login |

Search Results for ‘Keresztanya’

Pilot: Life Sentence

2018. 03. 14. 19:53 - Írta: DennyKeh

3 comments | kategória: 2017/18,kritika,pilot-mustra

Tegnap már írtunk a sorozatról, de azt hiszem, túlzás nélkül állíthatom, hogy a CW dramedy sorozatét vártam a legjobban 2017/2018-as felhozatalból. És nem csak országos szinten, legalábbis hirtelen még kábelen sem jut eszembe sok minden, ami be tudná előzni. A nyitása nézettségileg nem durrant, a kritikái is inkább lent vannak, mint fent, az biztos, hogy egyaránt kapja a hideget és a meleget.

A többségi vélemények ellenére számomra a pilot egyáltalán nem volt csalódás keltő, sőt, rendkívül élveztem ezt a 40 percet, képes volt mosolyt csalni az arcomra nem is egyszer. A Life Sentence hangulata egyszerűen magával ragadó, családias, ezért is vélem úgy, hogy manapság az ilyen nem képes megélni a CW-nál, teljesen más zsánert képviselt, mint a többi a sorozatuk,, eltekintve a Jane the Virgintől és a Crazy Ex-Girlfriendtől.

Azt elismerem, hogy nem való mindenkinek a sorozat, aki pedig túlzottan is ellenzi a már-már szappanos drámát, annak semmiképpen sem ajánlanám, mert erősen érezhetőek ezek a motívumok.

Az alapsztori szerint főhősünkről kiderül, hogy felépült halálos kórjából, a rákból, de a bonyodalmak csak ezután kezdődnek, mikor szembe kell néznie a régi döntéseivel, amit hozott, mikor úgy hitte, nem lesznek következményei, valamint a családi szennyes is szép lassan beszagosítja a szobát.

Az elején bele is vágnék a negatívumokba, de már csak a tovább mögött, spoileresebben. Tovább…

webwasárnap: Wish It INC.

2014. 02. 16. 18:45 - Írta: Casey Novak

2 comments | kategória: websorozat

(Szegény websorozatokat nem csak mi hallgatjuk el, hanem nagyon kevesen nézik őket. Pedig vannak köztük igen jól sikerült sorozatok. A korábbi websorozatos posztjaink itt érhetőek el, és ezentúl vasárnaponként (a terv szerint 2 hetente) olvashattok a műfajról. Kvázi rovatként, ha minden jól megy – winnie)

Please… I’m the Fairy freaking Godmother.

A Synthetic Picturehaus, egy Los Angeles-i filmes csapat agyszüleménye a Wish It INC, amit egy épphogy sikeres Kickstarter-kampány után tudtak elindítani 2014 januárjában.

A fantasy/komédia sorozat bemutatja a kívánságteljesítés világának intézményesített oldalát, bürokráciával , alosztályokkal, több ezer oldalas szabályzattal, munkaerő leépítéssel, ranglétrán taposással, de mindezt mágikus környezetben, ahol sütőtök parkol a garázsban, az igazgató személyi titkára egy varázstükör, és a nasi automaták a folyosókon önmagukat töltik újra.

A történet egyszerű: az új munkaerő megérkezésével megismerhetjük a Wish It működését, dolgozóit, megtudjuk, hogy a cég épp gödörben van, ráadásul még a konkurenciával is meg kell küzdenie. A tovább mögött folytatom a leírást, és megnézhetitek az eddig kijött epizódok videóit. Tovább…

Survivor – 27×11: Namaste, bitches

2013. 11. 29. 15:27 - Írta: winnie

7 comments | kategória: kritika,reality

I’m nervous now.

Ó, hogy ha nem lenne Redemption Island, akkor ez egy 10/10-es rész lett volna… Ehh, bosszantó, mert egy kis nagy nüansz volt, ami lehúzta, sőt, alapvetően nagyon lentről indította az epizódot. De onnantól kezdve szárnyalt és egyértelműen az évad legjobbja lett. Vagy nem. Majd megmondjátok.

Mindig azt szoktam mondani, hogy az efféle versenyzős reality-kben az a jó, hogy minden évad lehet zseniális. Nincs olyan, hogy a 6. szezon biztos, hogy jobb, mint a 28. A tehetségkutatókban egyre kevésbé lehet meríteni, a Survivor-ben vagy a The Amazing Race-ben viszont nincs mit megunni, hiszen minden szezon egy új felállást, új stratégiai játékot jelent, melyeket az új játékosok és az új csavarok határoznak meg.

Azonban, mint egy ideje rádöbbentem, egy hátulütőjük azért van a sokadik évadoknak. Egyre profibbak lesznek a játékosok, egyre jobban kiismerik a játékot – és elkezdik annak határait feszegetni, megpróbálják megtörni a játékot. Ide sorolhat az idol clue-k előtti megtalálása, vagy az ötös szövetségek felfedezése. Persze nem azt mondom, hogy ez hátrányára változtatja a Survivor-t, de változtatja.

A tovább mögött folytatom spoilerekkel. Tovább…

Survivor – 25×08: Cracks

2012. 11. 08. 17:26 - Írta: winnie

38 comments | kategória: kritika,reality

This is awesome.

Azt hiszem, hogy egy Survivor-epizód esetében az a legnagyobb elismerés, amikor annak ellenére tartja remeknek az ember, hogy mindvégig egyértelmű az, hogy ki fog kiesni. Azután, hogy az elmúlt években sokkal több közepes felé hajló epizódot láttunk, most hirtelen megrázták magukat az égiek és összedobtak egy rettenetesen élvezetes 40 percet, amit láttán egy újonc néző (már persze a 25. évad eddigi részeinek ismeretében) azonnal darálási lehetőségek után néz.

Ez volt az a rész, ami számomra a régebbi epizódok szellemét elevenítette fel. Illetve…, mivel olyan régen láttam a régi részeket, hogy már nem is emlékszem rájuk, ezért inkább azt mondom, hogy emlékeimben nagyjából ilyennek érzem a klasszikus epizódokat. Szóval, le a kalappal, tele volt arany momentummal az epizód, nem sokon múlott, hogy nem reppen rá a maximális osztályzat.

Spoilerekkel folytatom a tovább mögött. Tovább…

Bob’s Burgers: vége az 1. évadnak – írta Flanker

2011. 05. 24. 18:59 - Írta: vendegblogger

9 comments | kategória: 2010/11 finálék,kritika

– I want that on my tombstone.
– Seriously, okay?
– No, I already got your tombstone picked out for ya.
– What, what is it?
– It says, “Order up”

Amikor megírtam a pilot rész kritikáját, nem gondoltam hogy még annál is jobban fogok szenvedni, kínosan unatkozni, fészkelődni a nézése közben. Pedig megtörtént, a Bob’s Burgers következő pár részét öt éves sorozatjunkie-ságom legrosszabb pillanatai közé sorolom, ennél még a The Comeback (a pilotnál is ez ugrott be, talán nem véletlen) legdepresszívebb jelenetei is jobbak voltak. Utóbbi  találó jelző, ez bizony sugárzott a sorozatból keményen. Már suhintásra emelkedett a kasza a kezeimben.

bobburger1

Aztán találtak néhány humorbonbont a kellékesek a raktárban, kinyitották a napfénytetőt az írók szobájában és már lehetett nevetni itt-ott. Pár karakterben van potenciál, ők cserébe gyakran erőltetettek, túlzóak vagy csak simán idegesítőek. A történetírók se állhatnak sorba a spanyolviasz jogdíjáért (bár az anyós ellen a falak közé elbújás jó volt), az ötletesebb alapsztorikban sincs egy fikarcnyi meglepetés, váratlan húzás. A jó poénok egy része túlírt, szájbarágós.

Bob család- és üzletfőként nyámnyila tutyimutyi, csak sodródik az eseményekkel, a nézőknél is jobban sokkolják a gyerekei, sikert még fényképen se látott. Linda tipikus 4x éves feleség a midlife crisis előtt: mindent túllelkeskedik, csakazértis ellentmond Bobnak, keresi woodstocki énjét. Gene továbbviszi apja bénaságát, csak emellé még butácska és naiv is, mikrofonja hatékony poéngyilkos. Tina posztemós tinédzser, a csúnya és hormonvezérelt lányok sztereotípiája a hangulatváltásokkal, őrült rajongással. Louise a szegény ember Stewie-je: erőszakos, élvezi mások fájdalmát, gyerekfestmény keresztanya.

bobburger2

Szerencsére vizuális, verbális poénból már jobban állunk. A nap burgere részről részre más (a’la Simpsons-tábla vagy American Dad-újság), és a szomszéd bérlő is megnevettetett olykor. Továbbra is hiányzik azonban a sorozatból a MacFarlane-istálló idiotizmusa, elvontsága, szarkazmusa, bár ez akár üdítő is lehet: a Bob’s Burgers csendesen csordogál, igen jámbor fajta. A dörmögő szinkronhangokat hallgatva (mindhárom gyerek férfié, csak szólok) már nem akarunk eret vágni, néha elvigyorodunk.

Viszont aki itt most felkiált: “Ez édeskevés!”, annak bizony igaza lehet. Van akinek cheerleader lányok, netán szappan kórház a guilty pleasure, nekem egy közepesen rossz, itthon méltán népszerűtlen animáció jutott. Az évad első felének még a 4/10 is túlzás olykor, a folytatás néhol karcolja a 6/10-t, így jóindulattal marad az 5/10 az 1. évadra. Ha valaki a pilot után, vagy a nélkül esélyt akar adni Bobék kalandjainak, válasszon a 9.-11. részekből. Mindenki másnak ellenjavallt. De tényleg.