login |

Ordeal By Innocence – írta speranza

2018. 07. 20. 21:37 - Írta: vendegblogger

23 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika, minisorozat,

A karácsonyi premiernek tervezett, de végül újraforgatások miatt tavasszal bemutatott Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása az And There Were None és a The Witness For The Prosecution után. A sztori sokak számára lehet ismerős, hiszen két alkalommal is készült belőle filmváltozat. Az egyikbe (Az alibi) még Miss Marple figuráját is beledolgozták, aki eredetileg nem szerepelt a könyvben.

A BBC azonban az eredeti felálláshoz ragaszkodott, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne tértek volna el a könyvtől, olykor elég fontos részletekben.

Az Argyll család mindentől távol, egy hatalmas házban él, öt adoptált gyerekkel az anya, Rachel irányítása alatt. Látszólag minden adott a „big happy family” feelinghez, valami mégis félresiklik. A családanyát 1954 karácsonyán meggyilkolják, a gyilkossággal pedig az egyik fiút (a család fekete bárányát) gyanúsítják. Jack hiába hangoztatja ártatlanságát, senki sem hisz neki, de mivel még a tárgyalás előtt meghal a börtönben, a bűnössége hivatalosan sosem kerül megállapításra. Az életben maradtak ezután megpróbálják feldolgozni a történeteket.

Másfél év elteltével a gyerekek és a házvezetőnő épp az idős apa, Leo új esküvőjére készülődnek, amikor betoppan egy hívatlan vendég – a tanú – aki a gyilkosság estéjére alibit tud biztosítani a fiúnak.

A családfő ugyan nem hisz neki, de azért dr. Calgary-nek mégis sikerül elhintenie a kétely magvát a családtagok között. Igazat mond-e a hirtelen felbukkant idegen, miután annyi sarlatán zaklatta már a családot? Ha Jack-nek biztos alibije volt, akkor ki a valódi gyilkos? Hogyan tudott ennyi ideig együtt élni a bűnével? És hogyan tud a család megbirkózni a gondolattal, hogy talán még mindig közöttük él az elkövető? A sorozat az ártatlanság/bűnösség pszichológiáját veszi górcső alá.

A családtagok visszaemlékezéseiből lassan kibontakozik a dráma. Kiderül, hogy szinte mindenkinek lett volna indítéka megszabadulni a rideg, zsarnoki „anyától”. A bizonytalanság és a gyanakvás befészkeli magát a szereplők tudatába. A csendes felszín alatt megbúvó konfliktusok, féltékenység, gyűlölet, szeretetéhség, kapzsiság, eltitkolt szerelmek napvilágra kerülnek.

A baljóslatú hangulatot lassított és közeli felvételekkel, valamint a szereplők elszigetelt bemutatásával teremtik meg. Egyes jeleneteket pedig újra és újra lejátszanak, csak éppen mindig valaki más szemszögéből látjuk az eseményeket.

A környezet és a fényképezés lenyűgözően szép. A sorozatnak egy gyönyörű, 18. században épült skót kúria, az Ardgowan Ház biztosított forgatási helyszínt.

A szereplőgárdából Bill Nighy, Matthew Goode, Anna Chancellor és Eleanor Tomlinson (a Poldark Demelzája) lehet elsősorban ismerős. Érdekesség, hogy a sarkkutatót alakító Luke Treadway láttán azt hittem, hogy a Penny Dreadful dr. Frankensteinjét látom viszont, de amikor utána néztem, kiderült, hogy tévedtem. A két színész ugyanis ikertestvére egymásnak, és Harry Treadway alakította Frankensteint. Az ikrek nem csak külsőre hasonlítanak, de a játékuk is totál ugyanolyan.

A minisorozat atmoszférája borzongatóan jó. Remekül visszahozza az 50-es évek hangulatát és a feszültség is szinte tapintható minden jelenetben. Ez a változat jól illeszkedik a pár éve elkezdett új Agatha Christie-feldolgozások sorába, hiszen amíg a korábbi filmek/sorozatok inkább a krimi jelleget domborították ki a regényekből, addig ez az újabb vonulat már a drámát, a szereplők belső motivációit, jellemét helyezi előtérbe.

Ebben pedig a britek verhetetlenek. Meggyőződésem, hogy Agatha Christie műveit csak ők tudják úgy adaptálni, hogy a nézőben ne maradjon a végén hiányérzet. (Még akkor is, ha ezt-azt megváltoztatnak a regényhez képest). Bár ettől a megközelítéstől kicsit vontatottabb lehet a történetvezetés, ami nem feltétlenül jön be mindenkinek.

A legjobb alakításokat a Durrant házaspár (Eleanor Tomlinson – Matthew Goode) és Leo (Bill Nighy) nyújtják. A lebénult Philip kegyetlensége rendszerint a szeretetére kétségbeesetten vágyó Mary-n csapódik le. (Vagy azon, aki épp kéznél van.) Ő a kígyó a „paradicsomban”, aki megmérgezi a körülötte élők lelkét. A karakterek közül rajta kívül senki sem egyértelműen jó vagy rossz, mindenkinek van ilyen és olyan oldala is, ami sokat árnyal az összképen.

Hogy negatívumot is említsek, nem értem, miért kellett dr. Calgary figuráját ennyire szánalmassá, hiteltelenné tenni. Hacsak nem az ártatlanság/bűnösség problematikáját akarták ezzel is kihangsúlyozni. Ennek köszönhetően pedig a gyilkosságokat (mert több is történik) nem egy konkrét szereplő fedi fel, hanem amolyan közös munka lesz belőle.

Ami pedig a záró epizódban történteket illeti… nos, a fordulatokra Agatha asszonyság szemöldöke is magasra szaladna, mert a tálalás és a végkifejlet is gyökeresen eltér minden előző verziótól. Először berzenkedtem ugyan ellene, mert a lelkemben lázadozott a könyvrajongó, de ha „friss szemmel” nézem, akkor az eredetinél is zseniálisabb és ötletesebb befejezést kapunk.

Szaporíthatnám még tovább a szót, de a lényeg, hogy új kedvencet avattam, mert a három változat közül nekem ez tetszett a legjobban. Ha értékelnem kell, 8/10-et adok az évadra, de ebből egy pontot egyértelműen az elfogultságom adott hozzá.

23 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2018. 07. 20. 09:55

lehet, hogy majd még én is írok róla egyet, mindenesetre nekem iszonyatosan bejött, ez kábé a 10/10-es sorozat volt nálam az idén.

dukyka - 2018. 07. 20. 21:53

Nekem az And Then There Were None sokkal jobban tetszett, pedig azt a sztorit ismertem is. Itt már az első részben megvolt a tippem, hogy ki a gyilkos, be is jött. A hangulata lehetett volna egy kicsit darkosabb.
Nálam 6,5/10.

speranza - 2018. 07. 20. 21:59

Eddig azt hittem (winnie lelkesedése láttán), hogy én voltam túl szigorú… :)

MKID - 2018. 07. 20. 22:03

Sajnos én nem igazán tudtam értékelni AC feldolgozásként, ennyire megváltoztatni a sztorit, nem igazán hű az írónő szellemiségéhez. Akkor inkább találjon ki valami újat és eredetit teljes egészében Phelps és próbálja eladni azt. Emiatt csak 10/5.

nargli - 2018. 07. 20. 22:05

Nem lett volna rossz, csak azért haragszom, mert átírták a regényt. Úgy értem, ez izgalma meg minden, csak nem Agatha Christie…

winnie - 2018. 07. 20. 22:29

nargli: tökéletesen érthető a dolog, de én ezt ezúttal nagy pozitívumnak tartom:) nem mintha gond lenne a hű adaptációkkal, de kétlem, hogy ikszedjére annyira érdekes lenne az embernek megnézni, így maradnak az elsőnézők. (igazából nem változtatáspárti vagyok, hanem azt szeretem, ha kiszámíthatatlan a dolog, ha nem tudom, hogy van-e változás vagy sem, ha van valami suspense. azt viszont nagyon, nagyon pártolom és el is várom, hogy (főleg azok után, hogy minden ac-könyv megkapta a klasszikus adaptációját (néhol változtatva)) a stílus legyen modernebb, szóval adjon valami pluszt is a film/sorozat, és ez megvolt szerintem az Ordeal-ben, nagyon erős volt vizuálisan, nem csak rutinrendezést kapott.)

már csak a fentiek miatt is nagyon kíváncsi leszek az abc gyilkosságokra, mert ott nem hiszem, hogy nagyon tudnak változtatni. mármint a fő vonalon nem, azon belül persze lehet mozgástér, főleg, hogy minisorozatként hosszabb a játékidő, mint egy sima epizódban vagy filmben.

speranza - 2018. 07. 20. 22:43

A korábbi feldolgozásokat sem lehet könyvhűnek tekinteni. Az 1984-es filmből pl. az egyik (szerintem) legfontosabb összetevőt hagyták ki: az ’50-es éveket. :) A szereposztás is furcsa volt, a Mary-t alakító színésznő idősebbnek nézett ki az anyát játszó Faye Dunaway-nél.
Ami az aktuális verziót illeti, először nekem is el kellett gondolkodnom, hogy mit is érzek tulajdonképpen a zárással kapcsolatban. Úgy ültem le megnézni, hogy már úgyis tudom, ki a gyilkos, de ahogy te is mondod, a kiszámíthatatlanság volt az, ami a legjobban hatott, és ettől lesz mégis zseniális. :)

nargli - 2018. 07. 20. 23:13

winnie, általában egyetértünk, de most másként gondolom.:) Én az Agatha Christie -feldolgozásoknál pont azt szeretem, ha megadják azt az érzést, hogy én ezt már ismetem. Az izgalmat ebben az esetben nekem az szolgáltatja tökéletesen, hogy a különböző változatokban más-más színészeket látok.

De azt nekem ne változtassák meg, hogy ki a gyilkos, ennél egyszerűen csalódott voltam a végén, azért is, mert Agatha Christie története ennél a megoldásnál szászor jobb, és én arra voltam kíváncsi.

És nézd meg, a Tíz kicsi katona olyan lett, hogy a szükséges dramaturgiai változtatásokon kívül maradt Agatha Christie, amit ismerünk már oda-vissza, mégis végig lehetett izgulni. Nem kell ahhoz megváltoztatni a történetet, hogy hasson. Sarah Phelps írjon nyugodtan krimit, de ne adja el Agatha Christie-nek. Ettől függetkenül elismerem, hogy ez egy szuper színészekkel teli, izgalmas mini, csak nem az, amit ígérnek.

MKID - 2018. 07. 20. 23:24

@nargli teljes mértékben egyetértek veled, nekem is emiatt volt csalódás. Már előre tartok az ABC-től.

winnie - 2018. 07. 20. 23:52

nargli: igazad van, bár mondjuk ez nálam szerintem nem is ac-specifikus, mert máshol is tetszik, ha a sorozatos adaptációkban a készítő nem csak “szolgaian másol” (ergó a rendezőre és, ugye angliában a nem író exec. producerre bízza a végeredmény), hanem tovább gondol dolgokat, hozzáteszi a sajátját, ha az elvárton túl is dolgozik az anyaggal. mondom ezt persze úgy, hogy egyáltalán nem várom el, mindkét írói hozzáállás esetében láttam remek és pocsék adaptációkat, nem azon múlt a minőség, hogy mennyire hű. de az tény, hogy ha az ember elvár valamit, akkor azt szereti is megkapni.

egyébként érdekes módon én komolyabb (és ellentmondásosabb) változtatásnak érzem mondjuk dr. calgary szálát (amibe egy nagyon jó suspense elemet is csempésztek így), mint a gyilkos kilétét, ugyanis utóbbival úgy voltam, hogy ha más lesz, akkor eleve úgy alakítják a sztorit és a körülményeket, hogy a saját verziójukat támasszák alá, az legyen logikus, ergó nem fogom elvárni, hogy az eredeti tettes legyen itt is – mert nem őfelé terelték a dolgokat. lehet, hogy ezt a cserét ezért kezeltem rugalmasabban. (bár az igazat megvallva nem tudom, hogy ez a terelés mennyire volt sikeres, mennyire lett volna ugyanúgy elfogadható és logikus az eredeti tettes mellett lerakni a voksukat, ha minden mást változatlanul maradt volna.)

nargli - 2018. 07. 21. 15:22

winnie: megint csak a Tíz kicsi katonát tudom felhozni, ott Sarah Phelps úgy rakott bele plusz munkát, ötletet és ezzel saját magát is (ami tök jó, minden kreatív alkotó ezt szeretné), hogy közben a lényeg, az izgalom, a történet maradt Agatha Christie. Ennél viszont már nekem egyszerűen túl sokat változtatott. Néha úgy éreztem, hogy az volt a koncepciója, hogy “oké, akkor megmutatom én mit tudok, szóval, ezt is, ezt is, ezt is megváltoztatom, mert úgy sokkal jobb és sokkolóbb lesz.” Csak így már szerintem inkább fanfic, mint adaptáció…:) És igen, ebben benne van Dr. Calgary szála is, ami nekem is nagyon problémás.

Viszont most, hogy beszélgetünk, fölmerült bennem, hogy lehetne egyszer a hét kérdése is, hogy ki mit vár egy adaptációtól. Hogy kövesse az alapanyagot, és a dramaturgiai kereteken belül legyen hű feldolgozás? Vagy az alapanyagból kiindulva adjon valami újat és meglepőt?

sorozat/gyilkos - 2018. 07. 22. 00:22

Első rész. Te jó ég, mekkorát játszik Goode. Főleg, hogy eddig egy tipikus brit szépfiút láttam benne, közepes képességekkel.

sorozat/gyilkos - 2018. 07. 22. 23:16

Így a harmadik után erősen vitatnám, hogy Goode karaktere a kígyó a paradicsomban. Egy végletekig keserű, dühös és negatív figura, de dramaturgiailag azért a végén mégsem ő a tragikus események valódi mozgatórugója, az igazi bűnök elkövetője.

speranza - 2018. 07. 23. 05:49

Ezt nem is állítottam. (Hogy ő lenne “az igazi bűnök elkövetője”.)

SPOILER KÖVETKEZIK…

(Viszont folyamatosan próbálkozik mindenkinél, egyfolytában rágja a fülüket – a maga visszataszító módján – hogy cselekvésre bírja a gyilkost, és végső soron ez sikerül is neki.)

SPOILER VÉGE

Engem minden esetre egy kígyóra emlékeztetett. :)

winnie - 2018. 07. 23. 06:13

nargli: oké, megkérdezem a héten!

SpentRocket - 2018. 07. 23. 07:59

Vajon ez is felkerül az HBO Go-ra? Jó lenne, örülnék neki.

nargli - 2018. 07. 23. 12:56

winnie: szuper, köszi!:)

A. - 2018. 07. 23. 18:50

sorozat/gyilkos: Stoker-t nézd meg, ha még nem láttad!!

bvr - 2018. 07. 24. 17:10

Hú, ez nagyon jó volt! Nem is gondoltam hogy ilyen is lehet egy Agatha Christie feldolgozás (nem olvastam az eredetit és egyik filmet sem láttam, itt a bejegyzésben meg a kommentekben olvasom csak hogy jelentősen eltér) Szóval persze, van benne gyilkosság meg nyomozás, de igazából mindez csupán apropó ahhoz hogy bemutassák ezt az egész rettenetesen szerencsétlen és eltorzult személyekből álló és azzá alakuló) családi hálót.

Szóval számomra ez sokkal inkább dráma mint krimi, és kb tökéletes formátum hogy mindezt 3×60 percben.

blueberry - 2018. 07. 25. 01:28

Oké, lehet, hogy ezzel egyedül leszek, de… bár összességében nagyon tetszett, mégis volt egy komoly problémám a dologgal. Matthew Goode alakítása számomra vitte az egész sorozatot – mivel a harmadik részben szinte nem is szerepelt, így egyértelmű, hogy az lett a leggyengébb számomra. És ha Rachel megölését logikusnak is éreztem ebben az új/változtatott megoldásban, de azt, hogy
(innentől spoiler) Goode karakterét pontosan miért is tartotta fontosnak megölni, már nem egészen egyértelmű számomra. Legalább egy flashback arra a jelenetre is visszamehetett volna, mert nem értem, miért volt fontosabb őt megölni, mint mondjuk Kirstent, aki talán sokkal többet tudott.

Shannen - 2018. 07. 31. 22:46

Fú, hát ez nekem nagyon tetszett. Legalább annyira mint a And There Were None. Mivel nem ismertem a történetet, így az alapból nem zavart, hogy mennyire térnek el attól, de utólag elolvasva a könyv plotját, nekem ez a megoldás egy fokkal jobban is tetszett.

Végig lehetett simán izgulni az egészet, ráadásul a színészek is szuperek voltak. Időnként meg is fordult a fejemben, hogy Ed Westwickkel mennyiben lett volna más, de végülis talán ő hozzá is passzolt volna a karakter.

Egyedül azt hiányoltam, hogy arra nem volt flashback, hogy Matthew Goode karaktere hogyan is halt meg pontosan.

FrankLuck - 2018. 08. 25. 17:33

Az első két rész tetszett, de a harmadikon halálra untam magam, nekem túlzás volt, hogy szépen, sorban mindenki gyanús lesz, mindenkinek lesz indítéka. Mire körbeértünk, már full nem érdekelt az egész, csak azt vártam, hogy legyen vége (a könyvet nem olvastam).
Kár érte, mert az ‘And There Were None’ nagyon bejött.

Ancsa - 2018. 09. 02. 08:43

Pár napja néztem meg, de még mindig eszembe jut néha. Lényegében “szűz” voltam a sztorival kapcsolatban, anno láttam ugyan azt a feldolgozást, amiben Richard Armitage játszotta akit most Matthew Goode, de már abszolút nem emlékeztem rá, olvasni meg pláne nem olvastam. Szóval szinte friss szemmel néztem.
Osztom winnie lelkesedését – nagyon bejött a kor ábrázolása, a hangulat, és lerágtam a körmöm a gyilkos személyét illetően (ami nálam azért ritkaság). M. Goode játékát én is kiemelném: amúgy is kedvelem a csávót, de ez most extrán jó volt tőle.

Viszont most olyan írok, amiért megkövezhettek (szerencsére jóval a kritika megjelenése után írom, így már kevesebb követ várok). Anno az ‘And There Were None’ megnézése után elolvastam a regényt, és egyáltalán nem tetszett. Valamiért eddig kimaradtak az AC regények (pedig még gyerekként is láttam rengeteget Anyu könyvespolcán, valahogy mégsem érdekeltek), de ez arra jó volt, hogy többet el se akarjak olvasni tőle. Inkább megnézem így BBC feldolgozásban :)
Ha egy sorozatnak/filmnek van regény alapja, szinte mindig elolvasom – akár előre, akár utólag, de AC-től lábrázást kaptam. Untam, na. Sorry a rajongóitól.
Oda akartam kilyukadni, hogy én bizonyosan nem azt a hangulatot várom az ilyen mini sorozatoktól, mint ami a könyvben van, mert számomra annál csak jobb lehet.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz