login |

Hard Knocks: vége a 13. évadnak

2018. 09. 06. 14:50 - Írta: winnie

3 hozzászólás | kategória: doku, kritika, ,

Who will earn their stripes?

Nem tudom, hogy mennyire álljak be a sorba azok közé, akik szerint hosszú évek óta a mostani volt a legjobb Hard Knocks-szezon, mert lehet igazság benne, főleg, hogy hirtelen nem is tudom, hogy melyik évadra tudnám azt mondani, hogy jobb volt. De akármilyen is volt, lehetett volna jobb is, legalábbis voltak olyan aspektusai, amikben némiképp alulteljesített.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Az évad igazi erőssége a történések voltak, szóval azokat nem az HBO stábjának köszönhettük, hanem a való életnek, elég csak Kendricks bennfentes kereskedelmére, Coleman elcserélésére, Calloway balhéjára gondolni, vagy pedig Tyrod Taylor sérülésére az Eagles ellen, amit én is élőben. Ezek tényleg jó drámát hordoztak magukban, és nagyon jól éreztették velünk, hogy a sorozat egyik napról a másikra készül.

De épp ezek kapcsán sajnáltam, hogy míg a krónikát megkaptuk, hátteret nem nagyon, mindössze pár másodperc susmogást a játékosok mindegyik eset kapcsán. Persze lehet, hogy csak azért húzom a szám, mert számomra ez nagyon érdekes volt, mint ahogy az is, hogy (ismét csak elég röviden) miképp reagálták le az edzők a Khalil Mack-cserét.

A fináléban pedig ismét átélhettem azt, hogy bármennyire is senkinek tűnhet egy 4. számú irányító egy edzőtábor során, illetve semminek egy negyedik fordulós előszezon meccs, azért Brogan Roback barátnőjén látszott, hogy mennyire nagy dolog, hogy a pasija szóhoz jutott a második félidőben. Az pedig, hogy touchdown-t is dobott, végképp. És annak ellenére, hogy végülis egyértelmű volt, hogy nincs esélye maradni, mégiscsak megrázkódtatás volt számára a búcsú.

– That’s not smart, Carl.
– I stopped, bro.
– Don’t ‘bro’ me, please.
– Okay, Todd… Toad.

Valamiért ezúttal a kirúgások sem hordoztak magukban annyi érzelmet, mint máskor. Nyilván a játékosok előre tudták, mi vár rájuk, plusz a személyzetis is közölte velük személyesen a hírt, de akkor is csalódás volt a Hue Jackson-nal való közhely-pufogtató, totál érzelemmentes eszmecseréjük – főleg a 2 nappal később kirakott Nassib esetében éreztem így.

Hue Jackson egyébként sem az a típusú edző, aki jó műsort képes csinálni, bár az pozitív csalódás volt, hogy bármennyire is empatikusnak néz ki, keményen ragaszkodott saját elképzeléseihez, még akkor is, ha Todd Haley volt a másik oldalon. (Én egyébként mind Haley-nek, mind pedig Greg Williams-nek több terepet adtam volna, ők abszolút hozták magukat.) Persze, ha edzők, akkor az MVP Bob Wiley és az ugrálós pocakja volt.

Technikailag nyilván ismét csak nagyon profi volt a széria, aminek az epizódjait ugye különböző segment producerek rakják össze 1-5 perces darabkákból – ezek kiválasztását mindig érdekes volt látni olyan szempontból is, hogy mi került be és mi nem, hogy minek segítségével akartak történetet mesélni. (Nálam a 13×04-ből a lassításos szegmens szörnyű volt, még akkor is, ha Mayfield mondandóját akarták illusztrálni vele, plusz ugyanonnan a Hue Jackson-féle muzsika is.)

A Cleveland Browns kiválasztása összességében jó húzásnak bizonyult, még akkor is, ha bizonyos játékosok abszolút nem kaptak képernyőidőt – vagy nem lettek annyira érdekesek, vagy nem nagyon voltak partnerek, nem tudom, mert azzal sem nagyon tudok érvelni, hogy már az elején megvoltak a főbb történetszálak, így nekik nem jutott hely, hiszen volt olyan is, aki csak egy epizódban, egy rövid szegmensben kapott helyet.

Nyilván a Hard Knocks is profitálna a több epizódból és a hosszabb játékidőből, de akkor a feszességéből veszthetne, és azért Orchard, Nassib, Cajuste meg 2-3 irányító így is kapott elég teret magánéletükkel, más kérdés, hogy a zárás nem volt túl diadalmas annak tekintetében, hogy mindegyik határon billegő játékostól elbúcsúztak, nem volt nagy győztes, akinek esetleg szurkolni lehetne az idény során, még a practice squad-ban sem.

(Ha már practice squad, akkor a totál ismeretlenek között ott van Tigie Sankoh, aki az NFL: Undiscovered idei szezonjának egyik szereplője, az Amerikán kívüli kontingens képviseletében, bár ő automatikusan része lehetett a gyakorlócsapatnak, mivel a külföldiek mentességet kapnak. De azért érdekes lett volna látni, hogy lett volna-e esélye az 53 közé kerülnie, mint a hasonló cipőben járó Jordan Mailata-nak az Eagles-ben.)

ui: Azon egyébként már illene túllépnem, hogy 100 játékos esetében teljesen természetesen, ha valaki nem ismeri a másikat, de akkor is furcsa látni, hogy olykor nem csak közömbösség, hanem kvázi az ellenségesség is megnyilvánul. Nyilván ez nem barátok közössége, hanem olyan, mint egy osztály, főleg, hogy még az 53-as keret is jókora ahhoz, hogy mindenki mindenkivel ugyanolyan viszonyban legyen.

3 hozzászólás Ne habozz!

tszajko - 2018. 09. 06. 16:33

Mire gondolsz az utolsó bekezdésben az ellenségességnél? Sajnos nem mondanám, hogy lankadatlan figyelemmel néztem végig mind az öt részt, de azért ellenségeskedést én nem igazán láttam. Sőt, az én fejemben inkább az van meg, hogy az egyes posztok majdnem hogy klikkekbe rendeződnek, és kb. tudnak örülni egymás sikerének – pl. ahogy láttam, Nassib is felhőtlenül örült Orchard TD-jének, pedig végülis egymás közvetlen vetélytársai voltak. Ugyanúgy Fells is mutogatott fogásokat Cajuste-nak, aki pedig valójában (nagyon távolról) az ő helyére pályázott.

winnie - 2018. 09. 06. 16:51

semmiképp sem a poszton belülre gondolok, ott abszolút bajtársiasság van, hiszen ők mégiscsak napi szinten vannak együtt taktikát elemezve, hanem olykor a támadó és a védekező egység egyes emberei között (nyilván nem a veteránoknál) elég furcsa dolgokat látni, és nem csak az olyan klasszikus esetekre gondolok, amikor egymásnak mennek, mert összeakadnak, vagy valaki túlságosan felspannolja magát.

azt hiszem, nem itt láttam, hanem valamelyik csapat csatornáján egy videót, amikor nem csak kivagyiságból ment a duma, miszerint ki vagy te, hogy hívnak, milyen jogon csinálod ezt?, holott nyilván mindenki azért hajt ezerrel, hogy a keretbe kerüljön. persze a sérüléstől való félelem előhozza az emberből a vadállatot:)

Turbo - 2018. 09. 06. 19:22

Ez a Hue Jackson egy totál színtelen-szagtalan figura, 0 a karizmája. Nem is olyan meglepő az 1-31-es mérleg.

Ez a roster viszont tele van jó játékosokkal (főleg a front 7) szóval egy 6-7 győzelem benne lehet a szezonban, de szerintem Hue-t kidobják még az alapszakasz vége előtt.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz