login |

12 Monkeys: a 4. évad – írta oriole

2018. 09. 05. 14:59 - Írta: vendegblogger

17 hozzászólás | kategória: kritika,

The end was the beginning, the serpent eating its tail. And now that beginning is finally here.

A 4. évadjával véget ért az utóbbi évek legszórakoztatóbb időutazós sorozata, amely a kultfilmes alap és a csavaros átívelő szál ellenére sosem találta meg igazán a nézőtáborát, pedig egyéni világával, szimbólumaival, rejtélyeivel olyan összetett történetet prezentált, ami kapcsán lehetett gondolkodni, találgatni, elméleteket gyártani, miközben végig követhető maradt, és nem esett bele az öncélú, semmibe vezető titokzatoskodás hibájába.

Szerintem James Cole-lal egyetemben, nem sokan gondolták volna, hogy az első évad két idősíkos „egyszerű” problémamegoldós történetvezetése után egy ennyire komplex, saját mitológiájára, szabály- és kapcsolatrendszerére erősen építő sorozattá válik a 12 Monkeys, de talán ettől is volt olyan élvezetes ez az utazás, amely a Syfy jóvoltából a gyenge nézettség ellenére szép kerek lezárást kapott.

Ennek megfelelően kicsit visszatekintenék a kezdetekre, bemutatva a sorozat evolúcióját, honnan hová jutott. A tovább mögött értelemszerűen lesznek spoilerek is bőven.

Az első szezonban James Cole-t visszaküldik az időben, hogy megtalálja Dr. Cassandra Railly-t, és a segítségével megakadályozza egy járvány kitörését, amely a civilizáció és az emberiség nagy részének pusztulásához vezetett. Ám a küldetés bonyolulttá válik, amikor kiderül, hogy a vírus elterjedésének hátterében egy szervezet, a 12 majom áll.

Cole, Cassie segítségével 2043 és 2015 között ugrálva próbálja megállítani az eseményeket. Átívelő szálként pedig el kezdték építeni a mitológiát, a 12 majommal, Oliviával, a Magas Emberrel, a Vörös Erdővel, és a Tanúval.

A kissé közepes indulás után Ramse pálfordulásával felpörögtek az események, megismerhettük az Utazót, és az addig idegesítő morzsák a 12 majommal kapcsolatban végre értelmet kaptak. Így érkeztünk el az évadzáróhoz, amely végén Cassie 2043-ban, Cole pedig a múltban ragad.

Az addig a saját maga által megszabott szabályokat, kereteket betartó sorozat (csak Cole ugorhat, az ugrás mellékhatásai, időről alkotott fogalmak) a 2. évadban felrúgott mindent, ezáltal kinyílt a világ, több helyre ugráltak.

A szereplők célja a Vörös Erdő és a Tanú megállítása, valamint az Elsődlegesek védelme lett. Annak ellenére, hogy a tétek fokozódtak, a sorozat hangulata sokkal lazább, könnyedebb lett, ami nagy részben Jennifernek köszönhető, aki szállította a megfelelő mennyiségű humort, őrültséget oldva ezzel a többi karakter morózusságát. Emily Hampshire teljesen ellopta a show-t, nem véletlen az évadról-évadra növekvő képernyőideje.

Ezzel szemben Cassie és Ramse folyamatos oldalváltoztatása nem igazán tett jót sem a karaktereknek, sem a történetnek. Bár Cassie erősebb, talpraesettebb lett, de sokkal ridegebb érzéketlenebb is, ami érdekes kontrasztot képzett Cole küldetéstudatával. Az utolsó részekben ismét begyorsultak az események, amit egy ütős zárás koronázott, fényt derítve az Anya, és a Tanú kilétére, teljesen kilátástalan helyzetben hagyva a szereplőket.

Így jutottunk el a 3. évadhoz, amely bár kevesebb meglepetést tartogatott, de egységesebbnek érződött, több drámai csúcsponttal, érzelmesebb pillanatokkal. A szereplők, főleg Cole elég kemény döntési helyzetekben találták magukat, amik súlyos következményekkel jártak. Jobban megismerhettük az ellenség híveit, motivációit, miközben Cassie és Cole szembekerül a csapattal. Athan eredettörténete pedig szép érzelmi alapot adott a zárásnak.

There once was a serpent who only traveled in one direction. Always forward, never backward. Until one day, the serpent came upon a Demon.

Viszonylag kevés készítőnek adatik meg az esély, hogy szép lezárást adjanak a sorozatuknak, és még akik kapnak sem feltétlenül tudnak élni a lehetősséggel. A 12 Monkeys írói viszont kaptak az alkalmon, és az egész utolsó szezont egy nagy finálénak írták meg.

A történet elérkezett az utolsó fejezethez, a végső csatához. Ennek megfelelően az egész 4. évadot egyfajta keserédes hangulat járta át, az az érzés, amikor tudjuk, hogy nemsokára vége lesz, és talán épp itt az ideje is, de azért hiányozni fog. Végig nagyon erős volt a nosztalgia faktor, szinte minden részben egy-egy régi ismerős tűnt fel, válaszokat kaptunk a függőben lévő kérdésekre, bezárva az időhurkot.

Cole és Jones rájöttek, hogy bármit tesznek, a megtörtént eseményeket már nem tudják megváltoztatni, az egyetlen lehetőségük, ha a jelenben pusztítják el a Tanút. A csapat el is indul, hogy megtalálja a titokzatos fegyvert, amivel legyőzhetik a Démont. Eközben Olivia kétségbeesetten próbálja befejezni a kis projektjét, miközben Cole-hoz hasonlóan zárja be a saját időhurkait. Végül a megoldást a múltjában találja meg.

Olivia a végére egy egészen izgalmas karakterré, és egyedi főgonosszá vált. Végignézhettük, ahogy az elején a Tanút vakbuzgón követő, kissé idegesítő szolga elveszti a hitét, és szembeszáll a Tanúval, majd mindenkit átverve puccsot hajt végre, hogy a végére kiderüljön, hogy végig ő volt saját szenvedéseinek okozója. Ennek ellenére úgy dönt, hogy folytatja a kört, egy félelemtől vezérelve, amit saját magának okozott.

I was a thing in a box.

Bár a végkifejlet felé vezető úton a szereplők mindenféle elképesztő kalandba keveredtek (legyen az egy zseniális múzeumrablás, fejtörő, vagy akár egy koncert Hitlernek), az érzelmek legalább ugyanakkora jelentőséggel bírtak. A történéseket szépen felállított, sokszor megható párhuzamok szőtték át. Legszebben talán az anyák és lányaik közötti kapcsolatok, hasonlóságok és különbségek voltak ábrázolva.

A finálé szerintem egy minta lehetne blockbuster készítőknek, így kell csinálni egy rajongókat kiszolgáló, kikacsintós, laza kalandfilmet. Egyszerűen lehetetlen volt nem mosolyogni, annyira epic volt. Ahogy a Time Of My Life-ra csatába vonulnak az eszméletlen, nem beszélve Olivia végzetéről. Nem is emlékszem olyan sorozatzáróra, ami ennyire szórakoztató lett volna, így könnyen repül a 10/10 rá.

Death can be undone. Love cannot.

A 12 Monkeys egy izgalmas, fordulatos, olykor egy kicsit őrült sorozat, amelynek ugyan adni kell egy kis időt, amíg kiépíti az univerzumát, és megtalálja a hangját, de a végére abszolút megéri, számomra biztosan megérte. Minden tisztelet megilleti a készítőket, akik megalkották ezt a 4 évadon át tartó komplex kirakóst, amely méltó képviselője lett az időutazós műfajnak.

All that matters is now. Happily ever now.

17 hozzászólás Ne habozz!

Obi - 2018. 09. 05. 15:23

lehetne már folytatni szinkronnal de sajnos valamiért nem akkarják….

Fany Algo - 2018. 09. 05. 15:39

Ha olyan szórakoztató volt a sorozat, miért a befejezés után két hónappal készült a kibeszélő? Ennyire felcsigázott?
Részemről még talonban van a 3-4. évfolyam, gyűjtöm az erőt hozzá.

winnie - 2018. 09. 05. 15:43

Fany Algo: ha neked nagyon tetszik egy sorozat, akkor azonnal kritikát szoktál írni belőle, és beküldöd a sorozatjunkie blognak?:) bár így lenne, de nem hiszem, hogy ez az ember feltétlen reflexe – inkább kiélvezni szoktuk, ha valami zseniális. egyébként meg nekem küldenem sem kéne, és még én is mennyi zseniális sorozatról nem írtam egy szót sem. nemsokára jön is vendégkritika az egyikről. majdnem egy évvel a fináléja után.

mSO - 2018. 09. 05. 16:24

A film és a sorozat milyen kapcsolatban van egymással? Szükséges alap a film a sorozathoz (már nagyon rég láttam, csak Bruce Willis meg valami diliház maradt meg emlékként)?

cherockee - 2018. 09. 05. 16:46

@mSO:

Totál más, független. Nézd meg az első 2-3 részt, még csak utalni se utalnak a filmre.

Kpeter - 2018. 09. 05. 16:46

mSO nyugodtan nekiállhatsz a sorozatnak a film nélkül.

winnie - 2018. 09. 05. 16:54

(pontosabban, de szerintem írjuk a pilotkritikában, nem kell a filmet ismerni, de a sorozat a film alapsztorijával alapozza meg magát, hogy aztán a mitológiát megtartva totálisan túllépjen rajta. szerintem az elején sokan azért is szálltak ki, mert azt hitték, hogy egy az egyben a film lesz, és tény, hogy akkor még fogalmunk sem volt, hogy mivé válik.)

scz - 2018. 09. 05. 17:07

A Pink-feldolgozásnál elsírtam magam a röhögéstől.
Aztán a Time of my life-nál a feleségem az örömtől, mert imádja a Dirty Dancinget.
És valóban igaza volt Ramsenek, hogy az a zene valóban pontosan odaillett.
Szerintem nagyon jó kis sorozat kerekedett belőle. Voltak pillanatok, amikor nem feltétlenül értettem, hogy ki kivel van, de normálisan érthető lett a végén minden, és nem lett egy Lost-szerű fosszar befejezés, elvarrták a kuszaságot is.

Kira - 2018. 09. 05. 20:33

Pl szerintem is zseniális a sorozat és imádom az egészet, de még mindig nem jutottam el, hogy megnézzem a 4-ik évadot. Szóval mondjuk hogy olyan furán király, de nem az a fajta, amiből feltétlen falom a részeket.

hummel - 2018. 09. 05. 22:06

A legtöbb időutazós sorozat vagy nem tud élni az időutazás adta potenciállal, vagy a saját maga által megszabott logikai határokat rúgja fel. Ez a sorozat ebből a szempontból kivétel, nagyon jól sikerült összerakni az egészet.

Szintén kiemelném, hogy a sorozat elgondolkodtató volt. Csak egy példát említve: a két reptéri jelenetet a végén. Ugye az elsőnél Cassie még maszkban a vírus elpusztítására törekszik, míg a második esetnél már maszk nélkül a vírus szabadon engedésére, és ezzel tudatosan, vagy tudat alatt elfogadva a saját halálát is, legalábbis a saját ciklusán belül – a készítők még Cassie hajára is figyeltek, hogy a halálakor meglegyen a fehér csík benne. A végén minden ciklus bezárult, hogy aztán Cole áldozatával helyrehozzák a dolgokat.

Emily Hampshire előtt pedig le a kalappal. Hihetetlen volt. A 4.01-ben a múzeumi rablásos jelenete valami eszméletlen.

Samu - 2018. 09. 08. 00:32

Imádtam majd minden részt a 4 szezonból, és persze nekem is az őrült Jennifer jött be a leginkább (ahogy sztem a filmben is Brad Pitt és karaktere adta a legjobban). A rá alapozott részek frenetikusak voltak. És extraként ne felejtsük megemlíteni a hosszú combú szőke nőt náci uniformis és fehérnemű keverékében, géppisztollyal XD.

Tyberius06 - 2018. 09. 16. 21:28

Nah, mai nappal bedaráltam az évad második felét is. Nagyon szép befejezés lett, és szépen összerakták az évadot, a vége meg baromi jól össze lett rakva, ahogy jöttek a mini WTF momentumok, hogy ki kinek a kicsodája! :D

SPOILER:
Egyébként csak nekem tűnt fel a “játék” a falevél színével a legutolsó képkockákon? Persze nyilván választ nem kapunk, nem is igazán kell, de az az utolsó momentum bennem nagyon erős Inception érzést keltett (aki látta a filmet szerintem tudja mire gondolok, de kérném, hogy ne írja le senki konkrétan mi volt a filmben, hátha vanank akik nem találkoztak még vele).

Minden esetre egy élmény volt ez a 4 évad és jó volt viszont látni régi arcokat az utolsó szezonba.

oriole - 2018. 09. 17. 14:15

@Tyberius06:

A készítő nyilatkozata alapján kétféleképpen lehet értelmezni a végét. Ha happy end-et szeretnél,akkor a levél csak véletlen, ősz van. Viszont lehet úgyis értelmezni, hogy az igazi Tanú Cassie volt, aki félt attól, hogy egyedül marad, és a végén nem állította le a gépet, tehát valójában a Vörös Erdőben vannak.

Tyberius06 - 2018. 09. 17. 16:15

Igen erre gondoltam én is, köszi. Nem tudtam, hogy volt ilyen nyilatkozat, de imádom ezt a befejezést! Így tökéletes számomra. Hogy a néző döntheti el, hogy akkor mit is akar. :)

mSO - 2018. 09. 18. 23:03

Sok év óta a legjobb sorozatélményt hozta ez! Remekül éltek mindenféle eszközzel, elmélettel, még ha az elején elég együgyűnek is tűnt az egész, folyamatosan emelték a tétet nem kis tételekkel – gondolatokat ébresztettek, összecsombékoltak majd kibogoztak szálakat, remekül összeállt az egész a végére! Le a kalappal!

A szinkronos két évad után az eredeti hangokat hallgatva a szinkronrendezőnek is jár egy hatalmas pacsi, amiért ennyire jól illeszkedő magyar hangokat választott. Az elején alig akartam hinni a fülemnek, hogy angolul beszél Jonsey, Cole meg Ramsey. :D

És igen, a rablásos jelenettel a csúcson elképesztő alakítást nyújtott a Jennifert játszó színésznő!

mSO - 2018. 09. 18. 23:06

Hm… most nézem, hogy a 4 évad nálam egy 13 napos dara lett :D

Szalai Imre Zsolt - 2018. 10. 17. 14:33

Zseniális,az utóbbi évek leglegjobb sorozata,elképesztő módon magával rántott,tökéletes befejezéssel :)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz