login |

Search Results for ‘Pofa be!’

Pilot-mustra: Scorpion – 1×01

2014. 09. 26. 12:40 - Írta: winnie

5 comments | kategória: 2014/15,kritika,pilot-mustra

(human pilotkritikája) Alapból azt mondanám, hogy van potenciál az NCIS: Los Angeles világában játszódó sorozatban, és mindenképp ajánlanám azon The Big Bang Theory-rajongóknak, akik elnézegetnének egy szórakoztató akciósorozatot pár antiszociális kockával, de én lehet, hogy már most visszakozom, mert a karakterek által kiejtett szavak olyan szinten irritáltak, hogy azt nehéz lesz helyrehozni a folytatásban.

SCORPION – 1×01 – 3/10

Igen, beállok én is a sorba a Scorpion esetében, mert nekem sem jött be a zseniket tömörítő, válságokat kezelő csapatról szóló pilot. De nem azért, amit human kiemelt, hogy zseniket írni nehéz. Hiszen egyrészt a zseni nem azt jelenti, hogy az illető mindenre azonnal tudja a Választ, másrészt pedig úgyis lehet zseni valaki, és éppen ezért átlagember is írhat róla, hogy valamilyen dolgot igen hatékonyan csinál, mondjuk gyorsan számol.

A történet annyi, hogy van egy nagyon okos, számítógépes emberünk (ott ül a készítők között egyébként, mert van valóságalapja a sztorinak), mellette pár, a maga területén igencsak szakértő haver (egy viselkedéselemző, egy mérnök csaj és egy matekzseni), akikkel kvázi az egyik napról a másikra élnek. Amikor felbukkan egy FBI ügynök és a segítségüket kéri – mindezt azért, hogy a rész végére nyilván fix állásba kerüljenek a nyomozóirodánál, hogy bármikor a segítségüket kérhessék.

A többséggel ellentétben az elszállt akciókat szívesen elnézegetném a Scorpion-ban, főleg, mert itt nem gyilkosságokat kell megoldaniuk, hanem mindenféle egyéb szituáció adódik (számítógépes vírus az irányítótoronyban, vírusfertőzés, bombafenyegetés, atomerőmű-gebasz), a pörgősség bejött, mint ahogy a kiélezett, feszült szituációkat is. Más kérdés, hogy eleinte a készítők azt gondolták, hogy már az is felviszi a néző pulzusszámát, ha a szereplők gyorsan pötyögnek a számítógépen – ezzel a tévhittel azért illene már leszámolni.

De egyszerűen nem tudtam élvezni, mert vagy a karakterek voltak rosszul megírva, vagy az erőltetetten vicces szövegeik, de mint írtam, konkrétan zavart, amikor kinyitották a szájukat. Elkezdtek szövegelni, én meg kapartam az arcomat, hogy “Pofa be!”. De tényleg. Idióta indok, de értelmesebbet nem tudok írni, ilyet még nem éreztem. (És ennek szerintem nincs köze ahhoz, hogy megérteni sem mindig lehetett, amit beszélnek, mert volt, aki hadart, más hülyén beszélt, vagy szakszöveg ömlött rám, és volt, amikor a zajos környezet miatt nehezítette a megértést.)

Ráadásul, ha már szövegelés, akkor engem mindig ki lehet kergetni a világból olyan aprósággal, amikor valaki elkezd feltételes módban, de logikusan következtetni és az így kihozott megoldást Egyetlen Válaszként könyveli el. Ez volt anno a The Blacklist-ben, és itt is. Ez trehány írói megoldás, túl egyszerű. Mert mi van, ha mégsem logikus valami, vagy hibásan kalkulál valaki?

Márpedig, ha a karaktereken bukik el egy sorozat, akkor azt az ember nem fogja az akciók miatt nézni vagy guilty pleasure-ként.

Survivor – A túlélők viadala 4. évad: a kilencedik kiszavazás – írta Scat

2018. 11. 01. 16:30 - Írta: vendegblogger

12 comments | kategória: hazai termék,kritika,reality

Egyelőre úgy tűnik, alaptalan volt a félelmem a tespedéssel kapcsolatban, hiába húzták el ezúttal megint négy napra a következő tanácsot. Tartottam tőle, hogy a tavalyihoz hasonlóan leül a játék, viszont talán a plusz játékosoknak köszönhetően, most nem érzem azt, hogy egyes helyeken húznák az időt (kivéve a tanácson, Bence eredményhirdetését. Azt tényleg muszáj így elnyújtani?).

A minőség mértékét viszonyítani meg az előző szezonhoz célszerű, nem a 37. évadját taposó, már nagyon precízen megalkotott amerikaihoz. Legalábbis szerintem. A tovább mögött folytatom, megint csak spoilerekkel. Tovább…

Melyik volt a hét legjobb sorozatepizódja?

2016. 08. 12. 16:39 - Írta: human

29 comments | kategória: a hét kérdése

(Legutóbbi kedvenceitek.) Most nem volt sima a verseny, de végül a The Night Of — 1×04 épphogy az éltre tört. A második helyen pedig holtverseny volt a Ray Donovan — 4×06 és a Preacher — 1×10 között. A harmadikon pedig a Mr. Robot — 2×04 és a The Last Ship — 3×08 osztozott.

Természetesen a Stranger Things is kapott újabb szavazatokat. A netflix nagyot szakított ezzel, úgy tűnik a nyár legnagyobb sorozata lett.

Mi jót láttatok az elmúlt napokban, melyik sorozat hozott olyan részt, amit vétek lett volna kihagyni? Csak EGY választ kérünk.

Melyik volt az általad látott legjobb sorozatepizód a héten?
(Ne csak egy címet és epizódszámot írjatok, hanem pár/sok keresetlen szót is, spoilermentesen.)

A legjobb epizódok között természetesen régi sorozatokat is lehet említeni, az számít, ti mit láttatok, íme pár vélemény, ami tőletek érkezett. (A nyári darás felfedezéseket jelentő gyűjtőposzt itt van.)

Cougar Town: most, hogy végeztem a Scrubsszal, teljesen beleszerettem Bill Lawrence humorába, úgyhogy nem volt kérdés, hogy ebbe is belenézek. Courteney Coxot imádtam Monicaként, és amikor megláttam, hogy “Jordan” a másik főszereplő, tudtam, hogy ezt már akkor is szeretni fogom, ha gyenge lesz. Szerencsére nem így volt, a pilot hangosan röhögős volt, de az egész első évad irtó jópofa és vicces. Ma kezdem a második évadot, de már most olyan, mintha a Cul-de-sac Crew tagja lennék :) És úgy tudom, most fog felbukkanni “Dr. Kelso” is. (írásaink a sorozatról.)

Freaks and Geeks: az egyetlen évadát daráltam le, csak 18 részt élt de simán a kedvenc sorozataim közé került. Talán a Scrubs óta nem nőttek ennyire szívemhez karakterek, mit nem adnék még 1-2 évadért… (írásaink a sorozatról.)

Rick and Morty: atya ég! Olyan, mintha a Vissza a jövőbe! Dokiját kevernék a Doctor Who-val, meganimálnák, majd 20 perces adagokban tálalnák. Annyi ötlet és változatosság van benne, hogy az nem igaz. A legegyszerűbb szituációkba is mennyi képtelen és abszolút nem várt dolgot tudnak egymás után dobálni úgy, hogy az hihetetlenül élvezhető legyen, azon túl meg vannak a bitang hatásos drámai jelenetek, amelyek csak a semmiből jönnek elő. Jó, nem tobzódnak, de néha-néha, amikor van egy, akkor az elég kemény tud lenni. Az az ici-pici dráma nagyon jól áll neki még azon túl is, hogy nem az a fő vonal. Hanem nyilván a poénok, amik meg csak úgy röpködnek az ember arcába. Nem tudom, hogy nem kezdtem el eddig. De úgy érzem, most már jó helyen vagyok. (írásaink a sorozatról.)

Pilot-mustra: Heroes Reborn – 1×01-02

2015. 09. 25. 21:25 - Írta: winnie

102 comments | kategória: 2015/16,kritika,pilot-mustra

(A másik pilotkritikánk itt olvasható.) Tim Kring már megint kezdi a régi nótát… Oké, a Crossing Jordan-t kedveltem tőle (az mondjuk epizodikus nyomozós volt), a Heroes-t meg mások kedvelték nagyon (egy ideig), de utána a Touch remek kezdés után hova zuhant, így a tavaszi Dig alapozó startja után az ember nem tudta, hogy mennyire bízhat a készítőben. (Ennyire.)

És ugyanez a helyzet a Heroes Reborn-nal is. Lehet, hogy valami marha jó sül ki belőle, a potenciál megvan. De hogy ebben a két részben ebből semmit sem láttam, csak egy ígéretekkel teli kiindulást, az is biztos. És én szerintem nem bízok már Kring-ben annyira, hogy befizessek az utazásra. Ha ugyanis lenne mit mutatnia, akkor megmutatott volna belőle egyet, s mást. Vagy elérte volna azt, hogy érdekeljen, ami történik.

HEROES REBORN – 1×01 – 5,5/10
HEROES REBORN – 1×02 – 5/10

 Heroes Reborn - 1x01-01

Kezdeném azzal, hogy sápítozhatok én jobbra-balra, szerintem aki rajongó, annak nem lesz gondja a kezdéssel, és simán felülhet a vonatra, főleg, hogy azt HRG alias Noah Bennet, ClaireApu vezeti – legalábbis fogjuk rá, hogy ő a főszereplő. (Hogy miért kapott maga mellé egy idegesítő, totál oda nem illő sidekick-et, azt nem tudom…)

Something big’s coming!

Valójában persze nincs szó főszereplőkről, hiszen ahogy az eredeti sorozat, úgy ez is mozaikos szerkezettel indít. Megismerünk pár szálat, amik egyelőre földrajzilag elkülönülnek egymástól: Japánban egy gémer srácot és furcsa lányt, HRG Texas-ban készül az esküvőjére, egy háborús hős latino katona hazatér tesójához és unokaöccséhez, egy tinédzser srác az anyjával menekül – és még ezek mellett is vannak sztorik, mintha az egyik sarkvidéken lenne, egy másikban pedig két ember írtja az evókat.

Heroes Reborn - 1x01-08

Evóknak nevezik ugyanis rövidítve a (szuper)képességgel rendelkező embereket, akiknek létezésére 5 éve derült fény. Azóta ugyan egymás mellett éltek az átlagos emberekkel, de ellentétek mindig is voltak közöttük. Főleg akkor, amikor egy nagy összeborulási folyamatnak terrorakció vetett véget, amiért a média szerint egy bizonyos Mohinder Suresh vállalta a felelősséget.

Innentől kezdve az evók üldözöttekké vagy megtűrtté váltak, hiszen őket okolják a támadás miatt. Előkerülnek az őket levadászó “bűnözők”, illetve vannak evók, akik álarcos igazságosztóként próbálnak rendet tartani.

Heroes Reborn - 1x01-02

Mivel jó pár apró evó szerep van a pilotban, ezért elég sok képességet látunk egyébként, vannak jópofák és idióták, klasszikusak és egy-két kifejezetten érdekes is. A központi karakterek önmagukban nem rosszak (vagy még túl rejtélyesek), szépen építgetik fel őket, a kérdés, hogy meddig fog tartani ez a folyamat. (A legígéretesebb Pruitt Taylor Vince érmés figurája, de hát róla se, tudunk meg sokat, csak annyit, hogy titokzatos. Az meg, hogy Zachary Levi mit látott a karakterében, rejtély, de tippre pár rész és oldalt fog váltani. De ettől még láttuk, miket csinál.)

(Zárójelben azért megjegyzem, hogy az egyik képesség, bármennyire is az a legszokatlanabb, nálam önmagában is elég lenne a kaszához. A japán lányéról van szó. Ha valaki kíváncsi rá, akkor ezen a képen láthatja… Egyéni szoc. problem, de döbbenetesen nem érdekelt. Az, hogy borzasztóan néz ki, csak hab a tortán.)

Heroes Reborn - 1x01-10

A Heroes Reborn minden porcikájában Heroes, ezzel nincs gond, megállja a helyét folytatásként, tényleg olyan, mintha egy fanfictiont filmesítettek volna meg. Lehet, hogy kicsit túlságosan is Heroes-os lett, mert a gonosz cég motívumát már annyira elcsépelték, hogy reméltem, itt nem vetik be. És ha megint napfogyatkozás lesz, az sem fog felajzani, bár lehet, hogy abban a bizonyos jelenetben más jelenségnek lehettünk szemtanúi.

Bár nyilván véges számú lehetőség van arra, hogy miféle veszély fenyegeti ezúttal a világot, a (főleg HRG által) feltett kérdések kifejezetten érdekesek, ráadásul, mivel őt már ismerjük, az ő története halad legjobban. A gond az, hogy a többi szál inkább tipikus (középiskolás tinidráma, családi dráma, bosszúhadjárat), mondhatni szinte csak az hordozza bennük egyelőre a feszültséget, hogy bárkiről kiderülhet, hogy titokban evó, és akkor majd azt mormoljuk, hogy WTF. Vagy nem.

Heroes Reborn - 1x01-03

Akkora gondjaim azért nem voltak a pilottal, hogy lehúzzam, csak a felvezető jellege miatt minimálisan keltette csak fel az érdeklődésemet, a sok szál mindegyike kapott néhány jelenetet, ami nyilván nem jelenthet gyors tempót, de amint elkezdenek összeérni és kirajzolódnak az összefüggések, tippre a végeredmény is jobb lesz.

De egyelőre nem dőlök be Tim Kring-nek. Főleg, hogy nem is értettem, hogy az 1×02 miért annyira bénán fejeződött be – igazán tehettek volna minimális erőfeszítést arra vonatkozóan, hogy megtartsák a bizonytalan nézőt…

Heroes Reborn - 1x01-06

Ismétlem: a rajongóknak sokkal könnyebb lesz elfogadnia a látottakat, hiszen nekik szerintem eleve ez volt a Heroes. Az biztos, hogy ezek a karakterek közel sem annyira érdekesek, mint az anyasorozat elején bemutatottak, de a régi arcok feltűnése, még ha kis időre is, de szerintem sokaknak be fog jönni.

És ugyanez a helyzet az ismerős motívumokkal (jelentkezzen, aki nem borzongott bele először A Zenébe!), kezdve a fejezetcím, illetve a helyszínek, valamint a japán szövegek kiírásától (oké, ezekkel kicsit túlzásba is vitték a kreatívkodást), a namedroppingon (Primatech, Micah, Claire és a többiek) keresztül egészen a rendezői húzásokig, vagy Mohinder narrációjáig. (Pedig az elején azt hittem, megúszom…)

Heroes Reborn - 1x01-07

ui1: Ne feledjétek, hogy a sorozatot felvezeti egy webszéria, a Dark Matter is, melyben bemutatkozik a blogger srác karaktere. Lehet, hogy érdemes megnézni.

ui2: A nagy kérdés az, hogy aki nem ismeri a Heroes-t, annak mennyire szól ez a sorozat. Ha volt ilyen néző, elmondja. Én azért némiképp képben voltam. Nyilván elmagyarázzák az alapfelállást, de pár visszautalás esetében hasznos, ha az ember tudja, hogy ki az a Noah Bennet, mi az a Primatech. Ezekhez persze nem kell ismerni elejétől végéig az eredetit, de pár alapdologgal jó, ha tisztában vagyunk. Például azzal, hogy abban kik szerepeltek.

Continuum: vége az 1. évadnak

2012. 08. 06. 20:34 - Írta: winnie

79 comments | kategória: Kanada odavág,kritika

You’re just like me. You’re from the future.

Sajnos a Continuum több szinten is kudarcot vallott. A kezdés, az első rész, mint időutazás-fanatikusnak, nekem bejött, pedig valójában nem hozott semmi különöset, viszont bemutatott felskiccelt egy érdekesnek tűnő világot 2077-ből, ahonnan egy nyomozónő pár terroristával véletlenül(?) visszajut 2012-be, és belebegtetett egy olyan történetet, valamint viszonyrendszert, mely frankón többrétegű lehet (a terroristák/szabadságharcosok mozgalmáról itt volt szó). Azonban már a 2. részre exponenciálisan nőtt meg a közhelyek száma, a következő három epizód pedig kifejezetten érdektelen lett. Most pedig itt a finálé, ami…, no komment, nesze semmi, fogd meg, jól. De erről egy kicsit lejjebb.

Továbbra is tartom azt, amit írtam korábban, hogy nem rossz sorozat a Continuum, inkább az a gond vele, hogy nem túl jó, hogy bőven lenne potenciál a sztoriban, de azt nem használják ki, s kvázi csak arról szól, hogy a telefonos segítséggel rendelkező JövőZsaru és JelenZsaru nyomozgat (köztük nulla kémia, botrány – Keria és Betty sokkal jobb zsaruduó lett volna, bár akkor a kvázi féltékenykedő viszont nem mulattatott volna az első résztől) az éppen aktuális ügyben, amit vagy a JövőTerroristák követtek el, vagy látszólag mások, de mint kiderül a végére, a JövőTerroristák keze is benne van, sőt, minden az ügyük előrevitelét szolgálja.

Szóval a felállás rém közhelyes, bár próbálták a készítők az adott ügyeket valami extrával feldobni (VR-játék, túszhelyzet, fura haláleset), de ez csak sokszínűséget jelent, plusz izgalmat vagy érdekességet még véletlenül sem. Az az aspektus, hogy a JövőTerroristák szépen alakítják saját szájuk íze szerint a dolgokat még figyelemfelkeltő is lehetne, de ez a szál is megmarad faék-szinten, utalnak erre-arra sokat sejtetően, de nem magyaráznak, így okosabbak nem nagyon leszünk.

Miután a részek 3/4-es elkönyveltetett érdektelennek marad a lényeg, hiszen a Continuum-ban a jelen és a jövő kapcsolata, a JövőTerroristák céljai mindenképpen érdekesek. De hiába a sok “flashback” a jövőben, hiába tudunk meg egyre több dolgot a 2077-es társadalomról, a JövőZsaru és a JövőTerroristák életéről, közös történetéről, ezen plusz infók többsége csak lóg a levegőben, nem vezetnek sehova, ha pedig teszünk egy felfedezést, akkor az vagy triviális, vagy pedig olyan régóta karcolgatják, hogy már nem is izgat minket és egy vállrándítással elintézzük a dolgot.

A fináléról spoileresen folytatom a tovább mögött. Tovább…

Knight Rider: A sorozat(?)záró

2009. 03. 17. 15:33 - Írta: winnie

30 comments | kategória: 2008/09 finálék,kritika

Tudom, a remény hal meg utoljára, de jelzésértékű, hogy a reggeli hírek szerint Paul Campbell (Billy) már le is igazolt egy pilot-hoz és valljuk meg, hogy a Knight Rider-t a premiert óta fenyegette a kasza, már az is csoda volt, hogy bár rövidített formában, de az első szezon végéig kihúzta. A sorozat nobrainer, eyecandy volt, jópofa, szórakoztató (egyeseknél ez a guilty pleasure, másoknál meg a gagyi definíciója), ellenben az utolsó rész finálénak pocsék.

knight-rider-117

Nem is magával a résszel volt gond természetesen, hanem azzal, hogy az ember elvárt volna valami pluszt, valami finálészerűt a végére, nem csak egy közös pillanatot, bár való igaz, hogy a rész keletkezésének körülményeivel nem vagyok tisztában, nem tudom, hogy a 17 részes bejelentés után írták-e vagy még előtte. (Majd kommentben valaki.)

Finálénak ezért 2/10, résznek mondjuk 4/10 volt a Knight Rider – 1×17, mert egész egyszerűen a többi epizódhoz képest olyan langyosnak éreztem, maga a fő konfliktus sem ütött különösebben, szerencsére a szereplők (ezúttal Billy is) kaptak lehetőséget némi képernyős jelenlétre. (Plusz ezúttal a topmodelleket Mini Anden képviselte a svéd színekben – északon ő vezette a Next Top Model reality-t.)

De persze finálé ide vagy oda, maga a sorozat kellemes csalódás volt még így is. Nem váltja meg a világot, de igazából azt az irányvonalat vitte tovább, mint Gary Scott Thompson előző művei, a Halálos iramban és a Las Vegas: jó kocsi, jó csajok, mindent a szemnek, bezzeg a kéznek…, annak semmit. Azért egy ilyen sorozat is elkél, nem?

knight-rider-117-1

Azt meg majd eldöntöm, hogy a 11-13. rész körül bekövetkezett, központi utasításra végrehajtott reboot jót tett-e kreatív szempontból a Knight Rider-nek. Smith Cho-nak meg egy saját sorozatot, de izibe! (Magáról a Knight Rider-ről írtunk eleget az elmúlt egy évben, a sorozat címkéjére kattintva a cím alatt megnézhető minden: pilotkritika, előzetes, főcím, plakát, promóképek.)

UPDATE: A kommentek szerint valóban voltak kavarások az epizódokkal, eredetileg nem ez lett volna a 17. rész.

Atomot a bestiáknak

2006. 09. 22. 20:04 - Írta: Snake Plissken

26 comments | kategória: Snake olt!

A nyolcvanas években a kissé felerősödő hidegháborús fegyverkezési verseny és Carl Sagan nukleáris tél teóriája miatt rettegő világ sorra szülte az atomtámadásos filmeket. Ezek többsége általában azzal foglalkozott, hogy a nukleáris csapás milyen hatással van egy kisebb közösségre. A Testament például egy San Fransisco-közeli kisváros szemszögéből mutatta be az eseményeket, felettébb depresszív módon, (jó, ez hülye fogalmazás, létezik "nem depresszív" film ebben a kategóriában?) főként egy családra koncentrálva. A másik hírhedt atomos film a The Day After, ami talán a legkommerszebb módon dolgozta fel a témát, nem is túl jól, egyedül Steve Guttenberg kopasz búrája emlékezetes belőle. Emlékezetes darab a When the Wind Blows is: ez ugyanis egy rajzfilm, de tévedés ne essék: teljesen komoly darab, egy öreg angol házaspár csendes elsorvadását mutatja be a lehető legszívszorítóbb módon. Persze poszt-nukleáris filmeket a ruszkik (Piszma mjortvogo cseloveka) és az atombombák miatt már kissé szétzilált japánok (Kuroi ame) is készítettek. A leghatásosabb mű talán mégis egy angol tévéfilm, a Threads, ami Sheffield városát képzelte el poszt-apokaliptikus környezetben, a lehető legzordabb módon. Kannibalizmus, éhezés, sugárzás okozta betegségek és egyéb szívmelengető hobbik, javallott valami vicces alkotást is megnézni utána, mondjuk egy Prison Break-részt. Ezért a Jericho alapötlete nem nevezhető eredetinek, ugyanúgy egy kisváros szemszögéből mutatja be az eseményeket. A lakosok meglátnak a távolban egy cuki kis gombafelhőt és tanakodnak, hogy most mi a fasz legyen.

Persze itt nem lehet emberevés, meg tömegmészárlás, CBS, este nyolc óra, ne vicceljünk már. Az itteni lakók csendes "wtf?"-módba kapcsolnak, de nem is szabad tőlük többet várnunk: akkora klisékből épülnek fel, hogy a néző el se tud vetődni előlük. A tékozló fiú (Skeet "Johnny Depp elbaszott klónja" Ulrich), aki évek után hazatér, és titkolózik a múltját illetően, az apja természetesen mérges rá, Spielberg sem írhatna ennél közhelyesebb apa-fiú viszályt. Van aztán elnyomott, de fullrendes geek (valaki találjon már ki rá egy magyar szót! activate the Kazinczy-sign!), akinek a menő picsák beszólogatnak, szerepel egy kopasz, szürke öltönyös pacák is, aki brahiból hergeli a népet, meg egy csomó kisebb egydimenziós senki, akikről nyilvánvalóan majd később kiderül, hogy valójában tök nagy egydimenziós senkik. Van egy szőke cica is, aki a végén egy megdöbbentőnek szánt jelenet során olyan pofát vág, amiért egy magyar filmnél is üvöltve rúgnák ki a forgatásról. Ne üljetek közel a tévéhez, mert magába szippant a színészi vákuum.

Azonban Klisé City nem unatkozik. Eltűnik egy gyerekekkel teli busz a környéken (SPOILER: persze a megoldás egy percig sem kérdéses, tékozló fiú megtalálja őket, természetesen megment közben egy kislányt is, mert úgy illik, majd haza is kormányozza a buszt, miközben néha drámaian a majdnem üres tankra pillant. héló, miféle gyökér indul el kirándulni majdnem üres tankkal? SPOILER VÉGE), találnak egy balesetet szenvedett rabszállítót, hajjaj, bűnöző keveredett a kis közösségbe! Ezt már eljátszották a Lostban, köszönjük. Milyen fantasztikusan eredeti húzások, lehet, hogy a következő részekben megkeresnek egy elveszett kiskutyát is. Az emberek összebalhéznak a benzin miatt (érdekes amúgy, az áruházakat meg békén hagyják. a lényeg, hogy a kocsi jól lakjon, mi éhezünk.), aztán jön a derék polgármester, és nyom egy olyan szöveget az összefogásról, hogy egy törülközőt kellett tennem a képernyő alá, ami felszívta a kicsorgó nyálat. Hihetetlenül bugyuta és kiszámítható a történet menete.

A Jericho technikailag se tud felmutatni semmit. A rendezés tökéletesen átlagos, amit egy tökéletesen átlagos rendezőnek (Jon Turteltaub) köszönhetünk, semmi kiemelkedő rész, semmi olyan jelenet, amitől magunk alá hugyoznánk, legfeljebb azok számára lehet értékelhető, akik teljesen újoncok a poszt-nukleáris alkotások terén és még egyszer sem láttak gombafelhőt. (Mármint filmben, nem élőben. Akik élőben láttak, hát… azokat köszöntöm a Sorozatjunkie Braille-írásos változatán.) Amit viszont nem tudok eleget szidni, az a zene. Még az indító betétdal elmegy, de a film alatti teljesen szürke, Trevor Rabin legprimitívebb pillanatait felidéző aláfestő zenének köze nem volt a filmhez, inkább passzolt volna egy kémthrillerhez. A záró softrock-nóta a már emlegetett "megdöbbentő" jelenetnél pedig az abszolút mélypont.

Sajnálom egy kicsit a sorozatot, mert azért egy ilyen alapötletben nagy potenciál rejtőzik. Még annyi minden történhet a városkával: radioaktív felhő, nukleáris tél, az étel-italtartalékok kiürülése, aggódás a világ miatt, háború van, vagy csak néhány terrorista marhul, szcientológus-támadás, satöbbi. De akár azt az utat is választhatják, hogy Lost-módra mindenkit szarrá flesbekkelnek, ami azért nem előnyös, mivel a Jericho még annál a sorozatnál is nehézkesebbnek és szappanosabbnak tűnik. Csakhogy amíg a város ilyen sekélyes, szappanoperákból kivagdosott kartonfigurákból épül fel, addig tőlem rájuk is dobhatják a következő atomot. És igazából egy ilyen történetet nem lehet ennyire nyálasan, trehányan, mégis beszari módon elmesélni, a CBS erre egész egyszerűen alkalmatlan. Komolyabb feldolgozást igényel egy kábeles, bevállalósabb csatornán. Amíg vannak értelmesebb, normálisabb művek ebben a témában, érdemes azokat választani a Jericho helyett. Miért igyunk vizezett sört, amikor ihatunk rendeset is?