login |

Madam Secretary: kezdett az 5. évad

2018. 12. 05. 15:04 - Írta: winnie

8 hozzászólás | kategória: kritika,

(Most, hogy közeledik az év vége, és szép lassan a legtöbb országos sorozat felfüggeszti magát az ünnepek idejére, végre van időm megírni pár évadnyitót, amikről ősszel nem tudtam értekezni röviden. Ennek megfelelően a posztok több hetes lemaradást tükröznek, de így végre véleményezheti őket valaki, ha van mondanivalója (lesz kibeszélő), ráadásul a nézőknek több epizód alapján már jobb rálátásuk nyílik a szezonra.)

Annyira nem csodálkozom természetesen, hogy az országos csatornás politikai drámák közül itthon az ABC-s Designated Survivor sokkal népszerűbb, mint a CBS-es Madam Secretary (érdekes módon pár hónap alatt végre meglesz mindkettőnek a magyar premierje, szóval kiderül, hogy a tévében mi lesz a helyzet), csak valahol sajnálom. Legalábbis olyan szempontból, hogy előbbi sokkal érdekesebb szituációkat és komolyabb dilemmákat vet fel, bár értelemszerűen jobban le is egyszerűsíti azokat.

A két sorozat között az a legnagyobb különbség természetesen, hogy míg a DS az amerikai elnök révén sokkal több belföldi kérdésre koncentrál, az MS a külügyminiszteres nézőpontnak köszönhetően (itt az elnök csak mellékfigura, de fontos szereplő) szinte csak nemzetközi kérdésekkel foglalkozik, s bár nem így kezdődött, de egyre kevésbé van középpontban az amerikaiakat a határon túl ért atrocitások kezelése. (Azért ez az évad is visszatért az örökzöld témához, bár egy érdekes csavarral.)

Az 5×01, hogy felkeltse a néző figyelmét, rögtön egy nagy robbantással indít, amire a Fehér Házban kerül sor. Gimmick, igen, hiszen utána visszaugrunk az időben, hogy lássuk a támadásig vezető eseményeket. (Mely támadás nem hatás és áldozatok nélküli, de a készítők megint a túl könnyű kiutat választották…) A tovább mögött folytatom spoilerek nélkül.

A kiemelt politikai szálat India és Pakisztán nukleáris egyezménye adja (ami lehetőséget ad politikai üzengetésre is), emellett Stevie suta, Fehér Házas szárnypróbálgatásai, valamint a szokásos Henry-sztori kapott még kiemelést – utóbbi egy érdekes kérdést feszegetve, miszerint egy politikus hozzátartozójának mennyire lehet civil véleménye politikai ügyekről. Ez utóbbi szál egyébként, inkább csak ideiglenesen, de éket is vert McCord-ék közé, talán megelőlegezve egy későbbi drámát.

A premier egyik legnagyobb erénye és egyben hátránya a gyorsasága volt. Az 5×01-ben tényleg nem vesztegették a játékidőt jelentéstartalom nélküli műsorpercekre, de még másodpercekre sem. Ez egyrészt rohanást eredményezett, még az érzelmi csúcspontoknál sem volt szusszanás, tekerték tovább a történet szálait, másrészt azért le is nyűgözött, ahogy az egyes jelenetekből kimaradt információkat, vagy a felvetett kérdéseket, egy mással foglalkozó, következő jelenetben válaszolták meg. Ügyesen öltötték egymásba a szegmenseket, nem volt szükség felesleges expozícióra vagy infók megismétlésére.

Szóval jól kezdődött a Madam Secretary ötödik szezonja is, ami a folytatásban olyan országokat vett sorra, mint Laosz, Haiti, Izland vagy Törökország – egyszer talán egy magyar történetet is ki fognak találni, ki tudja.

Abban biztos vagyok, hogy a főszereplő személye mellett (Kiefer Sutherland sokkal több junkie cred-del bír, mint Téa Leoni) azért is érdekel több embert a Designated Survivor, mert abba az elején egy összeesküvős mellékszálat is bevittek, és később is próbálták melegen tartani a politikai thrilleres vonatkozást. Nos, a Madam Secretary továbbra is próbálkozik ezekkel az elemekkel. Az előző évados kémvonal után most a terroristaakcióval nyitottak, amit nem csak ennyivel rendeztek le, hanem a folytatásban is szerepet kap.

Pártsemleges külügyminiszter ide vagy oda, mivel Hollywood-ról van szó, a sorozat mindig is meg fogja kapni, hogy húz egy bizonyos oldalra (már azért is, mert a premierben impresszív módon három volt IRL külügyminiszter is vendégeskedett, így nyilván 2-1 volt közöttük az arány pártok szerint), de nekem továbbra is az jön le, hogy a készítők kissé idealista módon, de próbálják a pozitív értékek mellett letenni a voksukat.

(Bár ide a rozsdás bökőt, hogy Elizabeth rész végi “csúcsjelenete”, az a bizonyos beszéd, ami kvázi a gyűlölködés ellen szól és a patriotizmust állítja szembe a nacionalizmussal, valakiből pont szélsőségesen negatív reakciókat fog kiváltani. Pedig, ha lehántjuk róla a rétegeket, a fő üzenettel szerintem az emberek zöme egyetértene.)

8 hozzászólás Ne habozz!

Energiavampir - 2018. 12. 05. 16:33

Én a 4. évadot darálom épp..de kicsit nekem átment szappanosba..túl leegyszerűsített megoldások, sokszor csak hopp elkapják a képet, és már meg is oldották az akármi aktuális dolgot, legyen az tárgyalás, vagy terror támadás..
Nekem kicsit olcsó fogások ezek, meg kezd nagyon sablonos lenni a sorozat, akármi is történik, az elnök és emberei, rögtön bombáznának meg ilyenek, de jön Bess, és simán
megoldja pár jó szóval, akár az Irániakat is öribariztatja Izraeliekkel, vagy Líbiai törzseket von keblére..és pár szóval simán világbékét teremt, pár napra, aztán megint nekiugrik
Ezért volt sokkal hitelesebb életszerűbb Az Elnök Emberei..
Jó ez a sorozat, elmegy, de közelébe sincs a nagyoknak, és egyre silányabb..az hogy elképesztő hülyeségek is vannak benne, azt betudom a lányos készítőknek..:)
nekem az első 3 évad úgy 6/10
ez a 4. egyelőre 5/10

Doodle - 2018. 12. 05. 19:53

Ez a sorozat nekem valahogy mindig kimaradt. Egybefuggo reszek vannak van minden resz kulon tortenet?

winnie - 2018. 12. 05. 20:11

is-is. van egy epizodikus motor, heti ügyek, krízisek, de vannak hosszabban elnyúló politikai problémák is, meg visszatérők, vannak átívelő esetek, meg, főleg eleinte a magánéleti dlgok is átívelnek,de ezek később halványlulnak.

heidfeld - 2018. 12. 05. 20:20

@Doodle: Nagyon ritkán max. két rész egy történet. Nálam 6610 a sorozat. Téa Leoni nem rossz színésznő, csak úgy beszél, mint aki megfulladni készül…
Sok amerikai nyugdíjas nem kap szív rohamot, megtekintése közben. Családon belüli konfliktusokat is túl könnyen elintézik.. Külpolitikai része viszont kifejezetten érdekes.

heidfeld - 2018. 12. 05. 20:21

Bocs. 6/10.

winnie - 2018. 12. 05. 21:10

a kulpolitika kapcsan, ahogy irtam, sok ilyen sorozat rakfeneje, hogy amerikai katonakat mentsenek be az ellenseges vonalak mogul, es ebben vannak erdekes, es nem csak amerikai kozpontu konfliktusok is, sot, jo erkolcsi dilemmak, es kozben reflektalni probalnak az aktualitasokra, mikozben odzkodnak a partossagtol.

Spurs - 2018. 12. 08. 11:50

Rettenet gyenge sorozat. Inkább csak szimpla propagnada. Amerikán kívül nehezen értelmezhető önimádattal. Alapvetőeb egyetértek az előttem szólokkal. A nagy sorozatok nyomába sem ér.

winnie - 2018. 12. 10. 14:01

lehet, hogy gyenge, de nem akkor lesz gyenge, ha mást mond, mint amit esetleg X vagy Y néző gondol. attól csak nem fog egyetérteni a két fél, de valami nem attól jól, ha simogat az érzés, hogy ugyanazt hallod vissza, amit te is gondolsz.

viszont:

“Amerikán kívül nehezen értelmezhető önimádattal. ”

nem hiszem, hogy bárki nehezen tudná értelmezni azt, ha egy nemzet szereti magát, a polgárait, vagy az emberek a nemzetet, de ha valaki ismeri a sorozatot, akkor azt is tudja, hogy kvázi pont az ellenkezőjéről szól, bőven van benne kritika, és ez a rész is annak ellenére, hogy külpolitika a téma, belpolitikai vonatkozást kapott, hiszen belföldi terrorizmusról szólt – ez szerintem minden, csak nem önimádat.

az, hogy mondjuk idealista és pozitív egy sorozat, viszont nem önimádat és propaganda, az sem, ha azt mondja, hogy “szeressük egymást, gyerekek!”. ezekre van egy másik szó.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz