login |

SWAT: vége az 1. évadnak

2018. 06. 14. 18:30 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék, kritika,

Nem nagyon írtam a pilotkritikám óta a SWAT-tól, csak a kibeszélő kommentjei között említettem meg az 1×03 és az 1×14 utáni véleményemet, ami nem nagyon változott a kezdés óta: meglepetésemre simán bejött ez a kommandós bűnügyi sorozat, ami ugyebár a Hawaii Five-0-hoz vagy a Magnum-hoz hasonlóan egy klasszikus, sok évtizeddel ezelőtti széria feldolgozása. Oké, a 2 évadjával anno nem lett akkora klasszikus, de végülis készült belőle film is.

Okokat nem nagyon kerestem, mert azon kívül, hogy kellemes néznivaló és annak ellenére jött be talán egyedüliként az idei rendőrös, heti esetes országos újoncok közül, hogy nem is nyomozós, mást nem tudok mondani. (Ez utóbbit azért említem meg, mert sokan a rendőrös sorozatokat alapból nyomozósnak hiszik, de ez inkább hajaz egy járőrös és túsztárgyalós elegyére, nem is nagyon emlékszem “Ki a tettes?”-sztorikra meg sok nyomolvasásra, max rendőrségi kikérdezésekre, amik sokszor eléggé csereszabatosak karakterek viszonylatában.)

Néhány rendőrségi, nem bűnügyes átíveléstől eltekintve a SWAT végig epizodikus maradt, a sztorik elég sokszínűek voltak így is, lefedték a los angeles-i sajátosságokat, egyszer fordult elő talán csak, hogy nem lett elvarrva a rosszfiús szál, de a koreais történet is folytatódott az évad vége előtt, hogy ugyan egy rettenetesen béna elkapással, de lezáruljon.

A finálé hozott egy érdekesebbnek és aktuálisnak is mondható történetet, ami kapott két oldalról is magánéleti szálat, valamint az egyiken egy könnyedén anullálható cliffhanger, ennyi, nem volt kiemelkedő. Mint ahogy a sorozat sem az, de legalább megbízható és szórakozható, és nyugodtan támaszkodhat Shemar Moore karizmájára, valamint társaira, akiknek a zöme kifejezetten kedvelhető figura.

Ha akarnám, akkor nevezhetném karakterizálósnak is a SWAT-ot, főleg a szezon második felében Hondo kapott több személyes sztorit (például az apja kapcsán), de általában, ha nem csak a bűnügy volt a képben, akkor is inkább valami mélyebb üzenet vagy a hivatali politika dominált, a személyes dolgok inkább csak humoros C-sztorik voltak, kivéve az időszakos magánéleti átíveléseket, mint Hondo féltávnál beszüntetett romantikus kapcsolata, vagy StreetAnyu.

A pilot után a SWAT nem nagyon próbált prédikálni vagy ellentmondásos kérdéseket felvetni, viszont végig érzelmes maradt, az akciókat és a keménységet a szívvel próbálták ellensúlyozni. Szerencsére, amikor kellett, akkor abszolút dinamikus maradt, teljesen jó akciókat szállított, akár autós üldözésekről vagy egyéb közúti kunsztokról volt szó, akár lövöldözésekről, melyek itt talán nem voltak annyira unalmasak, mint más sorozatokban.

Szóval egyelőre nézős a sorozat. Elég kiszámítható abban a tekintetben, hogy a rossz elnyeri benne méltó büntetését, de talán ezért is működik, mert a végén az embert elégedettséggel tölti el, hogy nyertek a “jó emberek”, győzött az igazság. Egyszerű a filozófia, de olykor elkél az ilyen úgy is, hogy nem valami koromsötét hangulat övezi, mint mondjuk a Law & Order: SVU-ban.

ui: az Angel of Death-es sztori nekem nagyon nem illett ebbe a sorozatba.

1 hozzászólás Ne habozz!

payskin - 2018. 06. 14. 22:29

Nem kell hozzá sokat gondolkodni, van egy hangulata, meg jók a karakterek. Tipikus, hogy magamtól hirtelen nem tudtam semmit felidézni (még Street anyja sem jutott eszembe hirtelen, pedig azért az erős szál volt végig), de ahogy átfutottam az epizódok egymondatos szinopszisait az IMDB-n, egy csomó sztori visszajött. Nézős jövőre is, majd jobban “ráfekszem” a kibeszélőre. ;)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz