login |

Vikings: vége az 5. évadnak

2019. 02. 03. 21:10 - Írta: Qedrák

15 hozzászólás | kategória: kritika,

Hol is kellene elkezdeni? A félévadot indító írásomban említettem, hogy az addig látott epizódok rettenetesen szétszórtra sikeredtek, és nem igazán nyerték el a tetszésemet. A második félévad kísérletet tett arra, hogy ezt a szétszórtságot csökkentse, ám ez a kísérlet látványosan elbukott.

Ha felidézem a Vikings korai részeit, akkor úgy hiszem, hogy a mostani epizódokhoz képest az jelentette a többletet, hogy mégiscsak kaptunk egy kalandjellegű történetet, amelyben egy csapat fegyveres az otthoni zord viszonyokból kilépve hajóra ül, és ismeretlen vizekre hajózik. Az új földön pedig számtalan kihívás éri őket, de mégis győznek, elsősorban az erejüknek és a találékonyságuknak köszönhetően.

Ez az érzés teljesen hiányzik a mostani évadból. Az új föld felfedezését reprezentálni akaró izlandi szál pedig egy egészen más történetet mutat be nekünk. Ez alapvetően nem lenne baj, hiszen az alighanem alapul vett viking sagák tele vannak hasonló bosszúsztorikkal, de teljesen szeparálva a többi cselekményszáltól nem kaphatta meg a megérdemelt figyelmet és játékidőt ahhoz, hogy pótolja az első évadokból hiányzó életérzést.

A tovább mögött folytatom spoileresen.

A szétszórtságot erősítette, hogy Ragnar fiai mind megkapták a maguk különálló történetszálát, a maguk kihívásaival és problémáival. Arra vélhetően talán az alkotók is rájöttek, hogy túl sok a mellékkarakter a történetben, így ritkítottak a soraik között, vagy fel sem építették őket, mint például Hvitserk szeretőjét, de a végeredményen ez már nem segített.

Azt hiszem, nem túlzok sokat, hogy a különböző családi jelenetek olykor egy dél-amerikai szappanoperában is elférhettek volna, ez pedig nem vált a Vikings előnyére. Az utolsó részben megkaptuk a szokásos hatalmas ütközetet, látványos összecsapásokkal és még látványosabb elhalálozásokkal, de ennek az ütközetnek is nagyobb lett a füstje, mint a lángja.

Számomra úgy tűnik, hogy a Vikings egyszerűen elfáradt. A legjobb sorozatokkal is megesik ez, és talán ez a legjobb időzítés a kaszára, ami lendült is a sorozat felett. Igaz, még egy évadot kapott, hogy egy jól felépített zárást összehozzon, de ahhoz alaposan össze kell szednie magát.

Ragnar fiainak története lehetne ugyanolyan, vagy talán sokkal érdekesebb is, mint az apjuké, csak az a gond velük, hogy sokan vannak. Björn, Ivar, Ubba és Hvitserk is megkapta a maga szimbolikus konfliktusát a környezetével. Mellettük még ott szerepel Floki Izlandon, kaptunk egy fejezetet a wessexi királyi család történetéből, Lagertha még mindig életben van, és csak a haján látszik, hogy lassan eléri a nyugdíjkorhatárt. Bárhogyan is számolunk, ez sok.

Az egymástól olykor távol játszódó szálakra a mellékszereplők sokaságával egyszerűen nincs idő. Hiába veszi körül az egyes szereplőket erős konfliktus, a kibontásuk összecsapottra sikeredett. Mintha Michael Hirst nem tíz, hanem huszonöt részben gondolkodott volna, annyi lehetséges szálat írt meg az egyes karaktereknek. De vegyük sorra őket.

Stories are all we have

Björn (Alexander Ludwig) eleinte egyszerűen nem találja a helyét. Az Ivartól elszenvedett veresége után tengett-lengett, majd majd megérkezett az életébe Gunnhild, az óriás harcos nő, aki Harald király ellenében őt választja.

Björn törekvései igazából az utolsó részekben lettek egy kicsit elmélyítve, mikor ismét láthattunk egy visszaemlékezős jelenetet abból az időszakból, amikor Ragnar oktatta őt. (Gyorsan meg is jegyzem, hogy a Ragnar-nosztalgia egy kicsit kezdett sok lenni nekem, túl sokszor nyúltak vissza hozzá). A sors kereke fordult egyet, most ismét Björn győzött, de le merem fogadni, hogy nem az az uralkodótípus, aki a folytatásban megülne Kattegatban.

Ivar (Alex Hogh) története ellenben elsősorban egyfajta süllyedésről szólt. Látványos akciói, bosszúi folyamatosan abból a frusztrációból táplálkoztak, amelyet másokkal szemben azért táplált, mert nyomoréksága miatt nem ismerték el teljes jogú férfinak. Számára vagy a teljes bizalom és az engedelmesség, vagy az ellenségesség. Ezért alázza meg folyton Hvitserket és ezért dől be Freydisnek, továbbá ezért dönt úgy, hogy az egyébként neki tulajdonított szintén nyomorék gyermeket egyszerűen kiviszi az erdőbe, ahogy annak idején vele tették. Ez az út azonban egyenesen a bukáshoz vezetett. Még talán ez a szál tűnt számomra a legkoherensebbnek, ám gyakran túlzásba vitték Ivar paranoiáját és zsarnoki őrületét.

Hvitserk (Marco Ilso) ellentétes utat járt be, először egy rossz döntés következtében Ivar oldalán rekedt, ám ott nem találta a helyét, hiszen azt a fajta kizárólagosságot, amelyet Csonttalan követelt magának, ő egyáltalán nem osztotta. Végül valamiféle félreértett buddhizmusban találja meg önmagát (az a vicc az alkotók részéről, amelyben egy jelenet erejéig összekötötték a szaunában meztelenül nevető Nagyhasú Olaf királyt, és a Buddha-szobrot, a sorozat egy jobban sikerült pillanatainak egyike volt).

Ubbe (Jordan Patrick Smith) teljes mellszélességgel elkötelezi magát az angolszász együttműködés és a kelet-angliai megtelepedés előtt, és ezért több konfliktust meg kell vívnia. Az akadályokat sikerrel veszi, bár amikor a dánok a pajzsukhoz vert fegyverrel üdvözölték, azt kissé érthetetlennek találtam, hiszen az eltelt időszakban pont ő nem igen hajtott végre semmit, amitől az apjához mérhető hírnévvel kellene bírnia. Az ő szálán a keresztény hitre tért hódító és a többiek viszonya lehetett volna érdekes, de ezt a vonalat még azelőtt félbehagyták, hogy igazán kifejthették volna.

A fiúk szála mellett még két történetet mesélt el a sorozat hosszabban kifejtve.

Az egyik az izlandi, amely egy kölcsönös adok-kapokba, majd egy véres leszámolásba fordult, hogy megsemmisítse Floki álmát a régi istenek által uralt szigeten történő békés építkezésről. Az egész eseménysor alapvetően szimbolikus jelleggel bírt, amely arról szólt, hogy a régi életforma nem folytatható tovább még akkor sem, ha teljesen elszigeteljük magunkat a hódító kereszténységről.

Ezt leginkább a szál utolsó jelenete fejezte ki legjobban, amikor Floki a lakatlan sziget egyik barlangjában egy felhagyott keresztény kultuszhelyre bukkant. Ahogy a többi sztori, ez sem lett volna rossz történet, de így, együtt adagolva a többivel, felesleges és távoli eseménysornak tűnt, amely csak értelmetlenül foglalja a játékidőt.

A régi karaktereket egyébként is nehezen engedi el a sorozat.

Rollo visszahozása inkább valamiféle nosztalgiafaktort erősített. Lagerthának (Katheryn Winnick) még ennyire sem sikerült koherens történetet kapnia. A jelenlétének nehéz megfelelő indokot nyerni, hacsak azt nem, hogy a sminkmestereket hétről hétre egyre nehezebb feladat elé állítsák, hogy miként faragnak egy negyvenéves színésznőt hatvan fölé. Szerintem mindkettejüktől ideje lett volna búcsút vennünk, de mérget veszek rá, hogy csak azért is látjuk őket a következő évadban.

A másik nagyobb történet Wessex királyságáé, ahol nyomon követhetjük, hogy a gyenge fizikumú Nagy Alfréd (Ferdia Walsh-Peelo) miként teszi meg első lépéseit országa védelmében. Bevallom, hogy itt erősen befolyásolt az a tény, hogy ezt a történetet a Last Kingdom elmesélte már nekünk, és az a helyzet, hogy annak a sorozatnak a harmadik évadja majdnem minden vonatkozásában felülmúlta az idei Vikings-et, legalábbis ha a számomra nyújtott élményről beszélünk. (Jegyezzük meg azért a rend kedvéért: az ilyen összehasonlításoknak általában kevés haszna és értelme van).

Az első lépéseket beárnyékolta az, hogy az anyja, Judith (Jennie Jacques) bábáskodott felette, hogy utána sebesen meg is szabaduljunk tőle. Nem tagadom, hogy én nem bánom ezt a lépést, bármilyen hirtelen is jött: az összeszorított foggal előadott, túljátszott belépői inkább zavartak.

A mellékszereplők amúgy is nagy számban hullottak ebben az évadban, de csak azért, hogy legalább annyian érkezzenek a helyükre.

Heahmund püspöktől (Jonathan Rhs-Meyers) egy elég kiszámítható búcsút vettünk. Miután a karaktere teljesen kimerült, nem lett volna értelem tovább vinni, amit az is jól jelez, hogy a történet második feléből egyáltalán nem hiányzott. Igaz, bennem azért megfogalmazódott kérdésként, hogy ha csak annyit vártunk a karakterétől, hogy tud harcolni, de egyébként egy keresztény püspök, akkor miért is vezettük be a történetbe.

De említhetném Magnust is, aki Ragnar fiaként mutatkozott be, és aki keresztényként próbált meg vikingként portyázni, és mégis rövid úton búcsúztunk tőle, pedig a több is lehetett volna benne. A sort egyébként lehetne még folytatni, de felesleges: a sorozat túl sok szereplőt mozgat meg, akiknek túl kevés idő jut, ezért gyakran kényszerül alá nem támasztott gyors váltásokra. A nézők egy része csak kapkodja a fejét a történteket látva. Talán nem csoda, ha a Vikings 5B évadja többször lett nevezve a hét legrosszabb epizódjába, mint a legjobbak közé.

Bármennyire nem voltam elégedett a Vikings ötödik évadával, azért a folytatást mindenképpen megnézem. Még egy évadig követhetjük figyelemmel, reméljük, hogy a zárás méltó lesz a hírnevéhez. Utána pedig jön a spinoff, ha minden jól alakul.

15 hozzászólás Ne habozz!

CrashBoostZoom - 2019. 02. 01. 16:28

Nyúlfarknyit haladt előre a történet az évadfináléban. És ahogyan véget ért…nézhetjük még egy évadon keresztül ugyanazt a felállást.

Szerintem itt pont véget érhetett volna az egész.

Neoprimitiv - 2019. 02. 01. 19:00

Fájó látni, amikor a csatornák a “egy másik sorozatban van kockázat, erről legalább tudjuk, mennyit hoz” alapon tartanak életben tartalmilag meghalt sorozatokat. Ami ennek az évadnak a második felében történt (tíz részben?), azt nagyjából háromban el lehetett volna mondani.

Reméltem, hogy Lagerthának adnak egy normális búcsút, de képtelenek elengedni egy karaktert, akkor se, amikor már semmit sem tudnak kezdeni vele. Most lesz egy párja is a következő évadra, illetve ha Floki nem halt meg, akkor már három kizárólag önismétlésből álló szereplő lesz.

sziszko - 2019. 02. 02. 18:41

Ragnar halála után elég lejtmenet lett :(

Hamupipacs - 2019. 02. 03. 13:14

Én Lagerthának simán el tudtam volna képzelni egy olyan véget, amikor megtalálják a csata után, akkor a hatalmat és a világ hívságai utáni küzdelmet hátrahagyva ottmarad a javasasszonynálés átveszi a helyét.

Geza Kovacs - 2019. 02. 03. 23:07

Az utolsó rész nem feltétlen lett volna olyan rossz, de az ostrom sikertelensége utáni nullára kidolgozott beszökéses győzelem teljesen agyoncsapta az egészet. Viszont Björn vezetői előretörése a városban és a kard felemelése mutatta egy pillanatra nekem, hogy Ragnar hiányában lehetett volna ebből egy hősi eposzt is készíteni, akkor talán jobban jártunk volna. Sajnos eddig ez nem volt meg, talán a 6. évadban majd.

Hebigami - 2019. 02. 04. 01:27

Szerintem minden tökéletes volt :P

steelwolf88 - 2019. 02. 04. 10:02

Rollo miután mondta h Björn Én vagyok az apád! Akkor félretettem a sorozatot!
Most 9 részt ledaráltam és eléggé tetszett!
Flokis szálat szinte átpörgettem, na az nagyon nem tetszett, olyan semmilyen volt!
Azt hittem kicsit megritkul a szereplők listája, Hvitserk igazán mehetett volna és akkor maradna egy Ubbe-Björn-Ivar szerelmi háromszög!
Mi várható a 6. évadban?

nihil - 2019. 02. 04. 12:35

Ami fájó még,hogy az álomszerű spirituális pszihedelikus jelenetek is majd eltüntek a sorozatból…
Amúgy Olaf király személyében felismertétek a néhai Rambo 2 és a BeverlyHills-i zsaru főgonoszát?

Holdacska - 2019. 02. 04. 13:02

Az, hogy Bjorn apja Rollo, az nem újkeletű, korábbi részekben is volt már rá utalás. Nyilván ez az előhozakodás rettentő béna megoldás lett. Lagertha csak úgy nem halhatott meg, hiszen annakidején a látó megjövendölte neki, hogy Ragnar egyik fia fogja megölni. Björnnek is nagy hírnevet ígért. Tuti nem fog kattogni Kattegattban, hanem megy tovább felfedezni. Floki érzéseire kíváncsi vagyok. Eszembejut az a rész, mikor elhajóznak és az imaházba nem enged gyilkolászni.

Holdacska - 2019. 02. 04. 13:03

#Nihil bizony, egyből leesett :))

Zsuzsi - 2019. 02. 04. 20:21

Nekem nagyon tettszik a sorozat…
Tele van szép férfiakkal és nőkkel.
Kedvenc sorozatom

Neoprimitiv - 2019. 02. 08. 09:40

Az oldalsávban az évadzáróra mutató link igazából az 5×13 posztjára mutat – nem mint ha akkora komment tolongás lenne…

winnie - 2019. 02. 08. 11:06

köszi

Anthonz - 2019. 02. 12. 11:26

Most akkor Floki megmurdelt a barlangban, vagy csak úgy hanyagolták a záró évadban, mert miért ne?

Björn inkább arra volt predesztinálva, hogy még többet kalandozzon, és a végén valahol máshol legyen király (történelem szerint asszem Svédországban).

A King Haralddal való hirtelen megbékélés eléggé gáz szerintem, Lagertha megölte a feleségét, és a konfliktusban Halfdant is levágta, erre most összehaverkodnak Ivar ellen. Na persze nem nagyon, csak kicsit, a következő évadban már össze is csaphatnak Björnnel. Logikus, nem? Nem!

Az egész Ragnar fiai sztori ismétlése a régi sztorinak: most Björn lett király, és ellene esküsznek majd össze, az angolok megint szétcsapják a letelepedett vikingeket, stb. stb.

Az első két évad szép emlék marad, aztán ennyi. Már a harmadik romlani kezdett, és azóta csak rohad az egész.

Mate4182 - 2019. 02. 21. 16:58

na, az elmult 3 napban cask bedaraltam az 5b-t!

valoban kicsit elnyujtottra sikerult, de meg elvezheto kategoriaban.

Hvitserk a kedvencem, orulok neki hogy kicsit tobb screen idot kapott, es hogy verge belatta hogy Ivar vallalhatatlan…

oszinten szolva amikor az utso reszt neztem, foleg az utolso perceknel egy az egyben az volt az erzesem hogy felreolvastam es nem less 6. evad ezert zarnak el minden szalat amit cask lehet.

ami baromira nem tetszett: az utolso reszben miutan megtudjak hogy osonjanak be a varosba… konkretan az elso kepkockaban meg mutatjak ahogy tervezik
kovetkezo kepkocka: mindenki benn van a varosban es megy a kaszabolas

azt mondjuk kicsit jobban kidolgozhattak volna

ettol fuggetleenul varoom a zaro evadot
kivancsi vagyok hogy a regi joslatokbol mi jon ossze (lagertha vs ivar)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz