login |

Atlanta: vége a 2. évadnak

2018. 06. 12. 21:10 - Írta: human

9 hozzászólás | kategória: kritika,

Vagyis vége a Robbin’ Seasonnek, ami bemutatta, hogy a túlélésért mi mindenre képesek az emberek. Ahhoz képest, hogy ez egy sötét tónusú komédia, sokszor inkább csak félni lehetett a látottakon. Valamit most már ki kell találjanak a 30 perces drámák elnevezésére!

Ez persze látottakon nem változtat, az Atlanta ismét egy gyomrozós utazásra vitt minket.

Az az érzés gondolom, már mindenkinek megvolt, amikor iszonyat hype övez egy részt, és utána az mégsem üt annyira. Ilyen volt nekem az Atlantában idén a Teddy Perkins című. Igen, a 2×06 elszállt volt, furcsa, mindent használt, amitől ez a sorozat különleges, de valahogy mégsem kapott el. Nem ez hozta számomra azt a pluszt, ami miatt kötelező lenne az évad.

Viszont nem kellett sokat várnom arra, hogy tényleg földbe döngöljenek, hiszen nem sokra rá jött a Woods. Ha jobban belegondolok, az még magában is megállja a helyét, szóval aki csak belenézne a sorozatba, hogy mégis mi a fene folyik itt, annak mindenképp ajánlani tudom a 2×08-at. Számomra eddig az év epizódja, olyan szinten megutaztatott a végére.

Amúgy csak azt tudom mondani, amit tavaly. Eszméletlenül különleges a sorozat, nagyon furcsa volt utána hagyományos sitcom, de akár csak dráma elé is ülni. Konkrétan az, hogy mindig csak egy szál van, néha nagyon hatásos tud lenni. Teljesen beránt ez a megoldás.

A másik amit kiemelnék, hogy Donald Glover és Hiro Murai nagyon egymásra talált. Utóbbi a részek jelentős hányadának a rendezéséért felelős (na meg a This is America klipért), és eszméletlen képi világot, ritmust teremt a részeknek. Hiába szürreálisak a történtek sokszor, valahogy mégis képes a realizmus közelében tartani a végső érzetet.

Ami külön érdekesség volt az évad kapcsán, hogy a fehérekkel alig foglalkozott. Mármint fekete írók meséltek benne saját, fekete történeteket, amiket korábban nem tudtak, de ez tényleg nem egy “szemét fehérek”-stílusú megközelítést jelentett, hanem azt mutatják be, hogy a jelenleg helyzetben, még egymás között is mikre képesek a túlélésért. Csak egyszer bukhatsz, mert lelőnek, eltaposnak, túllépnek rajtad. Rabolsz, vagy téged rabolnak ki.

9 hozzászólás Ne habozz!

Wall-E - 2018. 06. 12. 22:27

Hát a 2×06 igazából nagyon jó volt, ez volt a véleményem, de kicsit szokatlan volt a sorozattól, más volt a hangulat, de amikor szembesültem vele, hogy Donald Glover játszotta a kisminkelt tagot, akkor egészen ledöbbentem és el voltam ragadtatva, ennél a résznél szerintem ez az, ami felteszi a koronát mindenre.

Egyébként tényleg a Woods címá epizód a legjobb, remek karakterívet kapott Alf, az egész rész csodálatos, de amúgy a teljes évad is.

Zem - 2018. 06. 12. 22:44

A Teddy Perkins is nézhető előismeret nélkül, meg kábé a részek 80%-a a két évadból, sokkal inkább antológia, mint az AHS vagy a Fargo. Azok variációk egy témára, itt meg fogalmad sincs, mit kapsz, mikor leülsz a rész elé.

winnie - 2018. 06. 12. 22:45

zem: megnéztem előismeret nélkül. vállat rándítottam. igen, fizikailag meg _lehet_ nézni, lehet, hogy az sem kell hozzá, hogy egy fikarcnyit érdeklődjek a főhőse iránt. de kétlem, hogy megközelítőleg is hasonló hatást érne el a többségnél.

de hogy sokkal inkább antológia… – még, ha a sokszínűséget veszed, akkor sem éri meg azt a két sorozatot említeni, annyira különbözött az utolsó két szezonjuk.

Adam Taylor - 2018. 06. 12. 23:02

Én az első évaddal voltam úgy, ahogy human – oké-oké elnéztem, de nem kapott el.
Ez a második évad viszont elképesztően betalált – tényleg egy igazi érzelmi hullámvasút volt. A 2X05 az egyik legviccesebb sorozatrész volt, amit az utóbbi időben láttam, a 2X06 borzongató, a 2X10 nosztalgikus és szívszorító – és ezek csak az évad csúcspontjai, a többi rész is végig egy egyenletesen magas színvonalon pergett.
Talán a Vulture-on olvastam egy cikket ezekről az új típusú, Comedy on Theory (CoT) sorozatokról, mint ez, vagy a Master of None – nálam jelenleg ezek képviselik a sorozatozás (egyik) csúcsát: hihetetlenül tehetséges alkotók megkapják a kreatív szabadságot, és tényleg azokat a történeteket valósíthatják meg, amelyeket fontosnak tartanak. Érdekes egyébként, a MoN-nál szintén kellett pár rész mire felvettem Ansari észjárásának fonalát meg a sorozat szájízét, utána viszont függő lettem. Ugyanígy vagyok most Glover-rel – bírtam a Communityben, az Atlanta első évadában is oké, ezzel a második etappal viszont kilóra megvett, a This is Americát is csak ezután újranézve-hallgatva kedveltem meg, most meg már ezerrel pörög az összes többi Childish Gambino nálam. Zseni a srác.

gevin - 2018. 06. 12. 23:29

Glover es Murai összhangjával, a remek rendezéssel abszolút egyetértek.

Azonban egy hajszálnyit kevésbé éreztem olyan ütősnek, mint az első évadot. Itt néhány remek poént leszámítva totális Darkness volt idén.

Az elsőben azért ott a felejthetetlen feka, aki “fehérré operáltatja” magát – azon a mai napig megszakadok, ha látom. Vagy a tag, aki nem veszi észre, hogy egy transzival beszélget az őrsön.

De idén túlságosan ráálltak a sötétségre, cserébe a fekete humor egy fokkal gyengébb volt, nem vette el igazán az élét a drámának – nem volt meg a balansz. Plusz a Glover csajával (instant szerelem) sem volt olyan élvezetes az érzelmi hullámvasút, mint tavaly, pedig megint kaptunk hideget meleget.

Nekem a 2×06 egyáltalán nem ütött annyira, pedig nem tudtam a korábbi hyperól, viszont nálam a flashback-es uccsó előtti rész tarolt. Kissé olyan volt, mint a Camp albumon az uccsó track (That Power) végén az a monológ, amit lenyom Glover. Annyira őszinte, hétköznapokból merített gondolatmenet, elképzelhető, átélhető, érzelmes és okos, hogy telibe trafált – csakúgy, mint anno a Louie uccsó évadjában az a két hasonló epizód, ahol Jeremy Renner játssza a drogdílert (az úgy, ahogy van tökéletes).

clegane - 2018. 06. 12. 23:48

nagyon bejött az évad… a hype-ról lemaradtam, mivel azonnal néztem a részeket, így simán csak egy “meh, jópofa, de kissé erőltetett” vállrándítással álltam fel a Teddys rész elől. sokkal jobbak is voltak, mint pl a Woods. de így hype nélkül nem zavart, hogy akadt egy gyengébb is…

a végén a csereberét a pisztollyal tökre nem értettem.
1.) miért nem dobta ki simán kukába, a reptereken ott a táskakipakolásnál szokott lenni egy csomó kuka, arra a célra, hogy pl ha ott jössz rá hogy van nálad vmi túl sok folyadékot tartalmazó palack, akkor kidobjad. azóta utaztam repülővel, direkt figyeltem, mennyire lehetne ezt feltűnésmentesen megcsinálni, hát simán. (persze lehet, hogy az USA reptereken nem így néz ki a helyzet).
2.) ha tudta, hogy kinek a táskájába teszi, akkor miért nem eleve a menedzser táskájába tette. így azt kockáztatta, hogy lecsukják a headline-ert, ami miatt nyilván az egész turnét lefújták volna. ez tökre nem volt olyan okos dolog, mint amilyennek előadták.
3.) így csak azért került a menedzserhez mert… miért is? mintha azt sugallták volna, hogy a rapper rákente, és így jött ki belőle a “mindenki önmagáért” tanulság. pedig akár az is lehet, hogy magára vállalta a menedzser, és akkor meg egy tök jófej önfeláldozás a részéről.

szóval a vége ottan kicsit erőltetett volt, na persze így hogy a legvégén volt, a következő évad eleji kifejtésig még ráérnek elgondolkozni a részleteken, hogy a legjobban jöhessenek ki belőle.

human - 2018. 06. 13. 02:37

clegane SPOILEREK persze

szerintem azért tette a másik rapper táskájába, mert végre tököket növesztett és mindent megtett Alfredért, avagy nem csak magát akarta óvni a pisztoly lepasszolásával, hanem a másik csávót eltüntetni, ami után Alfred lett volna a headliner. De az a srác sem teketóriázott (láttuk már, hogy a kedvesség alatt milyen brutális), így került a managerhez, aki meg fehér, és úgyis kimagyarázza magát, az már nem a rapperek dolga, ők maguk között lerendezték.

Peter Wiggin - 2018. 06. 13. 09:37

Nekem is az első évad jobban adta, ott inkább abszurd volt a sztori, itt meg már szürreális. Az első évadban azért voltak feelgood részek, itt a legközelebb még a Van&Earn kiruccanás állt hozzá a legközelebb, de annak sem lett pozitív levezetése.

A Teddys résznél (ezt egy kollégámmal néztem, aki semmit nem tudott a sorozatról és azt mondta, hogy ennyire beteg dolgot már régen látott:-)) gyakorlatilag 1 perc után lejött, hogy Glover van kikészítve (nekem az a rész totális Michael Jackson érzetet adott – lehet nem véletlenül).

Zem - 2018. 06. 13. 18:48

winnie: 99%-ra mondanám, hogy akkor se tetszett volna, ha minden részt láttál. Persze tudom, ez most már sosem fog kiderülni, de látod, itt is vannak akiknek nem tetszett. De tényleg ez a legelszeparáltabb rész, szerintem kellően meg lehet ismerni Dariust is, a többiek meg alig szerepelnek.
Az AHS-t és a Fargót se akartam fikázni, azokat is szeretem, utóbbit főleg nem fair, mert az eleve azt ígéri, hogy egy adott feelinget fog nyújtani. Az AHS utolsó évadát meg még pont nem láttam, de a 2-3-4. évad nagyon hasonló volt, és ettől már úgy emlékszem az 1. is, pedig tényleg nem. De igen, pont az Atlanta változatosságát akartam ezzel jelezni, és nem beleerőszakolni a műfajba.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz