login |

Condor: az 1. évad – írta bvr

2018. 08. 30. 20:45 - Írta: vendegblogger

28 hozzászólás | kategória: kritika,

Időtlen idők óta imádom a kémregényeket.

Persze a skála széles, a klasszikusokat tekintve az egyik végpontján a John le Carré nevével fémjelzett realista megközelítés (aminek koronaékszere a Suszter, szabó, baka, kém (szigorúan a regényváltozat!), ezt, bár szinte fejből tudom, mégis rendszeresen leveszem a polcról egy-egy rövid részlet kedvéért), a másik végpont pedig az írói fantázia igazán szabadon szárnyalhat, kreatívabbnál kreatívabb összeesküvéseket teremtve. Emblematikus névként Robert Ludlumot említeném, és – csak hogy tudjuk nagyjából mire lenne érdemes számítanunk – a Condor is ebbe az iskolába sorolható.

Akik érdeklődve várták ezt a sorozatot, valószínűleg látták már “A keselyű három napja” című klasszikus kém-thrillert. Naná, hiszen pont ez a rákapcsolódás a sorozat címválasztásának indoka, miközben egyébként a regényből/filmből nagyon kevés dolgot vesz át: néhány nevet (a filmadaptációból), szituációt, mondatot. De attól nem kell aggódni hogy az eredeti ismerete lényeges dolgokat “elspoilerezne” a sorozatból, lényegében teljesen átírták az egészet – hogy ez mennyiben jó vagy kevésbé jó, arra még visszatérek.

Kezdésként láthatjuk az ellen oldal néhány szereplőjét (és jellemvonását), valamint arra is kapunk utalást min dolgoznak (és a sivatagi helyszín nagyon szépen van fényképezve. Tényleg. Erre is még visszatérek), majd jön a főcím, ami az egész sorozaton végigvonulóan idézetekkel zárul (ismét egy könyves vonás), amiből aztán csak egy szókapcsolat marad meg, ami egyben az epizód címe. Kissé modoros, de végülis nem rossz.

Ezután megismerkedhetünk főhősünkkel, Joe Turnerrel, a névazonosság tehát stimmel Robert Redford filmeskarakterével (bár míg az eredetiben elhangzik hogy az ő kódneve Condor, a sorozatban nem, ami azért érdekes a címválasztás szempontjából…), szintén fiatal és idealista CIA-elemző, de mivel persze ez már a 21. század, így ő programozó. A sorozat kezdőszituációját felvázolva, az ő algoritmusa segítségével azonosítanak egy potenciális terroristát, aki lehetséges hogy támadásra készül egy emberekkel tömött stadionban.

Turnerben már ez is komoly morális dilemmákat vet fel, de a potenciális támadás elhárítása után, a tőzsdei adatokat elemezve rábukkan egy lehetséges mintázatra (valaki a nyomait elrejtve vakcinákat gyártó cégekbe fektetett), és ez vezet az eredeti cselekményét is beindító támadáshoz a kis elemzőirodával szemben, amit csak Turner él túl, akinek menekülnie kell – a további eseményeket természetesen majd a további kilenc rész fogja kibontani.

A pilotban sem a történet a fontos (legalábbis abból a szempontból, hogy addig a szituációig jutunk el ami a film első 15 perce, főcímmel együtt), hanem a részletek, itt derül ki, milyen hangulatra kell számítanunk. És én ezek alapján kaszáltam el majdnem. Ami kár lett volna, de előbb nézzük, miért éreztem így az első két rész után – a tovább mögött folytatom spoilermentesen.

(Annak ellenére, hogy negatívabb leszek, ajánlom a sorozatot, mert arról, ami a Condor egyik igazi unikuma és pozitívuma, csak spoileresen lehetne írni – de ha ezt megtenném, akkor nem lennemiért megnézni.)

Egyrészt ott a történet, ami semmi extra, márpedig a Ludlum-típusú megközelítés sava-borsa egy nagyon ötletes, komplex és meglepő sztori. Ez így volt már A keselyű 3 (6) napjában is: egy kis CIA-alosztály volt a középpontban, ahol elolvasnak és feldolgoznak minden kémregényt és krimit hogy ötleteket vegyenek, illetve kiszűrjék ha egy-egy író illetéktelen forrásból dolgozott. Nemcsak érdekes és meglepő felütés, de ráadásul szép metagondolat ezt pont egy kémregény alapötletének megtenni. (Aki nem ismerné, annak ajánlom figyelmébe Ludlum Chancellor kéziratát is.)

Ha már a 70-es évek hidegháborús, Vietnammal, Watergate-tel terhelt hangulatát nehéz is lenne most megidézni, azért a cél egy ilyen jellegű sorozatnál mindenképpen az kellene, hogy legyen hogy az alapötlet valamilyen szinten megragadja az embert, ne csak egy “tizenkettő egy tucat” szimpla összeesküvős felállást hozzon.

De rendben, számtalan példa van olyan jó sorozatra, aminek nem a történet a lényege, hanem például a karakterek, a színészek, a hangulat. Kezdetben ennek kapcsán is elég értetlenül vakargattam a fejemet. Nem rossznak mondanám a castingot, hanem inkább félrecsúszottnak, és ugyanez vonatkozik a fényképezésre, a helyszínekre, a díszletekre. Az egész olyan, mintha egy ügyvédekről vagy brókerekről szóló dramedyt néznénk a Shondaland produkciójában, nekem nagyon steril és egyben művi az egész. (Ellenpéldaként akár a Homeland-et akár a Berlin Station-t említhetem, egyaránt szépen, ízlésesen fényképezett sorozatok.)

Három színészt mindenképp kiemelnék. Wiliam Hurt természetesen nem hibázik, bár nem túl izgalmas karakterrel kell dolgoznia, ezzel azért csodát nem lehet tenni. Brendan Frasert mostanában nagyon szokás dicsérni, itt egész jól kitalált háttértörténetet is kapunk hozzá (talán a legjobbat a sorozatban, pedig amúgy ebből a szempontból a többi karakterrel sem volt baj, ezt mondhatjuk a sorozat egyik erősségének is.

A harmadik pedig Leem Lubany, nem is annyira a színészi képességei, hanem a karaktere, Gabrielle Joubert miatt. A készítők ugyanis az eredetiben Max von Sydow alakította cinikus bérgyilkosból (“Engem nem érdekel a miért, sokkal inkább a mikor. Néha meg a hol. És mindig a mennyiért.”) egy eyecandy, pszichopata női terminátort csináltak (ld. amit korábban írtam a steril és művi szépelgésről). Ami persze nem egy eleve kudarcra ítélt elképzelés, csak ezt nagyon jól kell megírni, felépíteni, castingolni és eljátszani, különben erőltetetté és nevetségessé válhat. Ráadásul Jouber karaktere Max von Sydow alakításában a film egyik legnagyobb erénye, így a léc is nagyon magasan volt.

A fenti “elégedetlenkedések” után joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért is néztem végig az első évadot, és miért ajánlanám. Spoilermentesen annyit mondanék, hogy az első részek esetében nagyon kíváncsi voltam az adaptálás mikéntjére, és bár a fentebb részletezett okokból nagyon gyorsan és meredeken csappant megfele a lelkesedésem, az 1×02 vége felé történt egy elég WTF mozzanat, amit először meglepő kivételnek gondoltam, aztán részről részre követték további a kemény dolgok, és az események sodró lendülete is megmaradt.

Kommentekben talán majd részletesebben is kifejtem, de a fenti egyébként még feszítőbbé teszi az ellentmondást a korábban már említett nagyon jól fésült látványvilág, valaminta  hangulat és a durva események között. Márpedig előbbit egyértelműen az utóbbihoz kellett volna igazítani, és akkor még egy csupán átlagos alapötletből is nagyon jó kis sötét, lendületes thriller lehetett volna, így viszont inkább megmaradt be nem teljesített ígéretnek, amit egyrészt A keselyű három napja iránti nosztalgiából, másrészt a szinte sehol máshol nem látható, kemény írói húzások miatt lehet érdemes megnézni.

28 hozzászólás Ne habozz!

antares69 - 2018. 08. 30. 22:11

Épp most néztem meg a 9. részt és csak pislogok, ebbe az egy részbe annyi váratlan fordulat, annyi agresszió volt belesűrítve, mint a TWD egy egész évadába. Ez a rész sok mindent megmagyarázott a miértekről, elképesztő méretű összeesküvésről van szó. Én ugyan nem vagyok nagy kémfilm szakértő, de ez a sorozat eddig számomra hibátlan.

symor - 2018. 08. 30. 22:35

Nekem a nyár kedvenc sorozatává vált.

Történetmesélő jellege, íve és kibontott karakterei miatt, de váratlan húzásai miatt is.

Maga a megvalósítás is filmes, szépen berendezett és kitöltött, nem epizódszerű, hanem átgondolt. Tehát ritka csemege a sorozatok között.

Ízléses, majdnem, de mégsem túlcsordult dramatizálás és megfelelően felvezetett feszültséggócok jellemzik. Mi több felépít egy titkos világot, ami kényelmetlenül közel van a “lehetséges” valósághoz, ami a hírszerző, fekete műveletek világában mozgó elemzők és végrehajtó személyek közösségében rejlik.

Élvezetes darab, ha valaki minőségi, gondolkodtató szórakozásra vágyik, egy lépcső az “amerikaibb” Jack Ryan előtt, mintha a kellemes bor megelőzné és/vagy kísérné a nagy vacsorát.

Színészei közül William Hurt azzal a szikár, töprengő méltóságával egyszerűen uralja a sorozatot, minden figyelmet megérdemel és minden tekintetet magára is von hogy megjelenik és kitölti a személyiségével a jelenteit.

Az év egyik legjobb tolvaja Hurt a Condorban, nem az ő sorozata, fontos fogaskerékként funkcionál mégis ellopja mindenki elől a fényt. Ragyogó teljesítményt nyújt, megkérdőjelezhetetlenül.

És sajnos itt fordulok rá a sorozat legnagyobb problémájára: Max Irons.

Irons széplegény, lihegő, tétova idealistája teljesen érdektelen a sorozat körülményeihez képest. Billegő teljesítménye következménye, hogy érdektelenné válik a helyzete és a viszonyai, hiába próbálják mind inkább felértékelni a karakterét. Súlytalan az egész srác, hozza a kötelezőt, de ennyi, egy nímand, mind összes Hitchcock kockaállú hőse Cary Grant után. Díszlet a középpontban.

Fájdalmas, mert Keselyű Robert Redford megjelenésében végig a Mi Emberünk érzést kölcsönzött ennek az 50 éves karakternek, aki annyira volt tétova amennyire a helyzet abba sorolta és annyira cselekvő amennyire esze és józansága miatt kiemelkedhetett az ádozatszerepből.

Máig Redford “jelenségének” legszebb leírását tartalmazza az eredeti Keselyű:

„Őszinte a szemed. Nem mosolyog, de nem hazudik. Ritkán néz félre és mindent észrevesz” – bókol Faye Dunaway a Keselyűnek, Robert Redfordnak.

Irons tekintete nem ilyen, sajnos sokkal tompább.

És a többi szereplő mellett még inkább.

Hurt lejátszik mindenkit.

Fraiser kocsonyalelkű amerikai fanatikusa talán jutalomjátéknak volt szánva, nem lett az, frusztrált vonala teljes mértékben felesleges.

Végül pedig Joubert.

Rajta változtattak talán a legtöbbet az alkotók és rajta zavar a legkevésbé. Elronthatták volna, de Leem Lubany kellően sötét, ingerlően elfojtott és veszélyes szociopatát állít elénk. A sorozat igazi viperája, aki miatt kellemesen kellemetlennek érezzük az epizódok feszültségét.

Van egyfajta kettősség a sorozatban, ami igazából 6 epizódra épp elég minőség lett volna 10 résszel egy kicsit túl lett húzva felesleges történetszálakkal. A kisebb nüanszok tömege viszont még így is a minőség felé billenti az évadot.

Mint írtam kettősség, hiába húzták el és (szerintem) rontották el kicsit a finálét, olyan szintet lőttek be a nagy egésszel, ami miatt tovább nézném…

@bvr-nek köszönöm a kritikát, féltem, hogy nem lesz a sorozatról és kísértett, hogy vegyem a fáradságot magam megírni sok munka mellett is.

Ezt viszont így jó volt olvasni, köszönöm!

antares69 - 2018. 08. 30. 22:49

Korábbi sorozatélményeimmel párhuzamot vonva (Homeland, épp most darálom, 7/7-nél tartok, Killing Eve, Counterpart, amiket láttam, a The Americans eddig kimaradt, tervbe van véve a Homeland után) a Homeland verhetetlen, de realisztikusabb, mint a többi a felsoroltak közül, a Killing Eve játékosabb, könnyedebb, szórakoztatóbb, a Condor valahol a kettő közt, a Counterpart más, scifi-kém történet.
Ha csak a két bérgyilkosnőt hasonlítjuk össze, a Jodie Cormer által kiválóan megformált bérgyilkosnőnél szinte semmit nem lehet tudni a miértekről, csak szinte a hogyan-on van a hangsúly, addig itt a Condor-ban nagyon is lehet tudni a miértet, de szinte már földöntúli a bérgyilkosnő gépies precizitása ( 50 méterről eltalál valakit egy másodpercre előtte elszáguldó autóban), vele nehéz bármi szimpátiát érezni. Turner is sokkal inkább profin reagál, védi ki a rá leső halálos veszélyeket, mint a Killing Eve-ben a detektív, aki elég esetlen és hétköznapi. Mindent összevetve soha rosszabbat a Condor-nál!

zagloba - 2018. 08. 30. 23:16

Én a pilottal kaszáltam is a sorozatot.

Őszintén szólva, soha nem értettem egyet a “de később majd jobb lesz”, és a “majd aztán beindul” felfogással.
Így ugyanis csak egy közepes sorozatról beszélhetünk végül.

Nem, szerintem egy sorozat ne később legyen jobb, hanem az elejétől. És ezen nyilván nem azt értem, hogy rohanjanak végig, legyen ezer karakter, meglepetés stb.

Csak annyit, hogy legyen valami, ami megfog.
Egy jelenet, egy karakter, egy történeti szál, bármi.
Ehhez képest a Condor pilotjánál sekélyesebb és közhelyesebb (röhejesebb) epizódot rég láttam.
Benne van minden klisé, amit egy ilyen széria el tud sütni.
A sármos (?) főhős (zseni) a gonosz összeesküvők, akiknek a keze mindenhová elér, stb.
És minden karakter/színész roppant irritáló is egyben sajnos.
Nem akadt egyetlen szimpatikus, uram bocsá’ érdekes.

Úgyhogy nálam ez itt megakadt, és ilyen nulla kezdés után számomra nem vigasz, hogy később jobb lesz.

bvr - 2018. 08. 30. 23:51

@zagloba: ráadásul még csak azt sem mondanám hogy később jobb lesz :))
Amiket negatívumokat írsz, ha jól értem azokra írtam én is hogy miért gondoltam én is a kaszára (és ezek nem nagyon fognak változni)
Viszont, és itt a kommentek között akkor egy nagy SPOILER-SPOLIER felirat mögött kifejthetem mire gondoltam: szóval a film ismeretében az első rész végén a teljes kivégzése az irodának, az ismert, ezen tehát nem lehet meglepődni. A 2. rész vége felé amikor az barátját ölik meg (aki ugye…) , az már azért váratlan, de erre írtam hogy ezt akkor még egyszeri alkalomnak hittem. De nem az, mert onnantól kb. minden egyes részben kiiktatnak valakit vagy valakiket, de úgy hogy ott és akkor arra általában tényleg nem számít a néző, mert ilyet sorozatban egyszerűen “nem szokás” :)) Ehhez képest még a gameofthrones is eltörpül (de azért se akartam erre még utalást sem tenni, mert az elvesz az élményből hogy miket húznak.
És ezért gondolom ezt kihagyott ziccernek, mert egy ehhez illő castinggal, ruhákkal, terekkel, díszletekkel, mocsokkal, ez tök jó lehetett volna még ilyen semmi extra alapötlet mellett is.

Még majd lenne pár gondolatom a többi komment kapcsán is, kicsit hosszabban, azt majd később lesz talán időm megírni.

Rammsch31n - 2018. 08. 31. 05:06

Ma vagy mikor jön a Tom Clancy’s Jack Ryan, azt is bepróbálod majd? :)

antares69 - 2018. 08. 31. 07:52

William Hurt kiváló alakításáról már volt szó, a másik, akinek az alakításáról feltétlenül érdemes szót ejteni, az Brendon Fraser! Mostanra elég messze került (szerencsére) a George of the Jungle szintjétől, jó volt a The Affairban, még jobb a Trust-ban, de amit mutatott a Condor-ban a CIA-hoz kerülésével kapcsolatos flashback-ben, az bámulatos volt! SPOILER!

Ült a nagy mamlasz testével szemüvegben, összegörnyedve, szánalmas, önbizalomhiányos, félős kis egérkének tűnt, majd a szemünk előtt, percek alatt változott át azzá a kőkemény CIA ügynökké, aki később lett, ahogy lehetőséget kapott. Kiderült, hogy az apja folyamatosan becsmérli, degradálja, a katona bátyjával hasonlítja össze, aki a Közel-Keleten halt meg egy bevetés során. Bizonyítani akart, ezért lett CIA-s, de csendben meri csak motyogni az apjának, hogy ő sokkal többet tett az országért, mint a bátyja egész életében, miközben tudjuk mire készül.

ayren - 2018. 08. 31. 08:04

Még két epizód vissza van az évadból, úgyhogy óvatosan szemezgettem a kritikát meg a kommenteket,
de kicsit meglep, hogy Ironsot bárki ia jóképűnek tarhatja. De hát ízlések és pofonok…
És végül is nem ez a legnagyobb probléma vele, hanem tényleg az, hogy semmilyen. Akárki random színészt el tudok képzelni, hogy végigrohanja a tíz epizódot, az se lényeg, hogy feje legyen.
De Hurt tényleg jó. Miatta érdemes leginkább végignézni a Condort.

Kissur - 2018. 08. 31. 08:58

A pilot istentelenül bejött. (Ki is került a kommentem a hét legjobb sorozatepizódja posztba.) Én nem láttam a filmet, azt sem tudtam, hogy film alapján készült. A folytatásra még nem volt időm, de ez az írás kicsit elvette a kedvem. Így akkor csúsztatom még sajnos. Pedig nagyon szükségem lenne egy jó kis akció-thriller sorozatra. Főleg most, hogy a Homeland véget fog érni.

_Peter - 2018. 08. 31. 10:15

AKI NEM LÁTTA VÉGIG, NE OLVASSA:
.
.
.
SZÓLTAM!

Végig lekötött, a nyár kedvence. El tudtam vonatkoztatni a filmtől és Redfordtól, ezért semmi különösebb problémám nem volt a színészekkel. Gabrielle terminátorkodása sem zavart, mert a kedvenc The Americans-ben Elizabeth is részenként két hullát termelt. Gabrielle fekete humora is nagyon bejött, amikor az uber sofőrnek mondja azért késett mert bérgyilkosok várták a konyhában, amikor a kádban a nővel “beszélgetett” a végén amikor a frászt hozta Joe-ra a telefonhívással.

Volt benne klisé? Volt. Rögtön megölni mindenkit, hiába máshogy is megoldható. Volt olyan is amikor vártam a klisét és nem jött:

a tévében bemártott szökevény Joe figyeli a kerti házikóból a rokonokat és a kissrác nem segít neki, hanem sikít :)

Bob amikor a szemüveges CIA főnök fejéhez pisztolyt nyom, aztán mégis őt győzi meg a takarításról és jóváhagyja Gabrielle kipucolja a bujkáló aktivisták óvóhelyét.

Fraser karaktere és játéka egyedi volt, a szemüveges CIA főnök amikor a feleséget fenyegette szavakkal is durva volt, a merényletre készülő katona szála is jó volt.

Várom a következő évadot!

Adam9456 - 2018. 08. 31. 11:49

Tetszett mar az első rész is, utána a következő részek kicsit lassabbak voltak, de utána úgy az 5.-6. résztől felpörögtek az események rendesen és hétről hétre vártam az új részt. Én nem láttam az eredeti filmet, de így is nagyon jó volt.
SPOILER
Nekem a legváratlanabb az volt amikor Kathy-t megölték, azt hittem ő ott lesz a végéig Joe mellett.
Ez az egész terv a muszlim világ ellen, amit a CIA emberei végre akartak hajtani nem semmi volt!
Az külön tetszett hogy a sorozat nem teketóriázott, csak úgy hullottak itt az emberek főleg az évad második felében! A sorozat promóképen amin az összes főszereplő rajta van az évad végére konkrétan 5-en maradtak ha jól számoltam.
Joubert tényleg egy igazi elpusztíthatatlan terminátor volt, az első részekben még eléggé utáltam de az évad végére megkedveltem.
És Brendan Fraser is megint nagyot alakított, a jelenetei a 8. Részben zseniális volt.
Kíváncsi leszek a 2. Évadban milyen új fenyegetés jön majd.

bvr - 2018. 08. 31. 12:25

@Adam9456:
SPOILER:
számomra is az volt az első igazán váratlan (illetve a barátja megölése is, csak az annyira az elején volt hogy ott még azt hittem biztos csak így jött ki a szerződés vagy valami) Szóval hogy Kathynél azt a lépést meghúzták, azon iszonyat meglepődtem, de utána is csak záporoztak a kitüntetett karakterek halálai. Akkor már Branden Fraser dupla akcióját is kiemelném, az is óriási wtf volt, főleg ennyivel a vége előtt, abszolut nem gondoltam volna. Meg az úgy jól el is volt húzva, végig csak néztem hogy mi a francot akar ott az a nagy mamlasz… :)

bvr - 2018. 08. 31. 12:38

@Kissur: de hát ha azt írod hogy a pilot istentelenül bejött akkor még véletlenül se hagyd abba! Amik abban vannak vonások, azok végig megmaradnak, és beindul hozzá egy kiszámíthatatlanul változatosan vezetett cselekmény, szóval tetszeni fog, mindenképp érdemes folytatnod!

ayren: “de kicsit meglep, hogy Ironsot bárki ia jóképűnek tarhatja”
Mondjuk rá nem tértem ki (persze nem véletlenül…) de szerintem érthető hogy akik így gondolják mire gondoltak. Szóval amikor néztem a pilotot, hát a színészek, a helyszínek, a feeling, mintha mondjuk egy howToGetAwayWithMurder-t néznék, amit önmagában teljesen oké volt (na persze ott volt egy Viola Davis aki vitte a showt) de nálam nagyon nagyon nem passzolt egy kém-thrillerhez.

@Rammsch31n: naná, természetesen a Jack Ryant is nézni fogom! :) (bár nem vagyok túl optimista, de hát nagy kedvencem a karakter :)

bvr - 2018. 08. 31. 14:25

Tennék egy könyves kitérőt is, mert a posztot már régebben megírtam, azóta elolvastam a regényt is. A filmfeldolgozást még réges-régen tévében láttam először, és úgy voltam vele hogy a jó dolgokat úgyis kimazsolázták (a keselyű három napja vs a keselyű hat napja :) , majd egyszer elolvasom de ráér. Hát volt most nagy meglepetés, mert a könyv nagyon-nagyon más, szóval a filmet szinte totálisan átírták! Az már csak hab a tortán hogy ráadásul a film szerintem ráadásul jobb! Persze ettől még abszolut érdemes volt elolvasni, és nem csak mint érdekességet az összehasonlítás miatt, hanem mert más sztori, és legfőképp más megközelítés. Spoilermentes leszek.
Szóval amit a film a könyvhöz leghűbben átvesz, az a főszereplő Joe Turner karaktere és vonásai (a regényben Ronald Malcolm (de a kódnév ugyanúgy Condor). A film tök jól gazdagítja a karaktert, Robert Redford meg kb tökéletes választás), és az alapötlet, hogy mivel foglalkozik az Amerikai Irodalomtörténeti Társaság mint CIA alegység. Természetesen a cselekményt beindító fő motívumot, az iroda teljes likvidálása (mínusz persze Turner) is a regényből van, azonban ott maga a titkos művelet amire véletlenül rábukkannak, az teljesen más, de kb minden szempontból. További alapvető különbség hogy a regényben a filmhez képest kisebb hangsúly van Turner/Malcolm karakterén, és sokkal inkább a kémelhárítókon, kiemelten egy kicsit kívülálló már-már parkolópályára állított egykori nagy öregen és kis csapatán (“ki őrzi az őrzőket”) Na meg ennek kapcsán persze az a toposz hogy a CIA, az FBI, a rendőrség, stb, mennyire rosszul működik együtt.
(amúgy az Öreg karaktervonásait megidézik a filmben az egyik szereplőnél, de elég más szerepben, és kisebb fontossággal)
Aztán, amire még gondoltam hogy mivel itt nem három hanem hat nap van, talán a Stockholm-szindrómás szerelmi szál (ami azért nem éppen a film erőssége… kivéve persze Faye Dunaway :) is mélyebb megalapozást kap. Hát ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna, ez a könyvben még annál is sokkal bénább… :)))
(a sorozatban is vannak ebben röhejes pillanatok, na de ahogy fentebb is beszéltük, ott legalább nem semmi ahogy alakulnak a dolgok, ebben is :)
(egyébként ehhez hasonló szerelmi szálak a Ludlum-regényekben is szoktak lenni, nem sokkal hihetőbben. Ami viszont érdekes hogy a Matt Damon-féle feldolgozásban ezt milyen jól kezelték, ott ugye dobták a túszejtésből kialakuló hatalmas lovesztorit, és teljesen korrekten hozták össze őket)

Na de vissza a Keselyű-regényhez. A sok meglepő eltérésben talán a legnagyobb, hogy Joubert karaktere a film zseniális újítása! Ugyan (más néven) van némi előképe a regényben, de nem csak a szerepe eltérő, hanem a legfontosabb, a Keselyűhöz való viszonyában! A filmben ugyanis nem csak a karakter iszonyat jól kitalált, és nem csak Max von Sydow castingja és ahogy megszemélyesíti, hanem a vége felé az a Turner – Jouber közös jelenet, hát az valami egészen zseniális!
(namost ehhez képest a sorozat hiába vesz onnan át akár egész mondatokat, közben a szituáció annyira más hogy így az egészen csak mosolyogni lehet hogy hát bizony-bizony itt mind a jelenet, a párbeszéd, a színészek bizony hideg lába nyomába nem érhetnek a filmnek. Ráadásul még elég értelmetlen is a sorozatban ennek a kifutása, de az már szinte csak hab a tortán)

A végére pedig még egy apróság: a sorozat főcímének az a vonása amit írtam is, hogy minden epizódot egy-egy idézettel vezetnek fel, az a könyv előtti főhajtás, ott is minden fejezet előtt egy idézet olvasható (Goethe és Napoleon mellett főként a sakkjáték elméletéről :)

ayren - 2018. 08. 31. 17:41

bvr
Még az jutott eszembe, hogy ahogy halad előre a történet,Irons egyre kevesebbet van képernyőn.
Az érettebb karakterek és színészek gyakorlatilag kiszorítják, és talán ez sem véletlen.
Nem elég erősek a központi karaktert alakító színész képességei, nincs olyan erős jelenléte a képernyőn, mint Hurtnek, vagy akár Frasernek, és talán a készítők ehhez alkalmazkodtak menet közben – amennyire lehetett persze.
Ebben a sorozatban az eredeti filmmel ellentétben gyakorlatilag nincs címszereplő, inkább egyenrangú mellékszereplők együttese muzsikál.

ayren - 2018. 08. 31. 17:47

bvr
Na most olvasom az előző kommented, úgyhogy látom, hogy a regényben sem volt igazán abszolút főszerep Turneré, ellentétben a filmmel. Akkor e téren a sorozat inkább az irodalmi alapanyagra hajaz.

bvr - 2018. 08. 31. 17:54

@ayren: teljesen egyetértek, csak én annyiban gondolom másként (és terjesztettem ki más szereplőkre) hogy ezt nem egyedül a színész nyakába varrnám, szerintem itt sok a rossz koncepció mentén született rossz casting, nem ilyen színészek kellenének egy ilyen történethez.

(Max Ironst másban nem láttam, ebből a szerepéből meg ezért jóindulatúan nem ítélném meg. Persze nyilván ha zseni lenne a srác akkor úgymond ellopná a showt, na hát ahogy Te is írod, ettől nem kell félni :))))

bvr - 2018. 08. 31. 18:02

szerk: (mert én meg miután beküldtem láttam a második hsz-t :)) a könyvben inkább csak azért nem annyira domináns főszereplő mert a filmhez képest a belső elhárítók sokkal hangsúlyosabb, szinte egyenrangú szerephez jutnak. De Max Irons a könyvbeli súlytól is klasszisokkal van lemaradva :)))

(egyébként a regénybeli karakter is az a kicsit hippis bohém figura akit a filmben Robert Redford olyan jól megragad)

ayren - 2018. 08. 31. 19:16

bvr
Persze, a sorozatkészítés csapatjáték, én sem gondolom, hogy Irons a ludas egyedül, csak hát ez van. Itt középszerű.
Én bevallom, olyan régen láttam a filmet, hogy már csak nyomokban emlékszem rá, úgyhogy igazából nem tudom a kettőt összevetni (könyv meg persze nem volt meg).

symor - 2018. 08. 31. 19:18

@bvr

Sajnos a könyvre igaz, hogy egy közepes darab.

A filmes feldolgozással kapcsolatban pedig hozzáteszem, hogy egy egészen érdekes szerzői-alkotói folyamat eredménye.

Lényegében Sydney Pollack és Redford dolgozta át az eredeti forgatókönyvet és karaktereket.

A forgatásra rendkívül kevés idejük volt, emiatt az eredeti washingtoni helyszínt is New York-ra változtatták a könnyebb körülmények miatt.

Redford már nyakig benne volt Az elnök emberei előkészítő munkálataiban és a forgatás is egyre közelebbi időpontba került.

Így bár ez nem látszik mindig a Keselyű forgatása nagyon improvizatív volt, lényegében a helyszínen döntöttek fordulatokról és karakterelemekről, aminek a könyv már csak margója volt.

Pollack és Redford teljesen a főszereplőjéhez igazította a karaktert, ez meg is látszik azon mennyire személyes benyomást kelt egy egyébként sima karakter a nüanszokkal amit spontán beletettek.

Max von Sydow végrehajtója/ bérgyilkosa is eszerint alakult, a Turner–Jouber jelenet az Ő és Redford szüleménye, ahogy a ma már klasszikus párbeszédük is. Sydow és Redford abból indult ki mi történne akkor ha kölcsönös elpusztításuk már egyikük érdeke sem lenne és ebben a pillanatban találkozna az üldöző és üldözött.

Dunaway volt az egyetlen aki amúgy nem tudott mit kezdeni a forgatás rohamtempójával és rögtönzéseivel (pár órával a felvétel előtt megírt dialógokkal, ez meg is látszik a játékán.

A klasszikus mozin a korhangulat és az alkotók személyisége nagyon is jelen van, emiatt is mindenki kedvence máig a műfajban a tempója elavulása ellenére.

Ennyit a moziról.

Visszatérve a sorozathoz:

Irons, mint írtam nekem fájó pont, el tudtam volna képzelni mást, de már ezt kaptuk, mondjuk ha a második évadra hirtelen megjelenne a megölése után egy másik Keselyű én nem bánkódnék.

A szériában szerintem ez totál elférne csavarként.

bvr - 2018. 08. 31. 19:46

@symor: nagyon érdekes infók!

enyhe könyves spoilerek: hát igen, mivel a könyvbeli Joubert (azaz Maronic) pont a leleplezett ügyben nem is felbérelt kívülálló volt hanem résztvevő, így abban a felállásban nem is lehetett az a végkimenetel mint a filmben. Kicsit vicces is ahogy a regény végén Malcolm átmegy terminátorba (mint a későbbi Ludlum-főszereplők)
Ahogy írtam is, vannak a könyvnek is érdemei (főleg az elhárítók, na meg persze a regénynek köszönhető a szuper alapötlet Amerikai Irodalomtörténeti Társaság és tevékenysége) Viszont pontosan, a film egyértelműen a regény fölé emelkedik, és nem kis részben R. Redford – M. v. Sydow páros karaktereinek és ikonikus jelenetének köszönhetően! :)

cherockee - 2018. 09. 01. 16:58

Csatlakozom, magas színvonalú történet, jó színészek, nagyon nagyon jó struktúrába darabolták, iszonyatosan jól volt fotózva, és végig feszes volt. Counterparts-al egyenértékű nekem, ajánlom, nagyon is.

Fun fact: sorozat plakátjáról 11-ből 5-en élték túl.

cherockee - 2018. 09. 01. 17:01

Max Irons mentésére: az megvan, hogy vannak részek amikben pár percig szerepel csak? Nem igazán lehet felépíteni egy karaktert szerintem sokkal jobban ennél.

speranza - 2018. 09. 01. 21:42

Én sem látom Max Ironst ennyire rossznak, és bár korántsem tökéletes, nekem bejön a sorozat úgy, ahogy van. Láttam a filmet is, az is tetszett, de a sorozatban több a fantázia.

Naughtyl - 2018. 09. 02. 22:56

A legfontosabb véleménnyel kezdem. Szerintem Max Irons nagyon is szexi!

Nem volt olyan hű de nagy durranás, de valahogy berántott a jól sikerült hangulat!ilyet kell darálni.

pluhi - 2018. 09. 03. 15:10

SPOILER. Egy darára jó volt ez. Én is furáltam, hogy a főszereplő néha alig volt képen, kicsit jobban előtérben lehetett volna. A 45 kilós terminátor hülyeséget végre el el kéne felejteni, néha komikus volt, még ha kerülték is, hogy 120 kilós testeket dobáljon. William Hurt rakott egy deszkát az öltönyébe, és nem nyitotta ki a száját. Nem adott sok lehetőséget neki a szerep sajna. Voltak meglepő húzások, de a végére egyre lyukasabb lett a sztori. Mindenki csak úgy tudta mindenkiről, merre van.

ayren - 2018. 09. 05. 13:43

Na tegnap befejeztem. Volt egy-két tényleg ordas hiba: pl honnan a francból tudta Joe, hogy Marty kórházban van? Meg hogy egyáltalán mi történt?
Eh, azt hiszem, ebből az erőtlen katyvaszból egy évad untig elég volt nekem.
William Hurt is valahogy elfogyott a végére, az első részekben szerintem jobban uralta a képernyőt, erősebb volt a jelenléte.

balika81 - 2018. 09. 16. 02:35

@ayren: amikor az autóbaleset után felveszi a kamionos Joe-t, bemondják a rádióban Marty állapota kielégítő, így szerintem belefér hogy megtalálja aztán egy kórházban

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz