login |

GLOW: a 2. évad

2018. 07. 13. 21:20 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: kritika,

– Highbrow, lowbrow, comedy, drama, heartache, violence, at a fucking wedding? I mean, this show has something for everyone. And the costumes. Holy shit. I mean, you really got something here. Bra-fucking-vo.
– Yeah, thanks, Ray. Thanks for the review.

Nem.

Pedig nagyon vártam a GLOW új szezonját, oda voltam az elsőért, de sajnos itt el is váltak az útjaink. És kivételesen pontosan tudom, hogy ennek mi az oka, nem fogom azt mondani, hogy nincs igaza majdnem az összes kritikusnak (és nézőnek), akik azt mondják, hogy az S2 még az S1-et is felülmúlja. Tiszta sor, és pont azért szálltam ki a sorozatból, mert egy bizonyos aspektusában nagyon is felülmúlta.

You’re all replaceable.

Csekkoltam a tavalyi írásomat a friss Emmy-jelölt GLOW-ról, és szerintem majdnem egy az egyben át lehetne venni az új szezon kapcsán is, ami a készítők érdeme. Még mindig “nagyon feelgood, hol vicces, hol komolyabb, de mégis könnyed” a női pankrátorok sztorija. Még mindig “igazi underdog sztori”. És továbbra is igaz, hogy “több emlékezetes zenés szegmenst produkálnak“. Akkor hol itt a probléma?

Nálam kizárólag ott, hogy a pankráció abszolút nem kötött le. Ennyi. És a “verekedések”, illetve az előadások elég nagy szeletét képezték az évadnak, sőt, a 2×08-ban, ami sokat emlegetett epizód lesz, egy az egyben láthattunk egy Gorgeous Ladies of Wrestling-epizódot úgy, ahogy az lement (volna) a karakterekkel a 80-as években. Én pedig néztem ezeket a jeleneteket, csodáltam, hogy mennyire profik a színészek, helyenként zseniálisak a koreográfiák, azonban az elég hosszú jeleneteket untam.

Ugyebár az első szezon arról szólt, hogy pár outsider megpróbál összedobni egy pilotot, hogy eladjanak vele egy női pankrációs sorozatot, és ekkor nagyon élveztem a szárnypróbálgatásokat, a csetléseket-botlásokat, ahogy apránként belejöttek a szereplők a műfajba, de persze még mindig elég gagyi végterméket hoztak össze. Ami persze vonzó volt, ott volt benne a verejték mellett a szív is.

A folytatásban már megy a sorozat, látjuk az évadnyitóra való készülés, bekukkanthatunk a színfalak mögé, hogy állítják össze ezt a kis költségvetésű, kábeltévés sorozatot, hogy változtatnak menet közben a koncepción, hogy emelkedik ki egy szereplő produceri státuszba, hogy mit érez egy rendező, ha ki akarják venni a kezéből a marsallbotot. És persze látunk rengeteg verekedést. Túlzottan is sokat.

Persze, tudom, hogy vicces, hogy a pankrációról szóló sorozatban a pankráció mennyiségét kritizálom, de… nem kritizálom, a jelek és a visszajelzések szerint jók voltak az arányok, csak nekem nem jöttek be. A gondok ott kezdődtek, hogy a 2×01-ben már a főcím forgatása is untatott (pedig milyen zseniális ötlet már!), ekkor jöttem rá, hogy a lányok egy fikarcnyit sem érdekelnek, amikor karakterben vannak. Főleg azért (és tudom, hogy erről szól a műfaj), mert nevetségesen túljátszott és gagyi az egész.

A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

Jó, nem vagyok pankráció-rajongó, tudom, hogy mire “fizettem be”, de ami fél percben, egy percben, egypoénos kellékként tavaly sidegag-ként működött, azt idén az elnyújtott jelenetekben rettentő unalmasnak találtam. Engem Ruth érdekelt, de Zoya nem. Liberty Bell hidegen hagyott, de Debbie jó karakter. És folytathatnám a sort a többiekkel, Welfare Queen-nel meg Machu Pichu-val.

Dettó nem érdekelt a pankrátorok sztorija, nem érdekelt a “sorozat a sorozatban” története – még akkor sem, ha aláírom, hogy a 2×04 végén a sztoricsavar (a tévéadásban) tök jó volt, a 2×10-ben az évadzáró csattanója ugyancsak zseniális volt, marha jó pillanat, akkora feelgood, hogy csak na!

Szerintem nagy odaadásról tettek tanúbizonyságot azzal a készítők, hogy nem mentek el melodrámába, és egyáltalán nem hanyagolták el a pankrációs storyline-okat, foglalkoztak velük, még érzelmi töltetük is volt, elhittem, hogy kialakul a rajongói réteg, hogy sokan szeretik nézni a tévében ezeket a lányokat.

Tényleg ennyi az ok, marha prózai. A 2×01 úgy ahogy elment, a 2×02 és 2×03 is hozta a közepes szintet (ami nyilván zseniális és remek jeleneteket és alakításokat jelent (8-9/10), valamint álmosító verekedéseket és forgatásokat (2-3/10)), de amikor a 2×04 sztorija sem indított be, akkor éreztem, hogy nincs értelme erőltetnem a dolgokat. Nyilván pont ezután jött az egyik legerősebb epizód, de eső után köpönyeg.

Kicsit azért is fújok az arányok eltolására, mert ezekben a 25-30 perces dramedy-kben mindig nagyon vékony és felületes a karakterizálás, általában egy karakternek jut egy 1-2 mondatos sztoriszál a szezonra – itt meg volt vagy egy tucat karakter. Szerencsére mindenkinek jutott valami (hol komolyabb, hol viccesebb, hol érzelmesebb), de pár kiemelt szereplőn kívül a többséget nem nagyon sikerült elmélyíteni. (Azért mondjuk jár a plusz pont, hogy Bash-t megtámogatták egy komoly történettel.)

És mindezt azért sajnálom, mert Ruth és a közel sem tipikus romantikus sztorija nagyon bejött és kíváncsi lettem volna rá. Debbie insider szála és próbálkozásai a ranglétrán is tetszettek (sőt, még a családi sztori is, nagyon pozitív volt, hogy a férjét alakító Rich Sommer is jobban kiemelésre került), de a legnagyobb kedvenc mindvégig Sam volt, Marc Maron egyszerűen zseniális ebben a szerepben, minden gesztusa arany, és ő egyszerre kapott jó anyagokat a munkában és otthon is.

És hiába a sok pozitívum, nem akartam, hogy ennyi jó és élvezhető dolog ellenére unjam az epizódokat, nem akartam, hogy ne jöjjön be a sorozat. Lehet, hogy megérte volna rááldozni a maradék 2,5-3 órát cserébe azokért a felemelő snittekért vagy zseniális, feelgood zenés montázsokért, amiket így kihagytam, de nem én lennék, ha muszájból maradtam volna. Ha nézek valamit, akkor azt inkább maradéktalanul élvezném.

A GLOW továbbra is nagyon szerethető sorozat arról, hogy mi történik a kisemberrel, ha szerencsét próbál, és a 3. évadban végképp sor kerülhet a nagy megmérettetésre. Szerethető, és remélem, hogy sokan szeretni is fogják. Én is, maximum nem nézem tovább.

11 hozzászólás Ne habozz!

v - 2018. 06. 30. 18:10

picit nehezen indul, de aztán hozza ugyanazt a feel-good hangulatot, mint az első évad. a zenék megint tökéletesen el vannak találva.
ezt az évadot vártam hónapok óta, örülök, hogy nem kellett csalódnom.
valóban foglalkoztak komoly témákkal, de ezzel együtt is úgy álltam fel a végén, hogy ez marha jó volt, nézném még.
a lányok tényleg nagyon ügyesek, a fináléban olyanokat csináltak és úgy, hogy bármelyik profi pankrátornak is becsületére válna (és most nem Awesome Kongra gondolok…)
remélem lesz 3. évad

Alain Prosztó - 2018. 07. 13. 21:36

Szerintem a több pankráció is annak tulajdonítható, hogy nem nagyon tudták, mit kezdjenek a sztorival, hogy vigyék tovább az első évad után. Engem az idegesített, hogy mindenáron a konfliktusokat igyekeztek erőltetni. Úgy éreztem, másról se szólnak az epizódok, mint hogy egy-egy karakter ilyen helyzetbe kerül.

Én maradok, meglátjuk, mi lesz még, ilyenkor nyáron pláne belefér ez a 8 x fél óra.
De nagy csalódás volt az első évad után.

FP Jones - 2018. 07. 13. 22:09

iszonyat irritáló még mindig a főszereplő csaj, meg ahogy Zoya-t hozza..

kisakos - 2018. 07. 14. 00:45

Nekem könnyeben lecsúszott, mint az első évad. Érdekes a véleményed a pankráció-jelenetek mennyiségéről, de nem értek egyet vele. Sok hasonló “insider”/színfalak mögötti sorozatot néztem korábban (az összes Sorkin-mű, 30 Rock, vagy akár a Playmakers, stb.) és kifejezetten idegesített, ha mindig csak beszéltek valamiről, hogy milyen fontos és mennyit készültek rá, de magát a dolgot nem mutatták. Mit nem adtam volna egy olyan Studio 60 epizódért, mint itt a 2×08… (Tényleg, lehetne hét kérdése, hány másik sorozatnál lépték ezt meg?)

winnie - 2018. 07. 14. 04:57

kisakos: igazából ez szerintem nem egyetértés kérdése, mármint csak annyiban, hogy engem nem kötött le, téged és a többséget pedig természetesen igen, hiszen abban biztosan egyetértünk, hogy a készítők végig szem előtt tartott a pankrációt, ahogy írom, nem maszatolták el a háttérben, nem csak apropónak szolgált a személyes kapcsolatok építésére, hanem all in mentek mondván, ha már egy női pankrációs sorozatot csinálnak, akkor abban mutatnak is pankrációt, megmutatják a tévéműsor létrehozásának fázisait, és még a műsort is.

szóval ezt, hogy nem adtak le saját elképzeléseikből én nagyon, nagyon pozitívnak tartom, és még ezek mellett is tudtak különféle témáknak szentelni részeket, vagy úgy összehozni őket, hogy epizodikus maradjon a szerkezet.

szóval ezt csak támogatni tudom, így kell egy sorozatot csinálni, nem kérnék rajtuk számon semmit, nem is az volt a “bajom”, hogy mást kaptam, mint amit vártam vagy kínáltak, egyszerűen csak észrevettem magamon, hogy annyira mégsem vagyok oda a műsorkészítésért, a koreográfiákért.

(és megjegyzem, az, hogy pont ezen csúszik el nálam, az insider aspektusom, az kész röhej magamra nézve, hiszen máskor ez a kedvencem. ld. akár a studio 60, ahol én azért nem hiányoltam a végeredményt, mert ha a szereplők a numero uno műsort teszik le az asztalra, akkor az íróknak azt kell megírniuk, és tippre nem fogják a legjobb műsort megírni, mert akkor azt írnák és nem a sorozatot, szóval minden szempontból csak csalódás lehet a végeredmény. itt viszont…, itt megtehették, hogy megmutatják, és a végeredmény önmagáért beszélt.)

tüske - 2018. 07. 14. 10:38

Ez a sorozat olyan, mint annak idején a pankráció volt: mindenki tudja, hogy guilty pleasure, meg mese, de olyan jó nézni :).

Mindenki megkapja a rossz napját és a nagy pillanatát is, a végén mindenki egy kicsit jobb emberként folytatja. Sajnos elkerülhetetlen a szintlépés, nem lehet örökké amatőrként bénázni, de a következő évadban is bőven lehet olyan konfliktusokat kitalálni, mint eddig: gondolom lesz majd konkurencia, lesz akinek nem fekszik a profiság és otthagyja a csapatot, hogy a végén visszatérjen, lehet ezt még csinálni egy darabig. Jó nézni a csajokat is, meg a srácokat is, én várom a következő adagot.

qwertzuiop - 2018. 07. 14. 11:31

Ugyanez. Én untam a pankrációs részeket, nem köt le a karaktereik, viszont a valódi énükkel való történések tökre izgalmasak voltak. :D
Plusz – bár ez már az én hibám – nem emlékeztem kb. semmire az első évadból, szóval nagyon meglepett pár dolog. (pl. elfelejtettem, hogy Justine Sam lánya, vagy hogy Cherry elhagyta a GLOW-t)

De többnyire ugyanannyira élvezhető volt, mint az első évad.

blueberry - 2018. 07. 14. 15:01

Személy szerint én sokkal jobban élveztem, mint az első évadot. Na nem azért, mintha azt nem szerettem volna, de valahogy ez sokkal jobban bejött. Élveztem a pankrációs részeket, de nemcsak emiatt tetszett jobban, hanem talán azért, mert már megismertük a karaktereket, ismerősként tudtunk több időt tölteni velük (a kedvenceim talán Sam filmjének vetítése és a lányok rajongó-mail olvasása voltak). És bőven vannak még itt kibontani való témák, úgyhogy kíváncsi vagyok, merre viszik tovább a történetet a harmadik évadban.
Egyébként a Vegas-lépésen nagyon meglepődtem, mert tudom persze, hogy nem az igazi GLOW sorozat történetét követik, de azt hittem, egy évadnál többet él majd meg itt is a sorozaton belüli sorozat.
Bevallom, engem egyedül a Ruth – Sam szerelmi szál zavart kicsit – tudtam eddig is, hogy efelé haladunk, meg, hogy eljutunk majd egyszer ide, de azt éreztem, hogy még (!) nem kellene, jobbak partnerekként/barátokként. És tudom, hogy ez így is maradt, de azt a majdnem-csókot nem hiányoltam volna, ha kimarad.

bauxit - 2018. 07. 14. 16:01

En huzora toltam le az elso ket evadot, szepen halad a tortenet, bontakoznak, bukdacsolnak a karakterek.

jenga - 2018. 07. 14. 20:44

Egybe lement, de nem kötött le. Tekergetve néztem. Pár Betty Gilpin jelenetnél oda-vissza. :)
Fantasztikus teste van.

Szoszilany - 2018. 07. 29. 08:54

blueberry – 2018. 07. 14. 15:01
“Bevallom, engem egyedül a Ruth – Sam szerelmi szál zavart kicsit – tudtam eddig is, hogy efelé haladunk, meg, hogy eljutunk majd egyszer ide, de azt éreztem, hogy még (!) nem kellene, jobbak partnerekként/barátokként.”

Pontosan ez volt az én bajom is (de csak ez:)). Nekem pont az jött le,h milyen jo barátok ök,és még meg is veregettem gondolatban a készitök vállát,h végre egy férfi-nö kapcsolatbol nem lesz szerelem,hanem igazi “buddyk” lesznek majd. Az abortusz résznél éreztem ezt leginkább.
Btw,az abortusszal vajon azt várják,h Ruth ujra nagyon joban legyen Debbie-vel,és majd akkor robban a bomba? Kétlem,h örökre titok marad.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz