login |

A Series of Unfortunate Events: a 2. évad

2018. 08. 02. 14:50 - Írta: winnie

5 hozzászólás | kategória: kritika,

You can’t stop us, we’re the deus ex machina!

Jó sok időbe telt, míg végre el tudtam kezdeni a Netflix gótikus abszurd ifjúsági sorozatának második szezonját, szóval már arról is lekéstem, hogy Emmy-jelölésért kampányoljak Patrick Warburton számára. (Komolyan csak egy gyereksorozatos és egy fantasy jelmezes jelölésre futotta…?) Viszont mivel streaming platfomra készült, ezért arra még van lehetőségem, hogy lelkesedjek érte, mert senki nem maradt még le róla, főleg, hogy még hátra van egy harmadik, záró szezon is.

Akinek nem rémlene Lemony Snicket neve, vagy az itthon A balszerencse áradása alcímmel adott Jim Carrey-film, ami a 13 részes, 2000 körül indított könyvsorozat első három kötetét fedte le, annak javaslom az 1. évados írásunkat, amiben már utaltam arra, hogy a zseniális látványvilággal rendelkező (Barry Sonnenfeld a fő rendező, aki a Pushing Daisies pilotját is készítette) széria alapvetően filmek sorozata. Ebbe a szezonban például 5*2 epizódnyi anyag fért be.

A huge cloud of dust is not a beautiful thing to look at. Very few painters have done portraits of huge clouds of dust. Directors rarely choose huge clouds of dust to play lead roles in romantic comedies. And, as far as my research has shown, a huge cloud of dust has never placed higher than 25th in a beauty pageant. Nevertheless, the huge cloud of dust you are about to see on your screen was the most beautiful cloud of dust that the Baudelaires ever witnessed.

A brillírozó Neil Patrick Harris ide vagy oda, sokan gondolom, hogy a gyereksorozatos kategorizálás miatt azonnal tovább lépnek a sorozaton, ami… Nem tudom. Lehet, hogy jogos, de valójában én sosem tudtam igazán dekódolni azt, hogy ki is a célcsoport.

Mármint, ha fiataloknak szól, akkor hány éves kortól érdemes nézni ezt az éjfekete körítéssel rendelkező sorozatot, aminek a narrátor folyamatosan arra kéri a nézőt, hogy inkább csináljon mást, vagy legalább forduljon el, mert szörnyűbbnél szörnyűbb dolgok várnak a Baudelaire-árvákra, és hogy ha fel is tűnik az fény az alagút végén, akkor az csak egy menetrend szerint közlekedő gyorsvonat reflektora, ami menten elcsapja a sötétségből kifelé igyekvőket.

Az A Series of Unfortunate Events készítői ugyanis mindvégig fenntartják a sorozat baljóslatú mivoltát, amit én felnőtt fejjel nagyon élvezek, de tippre egy 10 éves gyereknek sok lenne a folytonos életveszélyes helyzetekbe való kerülés, az, hogy olykor gyerekeket akarnak meglincselni, máglyára vetni a sorozatban (a fejlevágásról nem is beszélve), vagy az, hogy a 2×01-02-ben a Memento mori, azaz az Emlékezz a halálra!-kifejezés mottóként központi szerepet kap.

Ijesztő egy darab, na, amihez nem árt egy szülő vagy pszichológus, ha a kisdednek kérdése támadna. Nyilván a verbális poénok és egyéb utalások, amiket a narrátor olykor lehetetlen helyzetekben megjelenő karaktere elejt egy felnőtt számára nagyszerűek, egy gyereknél viszont ezek zöme nem fog leesni. Persze lehet, hogy csak én becsülöm alá a 10 éven aluliakat, és az is biztos, hogy akkor is lehet élvezni a sorozatot, ha arra más szinten kerül sor, mint a felnőttek esetében.

– In a world governed by corruption and arrogance, it can be difficult to stay true to one’s philosophical and literary principles.
– In a world governed by corruption and arrogance, it can be difficult to stay true and literary principles.
– It’s something you don’t need to hear twice, because you already know that it is so.

Zseniális narráció és baljóslat ide vagy oda, az A Series of Unfortunate Events-et (ASoUE?) nálam továbbra is a látványvilág, illetve maga a világ viszi el – a látványtervező és epizódrendező Bo Welch filmográfiájában olyan filmek vannak, mint a Beetlejuice, az Edward Scissorhands, a Ghostbusters 2, a Batman Returns és a Men in Black. Egyszerűen imádom, ahogy kinéz az egész anakronisztikus világ, ami egyszerre modern és századeleji, és ami tele van mindenféle furcsa kütyükkel és találmányokkal.

– Look in your hearts and ask yourselves, what do you really want?
– To burn children!

Ami némiképp csalódást okozhatott a 2. évad kapcsán, az a szülőkre vonatkozó átívelő szál hanyagolása. Mármint a konkrét, első évados vonalra gondolok (bár az kapott némi feloldást/lezárást tavaly), hiszen egyébként átívelésben nem volt hiány, csak ezúttal a fő rejtély nyitjának kutatása nem apu és anyu keresésében nyilvánult meg, hanem két barát utáni kutatásban, amit újra meg újra elő lehetett rántani, hogy újabb és újabb rébuszokat kreáljanak Violet-éknek.

Szerencsére a rejtélyeskedést nem vitte túlzásba az A Series of Unfortunate Events, vagy legalábbis nem tolta előtérbe, a központi téma mindvégig az árvák éppen aktuális otthonának, valamint Count Olaf legújabb mesterkedéseinek bemutatása volt. És annak ellenére, hogy a mozifilm 30-40 perc alatt letudott egy könyvet, továbbra sem érzem, hogy az otthonokra szánt 100 perc sok lenne ennyi idő pont elég egy-egy új helyszín, új “világ” felfedezésére és kipörgetésére.

Bár az első évadot daráltam, magát a sorozatot szerintem (ld. még egyszer a filmes mivolta) nem darára tervezték, bőven elég 1, vagy nyilván 2 részt megnézni belőle bizonyos időszakonként. Egyrészt így jobban hat a sötét tónus (a sok baljóslat egymás után idővel jelentését veszti), másrészt pedig azért elég repetitívek a sztorik, hiszen azok fő tartóelemei azonosak (ld. új nevelőszülők, látszólagos nyugalom, jön Olaf, senki nem hisz nekik, baj van, megmenekülnek), kis túlzással ugyanazokat a köröket futják le.

A fentiek, no meg amiatt, hogy az állandó fenyegetettség ellenére azért valóságos tét (látszólag) nincs, nem mondhatok mást, mint amit a kampós kezűt alakító Usman Ally a szezonnyitóban:

Thumbs up.

5 hozzászólás Ne habozz!

LuPuS - 2018. 08. 02. 16:12

Nekem továbbra is zseniális..

Nagyon lassan haladok vele, egyszerre elegendő tényleg 2 rész.

mark - 2018. 08. 02. 16:15

Nekem jóval kevésbé tetszett, mint az első évad, több hétbe telt megnéznem. (Egyébként tényleg nem egy túl ideális daraanyag.) Az első fele kifejezetten unalmas volt szerintem, az utolsó két sztori (négy rész) mentette meg számomra a szezont. A látványvilág továbbra is szenzációs, “jó nézni”, csak sajnos a körítés, a történet kevésbé volt most izgalmas számomra, az évad végén sem éreztem azt, mint tavaly, hogy izgatottan várom a folytatást.

audrey - 2018. 08. 02. 22:09

Én gyorsan ledaráltam még a tavasszal. A látványvilág mellett az új karaktereket is imádtam. Esmét főleg.

Viszont a végére már tényleg félre néztem volna, mert – spoiler – sajnáltam, hogy a könyvtárost is kinyírták :(

syxa - 2018. 09. 02. 14:34

Továbbra is bejött, jó a hangulata, és a képi világa is. Várom a következő évadot. :)
Valaki észrevette még a 9. részben a diafilmen Bradley Coopert? :D

syxa - 2018. 11. 16. 12:49

Oké, rájöttem, hogy nem Bradley Cooper szerepel a 9.részben, hanem Luke Camilleri (Gustav), aki hasonlít rá.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz