login |

Search Results for ‘Schindler listája’

Az utolsó angol úriember (Parade’s End) – írta symor

2012. 10. 26. 23:29 - Írta: vendegblogger

45 comments | kategória: Anglia lecsap,kritika,minisorozat

– I’m done for you. I’m not going to listen to you.
– You were let down at the beginning by a brute. So you have the right to let down a man. It’s woman against man. Now and ever has been.

Mi tudna jobban beszámolni az elfojtott érzelmekről, mint egy brit sorozat? Hisz a szigetország viktoriánus felvirágzása egészében az etikett és a kimondatlan társadalmi szabályok bűvkörében zajlott. A Brit Birodalom az úriemberek és úrihölgyek illúziójára épült, akik a királyság visszafogott érzületeit láttatták kifelé, de befelé már nem feltétlenül tartották magukat azokhoz. Elnyelve a belső morajlást, a szerelmi indulatokat és előtérbe helyezve az osztálytudatot és erényt, akár az emberi ösztönöket is visszafogva.

A BBC2 és az HBO legújabb történelmi minisorozata viszont épp azokról a nyílt, vagy titkolt szabályszegőkről szól, akik elkezdték felülírni ezt a látszatvilágot. A lappangó engedetlenekről, követeljenek bár maguknak egyenrangúságot, tiszta érzelmeket, vagy pajzán örömöt. Megtörve a hagyomány és kötelesség “börtönfalait”. Közülük is egy utoljára lázadóról, egy utolsó úriemberről mesél a sorozat, akinek ehhez az átalakuláshoz előbb újjá kellett születnie a szerelemben és meg kellett törnie az I. világháború poklában.

A mindössze 5 részes évad megírását ezért nem is vehette volna jobb író a kézébe, mint a kosztümös dekadencia hátterében is mindig nagy egyéniségeket és izgalmas történeteket alkotó Sir Tom Stoppard. Stoppard majd 50 éves pályája során vált a történelmei litertúra sajátos nézőpontba helyezésének mesterévé.

Irodalmi körökben is elismert színdarab- és forgatókönyvíróként neki köszönhetjük olyan filmek rossz mondatainak, megfogalmazásainak kiigazítását, mint a Brazil (1985), A nap birodalma (1987), az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989), vagy a Schindler listája (1993). Önálló művei közül pedig két leghíresebb munkája a kiváló Rosencrantz és Guildenstern halott (1990), valamint az Oscart érő Szerelmes Shakespeare (1998).

Mint filmíró, a hányatott sorsú szkriptek doktoraként, magas értéket képviselő dialógok kincstárnokaként vált nevezetessé. Ezért is figyelemre méltó, amiért Susanna White (Generation Kill, Pusztaház örökösei, Jane Eyre) rendezőnővel karöltve minisorozatként adaptálta Ford Madox Ford 1920-as években írt négyrészes regényciklusát, a Parade’s End-et. A közreműködők pedig előre sejtették, hogy itt valami nyelvi leleménnyel megírt ínyencség van készülőben a britek kedvenc történelmi műfaját a romantikus drámát tekintve.

A Parade’s End cselekménye az angliai magasabb körök életébe pillant bele az első világégés időszakában (1908-18). A sorozat főszereplője Christopher Tietjens (Benedict Cumberbatch) a Királyi Statisztikai Hivatal éles elméjű köztisztviselője, aki egy túlfűtött találkozás után veszi feleségül a gyönyörű, de manipulatív Sylviát (Rebecca Hall).

Kétségtelenül azért, hogy megmentse a nőt egy házasságon kívül született gyermek gyalázatától. Habár kétséges, hogy a gyermek az övé, vagy Sylvia egyik aktuális szeretőjéé-e. A tovább mögött folytatom kisebb spoilerekkel. Tovább…