login |

Tell Me A Story: az 1. évad

2019. 02. 12. 14:50 - Írta: winnie

6 hozzászólás | kategória: antológia, kritika,

A CBS All Access (itthon HBO GO) tavalyi sorozatában, ami dara során az egyik legkönnyebben csúszó volt számomra (nem a legjobb, de nagyon nézette magát), pont ugyanazt láttam meg, mint ősszel a You-ban, bár nem rögtön a pilot után. A Tell Me a Story a You-hoz hasonlóan egy bizonyos, fiatalabb rétegnek nagy kedvence lehet, még ha közel sem annyira sötét hangulatú thrillerről van szó.

Anno a Közönséges bűnözőkben azt mondták, hogy “The greatest trick the devil ever pulled was convincing the world, he didn’t exist.” Nos, itt az ördög, vagyis a készítő, Kevin Williamson pont arról győzte meg a streaming platform fejeit, hogy a Tell Me a Story koncepciója létezik, pedig a sorozat nem más, mint három külön film egymásra vágása, majd az utolsó részekre azok egymásba úsztatása a szálak összehozásával.

Igen, papíron a TMaS egy spanyol széria adaptációja, ami ismert tündérmesék történeteit helyezi a mába, de ez a koncepció elég gyenge lábakon áll. Eleve a spanyol sorozat epizodikus antológia volt, részenként egy mese feldolgozásával, és az amerikai változat teljesen saját történeteket hoz a mesefigurának is kezelhető emberekkel. Ráadásul az egész mesés tematikát csak nagyon erőltetett módon lehet ráhúzni a sorozatra. Legalábbis az elején senkinek nem jutna eszébe efféle – később már elkezdik a szánkba rágni, és teletömik motívumokkal, hogy utólag igazolják a koncepciót, de azok elhagyhatóak lennének.

Persze nem kalimpálok ellene, mert ad egy ízt, annak kapcsán meg főleg nincs semmi gond, hogy a mesés koncepcióval el lehet adni a Tell Me a Story-t – Williamson eladta a CBS All Access-nek, a CBSAA pedig eladta nekünk. Nyilván a három párhuzamosan futó történet egyikét sem lehetett volna eladni magában (adja magát a kérdés, hogy miért nem?), és együtt sem, mert amúgy meg nem lehetett volna reklámozni a sorozatot, hiszen a nézőnek kommunikálhatatlan lett volna, hogy miről szól.

Na de akkor én hogy kommunikáljam?

Kevin Williamson azt mondaná, hogy a Tell Me a Story 1. évadja részben egy modern Piroska és a farkas-sztori, részben egy Három kismalac (és a farkas) sztori, részben pedig egy Jancsi és Juliska. Én meg azt mondom, hogy a kiinduló pont egy romantikus kapcsolat egy fiatal párral, ami fura fordulatot vesz, egy bankrablás három rablóval, valamint egy emberölés, amit a tettes önhibáján követ el és a testvére segítségét kéri – és kapunk még egy férfit is, akit szörnyű tragédia ér.

Mondom, hogy nem lehetett volna normálisan eladni így. Ma már nem vesznek ilyesmit.

A legfontosabb kérdés persze az, hogy kit érdekel egy olyan sorozat, ami valójában három sorozat? Vagy film. Manapság egyre gyakrabban készülnek teljesen különálló szálakkal operáló szériák, sőt, egyes sokszereplős darabok epizódjaiban is nem egyszer futnak szálak totál egymás mellett, nulla találkozási ponttal. De azok csak 10-20 percesek, itt viszont a 450 perces szezon mondhatni három darab random, 150 perces film jeleneteinek egymásba fésülését jelenti, kábé olyan, mintha az Unbreakable-t meg a Glass-t egyszerre néznénk, hol ebből, hol abból egy jelenetet, hogy a végén kiderüljön, hogy közös az univerzum. Yay?

Van, akit ez nem zavar, mást pedig irritálni fog, főleg azért, mert ha az egyik sztori nagyon érdekes, a másik pedig nagyon nem, akkor máris ki van nyírva a maximális élmény – az ember vagy kaszálja a francba a sorozatot, vagy pedig átszenvedi magát a kevésbé érdekes sztorin. A Tell Me a Story-ban is természetesen összefutnak a kvázi nulla (oké, egy mellékszereplő látszatkapcsot jelent) kapcsolódási ponttal rendelkező szálak, de csak a legvégén.

A Tell Me a Story nem az a sorozat, ami folyamatosan lenyűgöz minket, a néző inkább csak várja a szálak kibomlását, aminek köszönhetően a lassabb történetmesélést is elnézi, hiszen pontosan tudja, hogy lesz kifutásuk. Ergó az egész műfaj másfajta nézői hozzáállást követel meg. És mivel azt sem tudjuk, hogy maradunk-e a karakterekkel, ezért nincs plot armor, senkinek a sorsa sincs kőbe vésve, bármikor történhet bárkivel bármi, ahogy itt is hullanak el kiemelt karakterek menet közben.

Mint írtam, a mesés aspektus az elején abszolút nem tetten érhető, és nem is nagyon értettem, hogy miért erőltetik annyira. Nyilván, aki tudja, hogy jelen van efféle, az rámutathat egyes dolgokra, de ha valaki ezzel nincs tisztában, az még a piros kabát emlegetése után sem fog Piroskára gondolni, vagy a malacmaszkos bankrablók sem mesei összefüggést fognak ébreszteni benne.

Később már konkrétabb vonások is lesznek, de én amondó vagyok, hogy akkor van értelme ilyenkor mesei párhuzamokat felállítani, ha a sorozat az ezekkel kapcsolatos nézői elvárásokra épít, hogy aztán szépen szembemenjen azokkal. Ha ez megtörténik (mondjuk Jancsi megöli Juliskát, a malac legyűri a farkast), akkor volt értelme, de a Tell Me a Story, bár megcsavar ezt-azt, a narratívájában nem akar annyira letérni az útról.

Az, hogy nagyjából adott a történet lefolyása, nem jelenti azt, hogy ne lennének benne csavarok, bár azért a többséget előre lehet sejteni (persze volt olyasmi, ami simán meglepett). A valódi suspense inkább abból adódik, hogy a néző agyalhat azon, hogy vajon ki kap boldog befejezést, hepiendet. Talán nem spoiler, ha elárulom, hogy nem mindenkinek a története fog vidáman záródni – ami egyébként a sötétebb tónusú Grimm-mesékre is igaz volt.

(Oké, azok után, hogy lufinak neveztem a mesés aspektust, vicces, hogy már a sokadik befejezést szentelem neki, de az mondjuk érdekes, ha az ember belemegy a játékba és nem feltételezi, hogy lufi, hogy megpróbálja kitalálni, hogy az egyes történetekben kinek milyen szerepet szánnak. Értelemszerűen a legtöbb mesefigura kiléte egyértelmű, ld. malackmaszkok, de azért akadnak kérdőjelek, és mindig ott a lehetőség arra, hogy átvitt értelemben akarjanak bizonyos figurákat, illetve mesés tematikákat megjeleníteni.)

A Tell Me a Story nem csak abban modern, nagvárosi (oké, megadom magam) mese, hogy motívumokat vesz kölcsön, hanem abban is, hogy nem minden fekete és fehér benne. Kevin Williamson nyilván büszke volt arra, hogy az ő modern fabulájában sokkal több a szürke tónus, és hogy nem csak jó és rossz létezik, hanem sok minden más köztes is. A mai világ sajnos vagy szerencsére már ilyen, sok minden a feje tetejére van állítva, sokan hazudnak folyékonyan annak ellenére, hogy mindenki tudja, hogy ezt teszik, még ők is tudják, hogy mindenki tudja róluk – mégis csinálják.

Ami a három sztorit illeti, gyökereiket tekintve egyik sem újszerű (egy kis kísértés és tiltott gyümölcs, egy kis menekülés és egy kis bosszú), de a benne lévő karaktereket, vagy még inkább a köztük lévő viszonyokat idővel elég jól sikerült lefektetni (egyedül a lány és a nagyi kapcsolatát sajnáltam, hogy a szezon közepe felé elhanyagolták), és azok kifejtésében nem riadtak vissza a sokkolóbb, közel sem visszafogott megoldásoktól, egyes szereplők nem riadtak meg a sötét oldaltól.

Azt azonban meg kell jegyeznem még, hogy a Tell Me a Story a jó felvezetés után pont a fináléját puskázta el, az nagy csalódás, maximum közepes lett. Nem az, ahogy összeértek a szálak, egyszerűen csak lelombozott a sok béna közelharc, mármint, hogy csak ennyire futotta a konfliktusok lejátszása kapcsán. Mint ahogy az is csalódás volt, ahogy bizonyos necces szituációkból fantázia nélkül kimásztak a szereplők (amikor az egyik leüti a túlerőben lévő ellenfelét – utóbbinak a végső sorsa is nagyon snassz volt). Elfogyott volna a szufla?

A Tell Me a Story összességében nagyon kellemes meglepetés volt, nem mérföldkő, de teljesen jó, szórakoztató és jól is lett megvalósítva. Persze nekem szerencsém volt, mert már a pilot után is éreztem, hogy érdekel a felütés, köszönhetően annak, hogy bár semmi bombasztikus nem volt benne, de a viszonylag szimpatikus szereplők egyszerűnek tűnő problémáit át lehetett érezni benne, és nem nagyon tántorított el semmi tőle. És ezt a szolid színvonalat mindvégig tartotta, néhány kellemes csavarral, és ismerős, mesés utalással megspékelve.

Elvileg a már berendelt 2. évad teljesen új sztorikat fog hozni, de azért kíváncsi leszek arra, hogy a készítők ellent tudnak-e állni annak a kísértésnek, hogy némelyik karaktert visszahozzák. Azt nem bánom, ha valaki vendégeskedik, hogy jelezzék az univerzumok egyezését (főleg az lenne a poén, ha utalnának arra, hogy az S2 az S1-gyel egy időben zajlik!), de többre nem biztos, hogy szükség van, legyen csak évados antológia, aminél minden évad elején eldönthetjük, hogy érdekel-e minket az aktuális történet.

6 hozzászólás Ne habozz!

Kacsamajom - 2018. 12. 28. 15:26

Soha nem idegesített fel annyira sorozat, mint ez. Hihetetlen gyenge az eleje. A buta hisztis gazdagék miatt főleg.
Viszont volt időm az este és lusta voltam mást keresni, ezért beraktam a következő részt. Talán 4. vagy 5. Jött. Nem bántam meg. Ilyen comebackt sorozattól még sosem láttam. Iszonyatdurván jó. Óriási fordulatok, lassan összefonódó szálak.

Csak annyit tudok mondani, aki most kezdene neki, várja ki az 5. részt, mert nagyon-nagyon meghálálja magát.

Anni - 2019. 01. 04. 13:57

Nagyon jó kis sorozat lett ebből. Nekem már az elején is tetszett de a végére tényleg bedurvult és izgalmas lett. Plusz pont hogy sose tekertem végig az introt pedig nem igazán rövid. :D

Teljesen megvagyok elégedve a fináléval is örülök, hogy (jól) lezárták a storykat és akkor a 2. évadban jöhetnek új szereplők új mesékkel. :)

Ben - 2019. 01. 08. 23:25

A legjobb sorozat! Nem lehet abbahagyni, fordulatos. Felismerhetőek a karakterek: a 3 kismalac, a két testvér Jancsi és Juliska, az erdőben mikor elrabolja a srácot a banya, piroska karaktere is egyértelmű. Zseniális úgy ahogy van! Ajánlom mindenkinek! :)

Anthony11 - 2019. 01. 21. 17:41

Sajnos végignéztem, de ez nagyon gáz sorozat. Annyi “buta” karakter van benne a legrosszabb szappan és tini klisével, hogy kár is.
A rendőr nem nyírja ki a másik gyereket, közben nem tudom hány embert eltett láb alól, valami tök idegen embernek a pénze miatt akarják megölni a testvéreket, és tizesével vannak az ilyenek.
A végén a szőke gonosz nőci anyukája hova lett? Meg nem ölték szerintem, elengedni nem jó ötlet. Stb, stb.

rol001 - 2019. 01. 31. 23:02

Nekem bejött, tényleg lassan pörög fel de nézeti magát.
Szépen összeszövik a szálakat, és piros pont az intróért, mely habár elég hosszú mindig végignéztem.

Pape - 2019. 02. 12. 15:26

Jó lett volna a sorozat, ha a következő szereplők tudnának rendesen színészkedni (vagy ha tudnak, akkor viszont hatalmas feketepont a rendezőknek):
– Farkas (a malacos, nem a piroskás) (James Wolk)
– Piroska (Danielle Campbell)
– Piroska apja (Sam Jaeger)
– Téglaházas kismalac (Dorian Missick)

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz