére, nem érzem, hogy ne lettem volna meg nélkülük, ráadásul ezeknek köszönhetően a végén sem tudtam rögtön eldönteni, hogy vajon a valóságot látjuk-e, vagy ismét csak Barry kvázi álmát.

I think that you will all agree with me that if you kill outside of war… you’re a fucking psycho. I mean, then you’re irredeemable. Am I right?

Az évad első felében még azt mondtam, hogy zseniális a Barry, mely minden bérgyilkosos klisét kidob az ablakon, később mindez szimpla “nagyon jó”-vá változott, de ettől még ugyanúgy nagyon kíváncsian várom, hogy mit hoz a bérgyilkos számára a 2. évad, mert az S1 végül csak bizonyította azt, hogy nem nagyon létezik a főhős számára hepiend.

Ja. És Leroy Jenkins… Mégis honnan? Az teljesen kész volt.

8 hozzászólás Ne habozz!

doki - 2018. 06. 10. 22:51

Az egész évad zseniális volt. A csecsenek adták a plusszt.

cherockee - 2018. 06. 10. 23:40

Tegnap megnéztem az első két részt, nem igazán működött nekem, változik érdemben a második rész után?

symor - 2018. 06. 11. 00:46

Imádtam :)

Nem minden percét, szerintem pont a második felére kezdett működni.

Abban se vagyok biztos, hogy ez vígjáték, inkább szatíra, de rengetegszer vigyorogtam rajta az tény.

A lezárás pedig gyanakvóvá tett, mi van ha Barry az új Dexter-ünk…a kódex még íródik, de miért ne?

symor - 2018. 06. 11. 00:54

Ja, és Leeroy Jenkins balladai legendák nevét csak szépen, pontosan :D

Edrick - 2018. 06. 11. 08:14

Nálam picit fordítva volt, az első fele volt szimplán “nagyon jó”, és a második fele lett a zseniális. Az első részeknél valahogy kevésnek éreztem az időt, mintha sokszor nem lett volna elég a 30 perc, és ez valahol a 4-5. rész környékén fordult meg, de onnantól tartotta a szintet.
És annak szívből örülök, hogy Anthony Carrigan-t és az általa játszott karaktert mennyire éltetik a kritikák, valahogy olyan jó ezeket olvasni, akárhányszor szembejön.

Szóval szerettem én is, a stáblistás zenékért pedig hatalmas pacsi, hogy mindig találtak valami hangulatos dolgot

Reeka - 2018. 06. 11. 09:18

Zseniális volt az évad, bár az első rész után nem voltam benne biztos, hogy folytatom, mert Bill Hadert elég furinak találtam, de az utolsó pár percek meggyőztek teljesen. :)
A hangulata eszméletlen jó, a csecseneket imádtam, a poénok hihetetlen jók voltak,szóval baromira tetszett az egész, várós nagyon a 2.évad!

galocza - 2018. 06. 11. 15:54

tetszett, vhogy a nagy lebowski érzetet hozta, kevesebb idétlnséggel.

payskin - 2018. 06. 16. 23:45

Tekintve, hogy ilyen egy ülésből darálható az egész, ma délután szerét ejtettem, és milyen jól tettem! :D Nem azt mondom, hogy harsányan röhögős, de olyan jó kis mosolygós, sötét komédia. Bírtam.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz