login |

Homecoming: az 1. évad

2018. 11. 02. 21:22 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: kritika,

Az Amazon mai teljes évados premierje könnyen csúszott, hiszen hiába volt 10 részes az évad, az epizódok hossza 30 perc, szóval könnyen darálható. És szerintem aki a sorozat nézésére adja a fejét, az darálni is fogja.

A Homecoming egy politikai, összeesküvős krimi, aminek a sztorijába nehéz spoiler nélkül belemenni, ezért inkább azzal adják el, hogy Sam Esmail, a Mr. Robot készítője áll mögötte. S bár nem ő jegyzi a sorozatot, hanem az alapul szolgáló podcast (valójában szkriptelt hangjáték vagy rádiójáték) készítői, azonban eléggé rajta van a kézjegye, lévén minden résznek vállalta a rendezését (hozta magával a Mr. Robot operatőrjét is!), ezzel téve vizuális orgiává a sorozatot.

Ez utóbbi azért nagy fegyvertény, mert a Homecoming, ahogyan az elképzelhető a podcast alapból, leginkább dialógokra épül és elég statikus – a fő sztorink egy olyan intézményben játszódik, ami kiküldetésből hazatérő katonák társadalomba való visszahelyezkedését segíti elő, a főhős pedig egy terapeuta (őt alakítja Julia Roberts), aki beszélget ezekkel a hazatérő katonákkal. (Nem hangzik izgalmasan, ugye?)

A csavart (nem spoiler) az adja, hogy a még pilotban előre ugrunk az időben, amikor Roberts karaktere egy étkezdében pincérkedik, mi meg csak pislogunk, hogy vajon mi történhetett, miért nem akar beszélni a korábbi munkájáról, vagy hogy felejthetett el szinte mindent a Homecoming intézet tevékenységéről.

Esmail már az elején definiálja a sorozatot egy nagyszerű egysnittes jelenettel (és tudtunkra hozza, hogy a kameramozgásra érdemes odafigyelni), a későbbiekben pedig a sima beszélő fejes jeleneteket is dinamikussá teszi, legyen szó telefonálásról vagy terápiás diskurzusról.

A képek kivágása, kompozíciója legtöbbször abszolút rímel arra, amiről szó van – annak ellenére, hogy az emlékek, illetve azok szerepe számít kiemelt motívumnak a Homecoming-ban, az egész sorozat hangulatát a paranoia határozza meg, és ez a stílusban is elég jól tetten érhető.

Amellett viszont, hogy megidézi a paranoia thrillereket, mindvégig élvezetes és szórakoztató marad (főleg Colin karakterének köszönhetően), ráadásul a sztorit is karakterpillanatok görgetik előre, tehát valamennyire azért kibontják a szereplőket is, ami ebben a műfajban sokszor elmarad. (Amit nem is mindig bánok.)

Ez az a sorozat, ami bár a sztori miatt is nézünk, de utólag, amikor kitisztul a kép, biztos, hogy nem a történet miatt fogunk emlegetni, hanem a stílusa miatt. Biztos lesz, akit inkább zavarni fog Esmail rendezése, modorosnak érzi majd, más pedig felesleges parasztvakításnak tarthatja a megoldásait, de szerintem nagyon működött a látvány, amiben nem csak a rendezésnek és a fényképezésnek, hanem a díszlettervezésnek is hatalmas szerepe volt.

Tényleg felsorolni is nehéz lenne azokat a képi leleményeket, amikkel dolgozik, és amik szinte végig inkább élvezetesek, mintsem tolakodóak, vagy felvágósak, ráadásul nem egy megoldásnak vagy visszatérő kunsztnak komolyabb funkciója is van, ami csak azt bizonyítja, hogy nagyon átgondoltan teremtették meg a képi világot.

(Nem konkrétan ide tartozik, de az átgondoltságról az jut eszembe, hogy mennyire tetszett, hogy némely random jelenet is a végletekig meg volt tervezve. Nem csak az előtérben álló szereplőkre koncentráltak, hanem a környezetüket is iszonyatosan precízen megdizájnolták, abszolút élővé teremtve ezzel mindent a képen. Simán megtehették volna, hogy nem mennek bele a részletekbe (ld. az 1×03 elején a növényszedést), közeliket nyomnak a beszélőkről, vagy tessék-lássék mozgatnak statisztikát a háttérben, de itt egy snittet sem hanyagoltak el. Nem csoda, hogy ennyire elhúzódott a forgatás.)

Amellett, hogy sok egyéni megoldást hoz Esmail, klasszikusok előtt is tiszteleg, s a Homecoming nem csak képileg, de a sok helyen bizony eléggé eltúlzott zenéje által is a 60-as, 70-es évek krimijeit idézi meg (nyilván Hitchcock ugrik be először). A zene mellett pedig a hangok is eléggé kiemelt szerepet kapnak, ami nem meglepő, hiszen az eredeti podcastben is azokkal dobták fel a szimpla beszélgetéseket.

Annak ellenére, hogy Roberts is meggyőző, s mellette olyan színészek tűnnek fel, mint Sissy Spacek, Stephan James, Jeremy Allen White, Alex Karpovsky, valamint Bobby Cannavale, aki nagyon él a szerepében, a show-t a nyomozgató szürke hivatalnok szerepébe Shea Whigham lopja el, de nagyon.

A Homecoming abszolút bejövős volt, nagyon tetszett, de mint írtam, engem nagyon könnyű megvenni a vizualitással. S bár az idei nagyon erős újoncfelhozatal mellett (kapásból tudnék mondani 25 remekbe szabott új sorozatot), ha esetleg nem is fér be év végén a top5-ömbe, a legjobb 10-ben szerintem biztosan helye lesz.

Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy főleg az első 4 rész szippantott be, nagyon imponált, hogy úgy volt jelen egy nyugtalanító rejtély, hogy közben érezhető volt, hogy nem azért rejtélyeskednek, hogy rejtélyeskedhessenek, hanem mert fokozatosan fedik fel az infókat, köszönhetően többek között a két idősávos történetmesélésnek.

Épp ezért volt szomorú dara közben, hogy nálam az 1×05 egyértelmű mélypontja volt a szezonnak (az az átverős móka nekem kicsit kilógott az egészből – értem, miért kellett, de…), és az 1×06 sem jött be maradéktalanul, viszont az utolsó négy részre megint erősen felfele ívelt nálam a szezon, a 8. epizódban pedig az a bizonyos pillanat (ami az egyik legnagyobb kedvenc filmemet idézte meg), szó szerint hátborzongatóan hatásos volt, hát még ami utána történt, kis ideig még levegőt is elfelejtettem venni.

A zárás olyan lett, amilyen, cseppet sem ájultam el tőle, a nagy finálé után az 1×10 második fele inkább csak lecsengetés volt egy jópofa kacsintással a végén (van stáblista utáni jelenet is!), de mivel alapból két évados a berendelés (a podcast is két szezon volt), ezért nagyon kíváncsi vagyok, hogy most merre viszik tovább a történetet.

6 hozzászólás Ne habozz!

seven - 2018. 11. 02. 14:36

vizuális orgia. Counterpart és Mr Robot keveréke, nagyon bejött.

Shannen - 2018. 11. 06. 23:02

Több okból is meglepetés volt nekem a sorozat. Egyrészt előzetesen nem tudtam, hogy fél órásak lesznek a részek, így egy komolyabb drámát vártam, illetve meglepődtem a 2.évad berendelésének a hírén is, valahogy az volt bennem, hogy ez tuti csak 1 évados sztori lesz.

Mindezek után/mellett viszont teljes mértékben egyetértek a kritikában elhangzottakkal. Nagyon különleges sorozat, mindig jó nézni egy olyan több részes sztorit, ami egy kézben van végig tartva, főleg, ha az a kéz pont Esmail-hez tartozik. Nálam is Whigham vitte a prímet, Cannavale-t meg mindig öröm nézni ilyen állat szerepekben.

Nekem végig hozta ugyanazt a szintet és élményt, egyedül a fent is említett 8.rész emelkedett még jobban ki, és nemcsak azért a bizonyos pillanatért (bár akkor majdnem tapsolni kezdtem, imádom az ilyet), hanem úgy összességében nagyon jól össze volt rakva és a sorozat minden erőssége, ideértve a karaktereket is, megmutatkozott.

Tetszett, hogy kétértelmű volt a befejezés és a nézőre bízták, hogy ki mit gondol bele (ez a készítői interjúkból is kiderül).

Viszont egy dolgot nem értek. Én alapvetően szeretem Julia Roberts-et, szerintem jó színésznő, és ebben a 10 részben is volt jó pár remek jelenete, pillanata, látszott, hogy szívét-lelkét beleadta. Viszont míg így sem látom azt, sem a sztori, sem a karaktere alapján, hogy miért pont most döntött úgy, hogy beszáll a sorozatozásba. Nem azt mondom, hogy nem passzolt a karakterhez, csak valahogy nem érzem azt, hogy ezt a szerepet mindenképp neki kellett játszania (szemben mondjuk a tavalyi Big Little Lies-zal, ahol jobban azt éreztem, hogy Kidman és Whiterspoon “okkal” van ott). De ez persze tök szubjektív, szóval valószínűleg felesleges is ezt túlgondolni.

payskin - 2018. 11. 08. 06:36

Az tényleg jó, hogy gyakorlatilag egy délután vagy egy hosszúra nyúlt este ledarálható, és a képi világa valóban elképesztő, de mindent összevetve annyira nem tetszett. Azt hittem, több van a sztoriban ennél. A vége (a stáblista előtt) aranyos volt.

kisanna - 2018. 11. 08. 17:31

nem jött be a Mr Robot, és ennél is tudtam már az első 5 perc után, hogy ez sem fog. a Robot fanoknak gondolom nem kell magyarázni, hogy miért, de kár érte, mert baromi jó az alapsztori, és ha egy sima dráma lett volna, akkor tuti néztem volna (ott Julia Roberts-et is jobban el tudtam volna képzelni).

MadAve - 2018. 11. 12. 15:07

Hát végre már egy számomra nézhető sorozat az újoncok közül. Komolyan mondom, hetek óta szenvedek, az új sorik 99%-a olyan, h 1 perc belenézést se ér számomra, az az 1% pedig bukott a max 2. résznél. Ennél még a 3. résznél tartok, de végig fogom nyomni. Nem értem, mi történik, lehet bennem a hiba.

Tetszik a képi világ, a hangulat, a tempó, a színészi játék, roberts (h nincs kisminkelve, és nem erőlteti a hoolywoodi szépségideált, hanem megmutatja magát olyan csúnyának, amilyen, mert így hiteles), cannavale (aki mindig vmi a témához képest abszurd szituban telefonál, ami már fájdalmasan röhejes), a fekete srác, a többi mellékszereplő katona nagyon nagy arcok.

Létszik, h munka van a castingban és a forgatásban. És nem rohannak, viszont mégis leköt. A paranoia mint alapmotívum szintén bejön, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle a végén. Több ilyen kéne annak a szűk rétegnek, aki ilyen túl válogatós, és túl kritikus mint én :d

Mordekai - 2018. 11. 12. 23:43

Le van írva minden, Esmail audiovizuális stílusa nagyon jó, végig ott a feszültség, a paranoia, várjuk a nagy esemény bemutatását, mi történt 2018. május 15-én, aztán…

… egy kisebb csalódás lett belőle. Valami olyasmire számítottam, hogy a katona bekattan és elszabadul a pokol az intézményben, vagy ilyesmi. Hát ez vakvágány volt a részemről.

Így se volt rossz. A madaras jelenetet nem fogom elfelejteni, ott megfagyott a vér az ereimben. Julia Roberts-nek nagyon megy a rémült arc. Kb. nekem is olyan volt.

10/7,5 Minőségi, különleges darab, de nem kötelező.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz