login |

Search Results for ‘A Lazarus hatás’

Arrow – 4×05: Constantine jött, látott és…

2015. 11. 09. 14:50 - Írta: superpityu

34 comments | kategória: kritika

Oh, I’m just glad that the latest person in Oliver’s past is not another gorgeus woman.

Sosem voltam túlzottan oda John Constantine karakteréért, sőt a tavalyi sorozatot sem néztem még végig, de kíváncsi voltam, hogy mégis miként sikerül beleszőni az Arrow sztorijába a megjelenését. Hát…, finoman fogalmazva is kissé izzadságszagú lett a végeredmény. (Bár arra kíváncsi lennék, hogy az Arrow-t nem néző Constantine-rajongók hogyan látták a részt.)

constantine

Nem azzal volt igazából bajom, hogy miként jelent meg, hanem, hogy a flashback szálon kicsit erőltetett lett Constantine behozása. Valamint az, hogy az Arrow udvartartásában, ahol az időnként már felbukkanó metákra is furcsa szemmel tudok nézni, kicsit idegenként hatott pluszban a mágia megjelenése.

(Persze azóta már van Lazarus Pit és hasonló természetfeletti jóságok, de emlékeztek még azokra az időkre, amikor még valamennyire megpróbáltak földhöz ragadtak lenni?)

Leginkább tényleg a visszaemlékezéses vonallal akadt gondom, ami eléggé a semmiből jött. Ezt követően pedig hamar haverkodni kellett, mert egy rész alatt nem sok mindenre jut azért idő, így pedig az, aki nem igazán ismerte Constantine karakterét, az lehet, hogy nagyokat pislogott a rész alatt.

arrow

Ami viszont mindennképp pozitívum, hogy Matt Ryan nagyon jó ebben a szerepben. Érzi a karaktert, simán jöhetne többször, még ha a készítők mindössze erről az egy alkalomról beszélnek, és nem is szándékoznak visszahozni.

Személy szerint azért nem lepődnék meg, ha az évad végén ismét szükség lenne a segítségére. Ami pedig külön plusz pont, ahogy felhasználták a tavalyi Constantine zenéjét.

arrow

De nem csak Constantine érkezéséről szólt a 4×05, a The Flash mellett itt is erőteljesen megy a készülődés a Legends of Tomorrow-ra. Arról nem is beszélve, hogy folyamatosan szem tartják az idei gonoszt, aki eddig elég jó karakternek tűnik, sokkal karizmatikusabb, és sokkal szemetebb is, mint tavaly Ra’s Al Ghul volt.

A 3. évados mélyrepülés és üresjáratok után egész szépen tért vissza az Arrow, legalábbis az eddigi epizódok alapján nem fulladt ki ez a sorozat. Idén elég sokszor próbálnak visszamenni az alapokhoz, bár akadnak visszatérő mellényúlások, de mégis sikerül a készítőknek ezekkel némi öniróniát gyakorolniuk.

constantine

Nem mondom, hogy fenékig tejfel minden, mert akadnak még hibák – ezek leginkább a rengeteg állandó szereplőnek köszönhető, akik elveszik egymástól az időt. Így visszaemlékezve egyértelműen az volt az igazi, amikor még csak 3 személyes volt a bázis. Most pedig már dupla annyi hősünk van, és egy normális összecsapást sem lehet összerakni, hiszen szanaszét kell vágni, hogy mindenkire jusson idő a terepen – plusz Felicityre is, ahogy instrukciókat ad a többieknek.

Azt viszont pozitívumként kell kezelnem, hogy az Arrow hagyta a sötét moralizálós tónust (továbbra is jelen van, de nem nyomja rá semmire a bélyegét), idén sokkal könnyedebb lett, mind a párbeszédek, mind a karakterek sokkal lazábbak. De spoileresen folytatom a tovább után az évad értékelését.  Tovább…

The Mentalist: vége a 7. évadnak. És a sorozatnak is. – írta DarylD

2015. 03. 06. 19:30 - Írta: vendegblogger

37 comments | kategória: 2014/15 finálék,kritika

Even after all these years you’re still a mistery to me.

Dupla résszel ért véget a szebb napokat is látott krimisorozat – legalábbis a CBS-en mindenképp. Bár az első szezonok szintjét idén sem sikerült felülmúlni, de mindenképpen egy kisebb javulást észlelhettünk a The Mentalist-ben, és én kellemes szájízzel búcsúzok tőle. Mielőtt rátérnék a 7. szezon tárgyalasára, szeretnék egy kicsit általánosságban beszélni a sorozatról.

Engem rengeteg személyes élmény fűz a Mentalistához. Ez volt az első sorozatom, amit eredeti nyelven, az internetet keresztül kezdtem el nézni, miután az RTL egy darabig levette műsorról, és nem hagyott nyugodni Red John kilétének kérdése. A sorozat miatt találtam rá a blogra, és később az első kritikámat is róla írtam. Így érthető, hogy elfogult vagyok vele kapcsolatban.

Minden elfogultságom ellenére én is láttam, mekkora minőségi lejtőbe kezdett a The Mentalist nagyjából a 3-4. évad környékén. Az addig többnyire zseniális heti ügyek egyre szürkébbek lettek, Jane trükkjei egyre elcsépeltebbé váltak, az írók fantáziája egyszerűen kiapadt. Nem beszélve a kelleténél jóval tovább húzott Red John-szálról, ami 6 évad után se kapott teljesen kielégítő befejezést.

Mindezek ellenére úgy gondolom, érdemes egy próbát tenni a sorozattal annak, aki még esetleg nem találkozott vele. Az első 2 évad remek élményt nyújthat a krimikedvelőknek, de a későbbi szezonok során is jó nézni a többnyire feelgood nyomozásokat. Ha pedig valaki nem akarja bonyolítani az életét a mindig sötétebb tónusúra váltó RJ-s részekkel, azokat ki lehet hagyni, az elején ez csak évi 2-3 epizódot jelent.

Ennyit bevezetőként, a tovább mögött már spoileresen emlékezek meg a sorozatról, főként a 7. évadot tárgyalva. Tovább…