login |

Cobra Kai: vége az 1. évadnak – írta Spyblat

2018. 06. 18. 21:30 - Írta: vendegblogger

12 hozzászólás | kategória: kritika,

Na jó, ezt nem láttam jönni… Tényleg csak azért néztem bele az első részbe, mert human annyira méltatta pár hete, erre… (A már 40 milliós nézettségű pilotot itt lehet megnézni.)

Nagyjából úgy tudnám kezdeni, ahogy ő: azt hittem, maximum egy jó poén lesz az egész Karate Kid-folytatás, ahol kicsit rákapcsolnak a nosztalgiára és egész egyszerűen meglovagolják a régi filmeket. Ezzel szemben kaptunk egy hihetetlenül komplex, többszörösen összetett karaktereket mozgató drámaszerűséget – látszott, hogy a Harold & Kumar, valamint a Hot Tub Time Machine közösen dolgozó írói imádják a filmet és a karaktereket, és annak szellemiségét akarták tovább vinni.

És a fenti az egész évadra értendő. Le a kalappal! Abszolút nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez az évad megérdemli a 9/10-et nálam. A sorozathoz nem kötelező az előtudás, de az első film vagy legalább az alapsztori ismerete mindenképp segít, illetve ad némi érzelmi töltetet, s persze az utalások megértéséhez a trilógia megnézése sem árt. De közel sem kötelező.

Szóval ott vesszük fel a vonalat, hogy (a film “rosszfiúja”) Johnny Lawrence éli az egyszerű, jónak semmiképpen nem mondható kis életét. És közben minden problémáját arra az egy rúgásra vezeti vissza. A fia évek óta nem beszél vele, béna munkája van és az egyetlen szórakozása, hogy esténként beseggel, miközben egy apró tévén nézi a nyolcvanas évek gyöngyszemeit.

Ezzel szemben régi riválisa, Daniel LaRusso – a hajdani karate kölyök – él, mint Marci hevesen. Menő autószalonjai vannak, szerető felesége és gyerekei – nagyon jól ütköztetik a két fél álláspontját a múltra visszatekintve. Az egyik azzal jön, hogy azon a bizonyos versenyen egy szabálytalan rúgással nyert, a másik odalöki, hogy az ő lábát is szabálytalanul ütötte szét. Lawrence tényleg hiszi, hogy ebben a történetben nem ő a rossz, de ami igazán a csúcs az egészben, hogy ahogy halad a történet, mi is.

A sztori katalizátora az, hogy Lawrence szétver néhány tinit, akik brutálisan zaklatják a szomszéd gyereket, Miguelt, majd úgy próbál kezdeni valamit az életével, hogy átadja ennek az új, nyámnyila generációnak azt a tudást és azt a brutális nézőpontot, amit anno a Cobra Kai képviselt.

Spoilerekkel a tovább mögött folytatom.

Két jelenetet emelnék ki, amely úgy gondolom meghatározó abban, hogy tetszik-e valakinek a Cobra Kai.

Az egyikben Lawrence meséli a tanítványának, hogy indult ki ez a nagy rivalizálás közte és LaRusso között. Egész egyszerűen elmondja, de közben bevágják a történéseket az eredeti filmből. Ez az a pont, ahol bizony érződik az, hogy minden nézőpont kérdése. Az ő szemszögéből igenis igaza van és így kicsit más színben látjuk a How I Met Your Mother-ből Barney Stinson William Zabka-mániáját is.

A másik ilyen jelenet az, amikor a Cobra Kai dojo megtelik a lúzerekkel, akik megunták, hogy bokszzsákok. Az új sensei, Johnny nem bánik velük kesztyűs kézzel. Egy nyúlszájú, visszahúzódó srácot például egészen addig csesztet – na nem bunkóságból, inkább amolyan tahó érdeklődésből – amíg el nem megy és kijelenti, hogy az életben sem fogja senki békén hagyni, csak, ha tesz róla. A rész végén a srác punk frizurával tér vissza, mondván, hogy változtatott. Most már senki nem a szájáról fogja ismerni.

Az ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt jött nagyon jókor a Cobra Kai. Egy olyan generációban, mely körében hol a gyűlölködés megy, hol az érzékenykedés, hol a bully-zás dívik, hol pedig a politikai korrektségre való törekvés olyan szinten, amit sokan fel sem fognak. És nekik bizony jól jön az a felfogás, amit 30 éve a Cobra Kai képviselt. A legnagyobb karakterformálás az egészben pedig attól szép, hogy ezek a gyerekek bizony átlendülnek a ló másik oldalára. Olyannyira, hogy végül belőlük lesz inkább a negatív karakter.

Itt van még Robby karaktere, aki Lawrence pici fia. Csak azért, hogy bosszút álljon apján, elmegy LaRusso-hoz – először csak dolgozni, később pedig ő lesz a mentora. Természetesen ez tovább szítja a tüzet a két fél között, de, míg a Cobra Kai csapata szerethetőből szép lassan átmegy ellenségbe, addig Robby karaktere fejlődésnek indul.

Az utolsó rész pedig elhozza a jól ismert tornát, a nagy végső összecsapással, de ennél a pontnál a néző már rohadtul nem tudja, kinek drukkoljon. Lawrence pedig hiába adja az ellenkező tanácsot, mint hajdan az ő edzője, a tanítványa már elvadult.

Jöhet a következő évad, ahol valószínűleg egy közös ellenség lesz, aki nem más, mint az évad végén felbukkanó hajdani szemét edző, Martin Kove.

12 hozzászólás Ne habozz!

Vero - 2018. 05. 05. 20:10

Nagyon jó az egész sorozat, nagyon jók a poénok, pont elég, nem túl sok. Frankó a történet, nem annyira sablonos, és vannak benne váratlan fordulatok is. Én is nagyon örülök, hogy bonyolultabb karaktereket kaptam, mint egy egyszerű pure-evil, és nagyon jó az is, ahogy a retro / mai világ találkozik a régi és az új generáció karakterein keresztül, sokszor percekig őszintén kacagtam :D
Viszont… amennyire jó lett Johnny karaktere (meg Migelé, meg Samé, meg Robbyé), szerintem pont annyira nem találták el Daniel-ét… Nekem hiteltelen volt az egész, hogy beszél egy csomó okosságot, bonszájokról, meg életről, meg egyensúlyról, tolja a Miyagi filozófiát (Miyagitól hitelesebb volt), de az összes lélektanilag kicsit is bonyolult helyzetben kiborul, mint egy ötéves… A tetteiben szinte egyáltalán nem materializálódik az a sok bölcssesség, amit ont. Azon kívül, hogy az üzletben sikeres, lelki/filozófiai szintet egyáltalán nem lépett az elmúlt 20-30 évben, sőt…
Johnny-nál legalább érzem, hogy vért izzad belül, hogy alakul nála az a bizonyos lelki egyensúly – még ha néha elég agresszívan is. Ő az a karakter aki viszi a hátán az egészet, aki igazán érdekes.
És pont ezért éreztem úgy, hogy a vége abszolút el lett rontva, mert Daniel karaktere nem érett meg az erkölcsi győzelemre…
No, de ne akarjak túl sokat, azért egy hétvégi popcornos sorozatnak nagyon is jó volt, Daniel és a vég miatt nálam is csak 8.3/10.
Ha komplexebb befejezést kaptam volna, 9 felé is kúszott volna…

Pityke81 - 2018. 05. 06. 12:23

Megnéztem a sorozatot, és zseniális! Retró is, modern is, kikacsintásokkal. Abszolút pozitív meglepetés, és könnyen darálható minisorozat. A történetvezetés, a szálak is tetszenek, nem érzek semmiféle hézagot. A nosztalgiafaktor miatt sokszor felnevettem.
Jól eltalálták az egyensúlyt (hihi ;)), minden karakterből és sztoriból pontosan annyit kapunk, hogy egyik se ne legyen unalmas.
A zenék összeválogatása egyszerűen FANTASZTIKUS, sok 80-as évekbeli rockzenével – ez rengeteget ad a sorozathoz.

