login |

Uspjeh / Success / Siker: az 1. évad

2019. 01. 19. 15:20 - Írta: winnie

8 hozzászólás | kategória: Európa is létezik, kritika, ,

Emberek nélkül minden szebb.

Az HBO Europe igencsak aktív volt a tavalyi év vége felé, hiszen amellett, hogy az Aranyélet a 3. évadjával jelentkezett, a románok bemutatták a Hackerville-t (nemsokára jön az évadkritika), a lengyelek az Elvakít a fényt (kritika hamarosan), és megérkezett ez a horvát sorozat is, amely a Siker magyar címet viseli.

Bevallom, a sorozat felütése, valamint az alapkoncepciója engem azonnal megnyert, így annyira nem csodálom, hogy a 6 részes első szezon is kifejezetten bejött, kellemes néznivalónak bizonyult. A stílusa mindenképp kuriózum lesz az amerikai szériákhoz szokott szemeknek, de abban nem vagyok biztos, hogy elegendőnek fog bizonyulni a junkie-k között a közönségsikerhez. Az viszont biztos, hogy az HBO GO-n, hetek óta a legnézettebbek között van, szóval az átlagnézőnek bejött.

A sorozat egy előadással kezdődik, melynek szónoka közli közönségével, hogy most 6 lépésben (6 részben) bemutatja nekik a sikerhez vezető lépcsőfokokat. És ezzel el is indul a visszaemlékezés, melyről azon nyomban kiderül, hogy négy átlagember összefonódó sorsáról fog szólni, akiknek egyike maga a szónok.

Más kérdés, hogy a mesélőnk (aki csak a keretben, az epizódok felvezetésében monologizál, egyébként nem) saját történetében nem tűnik egy cseppet sem sikeres embernek, inkább egy lakása elvesztésétől rettegő munkanélkülinek – a többiek között ott van egy sikeres építkezési vállalkozó, egy nem túl boldog házasságban élő, hivatalnok anyuka, illetve egy, a részeges apjával élő, devianciára hajlamos, kicsapongó tinicsaj. De akkor hogy fordítja meg az életüket egy tragédia?

Ha azon túllépünk, hogy a viszonylag rövid idő alatt játszódó történet során az egymás mellé sodort (bár tudtukon kívül korábban is egymás mellett élő) idegenek némi kezdeti húzódozás után extrém, már-már valószerűtlenül erős sorsközösséget alakítanak ki egymással, akkor érdekes lesz látni, hogy miképp van kihatással a dolog egész életük folyására – nem csak úgy, hogy veszélybe sodorja őket, hanem annak más aspektusaiban is, például a magánéletükben.

Szokás szerint kiemelhetném, hogy ahhoz, hogy mindez érdekes és élvezetes legyen elég sokat ad a K-EU-s közeg. Az elég profi látvány közepette az akár magyarnak is eladható lakótelepek, falusi életképek, vagy az ismerős maffiózó archetípusok. És bár nem hiszem, hogy mindenkiből olyan hatást vált ki, mint belőlem, az, hogy minden epizód egy horvát nyelvű énekszámmal zárult, az nagy plusz pontot érdemel. Igen, Európa is létezik!

Bár itt annyira nem volt gondom a machinációk egyik tárgya kapcsán, de a bűnügyi sorozatok esetében az egyik vesszőparipám az, hogy “csak ne ingatlan legyen!”, mert annyi érdekesebb disznóság létezik. Emlékszem, anno a Person of Interest első részeiben is ingatlanos volt a heti bűnügy (aminél nem sok érdektelenebb van), de most kifejezetten feltűnő volt, hogy nem csak az Uspjeh-ben, de a Hackerville-ben, sőt, még az Aranyéletben is központi szerepet kapott egy építkezés és annak körülményei. Egy kis változatosságot kérnék, ha lehet!

Ha már Aranyélet, akkor azért jelezném, hogy szemben mondjuk a lengyel Elvakít a fénnyel (Blinded By Light), vagy akár az Aranyélettel, az Uspjeh nem megy át extrém durvulós, erőszakos sorozatba, tehát nem az lesz a fő vonzereje, hogy a végsőkig elmennének benne vagy határokat feszegetnének. Igen, van benne fegyver meg gyilkosság, illetve a pilotban egy elég nyers, erőszakos jelenet, de összességében bőven megmarad közönségbarát darabnak.

Amellett, hogy az Uspjeh fő karakterei elég erősek, meglepett, hogy még a nem túl szimpatikusnak beállítottakat is képes voltam megkedvelni. Azt viszont sajnáltam, hogy bár az egész sorozat magas hőfokra van tekerve, és a szereplők folyamatosan hihetetlen nagy stresszhelyzetben cselekszenek, valahogy nem jön át a tét nagysága.

(Most hirtelen visszakoznék is a karakterekkel kapcsolatban, mert lehet, hogy inkább a színészeket kellett volna említenem. Nem tudom, de alapvetően kettős érzés van benne, ugyanis bár látjuk, hogy reagálnak a szereplők a necces helyzetre, a jellemükről nem sokat tudunk meg, mint ahogy arról sem, hogy ki miért olyan, amilyen, illetve minek köszönhetőek az aktuális életkörülményei. Nem biztos, hogy efféle dolgokkal érdemes lett volna lelassítani a sorozatot, de mindenképp érdemes megjegyezni.)

Mármint, amikor belegondoltam, akkor felfogtam, hogy a börtön fenyegetése elég súlyos dolog, de valahogy a sorozatban bagatellebbnek látszanak a problémáik, nézőként folyton úgy éreztem, hogy kissé túlkomplikálják a dolgokat, és könnyebben kibújhattak volna a csávából, akár a rendőrség segítségével, akár a befolyásosabb szereplőknek való színvallás révén.

Persze egy sorozat azért sorozat, hogy minél drámaibb szituációkat prezentáljon, szóval simán megbocsátottam ezt is az Uspjeh-nek, hiszen összességében lazán magába szippantott és lekötött ennek a négy embernek a sorsa. Arról mondjuk meg voltam győződve, épp ezért kicsit sajnáltam is, hogy ez az alapfelállás nem nagyon ad lehetőséget a sztori megcsavarására, de mégis sikerült egy WTF-momentumot becsempészni a vége felé. Ami, bár egy kicsit azért csalás volt, de nagyon jól működött, és attól a pillanattól kezdve a fenyegetés is kézzelfoghatóbbá vált.

Éppen ezért sajnáltam, hogy az erős felvezetés ellenére pont a finálé pukkadt ki. Ide-odakanyarogtak a karakterek, tartottak a végső pont felé, de mind az addig vezető út (az egyre több véletlennel), mind az a bizonyos pillanat kissé összecsapottnak tűnt, Talán valami 5-6 perec volt hátra az egész részből, és még mindig gőzöm sem volt arról, hogy mit akarnak a Négyek, ami pedig végül a trigger volt, kvázi a csúcspont, teljesen snassz lett. Nem éreztem, hogy bármiféle katarzist kaptunk volna, pedig egy ilyen csávából való kitörés igencsak felszabadító érzés kéne, hogy legyen.

A zárás erőtlensége és esetlegessége ellenére a szezon igen kellemes meglepetést okozott, és biztos vagyok abban, hogy ha lesz 2. évad, akkor ott leszek a kezdésnél. A nagy kérdés persze az, hogy miről fog szólni. Nyilván egy kiskapu nyitva maradt a mostani szezon végén, de nem tudom, hogy az általa kínált lehetőségek hordoznak-e magukban egy erős történetet anélkül, hogy repetitív lenne a megvalósítás.

8 hozzászólás Ne habozz!

perelli - 2019. 01. 09. 05:32

Az első részt láttam, nekem bejött. Profi.

Myhy - 2019. 01. 09. 14:31

Nekem tegnap este le is csúszott az egész évad. Végig igényes, az évadzáró kicsit csalódás (egyértelműen az ötödik rész vége a csúcspont). Hangulatában az Aranyéletre hajaz talán a legjobban. Tényleg jó látni ilyen színvonalú kelet európai munkát. Erősen ajánlott kategória.

alba - 2019. 01. 15. 15:41

Végignéztem. Abszolút nézhető, valóban rokonítható az Aranyélettel, de nem copy. Aki azt szerette, ezt is fogja. Vannak benne logikai hibák, egyes szereplők szála nincs elvarrva, de ezzel együtt működik. Zágráb metropoliszként jelenik meg benne, és több nagyon eltalált karakter van a sorozatban.

Snoopyzit30 - 2019. 01. 19. 18:10

Én az Elvakít a fény után most rákattantam a lengyel sorozatokra, megnéztem gyorsan A falkát és a Paktumot is, szóval egyértelmű volt rögtön, hogy kelet-európaiként ez is nézős lesz. Az amcsi sorozatok után felüdülés ilyeneket is nézni, nagyon tetszett a kép világa, a sztorija is.
Ezt a sorozatot minden hibája ellenére végig hihetőbbnek éreztem, mint az Aranyélet akármelyik évadát, de nem is volt olyan nagyszabású szerintem. Üdvözlendő minden ilyen próbálkozás, jó, hogy az HBO teret ad ezeknek a produkcióknak.
Ezek után meg fogom nézni a cseh Mammont is és a szintén cseh Olthatatlant is.

The Hollywood Reporter korábban foglalkozott is a témával:

https://www.hollywoodreporter.com/news/hbo-europe-best-tv-youve-never-seen-1048497

winnie - 2019. 01. 19. 18:20

én éljük venném a román umbrét, meg talán a pustinát, csak azért mert az olthatatlan mégiscsak történelmi, a másik meg ugye norvég remake, és csak azért érdemes esetleg az eredetit, mert az folytatódott. (a mammonnak egyébként van lengyel változata is, na, ott nem tudom, melyiket érdemes.)

Snoopyzit30 - 2019. 01. 19. 19:05

A Mammonnak a lengyel változata a Paktum, annak mind a 2 évadát megnéztem, de érdekel a cseh változat is, hogy ők hogy csinálták meg. A lengyel változatból nem minden tetszett, illetve a 2. évad sztorija jobb volt szerintem.

Az Umbrét elkezdtem, de nem tetszett, majd lehet adok neki még egy esélyt ezek után. Az egyébként engem egyiknél sem zavar, ha remake, mert mindig bele tudják vinni a saját országukra jellemző apró dolgokat, meg már maga a megvalósítás is érdekel.

Mostanában rengeteg jó európai cucc van, már azon kapom magam, hogy lassan fele-fele arányban lesz az amerikai és a minden más sorozat amit nézek. De azt kifejezetten üdvözlendőnek tartom, hogy nem csak a britek meg a skandinávok erősítenek, hanem kelet-európai dolgok is vannak, de a spanyolok, németek is jönnek fel. Nekünk ez csak jó lehet.

winnie - 2019. 01. 19. 19:11

ehh, jogos, a pact-et, a falka angol címét és a paktumot összevontam fejben:) és természetesen 3. évadot akartam írni a mammonnak. nem vagyok formában.

kisanna - 2019. 01. 24. 17:27

nekem is bejön, még csak 4 részt néztem meg, de erős. örülök, hogy az első fél óra utáni szkeptikusságom elpárolgott.

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz