Azt írja az Origó, hogy jön a Viasatra februárban a Jackie nővér (Nurse Jackie), amit mi is megírtunk, plusz jön a Kupidó (Cupid), valamint márciusra az idehaza a szitkomok között talán legérdemtelenebbül ismeretlen Egy kapcsolat szabályai (Rules of Engagement). Ez egy, vagyis három dolog, de ahogy olvasom februárban a Viasaton lesz látható a Gyilkos számok (Numb3rs), valamint a Nyomtalanul (Without a Trace) 7. évad, plusz persze a Helyszínelők (C.S.I.) új, 10. évadja.

Pici túlzás, nyilván, de ott tartok, hogy idén is van újonc nyomozós sorozat amit lehet nézni, mert jó. Ez már a vég, mert a Life is marad, pedig általában a második évadokban le szoktam szakadni és áttérni az azévi friss nyomozósra. Na, visszatérve Mentalistre, a sorozat szerencsére elég gyorsan lerázta magáról a “kicsit komolyabbra vett Psych” érzést, és hát teljesen szórakoztató lett. A pilot után (winnie-nek a 2. rész nem jött be) szólhattak nekik, hogy vegyék már lightosabban ezt a gyilkosság témát.

Nosza, az írók lightosabbra is vették rögtön, ez leginkább a főszereplőn érhető tetten, aki néha mindenttudó mosollyal virít, de néha azért hülyéskedik is, ha belefér. Meg furcsán nyomoz. Ellenben szerintem kicsit túlságosan is effektív. Ha azt vesszük, hogy ez a csoport külön ilyesmi bűntényekre lett létrehozva, és nem ő a vezetőjük, hanem csak egy tanácsadó, akkor túl sokszor múlik rajta az ügy. A profikból összehozott csapat mintha egyáltalán nem lenne a helyzet magaslatán sokszor.

Igazából persze érthető ez a kétes és nem is egyensúly, hiszen a Mentalistról szól az egész, ez már a címből is könnyen kiderül, ehhez csak asszisztálni lehet. Azért jó, hogy valahol tipikus nyomozós, de valahol meg mégsem. Kicsit birizgálja a fejet, szemben szerintem egy C.S.I.-jal.

Külön öröm, hogy a vidéki seriffeknek milyen ismert, legalábbis sorozatos körökben, arcokat szereznek meg. Lehet most ellövöm a második vagy harmadik részt, de amikor ott feltűnt a seriff, akkor azt mondtam, hogy tuti ő a gyilkos. És ezt szépen kikerülték.

Bár a pontszámot nem húznám a 6/10-nél feljebb, de egyelőre még simán nézős maradt a sorozat, pedig a vízválasztó 3. részen már túl vagyunk.

Kezdjük honi DVD-kkel és a 2. bekezdésben arról, hogy az Amazon-nak elment az esze. Május van, vagyis ahogy jeleztük, már csak 990 forint mindenhol az angol Hivatal (The Office) három megjelent pakkja, ráadásul, mivel az új megjelenésű Universal kiadványok forgalmazási jogai az Intercom-tól a Select’86 Kft.-hez kerültek, így az Intercom is eladja az Universal-paksamétát, aminek köszönhetően például a Media Markt-okban a Heroes 1. évad 5590 forintba kerül, a Battlestar Galactica és a House-évadok 5990-be, de gondolom más Universal-os kedvezmények is vannak (például még akadnak 5990-es pakkok az MM-ben. (Szóljatok és frissítünk.) A nagy kérdés, hogy a további Universal-os sorozatévadok fognak-e jönni és, ha igen, milyen formában.

És nézzük most a külföldi frontot: i mean what the fuck? Tudni kell, hogy általában a leértékelések, bár sok van belőlük, mindig rotálódni szoktak, így évszakonként lehet olcsón venni WB vagy FOX-lemezeket, viszont sok minden a b* életben (értsd: ritkán) nem kap kedvezményt. Most láthatunk pár, gagyinak tűnő 50% engedményt, amire még nem kaptam volna fel a fejem, de amikor megláttam, hogy például az összes kiadott Survivor és Amazing Race-évad 12.50 dollár (2000 forint! + postaköltség), akkor leesett, hogy jó pár kiadvány listaára 50-60 dollárról 25 dollárra csökkent és ebből jön le a kedvezmény. (Afféle 2 sorozatDVD 25 vagy 40 vagy 50 dollárért akciók vannak ugyanis.)

Ergó, tele a piac 12.50, 20.00 és 25.00-s DVD-pakkokkal, amiket felsorolni nem fogok (pl. 20-20 dollár a How I Met Your Mother S1 és S2), de a tovább után beteszem a TvShowsOnDVD gigászi kedvezménylistáját, hogy akit érdekel valamelyik, az vásárolhasson, amíg tart a tavaszi kiárusítás. Mondom, egy csomó olyan DVD kapható kedvezménnyel, amit egyébként nem szoktak leértékelni.

Tovább...

Tudom, hogy nem sokan nézik a Two and Half Men-t angolul live, de mégiscsak megérdemli ezt a két sort a most hétfői rész. Ugye ezen a héten láthattuk a CSI írói mit tudnak művelni a TAAHM stábbal, és azt kell mondanom, hogy a humorérzékük az nincs túl sok.

Ha jól számolom kétszer röhögtem fel: az egyik az Nick vendégszereplése, a másik pedig a takarítónő ujjlenyomat tisztogatása. Ja igen, mondanom sem kell, hogy egy haláleset a központi téma, hiszen mást nem tudnak írni, vagy nem tudom. Igazából az egész olyan, mint egy gyenge CSI-paródia. Mint a Meet The Spartans a 300-hoz viszonyítva. Volt olyan ember akinek tetszett? A nézettséget és a nagy számok törvényét összeadva biztosan.

Könyveljük el érdekes kirándulásnak, és jöhetnek a megszokott kommersz poénok jövő héttől megint.

Anthony E. Zuiker hét, sőt, lassan már nyolc esztendeje piszkosul beletenyerelt a tutiba – a C.S.I. (vagy ahogy itthon fut, “Helyszínelők”) nem csak hogy minden idők legjobb folytatásos sztorijainak egyike, ami stílusában egy lapon említhető akár a sorozatnak csak kis túlzással tekinthető Columbo alaptétellel, de egyben meghatározó irányvonala a modern sorozatkészítésnek is.

Többek között kaptunk ugye a bődületesen jó stábbal megáldott JAG-Spinoff, az NCIS, a leginkább technikailag kiemelkedő Medical Investigation és még tucatnyi társa. Körülbelül ebbe az irányvonalba tuszkolható be a csupán 13 részes, vagyis a 2005-ben egyetlen rövidített évadot megélt Blind Justice, vagyis a Vak igazság is.

Azért csak körülbelül, mert nincsenek benne se fehér köpenyes nagyonlaza tudósok, se tudományos maszlag, se high-tech labor. Van viszont egy remek alapsztori, pár karakteres arc és szabvány szerinti dramaturgia. Adott egy nyomozó, Jim Dunbar (Ron Eldard alakítja) aki akció közben megvakul, ám munkamániájának / elkötelezettségének na meg karizmájának hála nem kerül ki az állományból, továbbra is detektív marad. Mert minek látni a nyomozáshoz?

Természetesen rögtön képbe is kerül egy féltékeny kolléga, majd egy dögös ám de rideg társ és egy hű vakvezető kutya, akik lényegében Dunbar szemeiként funkcionálnak, végül pedig ott az elhidegülő feleség, aki látszólag képtelen megbírkózni a kiakakult helyzettel. A leosztás tehát klasszikusnak mondható, de vajon a sorozat az-e? A tovább mögött folytatom.

Tovább...

Bár az utóbbi hónapokban human és winnie jól elfelejtették ezt a "rovatot", majd most jól felélesztem, egyelőre képek nélkül. A hónap egyébként az animációsoké, mondhatni dömping lesz. Ez ugyebár jó, hiszen az általános vélekedéssel ellentétben felnőttkorban sem ciki rajzfilmet nézni (igen, attól, hogy valami nem élőszereplős, még lehet jó, sőt). De lássuk részletesen (ha valami kimaradt, dudáljatok nyugodtan).

Már három napja ott lebzsel a boltokban sokak két kedvenc kőkorszaki szakija, azaz Frédi és Béni, immáron az 5. évaddal. A rajongóknak rossz, a rajongók pénztárcájának viszont jó hír, hogy már csak egy évad van hátra a sorozatból, ami remélhetőleg még idén megjelenik.

Október 17-én érkezik a Halló, Halló! 8. évadja, és a Rém rendes család (Married… with Children) is visszatér, ráadásul kétszeresen, hiszen egyrészt jönnek oridzsinál Bundy-ék a 6. évaddal, másrészt ekkor kezdődnek a magyar Bándi-rokonok kalandjai is a tv2-n. Részemről nem kérdés, melyik a szimpatikusabb, de azért persze adok esélyt Szervét családfőnek is. Hátha.

Szintén október 17-én jönnek a Tündi Bündi Barátok (Happy Tree Friends), hogy harmadszor is lecsapjanak a nem elég körültekintő szülők ártatlan csemetéire. A sorozat megjelenését a Gyermekpszichológusok Országos Szövetsége támogatja (nem igaz).

A hónap 20. napja az anime-kedvelőknek okozhat heves szívdobogást, ekkor landol a Cowboy Bebop 4. lemeze, az InuYasha 6. lemeze, és elindul a sulis-mechás móka, vagyis a Full Metal Panic is, valószínűleg a Bebophoz hasonló kiadási tempóban. Bár az RTL Filmklubtól nem várhatunk csodákat, mégis azt mondom, korrekt kiadványok ezek.

Október 24-én ismét az animációé a terep, ekkor robbannak be a Warner-testvérek (gyk.: Yakko, Wakko és a kis Dot), vagyis az Animánia (Animaniacs) első kötete. Öröm az ürömben, hogy a pompás magyar szinkron csak mono lesz a lemezeken, de remélhetőleg legalább az eredeti, HBO által készített. A sorozat egyébként nagyon őrült és borzasztó vicces, úgyhogy mindenki vegye csak meg, jól (aztán ha megkérdezem, hogy "És mit fogunk csinálni holnap este, Vész?", mindenki tudja ám a választ, mert irgum és burgum).

A hónap utolsó napján pedig megérkezik sokak első számú nyomozós kedvence (az enyém nem), aki ha besétál egy helyszínre, rögtön tudja, mit ebédelt az áldozat három évvel korábban (jaj, ez nagyon gyenge felvezetés volt, tudom). Nem, nem Columbóról van szó, Grissom és csapata, vagyis a Helyszínelők (C.S.I.) érkeznek, egyelőre három lemezen, 12 résszel.

Szintén 31-én jön a Sírhant művek (Six Feet Under) 5., vagyis utolsó évadja, az előző kettőhöz hasonlóan, szinkronnal. Remélhetőleg a csak magyar feliratot tartalmazó első és második évad is megjelenik újra valamikor, bár a Smallville re-release számai nem ígérnek sok jót… Azért reménykedünk.

És így a végére még egy animációs, csak hogy meglegyen a rend, az Igazság Ligája (Justice League) című Marvel DC-allstars rajfilmsorozat is elérte végre hazánkat. Szuperhősök rúlz.

Bár Joe-ker előttem már lelőtte a poénokat, mint a sorozat a bizonyítékokat a film elején, azért még én is megostorozom egy kicsit a matériát, ha nem gond. Igen, szóval ez lenne az Evidence baszott nagy újítása, megmutatjuk előre a bizonyítékokat, amikkel a rendőr bácsik összefutnak a történet során. Fantasztikus, frankón leszoptam magam tőle. Na jó, eredetiség nincs, mink van?

Két rendőr (vicces fekete-szenvedő fehér: politikailag korrektek vagyunk), akik nagy haverok, együtt golfoznak a szeméttelepen vagányzenére (a muzsikáról bővebben később) és viccelődnek egymással a nyomozás közben. A fehér (sorozat-tévéfilm veterán Rob Estes) özvegy, megölték a feleségét, és ő emiatt szomorú. Ezt onnan tudjuk, hogy többször is szomorú zenére flesbekel (na, ezért Kazinczy kiherél engema a másvilágon) és bandzsít a neje képeire. Nem, a gyilkost természetesen nem találták meg, de sebaj, majd az utolsó részben egy cliffhangerben kapunk rá egy utalást. Van egy fekete rendőrünk is, Orlando Jones, aki eddig inkább vígjátékokban szerepelt és néha itt is azt hiszi, hogy abban van. Ő vicces és őőő, ennyi. Ott van és kész. A legnagyobb fájdalmam a kiváló színész, Martin “Pull the string!” Landau elpocsékolása egy ilyen huszadrangú statisztát igénylő szerepre, mint ez a halottkém. Úgy tűnik, kellett a nyugdíj-kiegészítés. Még van egy Jodi Lyn O’Keefe-ünk, aki mint leheccséges Rob Estes újcsaj-jelöltet alakít, amúgy nem fontos ,két jelenetre bukkan fel, majd ha a nézők is úgy akarják, tízezer évadon keresztül kerülgethetik egymást. Tehát: Szereplő-eredetiség – nincs pipa. Fantasztikusan érdektelenek és unalmasak: marad a szimpatikusan antiszociális William L. Petersen a király (mellékesen a C.S.I.-dolgok egyetlen igazi pozitívuma), de legalább nem múlják alul a Miamiban idegesítően übermenschkedő David Carusót. Sőt, hőseink úgy általában képtelenek bármiféle érzelmet kiváltani az emberből.

És ez igaz a sorozat többi elemére is. A rendezés (amit a sótlan, ötlettelen, gagyi thrillerek máesztrójának, Gary Fledernek köszönhetünk) teljesen üres, néhány szar emtívi-klippes megoldással megpróbálja felrázni a nézőket, ám mi inkább aludnánk. A zene is folyton szól, mint egy rossz rádió: megismerjük a haverokat – vidám rockzene. Feleség-visszaemlékezések: szomorú gitározás-zongorázás mellett éneklés. Üldözési jelenet-kihallgatás: elektronikus-rockos akció. Semmi különös. Történet: sablonos, uncsi nyomozós, az izgalmat mi is csak nyomozzuk benne.

Igazából nem is lehet erről mit írni, annyira szürke és semmilyen. Ennyi bizonyíték éppen elég lesz ellene. Talán azok, akiket eddig eltiltottak a mozitól és a tévétől, még élvezni tudják, ám egyéb esetben teljesen értékelhetetlen darab. Az Evidence nem az evidens választás. (hohó!)