Ami számomra is csalódás volt, az Daniel karakterfejlődésének szinte-szinte teljes hiánya. Néha az volt az érzésem, hogy – a sorozatcímmel összhangban – Johnny az egyetlen felnőtt főszereplő (az igazi karate kölyök), és csak neki szurkolok.
A tinédzserszereplők élete is érdekes; ki a lúzer és ki a bully, ugyebár. Szerintem sikerült egy sablonos témát picit érdekesebben feldolgozni.

Kiskamaszként nézve a filmet, nem tudtam komolyan venni Danielt, ha küzdelemről van szó. Ez most sem változott. :) És a Miyagitól betanult bölcsességek bizony üresen csengnek az ő szájából.
Talán maga a színész az oka mindennek: alapvetően riadt a tekintete, ha komolyan/koncentráltan/dühösen próbál nézni, és kissé teszetosza is.

Várom a folytatást – nagyon bejött a cliffhanger. ;)

10-ből 10-et adnék, de 1 pont mínusz Daniel miatt: 9/10

nade - 2018. 05. 07. 00:08

Hát ez bizony *urva jó volt!
Bejön ez “80-as évek mozijához készített félórás sorozat folytatás”-stílus, Evil Deadnél is bevált, és ennél is.

Birc - 2018. 05. 07. 14:34

Remek kis sorozat, közepesen összetett, de jól megírt karakterekkel.

Mintha Barny Stinson fejével látnánk az első részeket (nála ugyanis Johnny a karate kid és róla szól a film), Johnnyról szól inkább és jogos a Cobra Kai elnevezés is.

A legfőbb mondanivaló talán a tanítói felelősségről szól, hogy az igencsak befolyásolható tinédzserekből mit lehet kihozni és hogyan.

A személyiségfejlődések iránya és kezelése szuper, ahogy az is, hoyg részenként kicsit más és más szemszögből látjuk a történteket.

A 10 rész, főleg az utolsó kevés a sztori kibontására, 12-t megérdemelt volna. (De persze már az is csoda, hogy 30 évvel a filmek után ez megvalósulhatott).

A vége jól odacsap, az utsó jelenet a folytatásra is kínál koncepciót!

9/10

Meridian - 2018. 06. 03. 09:53

A “píszínek” azért időnként jókora pörgőrúgást is bevisznek, nálam ez is egy plusz pont… nekem ez a sorozat 10/10-es. Amúgy a X és Y generációnak kötelező darab. A Z generáció meg egyszerűen nem fogja érteni mi ez, mire ez a nagy lelkesedés, de nekik meg ott a humor, és az, hogy aktuál-jelenben játszódik a sztori.

Shed - 2018. 06. 18. 21:51

Jó volt nagyon. Egyedül azt az egy olcsó húzást nem szerettem, ahogy Miguelt átváltják egy rész alatt a normálisból szemétbe. OK, azt hitte hogy a csajának az új pasiját gépeli le, de maga az út, ahogy odajutottak, az nem tetszik. Hogy nem veheti fel a lány a telefonját, mire odaér addigra Miguel részeg lesz, a csaj odaviszi Robbyt, félreérthető helyzet stb. Ez a része nem tetszett, nem volt jól kitalálva.

Mindennel együtt sztem a Cobra Kai srácok nem gonoszak. Kaptak eleget előtte, most a karate miatt kaptak önbizalmat. De majd meglátjuk hogy merre viszik tovább a második évadot. Remélem marad a mostani felállás és nem csinálnak egy egyértelmű jó-rossz oldalt a két iskolából.

gegory - 2018. 06. 19. 01:03

Azért várható volt, hogy megjelenik Martin Kove. Részint azért mert fontos karakter volt másik ok az volt; mikor az iskola tanács előtt Johnny elégé bizonytalanul mondta, hogy meghalt a mestere.

Insane333 - 2018. 06. 19. 04:05

Nekem az nagyon tetszett, hogy mikor Daniel-san életét mutatták, azárt annyira nem felhőtlenül mutatták be. Igen, sok pénze van, saját vállalkozása és szép családja, de ezzel együtt azoknak a hátul ütőjét is megkapta, nem csak a pozitívumokat. És a sorozat alatt láthatjuk, hogy ezekkel neki is meggyűlik a baja rendesen. Meglepően jó évad volt ez.

juhaszvik - 2018. 06. 19. 06:15

Nálam az év újonca, nagyon jó volt nézni, de persze volt néhány dolog, ami zavart.
Az egyik, hogy pont nem “szép lassan” ment át ellenségbe a csapat, hanem nagyjából egy rész alatt. Sőt én a tornát is nagyon hirtelennek éreztem, de ez az eredeti film szellemiségébe(n) még belefér.
A kedvenc jelenetem az volt, amikor Johnny LaRussoéknál reggelizik, meg amikor együtt bandáznak. Remélem lesz majd unió, mert van közöttük kémia.
A vége talán megosztó lehet, de szerintem ennek így kellett lennie, hogy mindkét fél beleélje magát a másik helyébe.
A folytatás bármit hozhat, kicsit félek is tőle, de ez az első évad igazi gyöngyszem volt.

Mom - 2018. 06. 19. 07:24

Engem is meglepett, mennyire más, mégis mennyire bejön. Még gyerekként láttam a filmeket és nagyon szerettem őket. Persze utólag visszanézve bőven vannak benne gyenge jelenetek. Ha ugyan azt hozták volna, azt számomra nem vitte volna el a hátán a nosztalgia. De kiléptek a tinifilmek világából és nagyon okosan nyúltak az alapokhoz.

Az, hogy az egyértelmű fekete-fehér karakterekből szürkét csináltak, szerintem zseniális húzás. És nem úgy, hogy átfordították a pólusokat, hanem megmutatták a másik nézőpontot, ahonnan már nem egyértelmű, ki a pozitív és ki a negatív a történetben. Az említett múltidézős jelenet ezt szépen ki is domborította. Nekem is többször eszembe jutott Barney véleménye :)

Ami talán keveseknek mérvadó, hogy a küzdelmek fényévekkel jobbak, mint az eredeti trilógiában. Leszámítva szegény Larussót. Ő egy antitalentum sajnos.(Az a bobatea-rúgás messze a mélypontja az első évadnak, de a deréktól felfelé bemutatott 3 db, ismétlésre állított katamozdulatot se tenném a kirakatba, ha a YouTubeRed helyében lennék…)
De a többiek kicsit alkalmasabbak és sokkal jobban koreografálták őket, mint a filmekben. Persze ez még mindig nem hangsúlyos pont, mert nem is a karatéról szól a sorozat, csak gondoltam, megemlítem.

A Cobra Kaios srácok átalakulása nekem is kicsit túl gyors lett a végére, a tiniszerelmes szál meg elég klisésre sikeredett, de mindössze ennyi negatívumot tudnék felhozni az évad mellett/ellen.

William Zabka pedig hihetetlen kellemes csalódás volt. Nagyon jól hozza a karaktert!

A második évadnál mindenképpen ott leszek, sőt nagyon várom is!

Mate815 - 2018. 06. 19. 08:07

Óriási volt az évad, imádtam minden percét. Egyértelműen az év újonca! Egyedül a fikafejű Robbyt játszó színész húzza le kicsit, hihetetlen irritáló gyerek. Na mindegy, alig várom az S2-t!

Hunhockey29 - 2018. 06. 23. 12:59

Nálam nemhogy az év újonca, hanem az évtized újonca. Leírhatatlanul jól használják a nosztalgiafaktort. A szereplők nagy ívű karakterfejlődésen mennek keresztül, ki ilyen ki olyan irányba. Nekem egyik se volt túl sok. Billy Zabka ahhoz képest hogy 35 éves karrierje alatt soha se vitt egy filmet vagy sorozatot a hátán most eszméletlenül jót alakított. Nálam Emmy esélyes.
Sajna Daniel lógott ki a soriból egyedül. Karate tudása…vagyis miket beszélek…nem tudása borzalmas. Szavai hiteltelenek.
10/10

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz