login |

Altered Carbon: az 1. évad – írta Zsanna

2018. 06. 29. 20:50 - Írta: vendegblogger

22 hozzászólás | kategória: kritika,

Azt hiszem, hogy ez a darab hiánypótló volt a mostani palettán. És ez még akkor is igaz, ha a stílusa igencsak megosztotta még a műfaj kedvelőit is.

A mozikba az utóbbi években elég sok utópisztikus/disztópikus jövőben játszódó film került, amikhez általában egy könyvsorozat szolgáltatta az alapot, viszont a sorozatos műfajban annyira nem volt menő a műfaj, bár a The 100 óta azért volt némi előrelépés, még akkor is, ha a jól sikerült Incorporated csak egy szezont ért meg, de a Netflix-en a 3% nemrég megkapta a harmadik évadját.

Az Altered Carbon is a Netflixre érkezett, ráadásul elég aprólékos és nehéz sorozat (a kezdéséről már írt winnie), azonban a története lenyűgözött (nem meglepő, hogy ennek is könyv az alapja). Az idejét nem tudom, mikor daráltam le bármit ilyen vehemenciával. Gyakorlatilag egymás után néztem meg nyolc részt, aztán nagy duzzogva lefeküdtem aludni, és miután kivergődtem az ágyból a maradék kettőt is abszolváltam, hogy aztán egész nap azon lamentáljak, hogy vége.

Túlzás nélkül állíthatom, hogy idén eddig ez a sorozat volt a legjobb újonc, amit láttam – de lehet, hogy nem is kell a kört az újoncokra szűkítenem. Az évadra összességében simán megadnék 8/10-et is.

Hogy miért? Azt a tovább mögött spoilerekkel tarkítva elmondom. Azt mindenképp előre bocsátom, hogy a könyveket nem olvastam, így nem célom összehasonlítani a sorozattal.

A sorozat szépen lassan építkezik, a történet kibontása ráérős. A hangulat elég komor, sötét, mindez megspékelve egy kis titokzatossággal, krimivel, lenyűgöző harcjelentekkel és kiváló színészi alakításokkal.

A történet fő kérdése elég gyakran foglalkoztatja az embereket. Az örökélet, a halhatatlanság, a végtelen szépség, gazdagság és ennek elérése bármi áron, a következmények figyelembe vétele nélkül. A sztori is e körül forog a jelenben is és a múltban is.

A világ, amit felépítettek nem jobb, és nem szebb, mint a miénk. Persze a gazdagok a felhők fölött élnek, fényben és pompában, míg az egyszerű emberek maradtak a mocsokban, sötétben, szegénységben, ahol a szórakozást a virtuális világ nyújtja.

Az Altered Carbon világát a gazdagok irányítják, akik számtalan klóntesttel rendelkeznek, biztonsági mentésekkel az elméjükről, és az évtizedek vagy századok alatt összegyűjtött vagyonukkal mozgatják a szálakat, legyen szó szórakozásról, bűnügyekről, üzletről vagy éppen annak a megakadályozásáról, hogy az erőszakos halált halt emberek tanúskodhassanak a gyilkosuk ellen.

A visszaemlékezésekben kiderült, hogy Quellcrist Falconer a rendszer ellen lázadók vezére, akinek az a célja, hogy elpusztítsák a tudattokot támogató rendszert, mert eszméi szerint a halál szükséges része az emberi létnek. Hozzá kerül a viszontagságos gyermekkor, majd néhány év különlét után Kovacs és a testvére, Reileen. Mindig csak ketten voltak egymásnak, a félelemben együtt osztoztok, ami az otthonukat uralta. Egymástól függetlenül lettek harcosok, az egyik a kormány, a másik a jakuzák oldalán. Aztán egy váratlan találkozás után, tudva, hogy a Protektorátus és a bűnbanda azt akarná, hogy öljék meg a másikat, szövetségre lépnek, és egymást választják a halál helyett.

Menekülés közben kerülnek az Envoyokhoz, és Quellcristhez. A tanítóból aztán lassan Kovacs szerelme lesz, amit Rei nehezen visel, hiszen eddig ő volt az egyetlen igazán fontos személy Takeshi életében. Az már csak a hab a tortán, hogy kiderül, Quellcrist nem a távolból akarja meghekkelni a rendszert, hanem az egész csapatot feláldozva szeretné a tudattok bizniszt megsemmisíteni. Takeshit a bizalmába avatja, és elmeséli, hogy annak idején ő volt az a tudós, aki a kifejlesztette a metódust, azonban rájött, hogy ez hova vezethet, és úgy véli, ennek még az elején véget kell vetni.

Az Envoyokat azonban elárulják, Rei és Quellcrist pedig meghalnak menekülés közben, mivel az őket szállító hajót felrobbantják. Hosszas menekülés után az utolsóként Takeshit is elkapják, és lecsukják. Ami azt jelenti, hogy az elméjét letöltik, a testét pedig elveszik. Innen vásárolja meg őt 250 éves kényszerálma után az egyik Matuzsálem (több száz éve élő, nagyon gazdag üzletember), Bancroft, hogy kiderítse saját, rejtélyes halálának körülményeit. Ugyanis az aktáját azzal zárták le, hogy öngyilkos lett, de ezt a milliárdos őskövület kizártnak tartja, ő nem lenne ilyen gyáva sohasem, és persze értelme sincsen, hiszen folyamatos, napi mentése van a tudatáról, számtalan klónnal, így bármikor folytathatja a megszokott életét.

Nem csoda hát, hogy Takeshi nincsen elragadtatva a lehetőségtől, hogy egy olyan embernek dolgozzon, akinek a létezése ellen munkálkodott szerelmével. Semmi kedve az egészhez, az új teste teljesen más, mint amihez szokott, mert egy fehér fickóba töltik le, és azt sem igazán érti, hogy a mexikói gyökerekkel rendelkező nyomozónő, Ortega miért jár a nyakára.

Azonban hiába tesz meg mindent annak érdekében, hogy visszakerüljön a börtönbe, egyre több dologgal találja szembe magát, és rá kell jönnie arra, hogy neki itt dolga van. Valaki mindenáron meg akarja kaparintani őt, és több bűneset is megoldásra vár, nem csak Bancroft halála. A szálak lassan összekapcsolódnak, és bár nem akarta, de többeket megkedvel, társakra és barátokra lel.

Joel Kinnaman nem meglepő módon remekül hozta a marcona Envoyt, akit nem lehet megtörni és kizökkenteni sem. A Takeshit alakító másik két színésszel sincs gond, de nekem főleg ő, a helyét kereső, antiszociális harcos jött át, aki gyászolja a szeretteit, ezért próbál mindenkit kizárni. Hatalmas igazságérzete mégis felülkerekedik rajta, és a fő nyomozás során megismert mellékszálakra is keresi a megoldást, még ha erre nem is kéri őt meg senki.

Martha Higareda Kristin Ortegája nevezhető talán a sztori másik főszereplőjének. A kissé neurotikus nyomozónő kattantsága is hamar magyarázatot kap. Kovacs ugyanis Ortega kollégájának és pasijának testébe kerül, aki elég kétes körülmények között kapott börtönbüntetést.

A kezdeti ellenségeskedés után gyorsan kiderül, hogy Ortega és Kovacs tulajdonképpen ugyanazt akarják. És ahogy rájönnek, hogy egy oldalon állnak, közelebb is kerülnek egymáshoz. Sajnálom, ami végül Ortega családjával történt, de a karakter hatalmas fejlődésen megy keresztül a 10 rész alatt. Talán ő az, aki mindnyájunkat képviseli, az egyszeri ember, aki a szegénységből, de családi szeretetből érkezik, akit körülvesz a vallásosság, és aki pont ezekért vágyik az igazságra és az egyenlőségre.

Vele elég nagyot fordul a világ, mert rá kell jönnie az események hatására, hogy nem minden az, aminek látszik, és hiába vannak pontos elképzelései a tudomására jutott tények alapján – legyen szó Kovacsról, Bancroftról, a szerelméről, a nagymamájáról vagy a rendőrségbe vetett hitéről – az nem biztos, hogy úgy is van.

Ezen kívül van még pár remek mellékszereplő, akik hozzák a kötelezőt. Például Poe, a hotelt megszemélyesítő mesterséges intelligencia, akinek több évtizede nem volt vendége, nem beszélve Vernon Elliotról, aki a feleségéért és lányáért bármire képes családfőként minden mentőötletbe azonnal beleveti magát, vagy éppen Laurens és Miriam Bancroftról, akikre a több száz év fényűzés rányomta bélyegét úgy, hogy közben a kinti világgal nincsen igazi kapcsolatuk.

Az egyetlen gyenge pont talán Dichen Lachman. A színésznek kissé nagy falat volt a számító, mindenre felkészülő, és mindenki előtt egy lépéssel járó főgonosz. Ugyanakkor mentségére szóljon, hogy a karakterizálásával kapcsolatban is akadtak gondjaim, valahogy nem állt össze egymásból következő egésszé a motivációja és a cselekedetei, de mindez apróság.

A történet kerek egészet alkot, minden lényeges kérdésünkre választ kapunk. A vég keserédes, hiszen a bűnösök meglakolnak, de főhőseinket eléggé megtépázza a végkifejlet, mert az úton sokan odavesznek, és az igazság néha fájdalmasabb, mint várnánk, legyen az akár a magunkról vagy másokról alkotott elképzelésünkkel kapcsolatos.

A megalkotott világ lenyűgöző, nem túl elrugaszkodott, olyan emberi maradt. Látszik, hogy sok pénzt költöttek a számítógépes megoldásokra, és a harcjelenetek koreografálására is. Tökéletes munka, de közben mégsem maradt mű. És várhatjuk a folytatást, hiszen Kovacs számára sem volt értelmetlen ez a kaland…

Míg egy napon találkozott egy halhatatlannal, aki azt mondta neki, hogy a királylányt elragadták és varázslattal csapdába zárták. Így most őt keresi. Ezen a világon és mindenhol másutt. Mert valahol fagyos üveg és halálos tüskék vastag fala mögé zárva, ott alszik ő… és várja, hogy felébresszék. És egy napon, kétség kívül a fiú megtalálja lányt.

… ugyanis kiderült, hogy Quellcrist Falconer tudata letöltésre került, és valahol évszázadok óta várja, hogy megtalálja.

22 hozzászólás Ne habozz!

- 2018. 06. 29. 21:22

Szerintem is kellően mérvadó volt ez a sorozat tavalyról. Hiánypótló írás.

Alterego_x - 2018. 06. 29. 21:50

Az a baj manapság a cyberpunk műfajjal, hogy a jelen válságait karikírozva ábrázoló esztétikája felülbírálja a képességét hogy egy igazi eljövendő társadalmi paradigmaváltásról szóljon ahogy az egy sci-fihez illik.

Szemben pl. a Westworld-el ami nem is próbált cyberpunk lenni, de remekül visszaadta azt a témát hogy ahol a gépek emberként élnek, és az emberek gépekké válhatnak, ott felborulnak az általunk ismer valóság játékszabályai. (sokaknak talán ez az ami nem tetszik benne, hogy a sok feltámadó, vagy átprogramozott személyiség messziről egy olyan giccses szappanopera fordulataira hasonlítanak, ami eleve nem is tisztelte a realizmus korlátait)

Az Altered Carbonon néha úgy éreztem, hogy megfeszül hogy egy közönséges történetet mondjon el. A világa nem csak hogy nem jobb mint a miénk, de kisértetiesen hasonló. Elvileg létezne benne halhatatlanság, de hemzseg az ürügyektől hogy ettől még létezhessen benne igazi halál, és a tömegek alapvetően halandóak legyenek. A cselekményt az a krimi nyomozási szál uralja, aminek egy hatalmas hányada akár a mi világunkban is megtörténhetett volna, mert a közönségnek könnyebb akciójeleneteket nézni és halott prostik sora által hagyott nyomokat követni, mint belegondolni hogy egy világban ami brutálisan másmilyen mint a miénk, mennyire viselkednének másképp az emberek.

Trallala - 2018. 06. 29. 21:59

Nekem nagyon tetszett az egész évad.

Turbo - 2018. 06. 29. 22:02

Az évad első fele nagyon bejött, de a vége kabaré volt. Sajnálatos, hogy a testvér felbukkant, nagyjából onnan mentek mellé a dolgok.

Hegedda - 2018. 06. 29. 22:33

Jó írás, jó sorozat.

doki - 2018. 06. 29. 23:16

A vége nekem sem tetszett annyira ,de összesésgében jó sorozat. Az írás hiánypótló.

Mate4182 - 2018. 06. 30. 00:06

Remek iras lett, gratula!

En anno 2009ben fedeztem fel a konyvsorozat 3. Reszet, szoval mondhatjuk hogy kb 8 eve vartam erre a sorozatra :D

Az elso 6 resz nalam 10/10, de amit utana muveltek az lejtmenet volt, sajnos nem tudtam elvonatkoztatni attol mennyire marhasag a sztori a konyv ismereteben

Elkepzelni nem tudom hogy akarnak a masodik konyvet is megvalositani, vagy akar a harmadikat, de csak remélni tudom hogy azokra nem kell 8-9evet varnom

denee - 2018. 06. 30. 01:07

számomra csalódás volt, a hangulat, a cyberpunk világ nagyon jó, a színészek elfogadhatóak, viszont az írás valahol eléggé félre ment, és 4 rész után középszer klisé cunamiba fulladt. Sajnos ez ismét egy elszalasztott lehetőség volt a tudat és az ehhez hasonló témák boncolgatására.

nade - 2018. 06. 30. 01:15

Turbó-hoz csatlakoznék, de vele ellentétben a ‘testvérek a világ ellen’ rész bejött, és szerintem igencsak eredeti ötlet. Kár hogy utána mélyrepülés következett, hogy Quellcrist nem csak hogy szuper kungfus szuperkatona, de még ő találta ki egyes egyedül a halhatatlanságot is. aha, persze. Mary Sue.

Ha lesz 2. évad remélem Kinemant kukázzák és az ázsiai fickó veszi át a főszerepet. Kinemant igen robotikus sokszor, és az eredeti host messze jobban alakított. Továbbá Dichen Lachmannál messze rosszabb karakterek és színészek voltak a Quellcrist meg a szuper-prosti.

Mordekai - 2018. 06. 30. 09:25

A történet elsőosztályú. Ezt nem kell ragozni.

A képi világ nem igazán konzisztens, a remekül megcsinált külterek és egy-két nem túl ízlésesen kialakított és furán megvilágított belső tér eléggé elütnek egymástól.

A színészek… Kb itt hozhatták be a CG árát. Kinnaman jó, de egysíkú, a másik verziója talán a legjobb, Dichen Lachmannal nem volt bajom, de a nyomozónő kínosan rossz, Samir nulla karakter, Elliott szintén nulla, a lánya nem színész, a komornyik egy iparos, Bancroft is egy iparos, Bancroftné picit már öregecske, az elileg karizmatikus forradalmár Falconer meg egy szerencsés eyecandy-fitness-modell kb.

A forgatókönyv is eléggé hullámzó minőségű, a mitológiás részek voltak igazán erősek, a Bancroft-ügy már inkább Poirot nyomozóba hajlott.

Nálam mostanában egyre több sorozat kerül a “jó, de kihagyható” kategória, de ez igazából egy másik műfaj, ez a “nem annyira jó, de kötelező”. Nincs mese, be kell szerezni a könyveket.

Ítélet: 10/7,5 Ebből egy mozis trilógiát kellett volna csinálni, csúcs költségvetéssel.

Bence - 2018. 06. 30. 10:17

A végére nekem kicsit megfáradt, de üde színfolt volt.

hadzsime - 2018. 06. 30. 10:44

Csatlakozom, a végét nagyon elcseszték.

bvr - 2018. 06. 30. 12:56

Jó hogy elkészült ez a sorozat, és tök jó volt a megvalósítás. Akik úgy érezték hogy az évad második fele sztorit illetően lejtmenet (és ezt én is így gondolom) azok nem véletlenül érzik: onnantól drasztikusan eltértek a könyvtől…
(amúgy bámulatra méltó ez a készítői önbizalom: kistrilló könyv közül került kiválasztásra, feltételezem nem találomra hanem mert ez szerintük is egy tök érdekes, ötletes, végiggondolt könyv. És akkor azt gondolják, hogy összeülünk X-en egy írószobába és majd a második felét megcsináljuk sokkal jobban… Hát, nem. A legkevésbé sem.)

Részemről várós egy esetleges 2. évad, főleg ha fogják a 2. vagy 3. könyvet és az energiáikat arra fordítják hogy tisztességesen adaptálják.
Ha viszont totál újat csinálnak (pl. ami a cikkben is szerepel hogy ezt a saját kreálmány szerelmi szálat folytassák), akkor erősen kétesélyes hogy az mennyire lesz jó. Ami az első évadból a saját kútfő volt, az alapján inkább a nem annyira jóra fogadnék.

Tomi - 2018. 06. 30. 13:12

Nekem a világ logikája nem tetszett néha. Van fejlett mesterséges intelligencia, az oké. De egy szoftver, hogy tud fizikai formát felvenni?

Tyberius06 - 2018. 06. 30. 14:07

A tesó szál nekem is kicsit félrement. Mármint megértettem a motivációit a tesónak, de ugyanakkor a történeti megvalósítás elég meh lett a végére.
Viszont szerintem is megkerülhetetlen a mű (a könyveket olvasnom kéne), abból a szempontból, hogy sok minden egyesít vagy kivon más hasonló művekből. A kvázi istenként funkcionáló felső réteg, a különböző funkciójú MI-k… a virtuális tér… maga az egész noiros hangulat ezek mind nagyon szépen voltak benne felépítve.
Nekem a karakterek többségével nem volt gondom, működtek, a latina nyomozót minden temperamentumával együtt nagyon bírtam.
Kíváncsi leszek a folytatásra és hogy mennyire követik a könyveket.
Egy újranézést mindenképp meg fog érni még a közeljövőben a sorozat…

Lajosék a másodikról - 2018. 06. 30. 15:05

Nem nagyon értettem, a Meth-ek miért folyamodnak mindenféle rafinált (és persze feltörhető) backupokhoz, miért nem szórják inkább szét a stackjeit különböző bolygókon (akár havi mentésekkel).

Szóval a középpontba szánt ügy nekem annyira nem jött be, ráadásul a megoldás is túl bonyolult lett, de maga a világ kifejezetten jól sikerült és elgondolkodtató.

Brynden Rivers - 2018. 06. 30. 23:33

Nem lehet elmenni amellett hogy nagyon gyagyi volt az évad második fele – persze alapból is szappanoparás volt a sorozat, de a főgonosz az kritikán aluli volt.

Poe remek volt, a világ biztos érdekes lenne rendesen kifejtve (de nem így összecsapva), a sorozat legtöbb eleme esetleges és ingadozó minőségű.

Nem cyber-noir volt ez amit ígértek hanem 18+os szappanopera, annak viszont egész jó.

Ace - 2018. 07. 02. 13:10

Az elejétől a végéig imádtam. A világ a szereplők mind nagyon jó a Cyberpunk mindíg is a gyengém volt de ebben a sorozatban tökéletesen használták Noir-al keverve meg kifejezetten nagyon jól működnek ezek a világok.
Joel Kinnaman tökéletes választás volt egyet értek a kritikával és a részek elején már a narrálásaival idézetekkel megvett de végig nagyon jól hozta Kovacs-ot nagyon remélem ,hogy ha lesz folytatás az vele lesz az ázsiai színész valóban gyengébb volt de gond nem volt vele.
Szerintem Martha Higareda által alakított Ortega-val sem volt gond én végig izgultam miatta is és az alakításal sem volt gond itt is egyetértek.
Pazar a látvány a harcjelenetek már az elejétőlk a végéig.
Ilyennek kell lennie egy modern scifi Noir-nak a ma remélem sokan követik a példát nálam is vitte az év újonca díjat.
Várom a folytatást!
és köszi az írást.

kahlan - 2018. 07. 02. 16:13

Nekem hibái ellenére a legerősebb hatású sorozat eddig idén. Nagyon gyorsan ledaráltam, annyira beszippantott, nagyon tetszett a látványvilág, a karakterek, érdekes volt a sztori… A második felénél én is azt éreztem, hogy valami többet vártam volna, elég gyenge volt a sztori alakulása, de összességében még így is nagy élmény volt az egész évad.
Remélem lesz folytatás. (és jó lenne ha Joel Kinnaman is szerepelne benne valahogyan)
Ja és sokakkal ellentétben nekem nagy kedvencem volt Ortega karaktere a színésznőnek köszönhetően.

kiskiraly - 2018. 07. 15. 22:30

Próbálok röviden fogalmazni

A felvázolt utópisztikus világ tökéletes (buroktok, virtuláis világ, gazdag vs szegény emberek helyzete az “jövő egészségügyében”, halhatatlanság kérdése).

Azt hittem, hogy csak egy sima cyber punkos nyomozós sztori lesz, ahol egy fickót visszahoznak, hogy nyomozza ki egy gazdag ügyfél dolgát. A sorozat második felére túlsúlyba azonban behozzák Kovács korábbi burok előtti életét.
Nekem ez a kettőség zavaró volt (mondjuk sorozatban alapból nem vagyok oda a flashback-ekért – filmben viszont szeretem őket – ki érti ezt?)

A világ 9/10
A sorozat maga 7/10

(a sorozathoz sokat ad, hogy vannak benne véres/korhatáros jelenetek => ez valamilyen szinten negatívum is, mert ha ezeket nem nézem, akkor történetileg inkább 6/10)

kiskiraly - 2018. 07. 15. 22:55

1×04 ott volt a szeren a Hello Kitty-s táskával

Dark Archon - 2018. 07. 21. 22:24

“Az egyetlen gyenge pont talán Dichen Lachman. A színésznek kissé nagy falat volt a számító, mindenre felkészülő, és mindenki előtt egy lépéssel járó főgonosz. Ugyanakkor mentségére szóljon, hogy a karakterizálásával kapcsolatban is akadtak gondjaim, valahogy nem állt össze egymásból következő egésszé a motivációja és a cselekedetei, de mindez apróság.”

Nem, nem apróság. Onnantól kezdve, hogy kiderült, egy klisés vacakká zsugorodott az addig remek sorozat. Reileen motivációja ezer sebből vérzik, a végén is egymásnak ellentmondó állításai vannak és hülyeség az egész (úgy szereti a tesóját, de a párbajban már inkább megölné; kényszerrel akarja magához láncolni, stb.). Persze egyszerű magyarázat rá, hogy simán pszichopata lett az évszázadok alatt. De egyébként meg, ha ő maga is matu lett, minek kellett egy másik, hogy visszahozzák a tesóját? Na mindegy, ott valahol 7. rész körül szétesett az egész.

Kár érte, mert maga a világ igen jó lett és egy jó sci-fi / thriller igazi kincs.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz