login |

Room 104: kezdett a 2. évad

2018. 11. 29. 21:30 - Írta: winnie

11 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

Ááá, komolyan már…, egy hét alatt a harmadik epizodikus antológiáról írok (amint ezt leírtam, gyorsan el is rohantam megírni egy hét kérdését, amit nemsokára kirakok) és egyre komolyabb gondban vagyok, hogy lehet ilyesmiről bármit is mondani. Írni viszont akarok, mert ez az a műfaj, amiről kommentben a legtöbb információt lehet nyerni, például, ha olvasom, hogy a 2×09 mennyire ász rész volt.

Míg az Amazon-os Lore-ból egyszerre kiadták a teljes szezont, az HBO-s Room 104 hetiben érkezik ismét – annyi, igencsak üdvözlendő változás történt, hogy ezúttal kettesével kerülnek adásba a részek, amiket az köt össze, hogy egy hotel 104-es szobájában játszódnak, de… valójában semmi, mert ettől még bármilyenek lehetnek. Sőt, tényleg mindenfélék, hol horrorisztikusak, máskor romantikusak vagy viccesek.

(A sorozat kezdéséről itt írtunk, de az évadzárós kritikánkban minden egyes részt kiveséztünk.)

Az 1. évad nézése elég fura élmény volt, mert bár a kezdés nem emelkedett ki, de mégis volt benne valami izgalmas, és a folytatásban, ha láttam is egy gyengébb epizódot, a következő mindig olyan volt, hogy rögtön elfeledkeztem a kasza mérlegeléséről.

Nos, az S2 kezdésére ez nem volt feltétlenül igaz. Mondom ezt annak ellenére, hogy az első két rész inkább pozitívan csapódott le bennem.

  • 2×01 – FOMO (Charlyne Yi, Tom Lenk): barátok összegyűlnek, hogy megünnepeljék egyikük 30. születésnapját. Kicsit kiszámíthatóan fordul komolyra minden, kár, hogy elég random módon, minden alap nélkül. Reménykedtem, hogy nem ilyen egyszerű a sztori, de az volt. Ettől még nem volt rossz, de inkább csak 5/10.
  • 2×02 – Mr. Mulvahill (Rainn Wilson, Frank Birney): egy férfi magához invitálja régi tanárát, hogy elmondja neki, milyen nagy hatással volt az életére. Tipikusan olyan rész, ami tart egy, némiképp lerágott csont irányba, hogy valami erős drámát kapjunk, majd kiköt valahol teljesen máshol, amit nem lehet előre látni (ld. random). A gond az, hogy mivel egypoénos, ezért az első 10 perc és a második 10 perc is csak késleltetésnek tűnik. 6/10.

  • 2×03 – Swipe Right (Michael Shannon, Judy Greer): egy orosz politikai figura és egy állatorvosi ápolónő vakrandija. Na, akkor adjunk még egyszer a randomnak, mert amikor Sheen “dalra fakad” (zseniális és ütődött volt!), akkor végképp nem tudtam, mire gondolni. Egyébként volt valami bája a szituációnak, a verbális adok-kapoknak, de szinte minden, a felvezetés és a lecsengetés is csak lógott a levegőben. Az utazásban volt valami megkapó, de az összkép nem lett emlékezetes.
  • 2×04 – Hungry (Kent Osborne, Mark Proksch): két idegen találkozik a szobában, hogy valóra váltsák egymás fantáziáit. Nesze neked, WTF – ilyet legalább nem nagyon látni, de ismét csak úgy voltam vele, hogy bármennyire is szórakoztató (és gusztustalan, pedig nem látunk semmit) volt helyenként a sztori lefolyása, túl randomnak találtam az egészet, annak ellenére, hogy valós történeten alapul. Ettől még 7/10.

(És hogy a másik oldalt is megmutassam: egy korábbi posztunkhoz már érkezett olvasói komment (át fogom hozni ehhez az íráshoz, hogy lássátok) a kezdésről, amiben 9/10-es és 10/10-es értékelést kapott a két epizód, szóval nagyon szóródhatnak az értékelések.)

Nekem leginkább az hiányzik a Room 104-ból, hogy nem érzek a részek között semmiféle közös szövetet, gondolati ívet vagy stílust. Mondjuk egy valami tényleg közös az összesben, mégpedig az, hogy egy zárt térben játszódnak (bár olykor ezzel is csalnak, hogy egyre többet mennek ki, hol az ajtón, hol a fürdőszobába, hogy olyasmi történjen, amit nem mutatnak), de ettől még nem homogén a végeredmény, akkor azt is mondhatnák a Duplass-tesók, hogy filmfesztiváloztatásra alkalmatlan rövidfilmeket gyűjtöttek össze nekünk.

Nagyobb gond, hogy általában (nem minden esetben!) elég fura végeredmény születik olyan tekintetben, hogy az epizódok nincsenek kifuttatva. Tehát a Room 104 nem az az epizodikus antológia, ahol csavarokat érdemes várni a sztorik végén (előfordul olykor persze ez is), inkább csak átadnak egyféle hangulatot, életérzést, esetleg dilemmát, vagy elkezdenek kibontani egy furcsa vagy kínos alaphelyzetet, esetleg provokálnak, hogy utána annyiban hagyják a dolgokat és búcsút intsenek nekünk.

Éppen ezért sokat számít az, hogy a néző miképp áll a nézéshez. Ha benne vagyunk abban, hogy elég az, hogy átéljük, amit látunk, aztán pár perccel később örökre elfelejtsük, akkor a Room 104 simán bejöhet, főleg, mert elég sokrétű, de ha olyat akarunk nézni, aminek komolyabb hatása is van, mondjuk, mint a Black Mirror-nak, akkor lehet, hogy koppanni fogunk.

11 hozzászólás Ne habozz!

Snoopyzit30 - 2018. 11. 16. 18:12

Az évadnyitó rész is piszok erős volt (9/10), de a 2. rész még erre is rá tudott tenni (10/10). Amikor már azt hiszed tudod mire mely ki a játék, hatalmas csavarral meglepnek a készítők. Ilyen sajnos már nagyon ritkán van. Minden egyes rész ugyebár egy rövidfilm, szóval megéri megnézni.

Remélem ilyen magas színvonalon folytatódik az évad.

jelenvalólét - 2018. 11. 29. 21:55

Szerintem meglehetősen ingadozó a minősége, epizódonként változó. Én a 2×02 végét magamtól kitaláltam, és nem hiszem, hogy zseni lennék ez ügyben. A 2×03 nagyon tetszett, ahogy az előttem író kolléga is reflektált arra a részre (egy másik poszt alatt), a 2×04 kapcsán nekem valami olyan sajtóhír ugrik be, hogy nem sikerült véghezvinniük a feleknek teljes mértékben azt, amiről az epizód szól, de ebben nem vagyok biztos. Mindenesetre érdemes nézni, mert a nagy szórás ellenére-, vagy mellett lehet jó epizódokat találni benne,. Persze, ilyenkor felmerül a kérdés, hogy egy-két gyöngyszem miatt érdemes-e nézni egy antológiát?:)

winnie - 2018. 11. 29. 22:23

igen, pont erről fogok majd kérdezni:)

a 2×02-ben nem nehéz kitalálni a véget, lévén két kimenetel van (illetve azt már nehezebb, hogy amikor megtörténik AZ, akkor mi fog történni), szóval 50%, viszont a rész közepén a csavar senki nem fogja értelemszerűen kitalálni – erre céloztam a posztban.

C9H13NO3 - 2018. 11. 30. 05:18

Sheen nem Shannon akar lenni?

winnie - 2018. 11. 30. 07:24

ezt nem kérdezni kell, hanem mondani:) persze, köszi.

Snoopyzit30 - 2018. 11. 30. 07:59

Nekem nagyon tetszett az 1-2. rész. Abszolút azt hozta, amit én egy 20-25 perces rövidfilmtől elvárok. Hogy random megoldások vannak-e vagy nem, szerintem mindegy minek hívjuk. Itt nincs idő hosszú felvezetésekre, meg szájbarágásra. Itt csak ez az egy rész van, ezzel gazdálkodhatnak. Lehet, hogy csak nekem jön be ennyire ez a műfaj, de nem kell mindig 6-10-13 részesnek lennie valaminek, hogy jó legyen. Ha van is benne 1-1 kevésbé jó vagy esetleg rossz rész még mindig csak 25 percet szántam rá és nem 40-et vagy 60-at, mint egy másik pilotra.

Az első részben az volt a plusz, hogy nem gondoltam, hogy a tesó abszolút őrült lesz, simán valami mást vártam, de ennyire szélsőséges megnyilvánulást nem.

A második részben meg az tetszett, hogy végig agyalsz, hogy most a csávó azért kattant be mert ez az öreg bántalmazta vagy simán az élete alakult úgy hogy ezért lett őrült. Bármelyik a pakliban volt. Erre jött a fordulat, én előre nem találtam ki, hogy ez lesz és az utolsó másodpercig sem voltam biztos benne, hogy az lesz a vége, ami. Simán lehetett volna az, hogy szétveri az öreg fejét és akkor leesik neki, hogy az egész élete valami más miatt siklott félre. Simán hatásos lett volna az is. Nekem egy ilyen rész 10/10 pontos.

A harmadik résszel kapcsolatban amilyen jól indult, olyan semmilyen lett a vége. Kellett volna legyen ott is valami csúcspont, ami pici hiányérzetet hagyott.

A negyedik rész az nekem túl beteg volt. Nem kell ahhoz mutatniuk semmit, hogy forogjon a gyomrom az egésztől és bár a színészek tök jól játszották, akkor is creepy volt az egész.

Az ötödik rész az megint csak jó volt, a legvégén amikor visszatért a csaj a szobába, akkor éreztem, hogy nem lesz jó vége, de tetszett hogy a végén volt fordulat.

winnie - 2018. 11. 30. 09:14

Snoopyzit30: ” Lehet, hogy csak nekem jön be ennyire ez a műfaj, de nem kell mindig 6-10-13 részesnek lennie valaminek, hogy jó legyen”

naná, sőt, de abból, hogy ennyi epizodikus antológiát nézek, szerintem látszik, hogy nem csak neked jön be:)

(hirtelen nem is tudom, hogy melyiket nem nézem (room 104, lore, black mirror, inside no 9, into the dark, urban myths, crackanory, phillip k. dick’s electric dreams, neil gaiman’s likely stories, on the edge, bobcat goldthwait’s misfits and monsters) – a romanoffs annyira nem érdekel, a guest bookot, a dimension 404-t és a high maintenance-t kaszáltam, és mondanom sem kell, hogy amik készülnek (amazing stories, twilight zone, unexpected tales) azokat is mind nagyon várom. a lényeg, hogy talán ezért is fordul elő az, hogy óhatatlanul is egymáshoz hasonlítom őket.)

de ettől még adja magát a kérdés, amit majd kirakok, hogy hogyan érdemes ezt nézni. mert én szeretek mindig új sztorikat nézni, ezért is vonzódom a műfajhoz, viszont az sem megoldás, hogy minden egyes antológia minden részét megnézzem, valahol meg kell húzni a vonalat annak ellenére, hogy tudja az ember, hogy két rossz rész után is jöhet 10/10-es.

winnie - 2018. 11. 30. 09:19

“Simán hatásos lett volna az is. ”

és nálam itt van a kulcs, ezért érzem kevésbé erősnek az adott részt. nem csak azért, mert egypoénos (duplán is: ezt arra értem, hogy az első 10 perc ugyanannak a gondolatnak a feltekeréséről szólt, majd jött a reveal, majd pedig megint egy gondolatot tekertek a maximumig 10 perc alatt), hanem azért is, mert nem attól lett jó (vagy olyan, amilyen), hogy ez lett a vége. szóval, ahogy te is írod, mindegy volt, hogy mi a vége. és ezt lehet nyilván előnyként is felfogni, hogy annyira jó az alap, hogy annak csak hatásos lehet a kifutása, de számomra pont emiatt IS volt random, hogy dobtak egy kockával, hogy melyik befejezést csinálják meg. szóval nem volt annyira fonalas.

Snoopyzit30 - 2018. 11. 30. 11:53

Huh, én nem nézek ilyen sok epizodikus antológiát, mint te, mert az általad felsoroltak közül vagy nagyon elvontak nekem vagy olyan a főtéma, ami annyira nem jön be, de írtál olyat is, amit majd be akarok próbálni.

Itt nekem igazából az jön be a Room104-nél, hogy semmi megkötés nincs, mint a hely. Ezen belül lehet bármilyen műfaj, tényleg bármi, órási lehet a merítés. Valahogy ahogy nézem a történeteket az jön le nekem, hogy annyi féle történetet lehet ide kitalálni amennyi féle ember van, amennyi emberi sors, amennyi emberi különbözőség. Totál szélsőséges és ez tetszik.

Fogalmad nincs, hogy milyen lesz a következő rész. Ez nekem óriási pozitívum.

winnie - 2018. 11. 30. 12:16

“ogalmad nincs, hogy milyen lesz a következő rész. Ez nekem óriási pozitívum.”

igen, ezért random:) oké, csak viccelek, mert ez a legtöbbre azért igaz lehet, de ezért is utaltam a hét kérdésére, hogy miképpen lehet nézni ezt a műfajt, nem ér olyan sorozatot csinálni, amit nem lehet nyugodt szívvel kaszálni. és ahogy írtam, a megkötés nélküliség (a zárt tértől eltekintve) hozza magával a rövidfilmes gyűjtemény érzését. a gondom inkább az, hogy még alkotók szempontjából sem mindig homogén a sorozat, mert bár mark és jay duplass jegyeznek több részt történetileg, azt hiszem, hogy vannak abszolút szerzőiek, amiket kívülről jöttek készítenek. ilyen szempontból talán jobban örülnék, ha vagy az egyik, vagy a másik mellett tennék le a voksukat.

Snoopyzit30 - 2018. 12. 06. 15:38

A 6. rész egész jó volt ezzel a zenés történetvezetéssel. Itt megint csak nem volt kitalálható, hogy mi lesz a vége. Azt hittem valami alternatív valóság lesz vagy ilyesmi, de nem.
7/10

A 7. rész még akár jó is lehetett volna, mert a téma amit feldobott az abszolút kibeszélésre alkalmas lenne, de számomra annyira unszimpatikus volt a férfi karakter, hogy az dominálta az egész részt. Kapásból ez a frizura meg szakáll, semmi nem látszott a színész arcjátékából (már ha volt neki). Szerintem ide valami átlagosabb kinézetű férfi színészt kellett volna választani. Amúgy cseppet kattant volt ez a pár.
5/10

A 8. résznek úgy a közepéig elég para, aztán amikor kiderül, hogy miről is van szó, na onnantól abszolút elvesztettem az érdeklődésemet. A vége meg totál érdektelen. Ez a paranoid képzelgés vagy rémálom vagy mi volt egyébként jó téma, de itt túl rövid volt az idő, gyorsan le kellett zavarni, elnyújtva ez jobb lett volna. Horrornak ez így nekem gyenge volt. Még az 5. rész vége is jobb ennél sokkal.
6/10

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz