login |

Insatiable: az 1. évad

2018. 08. 23. 14:50 - Írta: winnie

24 hozzászólás | kategória: kritika,

An “it gets better” story for bullied fat girls and falsely accused molesters everywhere.

A Netflix igencsak ellentmondásos sorozata pár hete debütált, és nem elég, hogy a legtöbb kritikus agyonvágta (olykor extrém pocséknak megbélyegezve), még nyilvánvalóan informálatlan tömegek “Tíccsák be!”-petíciót is indítottak csupán az előzetes láttán, abban a reményben, hátha sikerül megakadályozniuk a premiert. Nem sikerült. És nyilván a sorozat sem olyan, amilyennek elképzelték.

Az Insatiable pilotja a CW-ra készült tavaly, de a csatornának nem kellett, a Netflix pedig köszönte szépen, és felszippantotta. Nyilván nem tudjuk, hogy a végeredmény mennyire hasonlít a CW-sra, de az biztos, hogy elég ééérdekes próbálkozás lett volna ott ez az igencsak elvetemült, Heathers-szerűen prezentált nagyon fekete (de 1 órás) komédia, aminek a humora leginkább a Santa Clarita Diet-re hajaz. (Debby Ryan, a főszereplő szerint Dexter/Scream Queens-mix, ha ez jobb hívószó.)

Nagyon nem egyszerű sorozat a Insatiable. Szerintem itthon nem annyira felháborítani fogja a nézőket, hanem sokan szimplán csak gagyinak fogják megbélyegezni az idiotisztikusnak is mondható stílusa miatt (előre látom az “ÚRISTEN, mi ez a sz*r??!”-felkiáltásokat), de abban is biztos vagyok, hogy bőven lesznek olyanok is, akik imádni fogják ezt az olykor nagyon extrém irányba elhajló megoldásokat és történetmesélést. Nem lehet azt mondani, hogy ne lenne sajátos.

– Ugh. Are you crazy? He’s a child molester!
– Which means I might actually have a shot.

A sorozatról elég annyit tudni, hogy van egy kövér, folyton szekált középiskolás lány, aki egy “baleset” miatt hónapokig alig tud enni, így bombázóvá fogy le. Illetve van egy ügyvéd, aki civilben szépségversenyekre készít fel fiatal lányokat, azonban egy dühös anya azzal vádolja meg, hogy molesztálta a gyerekét, így hirtelen mindenki ferde szemmel kezd nézni rá. Ők találnak egymásra – ráadásul a tinilány be is indul a pasira, akit kvázi öngyilkosságtól mentett meg telefonhívásával.

Kezdem azzal a tényezővel, ami azonnal beszippantott: a narrálás. Mármint a párhuzamos, többszemélyes narrálás. Ugyanis bármennyire is elcsépelt dolog hallani a karakterek gondolatait, az Insatiable-ben minkét főszereplő hangosan gondolkodik, sőt, meglepetésként melléjük olykor már is becsatlakozik mesélőnek. Ennek a multinarrációs stílusnak annyira nincs dramaturgia szerepe, mint a The Chicago Code pilotjában, de ettől még működik, és remek komikus pillanatokat hoz.

– We need a talent for the pageant. What are we both good at?
– Shooting guns, talking shit. Sabotage.

Mint ahogy a sorozat is azt teszi, ahogy fittyet hány mindenféle politikai korrektségre. Persze nem azért, mert nincs benne szív, empátia vagy odafigyelés, egyszerűen csak ami a szívén, az a száján, nem óvatoskodik csak azért, hogy másokat ne bántson meg. Ezt a küldetését abszolválta is (ld. a felháborodást), más kérdés, hogy ha valaki képes keresztül látni a rétegeken, akkor rájön, hogy a készítőknek nem a sértegetés vagy a kipellengérezés a céljuk.

Amellett, hogy a sorozat a két, igencsak deficites és egymásra szoruló főhősét kiemeli, egy rakás komikus, kicsinyes (és nehezen komolyan vehető) mellékkarakterrel veszi körül őket – és egy vagy kettő teljesen normálissal, hogy ellensúlyt képezzen velük addig, míg ők is el nem “kanászodnak”. S míg a fő szál végig a szépségversenyzés, témák elég széles skáláját veszik sorra, kiröhögve, gúnyt űzve vagy csak élcelődve azokon és közbe saját magukon is – öniróniával sem állnak rosszul a készítők.

– People say you’re a bitch.
– I know.
– But you’re the sweetest.

Az “Ezt látni kell!”-szellemében nem is nagyon említek példákat, maximum annyit, hogy tele van nagy dumákkal, teljesen elszállt, idézhető gondolatokkal, plusz kevés sorozatban látni ennyire jó szerelmi háromszögeket, még akkor is, ha több romantikus és/vagy szexuális kapcsolat is felnőttek és 18 éven aluliak között zajlik.

Arra, hogy mi mindenen lehet felháborodni inkább nem térek ki, mert minek, kevés ahhoz a felület – és ezzel nem azt mondom, hogy nem értem meg, aki ezen vagy azon a megoldáson kiakad.

Inkább csak azzal kell tisztában lenni, hogy ez a sorozat egy elég maró szatíra akar lenni, aminek semmi keresnivalója nem lett volna a CW-n, és biztos, hogy meglesz a maga közönsége. Más kérdés, hogy attól még valami nem lesz jó, ha szatíra, és szerintem az Insatiable esetében ez az, amin vitatkozni lehet, hogy a szélsőséges megoldások (a főhősök nem fogják vissza magukat céljaik elérése érdekében) mennyire élvezhető guilty pleasure-ben csúcsosodnak ki.

human szerint az Insatiable-nek a fél órás műfaj jobban állt volna, az olykor 50+ perces részek nekem is soknak tűntek hozzá, bár nem tudom, hogy maga az elmesélni kívánt történet megérte-e ezt a 12 epizódot. Már csak azért sem, mert én az 1×05 környékén úgy döntöttem, hogy kiszállok. Nem sokon múlott a maradásom, helyenként nagyon működött számomra, azonban karakterek szintjén mindvégig megmaradt rajzfilmesnek, egyszerűen az érzelmi hátteret nem sikerült megalapozniuk nálam.

Pedig, bármennyire is gügye olykor, az Insatiable szerintem akkor működik a legjobban, ha a néző képes együtt érezni a két fő karakterrel, ha Patty dilemmái valamennyire megérintik, ha a kétségbeesését át tudja érezni, illetve ha meg tudja élni azt a hullámvasutat, amit Bob is megél a plátói kapcsolata kapcsán, akár annak beteljesüléséről, akár az összeroskadásáról van szó.

Lay off the chips, Ange. That’s a lot of swallowing, even for you.

A fináléban még inkább rákapcsoltak a humor fekete faktorára, és egy elég komoly cliffhanger-rel zártak (amolyan, “na, most mihez kezdenek?”-stílusúval), bár nekem ebben sem Patty szála jött be, hanem Bob-é, akinek a sztorija szépen bekereteződött, és pont azzal a (végső előtti) pillanatával erősítette meg korábbi döntésemet, mert bármennyire is maxra lett tekerve a drámája, és bármennyire is szimpatikus a karaktere, képtelen voltam megélni azt, amikor az autójában ült.

Összességében mindenképp pozitívan ítélem meg a sorozatot amolyan “jó volt, de nem elég jó”-szellemben, de kifejezetten üdítő volt a játékossága és a szemtelensége, no meg az, hogy nem ismert sem istent, sem embert, valamint hogy bátran nyúlt ellentmondásos témákhoz. Az, hogy mindezt milyen stílusban prezentálta, már más kérdés, ezen elvitázhatunk.

I’m a good person.

24 hozzászólás Ne habozz!

louie - 2018. 08. 11. 15:14

első rész alapján ez nagyon nézős :D

eszemix - 2018. 08. 12. 23:31

Ez lecsúszott most hétvégén.
Fatty Patty nem százas. De egyébként SENKI sem az ebben a sztoriban. Szórakoztató kis morbid cucc ez.

Dexter Morgan - 2018. 08. 13. 13:46

Nagyon jól sikerült, már az előzetesek alapján is sejtettem, hogy jó lesz… de azt nem, hogy ennyire. :)

dna25 - 2018. 08. 13. 13:48

Nehez hova tenni. Elveztem, neznem a 2. evadot, de nem fogom ajanlani senkinek.

FrankLuck - 2018. 08. 22. 16:56

Csatlakoznék, mindenekelőtt a kommentek miatt néztem bele és jó döntés volt. Kicsit a Pushing Daisies jut róla eszembe a meseszerű világ miatt, a morbidsága nagyon jól működik (+ jó, hogy Netflixre került, ebben a formában a CW-n ez nem működne). A leírás nem igazán adja el, az előzetes is csak mértékkel, de ha valaki valami könnyed, vicces sorira vágyik, akkor nosza. Eddig három részt láttam, tartja a szintet, szerintem nagyjából 15 perc után fixre be lehet lőni, hogy valakinek kell vagy sem.

Nina - 2018. 08. 23. 15:00

Ritka gagyesz ,elso resz vegigszenvedes,aztan torles, off.

wice - 2018. 08. 23. 16:17

Mi az első 3 részen vagyunk túl, egyelőre hangosan röhögős, remélem tartja a szintet végig.

Tibi - 2018. 08. 23. 17:02

Emiatt is vagyok morcos a Netflixre. Ha legalább a saját sorozataihoz, filmjeihez csinálna magyar feliratot, már rég előfizettem volna. Mert naná, hogy ez is nagyon érdekelne…

human - 2018. 08. 23. 17:25

engem kinyírt a narrálás.

blueberry - 2018. 08. 23. 17:43

Az előzetes alapján nagyon érdekelt de két részt bírtam csak végignézni. És nem is mondanám, hogy rossz lenne, eddig nekem inkább unalmas. De nálam valószínűleg az rontja az összképet, hogy Bob karaktere az első pillanattól hidegen hagy, ha csak Patty lenne, sokkal jobban érdekelne az egész.

PositiveRush97 - 2018. 08. 23. 19:47

Meglepően jó lett szerintem :D Engem nagyon beszippantott, 3 nap alatt le is daráltam az egészet
az egész annyira elszállt és tényleg nem ismer határokat a sorozat, kb minden lehetséges :D Úgy értem többször is voltak nagy WTF pillanatok számomra a sorozatban amiket nem gondoltam volna, hogy tényleg megtörténnek ebben, egy ilyen sorozatban, a trailert és az első részt nézve, szerintem nagyon szórakoztató és muszáj megemlítenem, hogy a komoly témákat is egész jól kezelte, jól bemutatták azt, hogy nem minden a külső, hiába lett Patty vékony ha rosszul bánik az emberekkel (ennyit a fat-shamingről) illetve volt itt coming out meg alkoholizmus is na meg a szerelmi háromszög fantasztikus volt, szerintem ilyet nem gyakran látunk, nagyon meglepő, furcsa és jó volt :D Nagyon remélem, hogy lesz 2.évad

superpityu - 2018. 08. 23. 21:36

én kimondottan megkedveltem, hiába volt végig papírvékony az egész történet. de valahogy a 4. rész után, amikor nem is próbálták leplezni, hogy itt el fog szabadulni a pokol onnan nagyon hasított. az ördögűzős rész akkora wtf volt, nem hittem el, hogy ez így benne van. hatalmas.
miután daráltam utána láttam, hogy a készítő volt a dexternél is, mert főleg a végén eléggé felidézte annak a hangulatát.
és a cliff, brutál. hatalmas wtf volt, ahogy benyögte, hogy lehet van más is. szeretném, hogy legyen folytatás, mert kíváncsi lennék, hogy merre vinnék tovább.

ldavid - 2018. 08. 23. 22:36

guilty pleasure, nekem tökre bejön pár rész után

monya - 2018. 08. 24. 08:33

A kritika minden szavával egyetértek. Engem behúzott a gátlástalanságával (is), de valóban annyira extrém a cucc, hogy senkit sem hibáztatok, akinek nem jön be. Azt nem bántam volna, ha rövidebbek a részek.

jenga - 2018. 08. 24. 12:29

Első részt láttam eddig, és erősen gondolkodom folytassam e. A történettel nem lenne bajom, és Alisha öccsét is bírom, de a csaj nekem roppant unszimpatikus. Ráadásul -számomra- nem is szép, így csak csodálkozom a körülrajongásán.

winnie - 2018. 08. 24. 13:08

jenga: ezzel én is így voltam, nem szimpatikus, nem tetszik, viszont bob karaktere kompenzálta, meg a történések, ahogy monya írja, a gátlástalanság. más kérdés, hogy végig nehéz volt valódi, hús-vér embereknek látnom őket.

louie - 2018. 08. 24. 18:35

na most már 9 rész után tudom azt mondani, hogy nekem az év meglepetése és az egyik nagy kedvence is. nekem egyébként Patty is bejön, minden értelemben :D

Dorina - 2018. 08. 26. 18:59

winnie te hol nézed kérlek válaszolj mert nem találom sehol irjhatsz rám is instan _czendorina_ köszönöm a előre is

winnie - 2018. 08. 27. 05:10

a kritika második szavában a megoldás: a netflixen.

https://www.netflix.com/title/80179905

ldavid - 2018. 09. 03. 21:57

9 rész után nálam tuti kasza. talán még az évadot befejezem.
irritálóan szar lett 2-3 rész alatt.

FrankLuck - 2018. 09. 13. 16:01

Az ördögűzős rész… damn.
“végig nehéz volt valódi, hús-vér embereknek látnom őket” – én ezt egy mesének fogom fel, itt kb. senki sem képzelhető el hús-vér emberként. A Heathers szerintem extrémebb (és gátlástalanabb is), az már az én ingerküszöbömet is birizgálja, de az Insatiable totál vállalható kereteken belül marad(t eddig).
“If Father Schwartz had said demons were real,
maybe bisexuals were, too.” :D
Bár még van pár részem, nagyon örülök a második évadnak, biztosan ott leszek.

winnie - 2018. 09. 17. 11:07

FrankLuck: nyilván, csak egy pillanatig sem tudok aggódni a sorsukért, együttérezni, márpedig érzelmi kapocs nélkül nem megy.

Tomi - 2018. 10. 01. 07:53

Az ördögűzős részen mi is végig hangosan röhögtünk. :)

Nem is hiszem hogy a készítők célja az volt hogy együtt érezzünk a szereplőkkel, mert kb mindenki vállalhatatlan, egocentrikus, saját nagyrészt logikátlan céljaik miatt minden elszállt dolgot véghezvitt emberek.

Pont emiatt szórakoztató. És Bob és Patty nagyon jól működik együtt. Elég ritka az ilyen páros sorozatokban.

winnie - 2018. 10. 01. 10:22

lehet, hogy az együttérzés nem jó szó, de az, hogy az embert érdekelje a sorsuk, kell. a készítői szándék, tekintve, hogy miből indultak ki (testkép), elég egyértelmű, és senki nem akarja, hogy ne legyenek szerethetőek a szereplői, épp ezért is nagy kihívás, hogy megmaradjanak azok, miközben “rosszalkodnak”. beszédes, hogy szerettem nézni őket jó ideig, még véletlenül sem utáltam bobot, amikor marhaságokat csinált, stb. ezt elérték, voltak olyan jelenetek, amik egyértelműen arra voltak kijátszva, hogy “jaj, most mi lesz” – bármennyire is karikatúra volt sok minden, többször kitértek rá, hogy valódi emberekről van szó. akár még a cliffhangert is mondanám, vagy bob öngyilkossági kísérleteit, vagy annak lereagálását, hogy patty mit követett el. ezt tálalhatták volna komikusan is, mintegy jelezve, hogy nem számít mi történt, az lesz az érdekes, hogy ússza meg. itt viszont komolyabbra vették a hangvételt. ez az, ami nálam nem működött. az egész fináléból, ha kivettük volna a lelkizősebb részeket, vagy rövidebbre húztuk volna őket, akkor sokkal kevesebb lett volna.

ez nyilván egyéni preferencia, de tényleg azt éreztem, hogy vajon megéri-e várnom 10-20 percig, miközben annyira nem frenetikus a sorozat, hogy legyen megint valami őrület, vagy inkább búcsúzzunk el. de ezért is ajánlom a bepróbálását, mert tudom, hogy másoknak ez nem fog gondot okozni.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz