login |

Pilot-mustra: American Woman – 1×01

2018. 07. 12. 20:00 - Írta: winnie

2 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

I don’t care what you want! This isn’t a democracy. It’s a marriage, and I’m in charge of it.

Az American Woman pilotját már a nyitójelenet után majdnem lelőttem, mert abban pár hollywood-i gazdagnő beszélgetett rém felületes dolgokról, mindenféle érdektelen semmiségről, de maradtam, mert tudtam, hogy John Riggi a készítő, aki a 30 Rock egyik fő írója volt és a The Comeback-ben is dolgozott, valamint John Wells az executive producer, aki mostanság a Shameless-t és az Animal Kingdom-ot igazgatja.

A Paramount Network, 70-es években játszódó új sorozat Alicia Silverstone-nal és Mena Suvari-val formátumát tekintve 20-25 perces, de komédiának még véletlenül sem mondanám. Legalábbis poénokra kihegyezettnek nem, mert helyenként ugyan vicces, de még dramedy-nek is necces lenne – drámának viszont felületeske. Ettől még persze nem rossz követni a főhős anyát, aki sok év kényelmes házasság után magára marad fényűző életében két gyerekkel.

AMERICAN WOMAN – 1×01 – 6,5/10

A főhős tehát egy luxus életet élő feleség, Bonnie, aki egy csapásra egyedül találja magát, és tudatosul benne, hogy el kell valahogy tartania a családját, sőt, a menő házát sem feltétlenül tudja megtartani, ha nem jut valamiféle bevételhez. Mellette még két kiemelt szereplője van a sorozatnak, két barátnő: a “való világban” élő, bankban dolgozó Diana, aki folyton azt látja, hogy nála alkalmatlanabbakat léptetnek elő, és a castingosként feltörekvő, gazdag Kathleen, akinek egyéni tragédiája, hogy nem nagyon veszi észre, hogy pasija és munkatársa meleg.

Az American Woman egyértelműen a nők 70-es években betöltött szerepét mutatja be, illetve azt, hogy egy függetlenedni kívánó nő milyen akadályokkal kényszerül szembe nézni. Régebben és ma is akadtak erre a kérdéskörre koncentráló sorozatok, így nyilván nem lesz újdonság látni a “Hajnalka, te ezt nem tudhatod“-attítűdöt a férfiak részéről, valamint azt, hogy párjaikat inkább afféle dekorációnak tartják maguk mellett.

Persze a trophy wife-ok, a gazdagemberekhez férjhez menők mondhatni vállalják ezt az életstílust, pontosan tudják, hogy mire fizetnek be, de ettől még, ha hirtelen kihúzzák a talajt a lábuk alól, a rátermettebbek rádöbbenek, hogy hiba volt elkényelmesedni, s be tudják bizonyítani, hogy képesek talpra esni. Bonnie is erre tesz kísérletet, és nyilván hosszabb távon sikert is fog aratni, de a kezdeti próbálkozásai igencsak vérrel és verítékkel teliek lesznek.

– Your last job was working as a transportation supervisor? What exactly did that entail?
– Driving my kids to school. And back from school. Unless they take the bus.

Kezdve az álláskereséssel, hiszen képzettség nélkül nincs sok esélye dolgozni, ahhoz pedig, hogy azt csinálja, amihez ért (ld. ruhák – csak nem vásárlóként, hanem most eladóként), némiképp meg kell aláznia magát, hiszen azokat kell kiszolgálnia, akikkel korábban együtt partizott. Persze nyilván a lefitymáló pillantásokból is erőt lehet meríteni, ha az ember elfogadja a helyzetét.

Egy ilyen karakterrel, azonosulni nem is, de értelemszerűen könnyen együtt lehet érezni, azonban ez a 20 perces műfaj nem nagyon alkalmas karakterizálásra, így látjuk, hogy mit tesz a főhős, hogy mire törekszik, de az nem nagyon derül ki számunkra, hogy ki is ő, hogy miképp került ilyen szituációba (státuszba), hogy volt-e más előzménye a házassága felbomlásának, stb. Ezért kár, és lehet, hogy mire komolyabb karakterizálásra kerülne sor, sokan már ki is fognak szállni a sorozatból. (A mellékszereplőkre ez végképp igaz.)

Az efféle sorozatoknál felesleges lehet említeni, hogy a külsőségekkel és a 70-es évek (valamint Los Angeles) hangulatának megidézésével nincs semmi probléma (sőt! nagyon is jó, bár semmi egyedi nincs benne), az anno tiniként Aerosmith-videóklipekben beintő Silverstone-ra sem hittem volna, hogy ennyire rá lehet önteni egy korabeli anyuka szerepét.

Összességében nem nyűgözött le a pilot, volt jól sikerült részei, de felkeltette a kíváncsiságomat, főleg azért, mert még nem nagyon érzem a sorozatot, gőzöm sincs arról, hogy mire számíthatok a folytatásban. Azóta megvolt a 2. és 3. rész is, nagyjából hozták a szintet, de még mindig nem nagyon kristályosodtak ki a dolgok, de ez a 20 perces dramedy már csak ilyen műfaj, sok mindenre kevés idő jut, mást meg elmaszatolnak benne. De talán évad végére meglesz egy főcsapás. Addig is, amíg élvezhetőek a részek, addig maradok.

(A sorozat egyébként a The Real Housewives of Beverly Hills-es Kyle Richards gyermekkori emlékeire épül, de mivel ő itthon közel sem annyira ismert, mint odakint, ezért csak afféle lábjegyzetként említeném meg. De legalább ez jelzi, hogy valamennyire autentikusak a történések.)

2 hozzászólás Ne habozz!

csiri bá - 2018. 07. 19. 16:13

a 2. rész az amazonon szanaszét van vágva a tévé vetítéshez képest és úgy 6 perccel rövidebb.
A posztban említett idézet is teljesen ki lett vágva, meg egy másik hosszabb jelenet, a ruhavásárlásos és persze a vége is teljesen más…

Col-Lector - 2018. 07. 24. 12:46

Amennyire könnyed kis limonádénak néz ki és kissé felszínesnek, azért annyi dráma is húzódik meg mögötte. Érdekes látni, hogy a 70-es évek Amerikájában milyen volt a nők helyzete, ha kiváltságosak vagy ha working class voltak.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz