login |

The Comedy Lineup: az 1. évad

2018. 08. 01. 14:52 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: kritika, standup,

Most pofátlanul magamat fogom ismételni, de a Netflix standupos “sorozatát” elég fura nézni, és nem is tudom, hogy kéne helyesen. Egy 60 perces standup szettnél 10 percet szoktam adni a komikusnak, hogy elkapjon, utána lelövöm. A The Standups című (kritika itt), ugyancsak Netflix-es sorozatnál 30 percesek voltak a szettek, így értelemszerűen 5 perc esélyt kaptak a standuposok. Na már most, a The Comedy Lineup-nál már 15 percesek a szettek – akkor most 2-3 perc alatt döntenem kell, ha nem akarok belefutni abba, hogy elpocsékoltam 15 percet az életemből?

Persze mindez nem újdonság, a Comedy Centralon vannak short form comedy-k, heti standupos sorozatok, amikben a résztvevőknek 5 perc jut, annyi, mint egy éjszakai talkshow-s standuposnak vagy egy színpadi open mic esten. És mivel ez a rövid idő olyan tartalommal van tele, ami több rostán is átmegy, ezért gondolom, nem elhamarkodott dönteni azok után, hogy pár perc alatt lejön a komikus személyisége és a humorának a stílusa.

Szóval a Netflix nem elég, hogy zsákszámra szerződtetni a legjobb komikusokat, hogy a legújabb estjeiket náluk jelentessék meg, de még a standup műfaját is meg akarja reformálni ezekkel a (kvázi) sorozatokkal, amiket az ember szerintem nem annyira azért néz, mert felhőtlen perceket akar szerezni magának, inkább felfedezésképp, mert kíváncsi új arcokra és szívesen fedezne fel új kedvenceket.

És itt lehet is, legalábbis új arcokkal találkozni, hiszen bár egyik-másik előadó ismert lehet egyeseknek, azért a The Standups-os komikusokkal ellentétben a mostaniak közel sem annyira híresek. Most nem is venném sorra őket, hogy mindegyik kapjon egy egymondatos véleményt, inkább ömlesztve foglalnám össze a szezont, ami nálam 50%-os volt, hiszen 4 szettet végignéztem, 4-et pedig nem.

Elég jól kezdődött az 1. évad (mert ugye jön a 2. is), Michelle Buteau, Ian Karmel és Taylor Tomlinson is bejött, de utána már csak Sabrina Jalees-t (1×06) néztem végig.

A legjobb talán a James Corden-féle talkshow-ba is író Karmel volt (annak ellenére, hogy egyik fő csapásvonala a kövérsége volt, ami általában lejárt lemez egy testest komikusnál, de itt működött az öniróniával), valamint a fiatal csajszis, női témákat boncolgató, de egyébként belül sokkal idősebb, merész, de nem nikkiglaser-ösen polgárpukkasztó, kifejezetten friss Tomlinson – nála még az is elment, hogy folyton nevetgélt magán, amit nem szoktam szeretni. (Buteau némiképp harsányabban volt abszolút szimpatikus, Jalees pedig amolyan latinásan belevaló módon, ő volt talán a legközvetlenebb.)

Tim Dillon, Sam Jay, Jak Knight és Phil Wang viszont felejtős volt.

Közülük talán Dillon a legismertebb (most kapott egy CC-s pilotot), és neki a stílusa jó is, de a témái (közösségi média, reality tévé) teljesen hidegen hagytak. Az ugyancsak nem annyira ismeretlen Jak Knight túlzottan tipikus “fekete” dumái, az egyébként különc Sam Jay cseppet sem érdekes személyisége és stílusa, valamint Phil Wang angolsága és előadás módja szintén nem tudott berántani, s bár mind kapott 5 percet, már egy után tudtam, hogy nem fogok maradni.

A The Comedy Lineup első körös felhozatalának egyébként egyértelműen a diverzitás a fő építőeleme, hiszen a fellépők fele nő, több köztük a kisebbségi származású és a meleg, de javarészt nem ezekre az elemekre koncentráltak, bár nyilvánvalóan minden, nem tipikus tapasztalat azért helyet kapott a sztorizgatásukban, hiszen ezek különböztet(het)ik meg őket nagyon sok komikustól.

Értékelésként is inkább az egyéni epizódokra, illetve komikusokra mutogathatok, és még azt sem mondhatom, hogy kaszáltam volna az évadot, vagy hogy 3/10 lenne, mert akadtak benne jó részek, vagyis résztvevők. De mint egy epizodikus antológia esetében, ez is totálisan hit and miss, egy nagyon jó fellépőt is követhet egy érdektelen, és fordítva, egy gyenge után is jöhet zseniális.

Az azonban biztos, hogy még a nekem tetszők neveit sem jegyeztem meg elsőre, és nem is fogok egyikre sem rákeresni YouTube-on, hogy új szetteket lássak tőlük. Oké, lehet, hogy Taylor Tomlinson érdekelni fog a témái miatt, és mivel tök véletlenül belebotlottam egy late night show-s (bajusz nélküli!) Ian Karmel-be, lehet, hogy az is leszalad.

Azért pacsi a Netflix-nek, hogy terepet ad a komikusoknak, akiknek egy ilyen műsor jó ugródeszka lehet. Nyilván nem fedezték fel a spanyolviaszt, a The Comedy Lineup nem több, mint egy This Is Not Happening a Comedy Central-ról, csak a fellépők és a darálási opció különbözteti még a két sorozatot, és “miért ne?”-alapon végig nézhettem volna, de azért annál tudatosabb akarok lenni, arról nem is beszélve, hogy a 70 perces standupokat sem szoktam egy ültő helyemben végignézni, ha zseniális, akkor is több részletben nyomom le.

1 hozzászólás Ne habozz!

gromit - 2018. 08. 01. 15:37

A BBC-nek van a Live at the Apollo, ami ugyanezt csinálja már régóta, hogy többen és rövidebben, és tényleg arra jó, h le lehet csekkolni a felhozatalt :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz