login |

Black Earth Rising

2018. 11. 26. 15:03 - Írta: gromit

1 hozzászólás | kategória: Anglia lecsap, kritika,

A BBC ősz eleji új sorozatának műfaja thriller – méghozzá nagyon komplex, szóval csak “haladóknak” szól. De van benne jogi dráma, nemzetközi politikai összeesküvés, családi konfliktus, egyéni útkeresés és törióra jellegű ismeretterjesztés is, mindezeket nagyon lassan adagolva és bontogatva.

A Black Earth Rising készítője (írója és rendezője is) az a Hugo Blick, akihez két remek thriller, a The Shadow Line és a The Honourable Woman is fűződik. Én az előbbit zseniálisnak találtam, utóbbiban viszont annyira irritált a női főszereplő, hogy csak a téma miatt maradtam – úgyhogy most óvatosan, visszafogott várakozással vágtam bele a Black Earth Rising-ba.

A ruandai származású Kate Ashby angolos nevét nevelőanyjától kapta, miután kiskorában kimenekítették egy tömegmészárlás közepéből. Immáron felnőttként egy londoni jogi iroda alkalmazásában áll, anyja mellett, aki háborús bűnösök felkutatásával, és az ellenük szóló vádiratok összeállításával, hivatalos vádemelésekkel szerzett hírnevet.

Ashby legújabb ügye egy afrikai tábornokot a Hágai Nemzetközi Bíróság elé állítani. Csakhogy a vádlottat a nép, köztük a nevelt lány, Kate is hősként tiszteli, akinek sikerült véget vetnie a ruandai népirtásnak (becslések szerint ennek akár egymillió áldozata volt). A szakmai élet elkerülhetetlen családi konfliktushoz vezet Ashby-éknél.

Kate fekete-fehérben látja a világot, miközben (a világgal az élen) mindenki próbálja meggyőzni, hogy a világ ennél bonyolultabb. Nem csak a változatos európai és afrikai helyszínek miatt lesz hosszú az út, hiszen még egyéb lelki problémákkal is küzd. Nem egyszerű figura, ami ilyen háttérrel érthető is, de nekem kicsit túl sok volt, főleg az elején.

Szóval a kezdésért nem voltam oda, igazából a téma és a potenciál miatt adtam csak esélyt a folytatásnak. Aztán a 2. részben egy váratlan fordulat teljesen megkeverte a felállást, engem meg jól berántott, és szépen felültem a hullámvasútra.

Ahogy azt már Simon Blick-től megszokhattuk, a cselekmény, az összefüggések és a kapcsolati hálók elég bonyolultak. Nem könnyű követni, még úgy sem, hogy sok mindent gondosan elmagyaráznak – bár ezt leginkább a történelmi háttérrel kapcsolatban. Néhány főszereplő mellett nagyon sok karaktert mozgatnak sok szálon, miközben a motivációk, sőt néhány szereplő felbukkanása is csak jóval később nyer értelmet. Sok a női karakter, fontos pozíciókban is, de hogy valójában mennyire erősek, az majd kiderül.

A fő karakter és Michaela Cole alakítása is emlékezetes, de gyanítom nem fog osztatlan tetszést aratni (ő a The Aliens vagy a Chewing Gum sorozatokból lehet ismerős, a Black Mirrorban is felbukkant). Említésre méltó még a mindig sztoikus, jogász kolléga és régi családi barát szerepében John Goodman, érdekességnek pedig hogy a készítő Hugo Blick önmagának is osztott egy kisebb szerepet.

Összességében a cselekmény talán túl is volt bonyolítva, a minőség pedig hullámzó volt. A tanító szándék helyenként érződött a magyarázatokon, de ezeket sokszor animációs betétekkel dobták fel. Végül nem bántam meg, hogy maradtam, de ez leginkább a témának, számomra ismeretlen területeknek köszönhető. A főcím viszont megbízhatóan jó minden részben, de ez persze leginkább Leonard Cohen érdeme.

1 hozzászólás Ne habozz!

ákos - 2018. 11. 26. 21:50

Ez teljesen elment mellettem, érdekesnek tűnik, köszi az ajánlót!

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz