login |

Steins;Gate 0: vége a sorozatnak – írta Scat

2018. 11. 23. 20:05 - Írta: vendegblogger

14 hozzászólás | kategória: anime, Ázsia sorozatozik, kritika,

Nehéz helyzetben vagyok, mert igazából tetszett is a sorozat, meg nem is. Ha rövid akarnék lenni, azt írnám, hogy az alapsorozathoz képest rosszabb, de ez nem azt jelenti, hogy ez egy hulladék lett volna. Simán megérte megnézni, más kérdés, hogy milyen lett a kivitelezés.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel.

Az évadkezdésről szóló írásomban leírtam, hogy valószínűleg arra az eseményre vezetik majd ki a sorozat végét, hogy hogyan kapta meg Okabe a sima Steins;Gate-ben a videót jövőbeli önmagától, és Mayuri miért döntött úgy, mégis ösztökéli őt a cselekvésre. Nos, tényleg ezt mutatta be a széria, és emiatt csalódtam is, mert a narratíva, ahogyan ezt elmesélték nekünk, zavaros és néhol logikátlan is volt.

mi a leginkább zavart, hogy Okabe elkapta az „Eren Yeager betegséget”. Utóbbi az Attack on Titan főszereplője, a „betegség” alatt pedig arra gondolok, hogy amikor minden adott lenne a továbbhaladáshoz, amikor a néző már a képernyőnek üvölti, hogy mit kell csinálni, akkor a főszereplő elkezd hisztizni és nyavalyogni, mint egy hülyegyerek. Az epizód nagy része pedig arra megy el, hogy győzködjék őt arról, hogy ne vinnyogjon.

Okabe sokszor ugyanezt a magatartást képviselte. Ugye tudjuk, hogy ezt a béta(?) világvonalat kvázi ő választotta, mondván inkább Mayuri éljen, ne Kurisu. Viszont emiatt folyamatos volt az önmarcangolás.

Rendben, értem, hogy ez miért viseli meg. Sőt, még azt is hajlandó voltam megérteni, hogy felemésztette őt a folytonos időutazás és kudarc, a több tucatnyi elkerülhetetlen halál (amit az alap sorozat piszok jól érzékeltetett), de a zéró huszonhárom része alatt rengetegszer lyukadtunk ki oda, hogy „hát ennek nem kellene ám így lennie”. Mire Okabe azt mondja „de”. Mert csak.

A sorozat felénél már mindenki számára egyértelmű lesz, hogy ki fog törni a harmadik világháború, és ez a béta(?) világvonal nagyon nem jó. Kurisu halála nem old meg semmilyen problémát, csak elodázza. Viszont Okabe makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy de, ez így helyes. Rém fárasztó volt a pali.

Ezért is kár, hogy csak az utolsó négy rész során döbben rá, hogy ezt bizony meg kell változtatni. Ugye egy huszonhárom részes szériában ez nem sok epizód, kapkodás is lett a vége. Igaz, ettől függetlenül az a legjobb szakasza az animének (meg az 1×08).

Amit hiányoltam, hogy sokszor lehetett volna visszautalni az alapsorozatra, hogy ez vagy az miért is történt úgy ahogy. Mint például a fent említett nyolcadik részben, amiből megtudhattuk, hogy miért is késett el Kurisu, és miért volt jó az, hogy így történt.

Mindemellett, ami nagyon jól működött továbbra is, az a karakterdráma. A szereplők között megmaradt a nagyszerű összhang, nagyon jól sikerült kiegyensúlyozni kire mennyi idő jusson, illetve, hogy ennek ellenére a köztük lévő viszonyrendszer ne legyen erőltetett, hanem hihető és átélhető maradjon. Pazar volt. Plusz a zene is rendben volt, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a korábbi témákat használták fel. Igazából nem is tudom, hogy ebben volt-e akárcsak egy új is.

Természetesen mivel a zéró spinoff (illetve felhívtátok kommentben a figyelmemet, hogy nem az, de jobb megnevezés híján maradok ennél), ezért új szereplők is előkerültek, míg a régiek közül Kurisu értelemszerűen nem szerepelhetett, helyette „szoftverként” volt jelen, de még így is érezhető űrt hagyott maga után a karakter.

Maho-t szánták az ő pótlékának, ami igazából működött is. Bár a sorozat sokszor nem tudta eldönteni, hogy ők most barátok vagy vetélytársak voltak-e, de erre alkalmazták a nekem nagyon tetsző Mozart-Salieri párhuzamot, ami nagyon okos narratíva volt ez a készítőktől. Emellett felbukkant még Kagari, aki csak azért került bele, hogy a főgonoszt logikusan lehessen felvezetni, egyébként szörnyen hiteltelen volt.

Az alapsorozattal ellentétben, a zéróban már konkrét volt a „rosszfiú”, Leskin professzor személyében. Ugye előbbiben egy megfoghatatlan szervezet volt az ellenség, a CERN, míg itt a prof (és még sokan mások, de azok megfoghatatlanok voltak a négyzeten). Kommentben azt írtam, hogy nem voltam vele elégedett, azóta viszont átgondoltam, és igazából passzolt a sorozatba. Az indítéka rém banális volt, viszont ahogyan előkészült arra, hogy megszerezze magának az időgépet, évtizedeken átívelve, az ötletes volt, beismerem.

Azonban Okabe folytonos nyavalygása azt eredményezte, hogy hiába volt korrekt a főgonosz, hiába volt kiváló a karakterdráma és hiába volt néhány apró utalás az alap sorozatra, az egésznek a vége túlságosan zavaros lett. Túl sok árnyékszervezet bukkant elő, túl sok világvonal, amiket csak úgy lehetett logikusan összerakni, ha az ember ismeri az eredeti Visual Novel-t, vagy hajlandó leásni a redditbe plusz infókért. A jó sorozat viszont magában is egy teljes élményt nyújt, mint ahogyan azt az alap is tette.

Összességében ezt az animét, ahogyan azt az évadkezdésben is leírtam, a Steins;Gate ismerete nélkül nem lehet megnézni. Ha azt ismered, és tetszett, akkor mindenképpen megéri megpróbálni a zéróval is, viszont mivel csak elvétve vannak dátumok és „világvonal számlálók”, ezért többször előfordulhat, hogy nem lesz világos néhány dolog.

A fentiek ellenére nem bántam meg, hogy láttam, viszont kétlem, hogy valaha is újranézem, ellentétben az eredetivel, ami továbbra is egy gyöngyszem az időutazás témájában.

14 hozzászólás Ne habozz!

denee - 2018. 11. 24. 12:28

Olyan ez mintha most elkészült volna a half life 3, az előző SG gyakorlatilag all time szinten feltette a lécet a legmagasabb szintre, amit gyakorlatilag lehetetlen megugrani, akkor meg pláne ha ilyen sok idő telik el a 2 évad között. Érezhető volt hogy azt maximum csak megközelíteni lehet.

Hououin Kyouma - 2018. 11. 24. 13:24

Na, örülök, hogy végre felkerült a zárócikk, úgyhogy legyen jelen ebben a kommentszekcióban is az én értékelésem a Zero-ról:
https://animeaddicts.hu/forum.php?viewtopic.41.52565.1#p1773402

Most viszont Scat értékelésével kapcsolatban szeretnék pár félreértést tisztázni.

Amin a legjobban megakadt a szemem, az az, hogy Okabét Erenhez hasonlítottad, és amúgy jól meg is indokoltad, hogy miért, de szerintem pár dolgot félreértettél Okabéval kapcsolatban.

Szóval, mit is élt át Okabe? Az Alphában vagy 100-szor megpróbálta Mayurit megmenteni, nem sikerült. Ez épp elég arra, hogy elkönyvelje, a konvergenciát nem múlhatja felül. Aztán, amikor végre rájönnek, hogyan térhetnek vissza a Betába, akkor kiderül, hogy ott Kurisu halott, szóval sehogy se jó. Ám Kurisu úgy dönt, hogy feláldozza magát (igen, Kurisu hozza meg a végső döntést, nem Okabe! ez fontos), így Mayuri élhet boldogan.
Miután visszatért a Bétába, Okabe már ekkor eldönti (és amúgy igaza is van), hogy az időutazásnak soha nem lenne szabad léteznie, és az első dolga, hogy szétszedi, és kidobja a telefonmikrót. Illetve kijelenti, hogy “Hououin Kyouma meghalt” (alapsorozat 22. rész)
Majd újra adódik neki egy lehetőség, hogy megmentse a szerelmét, vonakodva ugyan, de megpróbálja… és hát tudjuk mi lett a vége: ő lett a szerelmének gyilkosa. Na, ez az ami igazán beteszi neki neki a kaput. Nem elég, hogy szimplán kudarcot vallott (megint…) hanem ráadásul ő az, aki megölte Kurisut.
Okabe ezért súlyos PTSD-ben szenved, láttuk is, hogy pszichológushoz/pszichiáterhez jár. Hallani sem akar arról, hogy akár még egyszer is újra megpróbálja.

“A sorozat felénél már mindenki számára egyértelmű lesz, hogy ki fog törni a harmadik világháború, és ez a béta(?) világvonal nagyon nem jó”

Igen, Okabe számára is. És el is kezd tenni ellene, DE időutazás használata nélkül akarja elkerülni a világháborút. Ki is mondja ezt, azt hiszem a 9. részben. Miután Kurisu laptopja megsemmisül, ő meg is van róla győződve, hogy akkor nem fog kitörni a világháború.

“Kurisu halála nem old meg semmilyen problémát, csak elodázza.”
És Okabe mikor is gondolt/mondott ilyet, hogy Kurisu halála megoldja a problémát?
Azért ragaszkodik ennyire a Bétához, hogy Kurisu döntését és áldozatát védje. Mellesleg az Alpha semmivel se jobb, Okabe ott is összetörik Mayuri halála miatt, mint ahogy azt láttuk (ezzel kapcsolatban amúgy érdemes a The Distant Valhalla című light novelt elolvasni, ami az Alpha világ jövőjébe enged bepillantást, amikor Okabe a SERN fogságában van)
De azt, hogy Kurisu halála megoldás lenne, sose állította Okabe.

“Amit hiányoltam, hogy sokszor lehetett volna visszautalni az alapsorozatra”

Hát mivel a Béta világ eseményeinek kvázi semmi köze nincs az Alpha világhoz, így ez elég nehéz lett volna.

“Mint például a fent említett nyolcadik részben, amiből megtudhattuk, hogy miért is késett el Kurisu, és miért volt jó az, hogy így történt.”

Ez a példád meg fals. Hiába Alpha világvonal mindkettő, attól még két különböző Alpha világvonalról van szó. Semmi közük egymáshoz. Az eredeti sorozatban látott világvonalon Kurisu valószínűleg totál más ok miatt lépett be későn az ajtón.

“Plusz a zene is rendben volt, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a korábbi témákat használták fel. Igazából nem is tudom, hogy ebben volt-e akárcsak egy új is.”

Hmm… Mondjuk úgy a 90%-a új? Ezért nem is igazán tudom hova tenni ezt a kijelentést. Persze a témák stílusa hasonló a korábbiakhoz (ugyanaz a zeneszerző is persze), szerintem ez okozhatta a félreértést. Amúgy itt meghallgatható:
https://www.youtube.com/playlist?list=PLB69sqp_vtvMFmBAqVcNsw5XTnYkbMekn

“Túl sok árnyékszervezet bukkant elő, túl sok világvonal, amiket csak úgy lehetett logikusan összerakni, ha az ember ismeri az eredeti Visual Novel-t”

Nem egészen. Az anime a VN-ben soha nem látott világvonalakt mutatott be.
A VN-ben 7-féle route játszható ki, de egyik sem vezet közvetlenül a true endinghez. Az anime pedig kvázi a 8., végső route, ami már közvetlen a befejezéshez vezet. Erről egy külön kommentben írok majd, hogy is van ez egészen.
Az árnyékszervezetek, hogy kinek mi célja, ki kivel van, tényleg nem lettek kidolgozva rendesen.
Világvonalból meg nincs olyan sok. A legvégéig lineáris a sztori, csak az utolsó rész kavar be azzal a bizonyos D-RINE-nal, amit a “semmiből” kapott meg Okabe a tetőn. De ha belegondolsz, ez meg pont ugyanaz a helyzet, mint az alapsorozat esetén: ott is a “semmiből” érkezett a minden problémát megoldó videó a jövőből (egészen mostanáig, most már ismerjük a történetét). Itt is hasonló lehet a helyzet: volt egy korábbi Okabe, aki az időgép sikeres eltűnéséig azonos múlttal rendelkezett, mint az az Okabe, akit mi a sorozatban követtünk. És ez az Okabe küldte a jövőből a D-RINE-t, ezzel megváltoztatva a jövőjét az általunk követett Okabénak.

“mivel csak elvétve vannak dátumok és „világvonal számlálók”, ezért többször előfordulhat, hogy nem lesz világos néhány dolog.”

Dátumokra addig nem igazán van szükség, amíg nincs időutazás a sztoriban. Ezért csak a 17. részben látjuk először.
A világvonal számláló pedig csak két esetben maradt el, az első 2 világvonal váltáskor: 3. rész vége és 7. rész vége.
Utóbbiban feltehetőleg dramaturgiai oka van: Ha megmutatták volna, és látjuk, hogy 0-val keződik (mivel ugye ott visszamentünk az Alphába, tehát csak 0-val kezdődhet), akkor elmarad az after-credits scene-beli csattanó, hogy Kurisu életben van ezúttal.
Hogy a 3. rész végén miért nem mutatták, nos annak különösebb oka nincs. De az egy olyan apró világvonal váltás volt (hisz Okabe és Maho ugyanúgy a tetőn maradtak), hogy nincs a számnak jelentősége. Magának a változásnak volt ott jelentősége, hogy tudjuk, valakik már kísérleteznek az időgéppel.

Hououin Kyouma - 2018. 11. 24. 13:37

Na és akkor, hogy hogy is van ez az egész dolog a VN-nel és az animével, hogy hogyan egészítik ki egymást:

A Steins;Gate tulajdonképpen világvonal-iterációkról szól.
A 0 VN-ben kijátszható 7 féle route. Ez 7-féle iteráció.
Minden iteráció ott kezdődik, hogy Okabe leszúrja Kurisut, és minden iteráció ott végződik, hogy Suzuha 2036-ból visszautazik 2010-be. A visszautazásával új iteráció kezdődik.

Fogod ezt a 7-féle route-ot, iterálgatod őket valamilyen sorrendben (majd ha lesz időm, újra végigjátszom a játékot, és megpróbálom sorba rakni őket), amíg el nem jutsz az anime kezdőpontjáig. Az anime pedig onnantól kezdve (majdnem) egyenesen elvisz a true endinghez. Így az anime gyakorlatilag a VN 8. route-ja.

Ez megmagyarázza azt, hogy mi az a háborús jelenetsor a 4. rész elején: Egy korábbi Okabe emléke a VN egyik route-jából (ugye tudjuk, hogy álomként visszaköszönhetnek korábbi világvonalak emlékei).

És azt is megmagyarázza, hogy miért erőltették bele a sztoriba a D-RINE-t: hogy ne kerüljenek a VN-nel ellentmondásba, ahol a true endben szintén a D-RINE-ra hivatkozik Okabe.

Aizawa - 2018. 11. 24. 15:11

Ezek a kommentek minimum egy tapsot érdemelnek. Én is fennakadtam kissé a beszámolója, de ezt így nem tudtam volna leírni. Mi több, számomra a kommentedből több minden derült ki a sorozatról és annak megítéléséről, mint magából a beszámolóból, akkor is, ha nem összegzed az élményt. Nekem rendkívül tetszett a sorozat, tegnap fejeztem csak be, de hiszem, hogy ez egy igazi Steins;Gate élmény volt.

Hououin Kyouma - 2018. 11. 25. 20:08

@Aizawa: Köszönöm! :) ha már egy ember van aki örül a kommentjeimnek, már megérte fáradoznom :)

Még egy valamit hozzáfűznék ehhez a részhez:

“Túl sok árnyékszervezet bukkant elő, túl sok világvonal”

Ezt a túl sok világvonal dolgot nem igazán értem… Az “alapsorozat”-ban sokkal több világvonalat láttunk, legalább 10-et, itt meg kb 6-ot…

Cellar Door - 2018. 12. 01. 14:51

*** Spoiler hegyek (bár itt mi nem az):

Nem lett rossz a beszámoló, sőt szerintem talán túl pozitívra is sikerült. A tévedések egy része pedig a Steins;Gate 0 készítőinek róható fel, mivel elég nagy katyvasz lett a spin-off, így ember legyen a talpán, aki első nézésre átlátja.

A logikátlanság témában a kritizáló kommentnek félig igaza van, gondolok itt arra, hogy a sorozat a maga mesterkélt módján konzisztens. Ez alatt azt értem, hogy ugye az a koncepció, hogy Okabe PTSD-ben szenved Kurisu véletlen leszúrása miatt, és az írók ezt az indokot használják Okabe tétlenségének igazolására.

(Egyébként szigorúan véve Okabe nem lett a gyilkosa a szerelmének. Kurisu önmagát ölte meg, de a főhős nyilván nem így gondolja.)

Az említett belső konzisztencia ellenére azonban a sorozat bizony logikátlan, ha józan ésszel nézi az ember. Ugyanis a 9. részben Okabe maga vezeti le, hogy miért lesz háború az aktuális világvonalon. (Ami pedig minden barátja életét fenyegeti.) Ezt a levezetést pedig a laptop megsemmisülése nem teszi semmissé, sőt alátámasztja. (Ha nem lenne világos, hogy miről beszélek, a 16. perc körül van egy beszélgetés, ahol Okabe szépen összekapcsolja Kurisu Nakabachi által ellopott tanulmányát az orosz időutazás kutatással, majd az amerikai szervezetek tevékenységével, végül a jövőből jött Kagarival. Aztán, amikor a laptop megsemmisül, akkor úgy tesz, mintha minden rendben lenne, holott látta, hogy az oroszok meg sem próbálták megszerezni a gépet. Ami azt jelenti, hogy nincs rá szükségük, amiből egyenesen következik, hogy az időutazáshoz köthető problémák nem oldódtak meg.) Ezt követően “elrabolják” Kagarit, aminek a fenti gondolatmenet tükrében szintén vészharangokat kellene kongatni a fejében. Ehelyett hónapok telnek el képernyőn kívül úgy, hogy “mindent megtesznek a megtalálása érdekében”. (Külön vicces egyébként, hogy Kagari eltűnése előtt megbeszélték, hogy nem hagyják majd egyedül az elrablási kísérlet miatt, aztán aznap mégis egyedül van, minden különösebb ok nélkül.)

A sorozat vége felé Okabe maga is elismeri, hogy hülyeséget csinált. Tehát a sorozat készítői sem gondolják, hogy Okabe tettei logikusak lettek volna. Mindössze azt mondják széttárt karokkal, hogy hát ilyen ez a betegség. Szerintem meg ilyen egy gyenge forgatókönyv.

Mi baj van még a logikátlanságon kívül? Ami az alapsorozatot naggyá tette az Okabe (és “alteregója”), és az ő interakciói mindenkivel, de főleg Kurisuval. A történeti folytonosság okán ugye a kettőjük együtt szerepeltetése lehetetlen lenne, de ezt ügyesen megkerülik Amadeus használatával, illetve a semmiből – és minden indoklás nélkül – előbukkanó 8. epizóddal. Emellett, ahogy Scat is említette, Maho is egyértelműen ezért került a sorozatba, és bár szórakoztató, a karaktere sajnos Kurisuhoz mérve valóban Salieri maradt. (Apró adalék a logikus sorozatépítés témához: Maho már a sorozat elején magas fokú empatikus képességet mutat, ahogy próbálja lebeszélni Okabet az Amadeus-szal való társalgásról. Aztán megnyitja az applikációt a bulin. Majd győzködi, hogy Amadeus nem Kurisu, szóval egészségtelen, amit csinál. Végül megkéri, hogy mutassa meg neki, hol halt meg Kurisu.) Nyilván a Nulla alapötletéből fakadóan elfogadható lenne, hogy Okabe traumájának tárgya folyamatosan előkerül, de lehetne kicsit kevésbé erőltetett is. Visszatérve a bekezdés kiinduló pontjára, a felsorolt három eszköz együtt is kevés, hogy az alapsorozat színvonalát visszaadja.

Az eredeti sorozat mellékszereplői is jóval több képernyőidőt kaptak, amire hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nézném szívesen még több OVA rész formájában, de sajnos ezek is csak tovább tördelték az összefüggőnek amúgy sem nevezhető történetet.

Az alapsorozatot végigkísérték az érdekes rejtélyek, d-mailek és időugrások formájában, amiket folyamatosan oldott meg az Okabe-Kurisu páros. A Nullában, az elején mutatnak egy nagyon érdekes koncepciót, hogy Okabe passzívan tapasztalja meg ezeket a változásokat, aztán gyakorlatilag nem csinálnak vele semmit. Sőt még csak meg sem magyarázzák, hogy mi történt pontosan. Helyette jönnek az olcsó trükkök, hogy Suzuha anyjára tereljék a gyanút, ami mellesleg sokkal érdekesebb narratíva lett volna, ha igaz. Aztán a Fubuki-féle olvasó steinerrel sem csinálnak semmit, pedig az is érdekesebb lett volna, mint bármi, amit láttunk. A Kagari/Leskinen szál pedig kb. olyan, mint egy rossz B kategóriás film története. (Itt is erős a kontraszt az alapsorozattal, ahol sem Moeka, sem Mr. Braun nem heccből cselekedett, hanem komoly, háttértörténetből fakadó motiváció alapján.)

Az egész sorozat egy szemfényvesztés, amiről az ember első nézés után azt gondolja, hogy áh, biztos nem értettem valamit. De nincs mit érteni. Egyedül a sorozat legvége szorul magyarázatra, de az is csak azért, mert egyrészt agyon van sűrítve, másrészt nem mondják el, hogy mi is a terv pontosan. Meg ugye semmi elméleti alapozása nincs a sorozatban, hogy az olvasó steiner hogy is működik abban a speciális esetben, ami történik.

Az összetartó erő, ami a már-már epizodikusba hajló sorozatot egyben tartja, az Okabe meggyőződésének lassú megváltozása, hogy mégis tenni kéne valamit, illetve a hogyan kérdésének megoldása. Az első kérdésre már kitértem fentebb. A második kérdésre az infúzióval adagolt válaszcseppektől eltekintve pedig gyakorlatilag semmi nem történik a sorozat közel felében. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen lassú folyású történet komoly tervezést igényel, ám a Nulla olyan, mintha csak az egyes epizódok kaptak volna rendezőt, utána pedig csak nagyjából sorba rakták volna a részeket. Már az alapsorozatban is a lassú beindulás volt a legkomolyabb kritika, így aztán érthetetlen, hogy miből gondolták, hogy a sorozat közepén rendben lesz a felvezetésből fillerbe szerkezeti minta.

A lendületet az agyonsűrített részekkel próbálták visszanyerni, aminek gondolom szándékos következménye, hogy az információ és dezinformáció tengerében nehéz megérteni, hogy épp mi történik. Ennek egy fontos vetülete, hogy az érzelmesebb jelenetek kevésbé hatásosak, ugyanis az egyébként (bizonyos esetekben) jól felépített hátterükre nehéz volt koncentrálni úgy, hogy az ember épp miértekre és hogyan-okra kereste a válaszokat. (Számomra Mayuri reakciói Okabe megnyilvánulásaira szinte elvesztek, mert annyira lekötött minden más.) Illetve volt, hogy egy jelenet súlya nem is volt értelmezhető a miértek ismerete nélkül. (Nem volt világos, hogy Amadeus elvesztése miért akkora tragédia Okabe számára, ha így nagy eséllyel visszakapja Kurisut.)

Ezzel pedig elég erős a kontraszt az alapsorozattal, ami első nézésre is értelmezhető, és több szempontból is teljes értékű. Arról nem beszélve, hogy az eredeti sorozat nézhető maradt második, vagy sokadik alkalommal is, hiszen biztosan maradtak rejtve apróbb dolgok, amik felett ugyan elsiklott az ember elsőre, de ez egyáltalán nem befolyásolta az élményt.

A Nullánál ez fordítva van. Elsőre megérteni papír és ceruza, reddit olvasgatás vagy VN múlt nélkül nem igazán fog menni, mert egyszerűen túl sűrű, képernyőn kívül történnek kulcsdolgok, és fontos magyarázatok maradnak el. (Egyébként feltételezem Scat is erre gondolt a cikkben, hogy ha előtte olvastál egy nagy vonalakban hasonló történetet, akkor utána nézve az animét, az könnyebben érthető, mert nem vagy annyira elveszve.) Második nézésre viszont határozottan jobban működik a sorozat, az említett apró megnyilvánulások és a miértek ismerete jobb keretet adnak az érzelmi töltetű jeleneteknek, ugyanakkor fájdalmasabban nyilvánvalóvá válik, hogy milyen mértékben tákolmány ez a midquel és hogy az alapsorozattal ellentétben sosem áll össze, hanem részek összessége marad.

Az alapsorozat esetében az utánaolvasás szinte kimeríthetetlen plusz gondolkodni valót ad, ha az ember igényli. A Nulla esetében viszont, mintha már belekalkulálták volna, hogy a nézők ismerik a VN-t, és/vagy úgyis kitárgyalják az epizódokat majd valami fórumon hetente. Amibe egyébként tanulságos beleolvasni, ugyanis sokaknak még így sem sikerült megérteni a történetet. A hiba viszont nem a közönségben keresendő.

Scattel egyetértve azt gondolom, hogy egy sorozatnak önmagában kell jónak lennie, nem valamilyen egyéb “kiegészítő” termék olvasása mellett. A Nulla pedig önmagában nem jó, mert első nézésre képtelen átadni a mondanivalóját. (Nem beszélve a fentebb említett és egyéb, nem említett hibákról.)

Hogy ne csak negatív dolgokat mondjak:

– Az új zenék, és a nyitó és záró klipek többsége nagyon jól sikerült. Más hangulatúak, de felérnek az alapműhöz. Sőt.
– A Leskinen és Maho karakterek által teremtett humor kifejezetten jól sikerült.
– Vannak igazán jó részek és igazi Steins;Gate hangulat, de többnyire nem ez a jellemző.
– A befejezés kiemelkedő, de sajnos van honnan.

Hououin Kyouma - 2018. 12. 02. 18:07

“Aztán, amikor a laptop megsemmisül, akkor úgy tesz, mintha minden rendben lenne, holott látta, hogy az oroszok meg sem próbálták megszerezni a gépet. Ami azt jelenti, hogy nincs rá szükségük, amiből egyenesen következik, hogy az időutazáshoz köthető problémák nem oldódtak meg.) Ezt követően “elrabolják” Kagarit, aminek a fenti gondolatmenet tükrében szintén vészharangokat kellene kongatni a fejében. Ehelyett hónapok telnek el képernyőn kívül úgy, hogy “mindent megtesznek a megtalálása érdekében”. (Külön vicces egyébként, hogy Kagari eltűnése előtt megbeszélték, hogy nem hagyják majd egyedül az elrablási kísérlet miatt, aztán aznap mégis egyedül van, minden különösebb ok nélkül.)”

És mégis mit tudott volna tenni? Az időutazásról hallani sem akar (jogosan, megmagyaráztam, hogy ez már magából az alapsorozatból ered, nem a 0 “hibája”). D-Rine ekkor még nincsen, D-Mail küldésével meg instant az Alphába kerülnénk vissza. Nem opció maradt.

“Mindössze azt mondják széttárt karokkal, hogy hát ilyen ez a betegség”

Nemcsak a betegségről van itt szó, hanem Okabe totális elfordulásáról bárminemű időutazástól. Ami mint mondtam, az alapsorozatból ered.

“Amadeus használatával, illetve a semmiből – és minden indoklás nélkül – előbukkanó 8. epizóddal.”

Volt ott indoklás, legfeljebb te nem figyeltél oda. Persze nem rágták a szánkba, ez is igaz, de ez pl. kifejezetten érthető a VN nélkül is.

“Maho is egyértelműen ezért került a sorozatba, és bár szórakoztató, a karaktere sajnos Kurisuhoz mérve valóban Salieri maradt”

Nem is volt cél, hogy túllépjen rajta. Mondjuk azért összerakott egy sokkal jobb időugrógépet a Kurisuénál, szóval nem mondanám, hogy minden tekintetben Salieri maradt volna.

“Maho már a sorozat elején magas fokú empatikus képességet mutat, ahogy próbálja lebeszélni Okabet az Amadeus-szal való társalgásról. Aztán megnyitja az applikációt a bulin. Majd győzködi, hogy Amadeus nem Kurisu, szóval egészségtelen, amit csinál. Végül megkéri, hogy mutassa meg neki, hol halt meg Kurisu.)”

Maho csak közölte az Amadeusszal való társalgás veszélyeit. Amikor kezdett Omabénál elfajulni a dolog akkor meg közbelépett.
Mellesleg Mahonak ekkor még lövése sem volt arról, hogy mi is történt pontosan Okabe és Kurisu között, hogyan halt meg Kurisu. Az meg teljesen természetes, hogy így megkéri, hogy mutassa meg, hol halt meg. Főleg miután Okabe is mondta előtte nem olyan rég, hogy “ideje továbblépni”. Ezt lehet úgy is érteni, hogy most már könnyebb Okabe számára a téma.

“Az alapsorozatot végigkísérték az érdekes rejtélyek, d-mailek és időugrások formájában, amiket folyamatosan oldott meg az Okabe-Kurisu páros. A Nullában, az elején mutatnak egy nagyon érdekes koncepciót, hogy Okabe passzívan tapasztalja meg ezeket a változásokat, aztán gyakorlatilag nem csinálnak vele semmit. Sőt még csak meg sem magyarázzák, hogy mi történt pontosan. Helyette jönnek az olcsó trükkök, hogy Suzuha anyjára tereljék a gyanút, ami mellesleg sokkal érdekesebb narratíva lett volna, ha igaz. Aztán a Fubuki-féle olvasó steinerrel sem csinálnak semmit, pedig az is érdekesebb lett volna, mint bármi, amit láttunk. A Kagari/Leskinen szál pedig kb. olyan, mint egy rossz B kategóriás film története”

Ezzel mondjuk egyetértek. De ez viszont az alapmű sajátosságából ered (az alap VN-nel ellentétben ez nem lineáris szerkezetű, így sokkal nehezebb adaptálni – nem is adaptáció lett végül a sorozat). Fubukinak amúgy nincs Reading Steinere, pusztán fogékonyabb a “ködös emlékekre a korábbi világvonalakról”

“Meg ugye semmi elméleti alapozása nincs a sorozatban, hogy az olvasó steiner hogy is működik abban a speciális esetben, ami történik.”

Nem tudom melyik esetre gondolsz, de a Reading Steiner működését megmagyarázta az alapsorozat, amiből kikövetkeztethetők a specifikus esetek.

“Az összetartó erő, ami a már-már epizodikusba hajló sorozatot egyben tartja, az Okabe meggyőződésének lassú megváltozása, hogy mégis tenni kéne valamit, illetve a hogyan kérdésének megoldása. Az első kérdésre már kitértem fentebb. A második kérdésre az infúzióval adagolt válaszcseppektől eltekintve pedig gyakorlatilag semmi nem történik a sorozat közel felében. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen lassú folyású történet komoly tervezést igényel, ám a Nulla olyan, mintha csak az egyes epizódok kaptak volna rendezőt, utána pedig csak nagyjából sorba rakták volna a részeket. Már az alapsorozatban is a lassú beindulás volt a legkomolyabb kritika, így aztán érthetetlen, hogy miből gondolták, hogy a sorozat közepén rendben lesz a felvezetésből fillerbe szerkezeti minta.

A lendületet az agyonsűrített részekkel próbálták visszanyerni, aminek gondolom szándékos következménye, hogy az információ és dezinformáció tengerében nehéz megérteni, hogy épp mi történik. Ennek egy fontos vetülete, hogy az érzelmesebb jelenetek kevésbé hatásosak, ugyanis az egyébként (bizonyos esetekben) jól felépített hátterükre nehéz volt koncentrálni úgy, hogy az ember épp miértekre és hogyan-okra kereste a válaszokat. (Számomra Mayuri reakciói Okabe megnyilvánulásaira szinte elvesztek, mert annyira lekötött minden más.) Illetve volt, hogy egy jelenet súlya nem is volt értelmezhető a miértek ismerete nélkül. (Nem volt világos, hogy Amadeus elvesztése miért akkora tragédia Okabe számára, ha így nagy eséllyel visszakapja Kurisut.)”

Ezzel is egyetértek, kivéve a legvégét. Emberünk most már 3-adjára áldozza fel Kurisut, ráadásul ekkor még közel sem biztos, hogy fognak-e újra találkozni. Nem tudom ezen mi nem lehet érthető elsőre…

“Ezzel pedig elég erős a kontraszt az alapsorozattal, ami első nézésre is értelmezhető, és több szempontból is teljes értékű.”

Azért ezt sem mondanám. Egy rakás magyarázat kimaradt, ami a VN-ben benne van (pl. miért nincs 2 Okabe a végén). De a többségük nem volt zavaró, ez is igaz.

“A Nulla esetében viszont, mintha már belekalkulálták volna, hogy a nézők ismerik a VN-t, és/vagy úgyis kitárgyalják az epizódokat majd valami fórumon hetente. Amibe egyébként tanulságos beleolvasni, ugyanis sokaknak még így sem sikerült megérteni a történetet. A hiba viszont nem a közönségben keresendő.
Scattel egyetértve azt gondolom, hogy egy sorozatnak önmagában kell jónak lennie, nem valamilyen egyéb “kiegészítő” termék olvasása mellett. A Nulla pedig önmagában nem jó, mert első nézésre képtelen átadni a mondanivalóját.”

A 0 sose lett önálló műnek szánva. Aki olvasta Chiyomaru Shikura (a Steins;Gate “George Lucas-a”) interjúit az anime sugárzása előtt, az tudhatja, hogy ez az anime nem lesz egészen “standalone”.
Bár bevallom, én, a nagy fan is csak a napokban hallottam erről az interjúról…

Cellar Door - 2018. 12. 08. 14:58

*** Spoiler völgyek:

“És mégis mit tudott volna tenni? Az időutazásról hallani sem akar (jogosan, megmagyaráztam, hogy ez már magából az alapsorozatból ered, nem a 0 “hibája”). D-Rine ekkor még nincsen, D-Mail küldésével meg instant az Alphába kerülnénk vissza. Nem opció maradt.

Nemcsak a betegségről van itt szó, hanem Okabe totális elfordulásáról bárminemű időutazástól. Ami mint mondtam, az alapsorozatból ered.”

A képességem vagy annak hiánya, hogy kiírjam az írók által zsákutcába vitt történetet az ellentmondásból, nem befolyásolja az eredeti állításom jogosságát. Emellett a Nulla történetének logikáját javítani célzó lehetőségeket elvetni ugyanazon sorozat korlátai miatt nem túlságosan észszerű. Ugyanis a „totális elfordulás” nem sarokköve az alapsorozatnak. Azt nem vitatom, hogy Okabénak van egy olyan (jogos) meggyőződése, hogy az időmanipuláció nem vezet jóra. Ezt a megfogalmazódott meggyőződését (eredeti 22. rész) azonban egy perc alatt félredobta, amikor Kurisu megmentésének lehetősége (eredeti 23. / zéró 0. rész) felmerült. Ez a meggyőződés tehát nem az eredeti sorozatban került bebetonozásra, hanem a midquelben. Ahol egyébként szintén eldobta főhősünk, amikor az írók úgy ítélték meg, hogy az ingerküszöbét átlépte a helyzet kritikussága. Okabe saját értékítélete szerint (kimondja, hogy megengedhetetlen, hogy az időgép fegyverré váljon) a 9. részben vázolt tényállás is van ilyen súlyos, így az idegenkedése elmúlhatott volna akár hamarabb is. Illetve ott volt még az a lehetőség is, hogy nem adják a szájába ilyen “hamar”, hogy látja az összefüggéseket, és akkor fel sem merül ez a probléma.

“Volt ott indoklás, legfeljebb te nem figyeltél oda. Persze nem rágták a szánkba, ez is igaz, de ez pl. kifejezetten érthető a VN nélkül is.”

Ne kímélj! Mi volt az a kifejezetten érthető indoklás?

“Mondjuk azért összerakott egy sokkal jobb időugrógépet a Kurisuénál, szóval nem mondanám, hogy minden tekintetben Salieri maradt volna.”

Legalábbis ezzel vigasztalta Okabe. Mahonak nagyságrendekkel több ideje volt az időugrógéppel foglalkozni. (Nem mellesleg Kurisu tanulmánya nélkül azt se tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá.)

“Maho csak közölte az Amadeusszal való társalgás veszélyeit. Amikor kezdett Omabénál elfajulni a dolog akkor meg közbelépett.
Mellesleg Mahonak ekkor még lövése sem volt arról, hogy mi is történt pontosan Okabe és Kurisu között, hogyan halt meg Kurisu. Az meg teljesen természetes, hogy így megkéri, hogy mutassa meg, hol halt meg. Főleg miután Okabe is mondta előtte nem olyan rég, hogy “ideje továbblépni”. Ezt lehet úgy is érteni, hogy most már könnyebb Okabe számára a téma.”

Valószínű félreérthető volt a rövid megfogalmazás miatt, amit írtam.

Maho-Okabe társalgások a témában a kérdéses jelenet előtt:
– 2. epizód: Tájékoztatás a veszélyekről.
– 3. epizód: A tetőn elveszi a telefont tőle, és elmondja, hogy Amadeus nem Kurisu.
– 5. epizód: Győzködi, hogy hagyja abba a tesztelést, idézet Mahotól: “I can tell by watching you. Her presence was huge… What you’re doing… is projecting your feelings for Kurisu onto Amadeus.”.

Tehát nagyon is tisztában volt vele, hogy sokat jelent Okabe számára Kurisu. (Nyilván nem tudott mindent, de ez épp elég.) Mindezt pedig abból szűrte le, ahogy Okabe viselkedett, nem abból, amit neki mondott.

Ezek után pedig:
– 6. epizód: Buli a laborban, Maho megnyitja Amadeus-t, mikor Okabe is ott van.

Szerintem ez elég jó példa az erőltetett trauma kiváltásra.

Igen, ezen a ponton Okabe azt mondja, hogy jobb ez így, később meg, hogy továbblép, de ha Maho korábban kikövetkeztette a fentieket, akkor most is érezhetné, hogy mi a valóság.

Kurisu halálának a helyével kapcsolatban, – a fentiek fényében – én úgy érzem, hogy Mahonak nem kellett volna ilyet kérni. (Újabb példa az erőltetett sokkolásra.) De ez már valóban szubjektív. A te nézőpontod is jogos.

“Ezzel mondjuk egyetértek. De ez viszont az alapmű sajátosságából ered (az alap VN-nel ellentétben ez nem lineáris szerkezetű, így sokkal nehezebb adaptálni – nem is adaptáció lett végül a sorozat).”

Amennyiben egy alkotás alkalmatlan egy másik kifejezési formába ültetésre, akkor nem kell beleerőltetni. Az eredeti Steins;Gate anime kevesebb lett ettől a midqueltől, nem több. (Pedig a történetben volt potenciál.)

“Nem tudom melyik esetre gondolsz, de a Reading Steiner működését megmagyarázta az alapsorozat, amiből kikövetkeztethetők a specifikus esetek.”

Ezt az utolsó mondatot abban a bekezdésben már én sem tudom mire írtam. Nem is volt ott!

“Ezzel is egyetértek, kivéve a legvégét. Emberünk most már 3-adjára áldozza fel Kurisut, ráadásul ekkor még közel sem biztos, hogy fognak-e újra találkozni. Nem tudom ezen mi nem lehet érthető elsőre…”

Hát, itt már kiváltott érzéseken vitatkozunk. De hogy én is szőrszálakat hasogassak: nem Kurisut áldozza fel, hanem egy programot. Attól, hogy Amadeus rendelkezik Kurisu emlékeivel, még nem Kurisu. Ezt Okabe is tudja, sőt ezen a ponton világos számára, hogy Amadeus létezése az oka az orosz jelenlétnek a rádió épületénél. Tehát a képzeletbeli mérleg egyik serpenyőben van Amadeus „léte”, a másikban Mayuri és Suzuha élete (utoljára az orosz Hind lőtt), és rajtuk keresztül Kurisu megmentésének kulcsa. Értem persze, hogy Okabe ragaszkodik az utolsó emlékfoszlányokhoz is, de amikor először láttam a jelenetet, egyszerűen erőltetettnek éreztem.

Viszont, mint utóbb kiderült, ez az Okabe nem kapja vissza Kurisut, így ez a jelenet is komolyabb súllyal bír. Erre gondoltam.

“A 0 sose lett önálló műnek szánva. Aki olvasta Chiyomaru Shikura (a Steins;Gate “George Lucas-a”) interjúit az anime sugárzása előtt, az tudhatja, hogy ez az anime nem lesz egészen “standalone”.
Bár bevallom, én, a nagy fan is csak a napokban hallottam erről az interjúról…”

Mondanám, hogy mea culpa Chiyomaru Shikura, ha ez a „mellékes” információ az értékesítési helyeken lenne elérhető.

Számomra az anime “kánon” és semmi más. (A szerző véleménye nem különösebben érdekel.) Tudtommal már az alap sorozat is eltért a VN-től, így ez is logikus álláspont. Egyébként olvasni szeretek, de a visual novel, mint műfaj, számomra taszító. Ezek a marketingfogások pedig nem segítenek, hogy meggondoljam magam.

Hououin Kyouma - 2018. 12. 09. 12:22

“Ezt a megfogalmazódott meggyőződését (eredeti 22. rész) azonban egy perc alatt félredobta, amikor Kurisu megmentésének lehetősége (eredeti 23. / zéró 0. rész) felmerült.”

Jó hát aki csak az animét látta, annak így tűnhet. Aki olvasta a VN-t (márpedig az alapmű, az a “kánon”, akár tetszik ez valakinek, akár nem), amiben Okabe belső gondolatait is olvashatjuk. Szóval az, amit az alapsorozat másképp adaptált, mint ahogy volt a VN-ben, az ne legyen a Zero hibája szerintem :)

“Ne kímélj! Mi volt az a kifejezetten érthető indoklás?”

Elhangzott, hogy meghackelték az Amadeust, amikor Okabe felvette a telefont, ez okozta a worldline-shift-et vissza az Alphába.

“Amennyiben egy alkotás alkalmatlan egy másik kifejezési formába ültetésre, akkor nem kell beleerőltetni.”

Éppen ezért nem is igazán adaptáció lett, hanem kiegészítés. Ami viszont magára a VN-re is ráfért, mert az sem volt egy kerek egész sztori önmagában. Az animével együtt sokkal kerekebb.

“Az eredeti Steins;Gate anime kevesebb lett ettől a midqueltől, nem több.”

Miért?

“Számomra az anime “kánon” és semmi más.”

Attól még hivatalosan a két VN és a 0 anime marad kánon (illetve néhány apróbb dráma CD, manga és light novel, amelyek nem mondanak ellent a VN-nek). Az alapsorozat eltért tőle. Az mozifilm pedig még a szabályokat is felrúgta…
Azt meg, hogy számodra a visual novel műfaja taszító, sajnálattal hallom. Ugyanis mindkét sorozat esetében jobb a VN, mint az anime. Az alapsorozatot láttam először, az hozta meg a kedvet a VN-hez (előtte soha nem olvastam VN-t), és nem gondoltam volna, hogy képes nagyobb élményt nyújtani a sorozatnál, amely (szerintem) a legjobb anime amit valaha láttam, és lehet jobbat látni se fogok.

scz - 2018. 12. 10. 09:20

Elolvastam a kommenteket, és arra jöttem rá, hogy a VN ismerete valóban fontos sok-sok kérdés megértéséhez, bárki, bármit mond. Szóval nem én vagyok teljesen hülye.

Cellar Door - 2018. 12. 15. 14:27

*** Spoiler pelyhek:

“Elhangzott, hogy meghackelték az Amadeust, amikor Okabe felvette a telefont, ez okozta a worldline-shift-et vissza az Alphába.”

Bár amit írtál nem hangzott el, az események valóban valami ilyesmire utalnak. Ugyanakkor ez nem indoklás, hiszen nincs róla szó, hogy ki hackelt, sem arról, hogy ez miért okozott Reading Steinerrel érzékelhető változást. Arról aztán meg pláne nincs, hogy miképp kerülünk ettől az alfába. Legfeljebb egy kiinduló pont ez, amiből született is több hipotézis redditen. (De ez – ismételten – nem az anime érdeme.)

” Jó hát aki csak az animét látta …”

Azt, hogy a Steins;Gate 0 anime mennyire sikerült jól – az azonos nevű visual novel kiegészítéseként- , nem tudom megítélni.

A félreértés valószínűleg onnan ered, hogy a fenti beszámolónak és a kommentjeimnek sem ez a tárgya. Én ugyanis a Steins;Gate “folytatásáról” mondtam el a véleményem, amely – hasonlóan az alapsorozathoz – egy önálló alkotásként megjelentetett anime. Tettem mindezt itt, egy sorozatokkal foglalkozó blogon. (Ahol feltételezem, hogy érdeklődés hiányában maradt el a külön könyves, vagy ez esetben VN-es kibeszélő.)

Pontosabban mondanám, hogy innen eredhet a félreértés, kivéve, hogy már legelső kommentemből is világosan érthető mindez. Sőt, egy kommentváltással korábban még te is emlékeztél erre, hiszen több helyen is kifejezetten a VN tartalma nélkül próbáltál érvelni. Konkrétan ex katedra kijelentetted, hogy az alapsorozatból következik a nullabeli Okabe viselkedése. Mostanra sikerült ellentmondásba keveredni, hiszen azt állítod, hogy a véleményed alapját mégis a VN tartalma képezi. Viszont – mint kiderült – ettől még igazad van, mert “hivatalosan” – azaz állítólag (még a legtöbb rajongó számára is ismeretlen interjúsorozatban) a szerző utalt valami ilyesmire, hogy – a Nulla a VN része.

Mivel az utolsó érvedet is visszavontad a logikátlanság tárgyában, és az eredeti kommentem végkövetkeztetését is megerősítetted, így ez a vita számomra okafogyottá vált.

Abban nem tudom, hogy mi meglepő, hogy egy alkotás az eredeti formájában és terjedelmében objektíve jobb és teljesebb élményt nyújt, mint egy szigorú formai keretek közé beszorított adaptáció. Ennek az ellenkezője szokott lenni a kivétel, egyéb mozgóképes feldolgozások esetén is. Így aztán fel sem merült bennem, hogy a VN és a szerző által “kanonikusnak” ítélt egyéb művek összessége ne lenne különb, de ettől még nem prioritás egy számomra taszító formátumú alkotással ennyi időt eltölteni. (A howlongtobeat.com becslése szerint 70 óra a két VN.) Pláne, hogy bármennyire is zseniális a Steins;Gate a maga teremtette kompozit műfajában, azért az animéken kívül is van élet a mozgóképes formátumok terén, a megjelenő új címekkel pedig már így is lehetetlen lépést tartani. De ez már eléggé offtopic…

Hououin Kyouma - 2018. 12. 15. 19:00

“Pontosabban mondanám, hogy innen eredhet a félreértés, kivéve, hogy már legelső kommentemből is világosan érthető mindez. Sőt, egy kommentváltással korábban még te is emlékeztél erre, hiszen több helyen is kifejezetten a VN tartalma nélkül próbáltál érvelni.”

Oké, akkor érvelek anélkül is. Úgy is megy :)

Ha jól megnézed, Okabe élből elutasítja Suzuha ajánlatát az eredetiben is. Hallani sem akar az egészről, egészen addig, amíg Mayuri nem kezdi el győzködni. Neki nem tud Okabe nemet mondani, habár érzi, hogy rossz döntés az, amit hoz.

“Bár amit írtál nem hangzott el”

Előfordulhat, hogy rosszul emlékszem. Nem néztem még újra a sorozatot. De a VN sem rágott a szánkba mindent ezzel kapcsolatban. Ráadásul az még csak nem is teljesen ugyanez az Alpha világvonal volt. A Bétába visszajuttató üzenet tartalmát ott nem ismertük meg, de a körülményekből kikövetkeztethető, hogy nem az volt a tartalma, mint az animében.
Arra, hogy miért okozott ez Reading Steinerrel is mérhető változást, arra az eredeti sorozatból kikövetkeztethető a válasz egy kis gondolkodással: a SERN előnyt szerzett az időgép-fegyverkezési versenyben valahogyan (az Amadeus meghackelésével). A SERN előnye csak és kizárólag az Alpha vonzómezőben lehetséges -> a Béta konvergencia megtört, így az újra aktiválódó vonzómező az Alpha marad kizárásos alapon.
(Amikor a 0 anime itt járt, még nem tartottam itt a VN-ben, de magamtól is össze tudtam rakni ennyit az animés infókból is…)

“A félreértés valószínűleg onnan ered, hogy a fenti beszámolónak és a kommentjeimnek sem ez a tárgya. Én ugyanis a Steins;Gate “folytatásáról” mondtam el a véleményem, amely – hasonlóan az alapsorozathoz – egy önálló alkotásként megjelentetett anime.”

Jó, akkor nézzük önálló alkotásként! Nézzük, hogy szerintem mik azok a dolgok, amiket nem lehet, vagy csak nagyon nehezen lehet érteni a VN ismerete nélkül:
– A 4. epizód eleji jelenetsor – az összmegértést ez nem befolyásolja, mert nincsen érdemi hatása a cselekményre
– Az ügynökösdi. (Az egész Leskinen-Stratfor, Reyes-DURPA szál egy nagy katyvasz… nincsenek igazán tisztázva, hogy ki kivel van, kinek mi célja)

Mi az, ami a VN ismeretében is nehezen érthető, és el kell rajta gondolkodni:
– A D-Rine az anime végén

A többi dolog, köztük a visszakerülés Alphába rendben van, ha valaki látta az eredetit, és az ott tapasztaltakkal együtt átgondolja a dolgokat, nagyjából rendben kellene hogy legyen a dolog.

A 0 VN sem volt jobb a magyarázatok terén. Nem volt szájbarágós, és sok mindent a mi képzeletünkre bízott.

Az eredeti sorozat és VN ezzel szemben tényleg szájbarágott elég sok mindent, de még így sem mindent egytől egyig. Vannak benne olyan dolgok, amelyekre abszolút nincs konkrét válasz, csak akkor jöhetsz rá a megfejtésre, ha fogod a papírt és a ceruzát, és megalkotod az univerzum szabályrendszerét a kapott infókból.

Ilyen például az, hogy miért van az IBN 5100 már a sorozat elején a Yanabayashi Szentélyben? Kíváncsi vagyok, hogy erre tudsz-e válaszolni, ha már ennyire váltig állítod, hogy mennyire teljes értékű az eredeti sorozat (és erre a kérdésre a VN sem adott választ amúgy)

scz - 2018. 12. 17. 13:00

A gép nem azért van a szentélyben, mert valaki, a rég múltban nekik adományozta?

Hououin Kyouma - 2018. 12. 17. 14:59

Akkor másképp kérdezem: ki az a valaki?

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz