login |

Trial & Error: vége a 2. évadnak

2018. 09. 07. 14:50 - Írta: winnie

1 hozzászólás | kategória: 2017/18 finálék, kritika,

Defending the most popular person in town would normally put a lot of pressure on a legal team. But my team is not normal.

Szerintem másnak is van olyan sorozata, ami egy cseppet sem hiányzik az életéből és ha folytatódik, akkor sem veri rá magát azonnal. Azonban amikor ráveti, akkor rádöbben, hogy mennyire jó az anyag, és fel nem tudja fogni, hogy addig hogy volt meg nélküle. (A választ persze tudom: tele vagyunk zseniális sorozatokkal, fizikailag képtelenség nézni mindet, így nem is gondolok az épp szünetelőkre.)

Ki lehet találni, pontosan így jártam az NBC-s Trial & Error-ral. Az első évados véleményemben már leírtam, hogy miért imádtam, és most be tudom dobni az American Vandal-t is hivatkozási alapnak, hiszen ez a sorozat is egy true crime dokuparódia. Ugyanúgy végigkísér az évadon egy bűncselekményt, amit a kamerák által követett védelem szemszögéből ismerhetünk meg. A végeredmény pedig kreatív tobzódás.

We will rise from the ashes like the mythical penis.

Be kell ismernem, hogy vannak olyan sorozatok, amikért nem rajongok annyira, mégis elismerem őket, mert annyira látni rajtuk, hogy az írók törődnek velük, hogy nem csak rutinból letudják a szkripteket, hanem látszik, hogy minden egyes ötletüket megpróbálják belepréselni azokba, hogy ők is törekednek arra, hogy a végeredmény a lehető legjobb, leghumorosabb legyen. Annak idején ezt éreztem például a Limitless-nél, hogy valami aktuálisat mondjak, és a Trial & Error esetében is ez a helyzet.

Az új évad teljesen új sztorit hoz, az S2 nyitányának kritikájában human is írta, hogy most egy szinte mindenki által kedvelt helyi előkelőséget kell védenie Josh-nak és szedett-vetett csapatának, de ezzel ki is merültek a párhuzamok az első évaddal, hiszen az ügyet teljesen másképp közelítik meg a John Lithgow és Kristin Chenoweth karakterei közötti különbségek miatt, és másfele is csavarintják el a történetet.

– You’re a Peck. Breathe through your nose.
– Whoa. That’s a game changer.

Mert történet ismét van, nem is egybites, tehát  de az első évados megfejtés után ezen senki nem csodálkozik. És minden bizonnyal ez volt az az aspektus, ami nálam kiemelkedővé tette a sorozatot. Hiszen az agyalágyult komédia és az áldokus marhulások mellett még nyomoznak is, márpedig egy krimifanatikus egy komédiától többet nem is nagyon remélhet.

Igazi hullámvasút volt az évad, nem semmi, hogy a 20 perces epizódok alapján hogy voltak képesek az ügy állását döntögetni, hol totális siker, hol pedig totális kudarc volt Josh-ék osztályrése, hogy aztán az utolsó pillanatban egy snittel megint csavarjanak a szitun. Egyszerűen tényleg mindent megtettek a szórakozásunk céljából, talán csak a finálé, illetve annak vége volt számomra kicsit csalódás. (Bár ott is csak néztem, hogy milyen mitológiát kapott a redacted poén!)

Nyilván a sok poén akkor nem ért volna semmit, ha nem szerethető figurák a kiemelt szereplők, és míg az első évadban csak fura gyerek volt Josh, a végére már egészen megkedveltem és szorítottam neki, Anne és Dwayne pedig döbbenetesen jó arcok voltak, még akkor is, ha szinte csak poénokra tartották őket, mélységet nem nagyon kaptak.

Nyilván akadtak negatívumok is. Na, ez teljesen szubjektív, hiszen ami nekem sok, az másnak lehet, hogy totál vicces. Én például nem voltak oda a bíró hangjáért, illetve annak hiányáért, már a legelején sem. Zseniális pillanatai ellenére Lavinia karaktere kicsit sok volt (az éneklései pláne…), főleg az évad első felében, de a legérdektelenebb szál az új szereplőé volt, a podcastes csajé, aki teljesen nonfaktor volt, nélküle ugyanilyen lett volna a szezon.

Ismét csak azt tudom mondani, hogy aki szereti a töményet, annak kötelező, hiszen a 10 rész kevesebb, mint egy délután lemegy intenzív dara esetén. Én inkább a napi/kétnapi egy, max két epizódra szavaztam, mert nem árt szusszanni az epizódok között, úgy jobban hatnak az egymásra halmozott gegek, szójátékok, fizikai komédia és a visszatérő poénok (Anne kórságai, történelmi tények) is nagyobbat szólnak, ha nem csak 20 perc telik el köztük. (Más kérdés, hogy az átívelés miatt darára született.)

There was no Saturday, November 15th that year. I remember because I had to cancel my daughter’s birthday party because Mickey Moose didn’t see his breath. Which means that Saturday would’ve been replaced by a second Friday.

Az NBC jó eséllyel nem fogja folytatni a sorozatot, de a legutóbbi hírek szerint a gyártó stúdió megpróbál új otthon keresni a szériának, így ha azóta nem jártak le a színészek szerződései, talán még van némi esély a folytatásra. Amely kapcsán egyébként nem féltem az írókat, hiszen ezzel a szezonnal bizonyították, hogy frissen tudják tartani a szériát, és elvetemült poénokért sem kell a szomszédba menniük. Nagyon szerettem, na.

A készítő egyébként elmondta, hogy míg most a The Staircase volt a minta, mint doku, a 3. évad az idei Netflix-es Wild Wild Country, a 96-os Paradise Lost és a The Long Dance című podcasten alapulna, és egy, az első két évadban is említett, régebbi esettel foglalkozna, ami East Peck-ben történt, 1994-ben.

(Ja, aki az American Vandal-t keresi a Trial & Error-ban, az inkább csak a műfajt fogja megtalálni. Ez a sorozat olykor tényleg az abszurdba hajlik, miközben a Netflix-es széria végig próbál a földön járni, karikatúrák nélkül.)

1 hozzászólás Ne habozz!

jenga - 2018. 09. 09. 23:46

Imádtam mind a 2 szezont. A titkárnő és az ő kórjai, kész vagyok tőle.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz