login |

Pilot: Good Trouble – írta Mom

2019. 02. 14. 14:50 - Írta: vendegblogger

6 hozzászólás | kategória: kritika, pilot-mustra,

Igazából már az első öt része is lement az évadnak, mire elhatároztam magam a kritika megírására, de úgy éreztem, mégsem szeretném, ha szó nélkül elmennénk a Good Trouble mellett.

A The Fosters spinoffjáról van szó, amely szintén a Freeformon fut, ugyanazokkal a készítőkkel, a főbb szerepekben Maia Mitchellel (Callie) és Cierra Ramirezzel (Mariana), valamit a család több tagjának vendégszereplésével.

A lányok immár Los Angelesben közösen kezdik el fiatal felnőtt, dolgos életüket egy kommunában. Nem tudom, mennyire használatos ez a szó magyarul, de nem találtam jobbat, csak hosszabbat, szóval maradjunk ennél. (Kicsit gondban vagyok az eredeti kifejezések fordításával, mert pl. a clerk-nek sincs igazán magyar megfelelője, lévén, hogy az angolszász jogrendszer teljesen más, mint a kontinentális európai.)

Bár Mariana, mint programozó kicsit jobban keres, de Callie, aki egy bíró mellett bojtárkodik szerényebb jövedelemért, nem szeretné, ha egyenlőtlenül fizetnék a lakbért, ezért olyan helyet keresnek, amit ő is megengedhet magának. Így jön a képbe (meg kapóra a készítőknek) egy csapat független fiatal, akik osztoznak a közösségi tereken, a koedukált fürdőszobán, meg egymás életének szaftos részletein. Egyébként szeretik és segítik egymást, csak közben elkerülhetetlenül belelátnak (és szólnak) egymás mindennapjaiba is.

Nyilván a sok, hormonoktól túlhevült fiatal ilyen kartávolságban egymástól megadja a szappanmennyiséget, amit vagy bevesz az ember gyomra, vagy nem. Az enyém nem mindig könnyedén.

De szerencsére az összekoccanásokon kívül másra is használják a többieket, mert mi, a nézők is részről-részre mászunk bele az ő múltjukba és életükbe is. Eddig csak egy-két jelenet erejéig, de már ennyiből is látszik, hogy itt sem mindenki a rendezett életéről fog könyvet írni.

A lakóhelyükön túl a munkahelyük is szolgáltatja a konfliktusokat, ahogyan az a pályakezdő fiataloknál igen gyakori. Mariana egy még mindig inkább férfiak uralta területre esik be, ahol nemcsak nőként, de latinaként is nagy nyomás van rajta, hogy bizonyítson. Callie pedig az elit egyetemekről érkező társaival igyekszik felvenni a versenyt, miközben nem tudja, kiben bízhat, de elég hamar nagy felelősségű megbízást kap, aminek kimenetele életeket változtathatna meg.

Nálam elég sok húrt megpendített az az élethelyzet, amiben a lányok most vannak. Előhozta a saját első valódi munkatapasztalataimat, amikor az ember szembesül vele, hogy bizony a buborék kipukkadt, és ami papíron jól néz ki, az a valóságban lehet nagyon rusnya.

Így az emiatti összes botladozásuk nagyon valósnak hat, még akkor is, ha a többségünk ilyen kemény rasszizmussal, genderizációval, összeférhetetlenségi szabályokkal nem találkozik egész életében. Természetesen nem is sikerül elsőre megtalálniuk a legjobb választ, sőt egyes helyzetekben mintha személyiséget is cserélnének, de ahogy azt a családi körben is megtanulták, egymástól bármiben kérhetnek segítséget.

Ami viszont a magánéletüket illeti, a legnagyobb pozitívum, amit elmondhatok, hogy Marianának egyelőre nincs. Lefoglalja a munka, meg a vad, élvhajhász partizás, és vásárolgatás, így szerencsére nincs ideje pasizni. Callie viszont nem volt ilyen szerencsés, rögtön első éjszaka felfedezte a kommuna árnyékos oldalát és kézenfekvő adottságait, hogy belekeveredjen egy amolyan alkalmi jellegű, lakótárs extrákkal kapcsolatba.

És itt el is érkeztünk a legnagyobb problémámhoz a sorozattal: ez a kettősség iszonyú kontrasztos. A drámák, emberi sorsok, élethelyzetek baromi szépen íveltek, hatásosak a csúcspontok, együtt lehet érezni velük, szurkolhatunk nekik, izgulhatunk értük, stb. A szappanos részek viszont – bár ezt trükkökkel próbálják elfedni – borzasztó felszínesek, átgondolatlanok, életszerűtlenek és számomra szimplán idegesítőek.

Először is használnak pár olyan technikát, ami nagyon hatásvadász. Lassítgat, pillanatokat ugrál előre-hátra, közben sok közeli kép van, hogy jól átjöjjenek a vágyak, hangulatkeltő zene, lassú, vontatott, fennhéjázó dialógok, ami csak kell a szirupos mázhoz. Ez nem szakszerű leírás, de aki látta akárcsak a pilotot, érteni fogja, mire gondolok. Aki pedig a második részt is megnézi, valószínűleg egyet is fog érteni. Számomra kritikán aluli ezek megvalósítása, erős 1/10-es szint.

Aztán belekerülünk egy valódi krízishelyzetbe, amit a színészek egyébként fiatal koruk ellenére baromi jól el tudnak adni, és hirtelen felugrik 6-8/10-re. Ezt a liftezést elég nehezen viselem. És hogy miért nem kaszálom a kidobott percekért?

Mert ami jó, az viszont nagyon jó. És az emberi sorsok és érzések bemutatásában eddig is baromi jó volt az anyasorozat. Ezeket még mindig jó érzékkel tudják adagolni. Különösen, amikor a felszín alatt meghúzódó emberi küzdelmekről van szó.

Bár elég gyakran élnek ezzel az eszközzel a készítők, még mindig arcul tud csapni, amikor a látszólag teljesen összeszedett életek kulisszái mögé bepillanthatunk. Bármennyire is idegesít az a harmatgyenge másik oldal ezekért a jelenetekért (például a pilotban, amikor Mariana felhívja Callie-t a munkahelyén), nagy kár lett volna, ha nem rendelik be ezt, és most már a második évadot is.

A nézettsége miatt nem igazán érdemelte meg, de szerintem olyan emberi módon nyúl problémákhoz, aminek a bemutatására nagy szükség van manapság. Tudom, hogy nem ez az általános és elég sokszor érződik is a happy endeken, hogy a véletlenek szerencsés összejátszása hozta (na meg az írók tolla), mégis nagyon fontosnak érzem reprezentálni, hogy így is lehet kezelni a nehézségeket, amiket az élet elénk állít.

Támogató családi, baráti közeggel, őszinte beszélgetésekkel, odafigyeléssel elég sok mindent meg lehetne javítani, ami valamiért nem működik. Sajnos nem mindenre elég ennyi, de rontani biztosan nem fog, valamennyit használni viszont mindenképpen. Szerintem már csak a széles látókör miatt is fontos, hogy ilyen példát is lássunk sorozatokban.

Ezért is szerettem volna felhívni a figyelmet erre a sorozatra.

6 hozzászólás Ne habozz!

winnie - 2019. 02. 14. 15:24

gondolom, a fosters ismerete nem elengedhetetlen a nézéséhez.

Mom - 2019. 02. 14. 17:24

Nem, anélkül is abszolút nézhető. Bár a két főszereplő múltját inkább csak a vendégszereplőkkel elevenítik meg, de a jelen helyzetük teljesen világos külső szemlélőnek is, a többit meg szereintem fogják még alapozni, hiszen a lakótársak sem látták az anyasorozatot :)

greka - 2019. 02. 15. 07:51

Én is ezt a kettősséget érzem a sorozaton, a szappanos része a szokásosnál is borzasztóbb, a többi miatt meg nézném…
Zárójelben: a clerk magyarul (bírósági) fogalmazó.

Mom - 2019. 02. 19. 19:16

greka: ebben igazad van, jár a pont! (bár talán ezzel sem mindenki lenne kisegítve, de tény, hogy ez a magyar megfelelője)

cyberdog - 2019. 02. 26. 23:44

közösségi ház. De amúgy (közösségi) apartmanház. Pályakezdő fiatalok körében népszerű. Sokat meg tudnak spórolni így… és jóval biztonságosabb is, mint egy egyszerű albérlet.

A Good Trouble-lal az a gondom, hogy kiveszett belőle a Fosters-re jellemző drámaiság és átcsapott egy tini szappanoperába ami próbálja a drámaiság látszatát kelteni.

Callie már az első nap telibe cummantja a húgica kiszemeltjét. Szerintem elég erőltetettre sikerült az egész… s csak azért, hogy máris belecsempésszenek némi drámai feszültséget. Szerintem meg pont sikertelenül.

Lehet, hogy majd idővel sikerül felnőnie az elődhöz, majd meglátjuk.

Sunabubus - 2019. 03. 13. 08:28

Mariana még nagyjából karakterhű a Fosterhez képest, de Callie? Jó, nem lehet egy egész életet, meg két sorozatot is végigvekengeni a gyerekkori dolgain, szóval még talán üdítő is az új személyisége, csak elsőre furi volt…
Nekem bejön eddig. Várom a heti részeket, egyből meg is nézem, nincs beletekerés, bár a mellékszereplőket annyira nem csípem (még?).

Ide írd


kötelező

(kötelező, de megtartjuk magunknak)

Ezeket a HTML parancsokat használhatod:
<a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>

Ennek a posztnak külön RSS feedje van a hozzászólásaihoz